2011. július 31., vasárnap

A HETI SZAKASZ - DVÁRIM - 2011

AZ ÉHINSÉG ÉS A  SIRÓ TÁLESZ
 
„És megfordultunk és felvonultunk Básán felé és kivonult ellenünk Óg, Básán királya... és mondta nekem az Örökkévaló: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt és egész népét és országát...” (5Mózes 3, 1-2).

Mózes búcsúzik. Már 120 éves, érzi, halála közeleg. A 40 évi vándorlás vége felé jár, s neki a Gondviselés nem teszi lehetővé, hogy műve betetőzéseként, a népet ő maga vezesse be az Ígéret Földjére. Most tehát összegezi az elmúlt éveket, megismétli az előző négy könyvben már említett parancsolatokat, s néhány, eddig nem ismert eseménnyel kiegészíti a történteket.

Az egyik ilyen epizód, amire Mózes szívesen emlékszik vissza, a két amorita király – Szichon és Óg – ellen folytatott hadjárat. Ennek a hadjáratnak döntő jelentősége van a honfoglalás történetében, mert ebből kifolyólag Izrael két törzse – Reuvén és Gád – még a honfoglalást megelőzően igényt tartott erre a transzjordániai területre. Miután a férfiak, kb. negyven ezren, részt vettek az Ígéret Földjének elfoglalásában – ezalatt asszonyaik, gyerekeik és jószágaik hátramaradtak – Mózes nekik, valamint a Menásse törzs két családjának, adta ezt a területet.

* * *

Óg, az óriáskirály, a mitológiai óriások fajtájából való volt. A Tóra részletesen leírja a magas falakkal és kapukkal megerősített városait, de hasonló részletességgel foglalkozik Óg rendkívül hatalmas termetével és testi erejével. „Ágya (illetve bölcsője) vasból volt, kilenc könyök hossza és négy könyök szélessége, egy férfi karhosszával mérve" (uo. 3, 11).Óg ezt a vaságyat, elrettentésként állíttatta ki Rabbában, a leigázott ammoniták városában.

Óg félelmetes benyomást kelthetett, olyannyira, hogy láttára, még Mózesnek is inába szállt a bátorsága. Legalábbis erre utal az Írás, melyben Isten azt üzeni Mózesnek: ne félj tőle, kezedbe adom őt.

Miért félt Mózes Ógtól? Esetleg a fizikai erejétől és óriási termetétől?

A Midrás-irodalom szerint Óg az un. „bukott angyalok” leszármazottja volt, aki úgy menekült meg az özönvíztől, hogy rákapaszkodott Noé bárkájára, örök hűséget fogadott a jószívű Nóénak, aki táplálta őt, s végül meg is menekült.

Később ő volt az a bizonyos „menekült”, aki hírül vitte Ábrahámnak, hogy unokaöccse, Lót, fogságba esett. A Midrás ehhez hozzáteszi, hogy ezt nem jószívűségből, hanem éppen hogy számításból tette, abban reménykedve, Ábrahám Lót kiszabadítására indul, közben életét veszti s ő akkor elveheti Sárát.

Mózes tehát attól félt, hogy az Ábrahámnak tett szolgálatai érdemében nehéz lesz Ógot legyőzni.

* * *

A racionális Tóra-magyarázók szerint a vaságy, az „eresz”, nem ágyat, hanem erődítményt jelent, amivel körülvették a várost.

Érdekes módon az Óg elleni sikeres hadjárat és a felette aratott győzelem emléke még sokáig foglalkoztatta Izrael népét. A Bibliában 19 alkalommal említik meg Ógot és országát, legtöbbször Szichonnal együtt. Utoljára Nechemiás könyvében találkozunk vele (9,22). Szombati imánkban is megemlitjük a kettőt.

* * *

Rabbi Tanchuma Midrás gyűjteményében, Mózes félelmét szellemi értelemben magyarázza, idézvén az Írás-verset: „Boldog az ember, aki mindig féli az Istent..." (Példabeszédek, 28.14). Azt állítja, az igaz emberek, még ha bírnak is isteni ígéretet, nem tudnak szabadulni a félelemtől, mert mindig attól tartanak, elrontottak, esetleg rosszul csináltak valamit. Az Írás Jákobról is megemlíti, hogy félt attól, hátha ráragadt valami – a pogány Lábán házában – a bálványimádó istentelenségéből. Mózes félelme abból fakadhatott, talán a zsidók, a háború során, nem úgy viselkedtek, ahogy kellett volna (Tánchumá, Chukát).

Mózes, tehát, életútjának végén, mikor összefoglalta az eseményeket, egyben emlékeztette népét magatartásának negatívumaira is, ami miatt negyven évig bolyonghattak a sivatagban.

Mózes feddő szavai hatottak a későbbi korok rabbijaira, akik dróséikban (szónoklat) – nem ritkán kemény szavakkal, a poklok minden kínját kilátásba helyezve – ostorozzák a zsidók vétkeit. Különösen dívott ez a középkor mággidjainál (vándor prédikátor), akik a végletekig is elmentek a zsidók kárhoztatásában.

A haszid felfogás nem tartja célszerűnek a vétkek állandó felhánytorgatását. Azt vallja, a nyilvánosan megszégyenített és megfélemlített zsidó ettől nem válik jobbá, S mi a biztosíték arra, hogy a mággid mindig csak szent célt szolgál moralizálásával?

Az alábbi történetek ezen gondolatok jegyében fogantak:

„Ezek a szavak, amiket Mózes  Izrael közösségéhez hez intézett" (5Mózes 1,1).

