A Szent Gráltól a Fekete Halálig - folytatásos krími (I)

 

HOGY KERÜLTEK AZ OROSZOK  KRIMBE?

Van egy éve is, hogy abbahagytam ukrajnai történetünk megírását. Ott tartottam akkor, hogy megérkeztünk a Krímbe, aztán valahogy halogattam. Mondván van ennél aktuálisabb téma is...  Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen fájón aktualitássá válik a folytatás. A békés, jámbor, kimondottan turistás félszigeten most tüntetnek, lövöldöznek, demonstrálók foglalják el a parlamentet, és már ott tartunk, hogy a Krím miatt törhet ki egy orosz-ukrán háború. 

 

Hogyan? Miért? Hogyan kerültek oda oroszok? Miért nincsenek ott ukránok, ha egyszer Ukrajnához tartozik? Hogy kerülnek oda a tatárok, és miért szeretik azok jobban az ukránokat, mint az oroszokat? 

A válaszok - lepődjünk meg - az utóbbi ezer év történelmében rejlenek. A jobb időkben ennek a történelemnek a mérföldköveit még a turisták is láthatták, ha jó sorsuk a Krímbe vetette őket. A Krím kalandos történetét ott hagytuk abba jó egy éve, hogy a félsziget déli csücske még Bizánchoz tartozott. Jelentősége pedig egyre nőtt, hiszen a "civilizált világ" itt érintkezett legkönnyebben a "népek nagy országútjával". A civilizált-görög parti sáv, és a népvándorlás főútvonalának számító sztyeppék között volt maga a félsziget, ahol ott is maradt, aki ide érkezett (mert a Krímben jó lenni). Így megtelt mindenféle néptöredékekkel. Jártak itt hunok, gótok, kazárok, besenyők, no meg - volt szó róla - szlávok. (Vlagyimir nagyfejedelem  persze legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy ezért a helyért egykor majd népének kicsit északabbi, és kicsit délebbi leszármazottai fognak hadakozni.) Az összes közül persze a legérdekesebbek, legmisztikusabbak a krími gótok. Nyomaikat mára már csak néhány rom őrzi. 

Egyesek a krími gótokat, és országukat, a Theodoro Hercegséget a Szent Grálhoz hasonló misztikumnak érzik.Sőt olyanok is akadnak, akik szerint itt őrizték a Szent Grált - persze ez is csak egy lehet a jobb idők turistafogó trükkjeiből. És mi tagadás, meglehetősen sok a megválaszolatlan - megválaszolhatatlan - kérdés velük kapcsolatban. Kik voltak ők? A kézenfekvő válasz az lenne, hogy hogy az ú.n. dunai gótok legközelebbi rokonai. A dunai gótok vonultak aztán tovább, hogy meghódítsák Itáliát, és Hispániát, majd gyorsan beolvadva a helyi romanizált lakosságba eltűnjenek. (Génállományukból maradt vissza a néhány, nagydarab szőke spanyol.)  

A gót háborúk keleten.

És a gót királyságok nyugaton. 

Az a kevés nyelvészeti adat azonban, ami a krími gótból maradt, azt mutatja, hogy ők közelebb álltak a nyugati germánokhoz (németekhez). Na, de azok hogyan keveredtek ide? Jó kérdés - bár az is igaz, hogy a gótoknak is valahogy ide kellett jönni svédországi őshazájukból.  Milyen vallásúak voltak?  A dunai gótok - Wulfila püspök vezetésével - hamar az ariánus keresztény hitre tértek. A kírmi gótok úgy tűnik inkább ortodoxok lettek. (Theodoro utolsó fejedelmeinek utódai máig Moszkvában élnek, mára eloroszosodtak, és régi gót nevüket is oroszra (Golovin) váltották.) Később azonban, a tatár uralom alatt  - úgy tűnik - a maradék gótok is felvették az iszlámot.  (Ez esetben ők lettek az egyetlen germán nép, akik Mohamed követői lettek - már, ha nem vesszük ide a mai németországi törököket.)

. 

Egyáltalán Gothia, avagy Theodoro mennyire volt gót ország? No, ez is jó kérdés. Mert a fejedelemség megalakulásakor (1204, a negyedik keresztes hadjárat után) a gótok már jó ezer éve itt éltek. Az ország államnyelve sem a gót volt, hanem a görög. Akkor egyáltalán éltek itt gótok a középkorban?  Valószínűleg igen. Sok nyugati utazó ír róluk, akik meglepetve tapasztalják, hogy a vad keleten élnek olyan népek, akik a némethez hasonlatos nyelvet beszélnek, és szokásaikban, kinézetükben is eltérnek a félsziget - akkor - többségében görög  vagy tatár lakosságától. Ráadásul néhány szót le is írtak a nyelvükből, ami tényleg gótra utal.

És mégis meddig éltek gótok a Krímben? Az utolsó biztosnak látszó adat 1780-ból származik, egy lengyel püspök útleírásában. (Bár van, aki szerint  eldugott helyeken a családban még a 20. század elején is beszéltek gótul. ) 

    Aki - békeidőben - gótnézőbe akart menni, annak nem is volt nehéz dolga. Bahcsiszerájtól nem messze van a két leglátványosabb romváros, amelyek az egykori Theodoro fejedelemség nyomát őrzik. Ma már tatár nevükön - Mangup-kale és Csufut-kale - emlegetjük őket. Bátrabbak (edzettebbek) gyalog is megközelíthetik a hegytetőre épített (és részint sziklába vájt) városokat. (Csufut-kalét magából Bahcsiszerájból, Mangup-kalét Hudzsa Szalából) De a  kényelmesebbek, avagy azok kedvéért, akik egy több órás hegymászást fölös időveszteségnek esetleg nettó szívásnak éreznek (pl. én), a helyiek szerény javadalmazásért állnak a rendelkezésükre az UAZ-okkal. 