* * *

Egy alkalommal, Báál-Sém-Tov, otthonától távol töltötte a szombatot. A szombat délutáni Mincha ima után egy Mággid tartotta a drósét, melyben indulatos szavakkal ostorozta a „vétkes népet".

A következő napon a Mággid elment Báál-Sém-Tovhoz, hogy búcsút vegyen tőle és áldását kérje, s ekkor a cádik megkérdezte tőle, valójában ki is ő? A Mággid büszkén válaszolta, hogy ő az, aki előző este a templomban a drósét mondta.

– Hogy tehetted ezt? – kérdezte a cádik – hogy merészeltél a zsidókról ennyi rosszat mondani? Lehet, hogy te ezt nem tudod, de ha egy zsidó, aki egész nap keményen dolgozik, hogy egyáltalán megéljen, majd estefelé hirtelen eszébe jut, hogy „Jaj, Istenem, még nem imádkoztam Minchet, s ekkor elszalad a templomba imádkozni – bár nem biztos, hogy az ima minden szavát érti is – akkor az egek beleremegnek ebbe, s az angyalok megilletődnek? És akkor jössz te, és rossz hírüket kelted!

* * *

Báál-Sém-Tov nyomdokát követte Lévi Jichák, a berdicsevi is, aki – a zsidók nagy védőügyvédjeként – hasonló módon viszonyult a vándorprédikátorok tüzet okádó ágálásához.

Egy szép napon, bemenvén a berdicsevi zsinagógába, éppen egy ilyen prédikátort talált ott, amint átkokat szórt a nép fejére, kígyót-békát mondott rájuk, és se vége se hossza nem volt a bűnök felsorolásának.

Ekkor Lévi Jichák égnek emelte tekintetét és felsóhajtott:

– Világ Ura! Ne hallgass rá! A sok córesz beszél belőle. Biztosan csak a nyomora kényszeríti őt arra, hogy a vándorprédikátorok keserű kenyerét egye. Biztosan szüksége van arra a pár rubelre, amit adnak neki szörnyű dróséinak fejébe. Istenkém, add meg neki azt pár száz rubelt  amire szüksége van és akkor nem fog többé rosszat beszélni fiaidról...

A kelmi Mággid, reb Mose Jichák, közismert volt éles nyelvéről és arról, hogy beszédeiben rendszeren kiátkozta az istentagadókat és mindazokat, aki nem tartják be a parancsolatokat.

Egy nyáron, a Mággid, Dubbeln városában – közkedvelt fürdőhely volt abban az időben, Riga közelében – tartózkodott. A gazdag rigai zsidók is szívesen keresték fel a helyet.

Egyszer, a templomban, a Mággid észrevette, hogy sokukon nincs talesz. Felment az emelvényre, majd beszédét a következőkkel kezdte:

– Uraim, elmondok egy történetet. Egyszer, egy szombatot Rigában töltöttem. Meg akartam látogatni egy ismerősömet, de közölték, nincs otthon. Kérdésemre, hogy hol van, elmondták, üdülni ment Dubbelnbe.

Miközben beszéltünk, egyszer csak sírás ütötte meg a fülemet. A hang a szomszéd szobából jött, ám amikor benéztem, nem láttam ott senkit. Észrevettem azonban, hogy a falon egy Talesz Bájtl (bársonyzacskó, amiben a táleszt tartják) lóg, benne a talesz, s az sír oly keservesen.

Határtalanul meglepődtem, de azért megkérdeztem a taleszt, miért sír. Az pedig megmagyarázta, hogy persze, hogy sír, hiszen a gazdája elutazott Dubbelnbe, pénzét magával vitte, őt viszont itthon hagyta...

A taleszt megnyugtattam és azt mondtam neki:

– Ne félj semmit és ne is sírj. Eljön az idő, amikor a gazdád egy sokkal hosszabb útra indul majd. De ez alkalommal a pénzét és minden egyéb értékét fogja itthon hagyni, csupán téged visz magával (van ahol, külföldön, taleszban temetik a zsidókat).

* * *

„Senkitől se rettenjetek meg” (5Mózes 1,17).

A zsidó igazságszolgáltatás lényege az egyenlőség, a részrehajló tekintélytisztelet elutasítása. A törvény előtt mindenki egyenlő – még az Isten is.

Az alábbi történet is erről szól:

A spólai nagyapó harmadik éve ült rabbi székében, amikor nagy éhínség tört ki Orosz-országban. A legjobban a szegény, nincstelen zsidók szenvedtek, hiszen semmi tartalékuk nem volt. Nagyapó, aki rendszeresen támogatta az árvákat, özvegyeket, nélkülözőket, most teljesen tanácstalanná vált. Annyira átérezte az éhezők szenvedéseit, hogy heteken át ő sem evett mást, mint kenyeret, hozzá teát.

Az éhínség már az ország határain is túl terjedt. Az ismert cádikok a Nagyapót ostromolták – hiszen ő csodákra képes – tegyen már valamit, szólítsa fel az egeket, szűnjék meg végre a nagy szenvedés.

Ekkor Nagyapó felkért tíz ismert cádikot – többek között reb Zusét, Hanipoliból, reb Jákov-Simsont, Sipitovkából, reb Zeévet, Zsitomírból – jöjjenek el hozzá.

Mikor már mindnyájan együtt voltak, leültette őket egy nagy asztal köré és így szólt hozzájuk:

– Tudják meg, hogy én perben állok az Örökkévalóval. Ezennel kinevezem magukat bíráknak. Bár a zsidó perrendtartás értelmében a felperesnek kell az alperes lakhelyére mennie, de mivel „a világ tele van dicsőségével”, és nincs hely, mely ne lenne eltelve Vele, ráadásul a Bölcsek szerint „minden tíz zsidón (Minján) az isteni dicsfény ragyog" – egyszóval a pert, vagyis a Din Tórát itt és most fogjuk megtartani.

Imádkozás után Nagyapó utasította a sameszt, hirdesse ki döntését:

– Az itt jelenlévő Szent Közösség nevében, ezennel kinyilvánítom, hogy Léb ben Ráchel rabbi megidézi az Örökkévalót egy Din Tórára, amit itt, ebben a helységben fogunk megtartani, három nap múlva.

Ezt a három napot, a tíz rabbi, böjttel és imával töltötte. Rajtuk kívül senki sem léphetett be a szobába.

A negyedik napon, az ima után, mindnyájan taleszben és tfilinben hallgatták, amint Nagyapó megnyitotta a tárgyalást:

– Az orosz-országi zsidó közösség asszonyai és gyermekei nevében perbe fogom az Örökkévalót. Kérdésem: miért nem ad nekik enni? Miért ítélte őket éhhalálra? Hiszen a Tórában írva vagyon, hogy Izrael fiai az Örökkévaló szolgái és a gazda köteles ellátni szolgáit és nem hagyni őket éhenhalni. És nemcsak a szolgát, hanem annak feleségét és gyermekeit sem. Tudom, hogy fenn, az égi bíróságon, a vádat képviselő ügyész azt fogja mondani, hogy a szolgák lusták, és nem dolgoznak úgy, ahogy kellene. Erre a válaszom az, hogy sehol sincs megírva, hogy a szolga lustasága miatt a feleségének és a gyermekeinek is éhen kell halnia. Az pedig, hogy a szolgák lusták – annak az az oka, hogy maga a gazda rossz ösztönt táplált beléjük és ez uszítja őket a lustálkodásra. Hajlandó vagyok megesküdni – emelte fel hangját Nagyapó – hogy ha nem volna a Rossz Ösztön, akkor a zsidók tiszta szívből és minden erejükkel szolgálnák az Örökkévalót.

A „vádbeszéd" után a bírák tanácskozásra ültek össze. Ezt követően kihirdették, hogy a vádlónak igaza van, az Örökkévaló kötelessége élelmezni az asszonyokat, özvegyeket, árvákat. Miként itt, a földi bíróságon ezt elhatároztuk, úgy döntsenek az égi bíróságon is. Ezt háromszor megismételték.

Ezt követően nagyapó pálinkát és apró süteményt hozatott, „lechájimot” ittak, majd mindenki hazatért.

Néhány nap múlva ismertté vált a jó hír. A kormány Szibériából, ahol az évben jó termés volt, hozatott gabonát és egyéb élelmet. Ennek hatására az eddig eldugott élelmiszer is előkerült, s az éhínség néhány héten belül véget ért.

 

H Á V D Á L Á - HAVDALA - הבדלה


AKI ELKÜLÖNITI  A ZSIDÓKAT A NÉPEKTŐL
 
 
A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):
 
"Te ajándékoztad  nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".
 
Vagy, héber eredetiben:
 
אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו  הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.
 
   
 UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT,  GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:
 
 
                                    
    "ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT (  A SÁBESZT) A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!" (A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).
 
    Héber eredetiben ez igy hangzik:
 
"ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך,
בין ישראל לעמים,
 בין יום השביעי לששת ימי המעשה,
ברוך אתה ד' המבדיל הין קודש לחול"!
 
 KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET
 KIVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK
                                             שבוע  טוב! 
 

2011. július 29., péntek

JÖN! JÖN! JÖN! NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVEI PESTEN!

 

                    EZÉKIÉL ÉS DÁNIEL 

 

RÖVIDESEN MEGJELENIK BUDAPESTEN AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 20. ÉS 21. KÖTETE, AMELYET A SZERZŐ, NAFTALI KRAUS, EZÉKIÉL PRÓFÉTÁNAK , VALAMINT DÁNIELNEK, A MESSIÁS HERALDJÁNAK SZENTEL.

           

               EZÉKIÉL SYNOPSISA:           

 

 

   A HARMADIK SZENTÉLY  PRÓFÉTÁJA

     Ezékiél, a zsidó Biblia próféta galériájának egyik legmarkánsabb tagja – galuti zsidó volt, száműzetésben élt Babilóniában, onnan próféciált és rettegett Jeruzsálemért, ahogy ma a galuti zsidóság retteg és aggódik Izrael sorsáért.

 

    Ő, aki viziójában égi jelenéseket látott, volt az aki életre próféciálta a "száraz csontokat" Dura völgyében és ezzel megvetette a zsidó hit alapját a holtak feltámadásában.

 

 Ő, Ezékiél volt az aki megálmodta a harmadik Szentély felépitését, megrajzolta alapterveit és megjövendölte a természet megváltozását, az "idők végén", a messiási időkben.

 

   Végülis, ő volt az aki  meghúzta a jövendő zsidó Állam határait, földet osztott a nemlétező 12 törzsnek és majdnem vitába keveredett a Tóra müvelőivel a Szentély áldozati rendjének megállapitásában. Nem sok hiányzott, hogy indexre tegyék könyvét, sok évvel nem publikált halála után.