Azért az off-roadozást is csak erősebb idegzetűeknek ajánlom. (Ja, akkor még azt hittük, hogy a legnagyobb gáz, ami velünk történhet a Krímben, egy csúf autóbaleset.) A látvány egyébként odafent tényleg lenyűgöző. 

Gothia hegyi erődjei ma már a világörökségi várományosi listán vannak. Miután Chersonessius Taurica esetében csúnyán felsültem - azt írtam esélytelen, és fél évre rá bekerült - most nem mernék jósolni. Oké, akkor azt mondom, hogy ezek is esélyesek. 

e - tegyük fel a drámai kérdést - miért pont 1204 után lett független Theodoro? Hát mert ekkor  foglalták el a keresztesek Konstantinápolyt. A birodalom részekre esett. Míg a félsziget belső területein létrejött Gothia, a parti sáv városai egy ideig megmaradtak az egyik görög utódállam - a Trapezunti Császásrság - uralma alatt. Aztán jöttek a genovaiak. És mégis mit kerestek itt az olaszok? Hát pénzt, töménytelent. Eddigre már Bizáncot is javarészt az itáliai kereskedők pénzelték és irányították. Ott pedig a két harcban álló város, Velence és Genova küzdött a kereskedelmi utak feletti ellenőrzésért. Elsőre Gevona állt jobban, és ennek éppen a Krím volt az oka. 

ossal a genovai birtokok.

Ez volt ugyanis a félsziget aranykora. És ezt leginkább Dzsingisz Kánnak köszönhetjük. Igen, lehet neki köszönni dolgokat. A mongol birodalomépítésből az egységnyi magyar tanuló a muhi csatára emlékszik. Szeme előtt a gonosz, kutyafejű tatár képe lebeg, aki csak jön, gyilkol és elmegy. Holott tőlünk nem is olyan nagyon keletre a mongol hódítás stabilizálódott, sőt vagy kétszáz éven keresztül korábban sosem látott biztonságot teremtett, ami pedig igencsak megdobta a kelet-nyugati kereskedelmet. Ennek a Pax Mongolicának köszönhetjük Marco Polo utazásait is. A legfontosabb kereskedelmi út végpontja pedig - az akkor is zűrzavaros Közel-Kelet helyett - éppen a Krím volt. Caffa (Feodoszija) és Soldaia (Szudak) kikötői a kor legfontosabb kereskedelmi központjainak számítottak. Az egyik legfontosabb áru pedig maga az ember volt. Konkrétan a rabszolga. Igen, bizony, a középkorban is voltak rabszolgák.  (Velük műveltették meg pl. a korban terjedő cukornád-ültetvényeket, de dolgoztak házaknál is.)

 

Csak annyi volt a kikötés, hogy keresztényt nem lehetett rabszolgaságra vetni. Az élelmes genovai kereskedők viszont a Krímből mindig tudtak a mongoloktól-tatároktól  kellő mennyiségű nem keresztény (muszlim buddhista, ki tudja, milyen vallású) élőerőt vásárolni. Az aranykor leglátványosabb - és tényleg igen szemléletes - emléke a szudaki vár. (Szudak, az egykori Soldaia), egyébként ma (illetve két éve) kellemes mediterrán üdülőhely, sok-sok étteremmel, diszkóval, bulicentrummal. Az éjszakai élet előtt-után pedig a legtöbb turista felmászik a várba is. ahová azért a neoukrán vadkapitalizmus egészen furcsa, a műemléki rekonstrukciónak nem feltétlenül megfelelő jószágokat hoz a nagyérdemű szórakoztatására. 

Nyilvános illemhely viszont nem nagyon van. A felújítást végző munkások szerint a tornyokban bárhová lehet hugyozni. (Ez különösen Janukovics arany budijával összevetve fájó.) A hatalmas erőd egy igen látványos sziklaoromra épült, és - ukrán viszonylatban - igen turistás hely. Ami azt jelenti, hogy turistát a legváratlanabb - és érthetetlenebb - helyeken is látni. 

 

a legtöbb európai országban a romok megmászása szigorúan tilos, Szudakban bárhova, bármikor fel lehet mászni - és néha egészen nyaktörő mutatványokat mutatnak be a kemény, edzett, ifjú szláv turisták egy jó képért.

Itt láttuk egyébként két hetes ukrajnai utunk során - magunkon kívül - az egyetlen, valódi külföldi turistát is. Azonnal kettőt - két olasz lányt, akik talán a nemzeti nosztalgia jegyében jöttek ide. (Bár inkább csak pasizni akartak a vadkeleten.)

A déli parton egyébként mindenütt Feodoszijától egészen a bájos Hurzufig lehet követni a genovaiak nyomait. A kedves - egyébként inkább oszmán hangulatot árasztó - kisváros fő látványossága a genovai lépcső "szkala dzsenovez" nevére keresztelt környék