 

    Ezékiél könyve, a három "nagy" próféta harmadikja, zárja  az Ősi Forrás ciklus 20. kötetével, azt a sziszifuszi erőfeszitést, mondhatnók vesszőfutást,  amelyet  a szerző, az izraeli Naftali Kraus  volt kénytelen végigcsinálni az elmult 20 évben. Az "egyszemélyes zenekar" előtt már legördült a függöny, a karmester, aki egyuttal a partiturát is irta, most takarit a szinfalak mögött. Többre már nem futja erejéből.

      

Szerző, mint mindig, köszönetet mond azoknak (a keveseknek) akik segitették. Legyen Isten áldása rajtuk.

    

Legyen az Ősi Forrás 20. kötete élő mementó, hogy volt valamikor egy élő és virágzó zsidó közösség Magyarországon. "A pergamen eléghet, de a betük elszállnak" – mondotta rabbi Chanina a római gyilkosok máglyáján. A könyveket elégethetik a barbárok, de a betük üzenete megmarad. Ezek a betük az élő zsidóság üzenetét hordozzák.

    

Naftali ben Dvora Kraus      

 

 Rechovot. Izrael, 5770, IJÁR 1 (2010. április 15)

 

              A bemutató helyéről és idejéről külön értesités jön itt - a közeljövöben. Mindenki hivatalos a bemutatóra!

* 
 

                          KI VOLT DÁNIEL?    

                                                   ( synopsis)     

 

Dániel – a zsidó  Biblia ( Tánách) egyik legtitokzatosabb embere. Jó családból származhatott, talán a júdeai királyi házból, de még apja nevét sem tudjuk. Fogoly, illetve túsz Nebukodnecár babilóniai udvarában, ahová tízéves korában került. Az első zsidó, akiről azt halljuk, hogy még a fogságban sem volt hajlandó tréflit enni. A népek prófétának tartják, de a zsidó látásszögben Dániel nem volt próféta, hanem látnok, álomfejtő mint József, és akárcsak Jákob szerelmetes fia, ő is egy  királyi álom megfejtése kapcsán került magas pozícióba.

 

Mit tud a XXI. század intelligens embere Dánielről? Úgyszólván semmit. Lehet, hogy látott valahol egy klasszikus festményt, amely Dánielt ábrázolja az oroszlánveremben , ha érdeklődött és utánajárt, akkor kideríthette, hogy az ismert(?) „mene, tekel…”* feliratot Dániel fejtette meg.

 

 Vallásos zsidók talán még ennyit sem tudnak Dánielről. Könyvéből nem merít a Háftárá*,  olvasását megnehezíti arameus nyelvezete. A Talmudban* és a Midrásokban* – az itt-ott található legendákon kívül – hol találkozhat egy zsidó, még ha „bibliás ember” is, egy Dánielhez hasonló kaliberű galuti vezetővel, aki akkor lett túsz az ellenséges fővárosban, amikor még Jeruzsálemben volt király és próféta, még állott az első  Szentély – de a vég már előre látható volt?

   

 Sehol.

                                                                      *

         Dániel könyvét a hagyomány a Nagy Gyülekezet* (Knészia Gdolá) tagjainak tulajdonítja, vagyis nem említ egy konkrét szerzőt. Sokan úgy vélik, hogy a könyv Dániel feljegyzései alapján íródott, vagyis a Nagy Gyülekezet csupán „szerkesztette”, a Biblia sorrendjébe illesztette és kanonizálta a könyvet, amely a Szent iratok sorában foglal helyet, mivel Dániel,  mint mondottuk, nem számít prófétának, a szó zsidó értelmében.

 

 Ez Bibliánk első kétnyelvű könyve – héber és arameus –, a másik Ezra könyve. Az Ősi Forrás sorozatban, melynek ez 21. kötete, méltán sorakozik Dániel könyve a három nagy próféta, valamint Ezra, Nechemjá és Eszter könyve mellé. Azonos éra, azonos korszak, azonos galut és azonos despoták.

               

 

     Ámbár Dániel könyve egyáltalán nem viseli magán a bibliai történelemkönyvek szokott jegyeit – nem érdektelen megjegyezni a történelmi hátteret, amely alapul szolgált a könyvünket bevezető jehojakimi* galutnak, melynek keretében Dániel és társai Babilóniába kerültek. Ezt Haraszti György, az ismert történész adja esszéjében.(Első Függelék)

 

*

 

       Jeruzsálemben, Júdea fővárosában, 400 éven keresztül Dávid-házi királyok uralkodtak, anélkül, hogy ellenséges királynak sikerült volna elfoglalnia a várost. Ezek a királyok váltakozó sikerrel lavíroztak a két ellenség, az északi és a déli – Egyiptom és Asszíria (Arám) – között, „két pogány közt, egy hazáért”.

 

    

Dániel könyve, nagy általánosságban, két részre osztható. Az első hat fejezet a történések könyve, ahol megismerkedünk Dániellel és három társával, és tudomást szerzünk arról, ami velük történt a babilóniai fogságban. Itt fejti meg Dániel Nebukodnecár álmát, és ezzel magas pozícióba kerül, akárcsak szellemi elődje, József, Egyiptomban, több mint ezer évvel azelőtt. Itt lesz három társa is magas rangú állami tisztségviselő, hogy aztán tüzes kemencébe vessék őket, mert nem hajlandók leborulni a király bálványa előtt.

 

 Később Dánielt azzal vádolják ellenségei, hogy naponta háromszor Jeruzsálem felé fordulva imádkozik, és ezért oroszlánverembe vetik, ahonnan csodálatos módon élve szabadul ki, ahogyan társai is élve kerülnek ki a tüzes kemencéből. Ezek a nyilvánvalóan csodálatos történések megvetik alapját a zsidó önfeláldozásnak (meszirut nefes), amely a mai napig kötelező viselkedési normája a hithű zsidóságnak: Ha kényszerítik rá, hogy bálványt imádjon, vagy egy embernek életét vegye, vagy fajtalankodjon – egy zsidó inkább hagyja, hogy megöljék, de nem teszi ezt. Ez az ún. jéhárég völo jáávor (öljenek meg, de nem teszem ezt) elve.

 

   

       Dániel könyvének központi témája nem a múlt, hanem a jövő. A távoli jövő. Mivel a zsidók nagy része már galutban van (volt) – és mindannyian előbb-utóbb oda kerülnek (Jeruzsálem eleste után, ami a küszöbön áll) –, a kardinális kérdés: Mikor lesz a megváltás, „mikor megyünk haza”.

  

     Hogy lesz-e megváltás, az nem kérdés. Egyrészt Mózes a Tórában megígérte a legilletékesebb – az Örökkévaló nevében –, másrészt a nép széles köreiben ismert volt Jeremiás próféciája a hetvenéves babilóniai  fogságról. A kérdés csak az, mikortól számít ez, és mikor fejeződik be?

    

 

      A kétnyelvűség okozta problémák főleg a könyv fordítóját terhelik. Az arameus nyelvjárás nehéz, nem hasonlítható az ismert onkeloszi* szavakhoz, és ehhez járul a látomások okozta homályosság, ami az egyértelműség rovására megy. Remélem, hogy sikerült ezeket a problémákat megoldani.

 

   Az aránylag rövid szöveget – mindössze 12 fejezet – több függelékkel egészítettük ki, amelyek több oldalról világítják meg a Biblia ezen, meglehetősen „elhanyagolt” könyvét. Bár a megváltás ténye, reménye és számításai igencsak foglalkoztatták a zsidó tudatot az elmúlt kétezer évben – Dániel könyve nem forgott közkézen, és nemigen ismeretes még a bibliás zsidók köreiben sem. Lehetséges, hogy a nehéz arameus nyelvezet is ludas ebben, mint ahogy nincs kizárva az sem, hogy ebben közrejátszott a különböző „lejárt” dátumok által kiváltott csalódás is.

 

  Legjobb tudomásunk szerint magyarul – néhány jó vagy kevésbé jó fordításon kívül – nem jelent meg átfogó tanulmány Dániel könyvéről. Ezt a hiányt kívánja pótolni ez a könyv.

* * *

 

      Köszönetem Pesti Zsuzsának a gondos szerkesztésért és Iványi Gábornak a kiadásért, "Fizessen meg tetteikért az Örökkévaló és legyen bőséges jutalmuk az Örökkévalótól, Izrael Istenétől... (Rut, 2, 12, alapján).

 

                                                                      ***

       További terveim? Vannak. Ez látható az "Előkészületben" rubrikában. Reményeim?

Hogy a magyarországi zsidóság közelebb kerüljön gyökereihez.

Hogy megélem ezt?

Ha igen – nem éltem hiába.

 

     Naftali ben Dvora Kraus

     Rechovot, Israel

      5771 Chesván  - 2010 október

     (közel 79.  Születésnapomhoz

NE TESSÉK ELFELEJTENI!

 

PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS  
 

MA – 20.05 – KÉSŐBB TILOS, MERT MÁR BEJÖTT A SÁBBÁT

 

 


A szombatfogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők

privilégiuma, előjoga. EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.

 

 

A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.

A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.

Tehát ma estefelé – 20 óra 05 perckor a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:

BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL SÁBÁT KÓDES.

HÉBER ERDETIBEN:

ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם, אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש.

Magyarul: Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szent szombat fényeit.

    

                       S A B A T   S A L O M                                     ש ב  ת    ש  ל ו ם                       

MINDEN KOMMENTÁR NÉLKÜL

Mazsök – forradalmi kuratórium?


EZEN CIM ALATT JELENIK MEG A SZOMBAT LEGUJABB SZÁMÁBAN Gadó János szerkesztő cikke. A KÖZÉRDEKÜ CIKKET MINDEN VÁLTOZTATÁS ÉS KOMMENTÁR NÉLKÜL KÖZÖLJÜK, MIVEL AZ ÖNMAGÁÉRT BESZÉL.

A SZERK.

 

Új kuratórium (és felügyelőbizottság) áll a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök élén) – legkésőbb ez év szeptemberétől. A kétharmad részben kicserélődött testület a honi zsidó politikában felborult erőviszonyokról tanúskodik.

 

Az 1997-ben létrehozott Mazsök célja az volt, hogy – 52 évvel a háború után – a magyar állam kárpótlást nyújtson az üldöztetés áldozatainak, segítve vallási, kulturális, közösségi életük újraszervezését. A vészkorszak idején elorzott (többnyire az akkori hatóságok által „elosztott”) zsidó ingatlanok tömege helyett hét ingatlant kapott az alapítvány, s ezekkel kezdett gazdálkodni. Az ebből befolyó összeg a honi zsidó élet föllendítését szolgálta: az alapítvány kuratóriuma az arra érdemesnek minősített pályázóknak ítélt oda néhány tízezertől akár tízmillióig terjedő összeget. A Mazsök apparátusa intézte az egyéb kárpótlási ügyek nagy részét is. Ez volt az egyetlen, Mazsihisztől (viszonylag) független pénzforrás a honi zsidó életben.

 

A Mazsök-vagyon igazgatására és a pályázatok elbírálására kijelölt kuratórium összetétele az akkori honi zsidó erőviszonyokat tükrözte. A Mazsihisz (illetve annak különféle fiókszervei, mint pl. a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága) mellett a rendszerváltás idején létrejött szervezetek képviselői kaptak helyet a testületben. Utóbbiak közt többen (pl. Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, B’nai B’rith) a ’89 utáni liberális szellem hordozói voltak és a hitközség ellenlábasaként születtek. Mások (Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete) a Holokauszt-túlélőit képviselték, a hitközségi keretektől függetlenül. Jelen volt még a kuratóriumban a külföldre távozott túlélőket képviselni hivatott World Jewish Restitution Organization (WJRO), a legnagyobb, kárpótlással foglalkozó nemzetközi zsidó szervezet. Így a testületben – demokráciában bevett módon – sokféle érdek jelent meg, gyakoriak voltak a feszültségek és torzsalkodások, de a legkülönbözőbb pályázók remélhettek tőle támogatást.


Eltolódó erőviszonyok

Az erőviszonyok azonban idővel eltolódtak. A civil szervezetek lendülete elfogyott, kezdeményezőkészségük lehanyatlott, s lassan a Mazsihisz ernyője alá kerültek. (Ezt a folyamatot a Mazsihisz által 2008-ban gründolt Magyar Zsidó Kongresszus létrejötte tetőzte be, melybe besorolt a zsidó szervezetek többsége.) A WJRO-t képviselő izraeli kurátorok többsége rendszertelenül járt az ülésekre (csakúgy, mint egy-két idős, betegeskedő honi kurátor-társuk). Így a Mazsihisz dominanciája egyre erősebb lett. Többen már korábban is bírálták az elosztás egyoldalúságát: a Mazsihisz – milliárdos nagyságrendű költségvetése mellett – egyre nagyobb szeletet hasított ki magának, illetve a hozzá közelállóknak a Mazsök évi 100 milliójából is.

 

Időközben a közalapítványnak juttatott hét ingatlanból kettőbe jócskán „beleharaptak”: az egyik már csak fele, a másik pedig csupán negyedrészben van a Mazsök tulajdonában ( A 2008. november 19-én kelt alapszabály melléklete szerint).

 

A szocialista kormányok nem akartak beavatkozni a zsidó belügyekbe, ami mindig roppant kényes ügy. Illetékes államtitkáraik megelégedtek az időnkénti dorgatóriumokkal, amiért a kuratórium ülései újra és újra határozatképtelenül értek véget. Megesett, hogy a pályázók fél évig hiába vártak a döntéshozatalra. Mindeközben a feltörekvő új erő, a Chabad Lubavics már régen szeretett volna helyet kapni a testületben, de a számára idő közben fölajánlott egy kurátori tisztet kevesellte és nem fogadta el.

 

Új kormány – új kuratórium

Az Orbán-kormány által meghirdetett forradalom a Mazsök háza táját is felforgatta. (Csakúgy, mint a szintén állami alapítású Holokauszt Dokumentációs Központét.) Az új kormány által összehívott, a döntést megelőző/előkészítő informális tanácskozásokon a Mazsihisz képviselői már defenzívába szorultak az elosztás újrarendezését követelőkkel szemben. A kormány végül nemcsak a kuratóriumot oszlatta fel, de a tagszervezetek kiválasztását is új alapokra helyezte.

 

A 17 fős kuratórium összetétele új erőviszonyokat és új szemléletet tükröz. Utóbbira utal a felekezetek megerősödött jelenléte. Eszerint a Mazsihisz 2 fő, a kebelébe tartozó BZSH 1 fő, a vele pénzügyi szimbiózisban élő Ortodox Hitközség pedig további 1 fő delegálására jogosult. 2 főt delegál az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH – a Chabad Lubavics felekezeti szárnya), egyet pedig a két reformzsidó közösség, a Szim Salom és a Bét Orim.

 

A civil szervezetek kategóriájában a három legnagyobb került be a kuratóriumba. (A mérésre a 2010-es adóbevallásokban számukra felajánlott egy százalék szolgál.) Ezek: a Chabad Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, a Lauder iskola mögött álló Világi Zsidó Iskola Alapítvány, valamint az amerikai Joint által működtetett Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány.

 

A Mazsihisz Szeretetkórházért Közhasznú Alapítvány (mely az előző két évben még a második helyen állt), negyedik lett, így nem került be a kuratóriumba. Az előkészítő tanácskozások során azonban elhangzott, hogy a sorrendet háromévenként felülvizsgálják, így más szervezeteknek is lesz esélyük a bejutásra.

 

A felajánlott egy százalék, mint mérőszám, problémákat is felvet. Az első kuratóriumba bekerült civil szervezeteknek – mint a zsidó rendszerváltáskor kulcsszerepet játszott Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vagy a Cionista Szövetség – komoly közéleti ambícióik voltak, küldetés vezette őket a honi zsidó élet átformálására. Ezek az ambíciók azóta elenyésztek. Az egy százalékok alapján most bejutott két alapítvány ilyet nem hirdet: vállalt feladatuk, hogy a mögöttük álló intézmény számára kutassanak föl pénzforrásokat.

 

A Chabad Lubavics egyesülettől viszont a közéleti ambíciókat nem lehet elvitatni.

 

A fenti elvek alapján nem értelmezhető a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének jelenléte a kuratóriumban: az egyesület nem szerepel az APEH statisztikákban, így nincs – a fentiekhez hasonlóan – kimutatható tagsága. Ám a Holokauszt túlélői nyilván nem maradhattak képviselet nélkül, s erre épp a MUSZOE találtatott alkalmasnak. A II. világháborúban munkaszolgálatra kényszerítetteket az 1945-ben született Sessler György képviseli. Sessler 2010-ig a Mazsihisz számvizsgáló bizottságának elnöke volt. Ebbéli minőségében (még 2000-ben) élesen kikelt a Mazsihisz pénzügyi átvilágítását szorgalmazó javaslat ellen.

 

Radikálisan lecsökkent a külföldi (javarészt izraeli) kurátorok száma. A fent említett WJRO az eddig négy helyett mostantól csupán egy főt delegálhat, Or Csillag Shai személyében (aki már korábban is tagja volt a kuratóriumnak).

 

A „tudomány és a közélet kiemelkedő képviselői” mindig is problematikus kategória volt, mivel ennek mibenlétét semmilyen megfogható módon nem definiálták. Az e célra fenntartott kurátori helyek korábban az erős szervezetek zsákmányai lettek, akik bizalmi embereiket ültették ide.

 

Most három fő jogosult ezen a jogcímen a kuratóriumba ülni: Michael Silber történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára, a magyarországi zsidó történelem kutatója szakmai körökben jól ismert, ám a magyar közéletben nincs jelen.

 


David Moskovits amerikai üzletember, a Wesselényi utcai ortodox iskola egyik alapítója és támogatója eddig a WJRO képviseletében volt kurátor. A harmadik ebben a kategóriában a 34 éves Megyeri András, aki a dinamikus, fiatal nemzedéket képviseli: amerikai jesivákban tanult, üzleti iskolát is végzett a tengerentúlon, jelenleg pedig az egyik nagy hazai kereskedelmi televízió gazdasági igazgatója.

 

Slomó barátja vagyok, de nem Slomó embere – fogalmazza meg pozícióját Megyeri, aki jelenleg a Chabad Károly körúti imaházába jár imádkozni, de az EMIH-nek és a Kazinczy utcai ortodoxiának egyaránt tagja. Ugyanakkor nem rejti véka alá a Mazsihisz módszerek iránti kritikáját: „Az egy vicc, ami a Mazsihiszben folyik. Egy másik fajta elosztást szívesen megnéznék.”


Egy pólus helyett kettő

A korábbi egypólusú kuratórium helyett mostantól kétpólusú testület működik tehát: a Mazsihisznek legalábbis egyenrangú (vetély)társa lesz a Chabad Lubavics felekezet illetve egyesület. Utóbbi befolyását nem csupán a hozzá (formálisan vagy informálisan) kötődő kurátorok száma adja, hanem a mostani kormánnyal ápolt jó kapcsolatai. A Mazsihisz, amely hagyományosan az MSZP-hez kötődött szorosan, politikai kapcsolataiból most kevesebbet profitálhat.

 

Figyelemre méltó a két pólus közötti életkori különbség is: míg a Mazsihisz-kurátorok életkora 60-70 év körül jár (Zoltai Gusztáv 75 múlt), addig a Chabad kurátorai 30-40 közöttiek. (A Chabad képviseletében lesz kurátor Bognár Dániel, a Time Out programmagazin főszerkesztője, a dinamikus vállalkozói nemzedék másik képviselője.)

Az új kuratórium élén Szabó György váltja Zoltai Gusztáv és Eliézer Gilad társelnököket. Szabó korábban a XIII. kerületi önkormányzat képviselője volt a Fidesz színeiben, 2010 óta a fővárosi tulajdonú Főkefe Nonprofit Kft. Igazgatója. Még 2008-ban jelent meg a zsidó közéletben, a „Hollán utcai csata” néven elhíresült megmozdulás napjaiban: ő volt az Újlipótvárost fenyegető szélsőjobboldali felvonulással szembeni ellentüntetés egyik szervezője. Szabó mellett a kormányt Böhm Dávid képviseli, aki jelenleg a Külügyminisztérium Amerika-referense.

 

A kuratórium minden tagja elfogadta már a felkérést, s az iratokat annak rendje s módja szerint beküldték a bíróságra. Ha minden zökkenőmentesen alakul, a kuratórium augusztus első felében megtarthatja alakuló ülését – jelezte Szabó György.

 

 

„Figyelembe vesszük a pályázó múltbéli tevékenységét is”

Villáminterjú Szabó Györggyel

 

 

A Mazsök előző kuratóriumában kialakult gyakorlat volt, hogy a fontosabb tagszervezetek, mint a zsidó közélet kiemelten fontos szereplői, alanyi jogon kaptak működési támogatást.

Alanyi jogon nem jár senkinek semmi. Valós tevékenységért jár támogatás, ha azt a zsidó közélet érdekében használják fel.

Támogatás tehát csak pályázat útján nyerhető majd el?

Természetesen. A Mazsök demokratikus alapon működő ernyőszervezet. Támogatás odaítélésekor figyelembe vesszük a pályázó múltbéli tevékenységét és jövőbeli terveit is.

Egy pályázó múltbeli tevékenységét megítélni meglehetősen szubjektív dolog.

Azért 17 fős a kuratórium, hogy a szubjektív döntéseket kizárja.

A múltbeli tevékenység megítélése csökkentheti is egy pályázó esélyeit.

Igen. Az új kuratórium szakít az eddigi beidegződésekkel.

A Mazsihisz részéről nem érkezett kifogás az új kuratórium összetételével kapcsolatban?

Biztos nem örülnek az új helyzetnek, de hivatalos kifogás nem érkezett. Úgy vélem, ne egypólusú képviselete legyen a magyar zsidóságnak.

Hogyan látja az elmúlt időszak gazdálkodását?

Egyelőre nekem sincsenek bennfentes értesüléseim. Majd az átadás után meglátjuk, hogyan gazdálkodott az előző kuratórium, jól vagy rosszul. Én mindkettőnek egyforma esélyt adok. Úgy vélem azonban, hogy az ingatlanvagyont sokkal jobban is lehet hasznosítani. Lehet, hogy ez ügyben számszaki vizsgálatot is végzünk majd.

A Mazsök eddigi titkára a helyén marad?

A titkárságnak is meg kell újulnia. De természetesen demokratikusan, pályázat útján.

Sebes Gábor, akit annak idején eltávolítottak a titkári tisztségből, szóba jöhet?

Nem feltétlenül ebben a pozícióban, de számítunk a munkájára.

Netán a felügyelő bizottságban?

A bizottság összetétele maradjon egyelőre titok.

Miért vállalta el a Mazsök kuratórium elnökségét?

A zsidó reneszánsz lebeg a szemem előtt. A mai húszévesek generációja már felhőtlenül, boldogan tudja megélni a zsidóságát, nem kell a Holokauszt árnyékában léteznie.

 
   (fORRÁS: sÓFÁR)

 

2011. július 28., csütörtök

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (95)

 

 

             AZ "ÁRU" AMELY NEM VÉSZ EL

 

 Joszi ben Kiszmá rabbi mesélte: "Egyszer országúton jártamban, találkoztam valakivel, aki köszöntött, és én visszaköszöntem neki.

 

   Rabbi uram, hova való vagy? - kérdezte ez az ember. - Egy nagyvárosból - mondtam neki -, amelyben sok bölcs és írástudó él. Erre azt mondta: - Rabbi, volna kedved a mi városunkban letelepedni, és én adnék neked egymillió aranytallért, drágaköveket és gyöngyöket?

 

   Erre azt feleltem neki: - Fiam, ha nekem adod a világ minden aranyát, ezüstjét és drágakövét, nem laknék másutt, mint ott, ahol a Tórát művelik.

Egyébként így van ez megírva a Zsoltárok könyvében is, melyet Dávid, Izrael királya írt: »Becsesebb számomra ajkad tanítása {a Tóra], mint arany és ezüst ezrei.« (119, 72). Sőt, amikor az ember elhalálozik, nem kíséri el őt útjára sem arany, sem ezüst vagy drágakő, hanem csakis a Tóra, amit tanult, és a jó cselekedetek, amiket életében tett, mint ahogy az írva vagyon: »Jártadban vezérel téged, mikor lefekszel, őrködik feletted, és amikor felébredsz, ő irányítja gondolataidat«. (Példab. 6, 22). »Jártadban« - ebben a világban. »Mikor lefekszel« - a sírban. »Amikor felébredsz« az eljövendő világban. Ugyancsak írva van (Chágáj, 2,8,): »Enyém az ezüst és enyém az arany - mondja a Seregek Ura«."

 (Atyák, 6, 9).

 

 Joszi ben Kiszma , a nagy tanaita , Hanina ben Trádion kortársa volt. Cesariában, a Heródes által - a Jordán folyó torkolátánál fekvő (ma Libanon és Izrael határán található) - épített városban élt és tanított jesívájában. A Talmud több helyütt idézi őt, a Misnában nem fordul elő a neve, csak az Atyák tanításai között. A rómaiakkal való békés kiegyezés útját kereste, s feltehetően a Bar-Kochba lázadással kapcsolatban is passzív magatartást követett. A Talmud fel is jegyez egy közte és Hanina ben Tradion közti vitát, melyből kiviláglik a rómaiakkal való viszony különböző megítélése.

 

                                   *

 

   A Midrás Smuél magyarázatot ad arra, hogy Joszi miért nem köszönt előre, holott írva vagyon: "Mindenkinek köszönj előre". (Atyák, 4, 15) Ez csak azért fordulhatott elő - szól a magyarázat -, mert Joszi annyira el volt mélyedve gondolataiban [de az is lehet, hogy jártában tanult], hogy nem vette időben észre a vele szembejövőt, csak amikor az már köszönt neki.

 

Cháféc Chájjimnak is van magyarázata az esetre.

Feltehetően az ember, aki meglátta Joszit, arra gondolt, hogyan lehetséges, hogy egy bölcs egyedül, ráadásul gyalog jár? Biztosan szegény a hitközsége - gondolta -, vagy nem képesek rabbijukat értékelni. Ezért ajánlotta fel neki a busás jövedelmet. Mikor Joszi azzal utasította vissza felajánlását, hogy ő egy bölcsekkel és írástudókkal teli városban él, a gazdag ember azzal érveit, hogy annál inkább menjen el hozzájuk, ő lesz a főrabbi, a hitközség feje, és minden tiszteletet megadnak neki. De Joszi azt válaszolta, nem hagyja el a várost, ahol a sok bölcstől és írástudótól csak tanulhat.

 

                                      ****

 

 

Tiferet Jiszráél szerint azért került ez a fejezet ide, mert az előzőekben említett hét jó és fontos tulajdonság, amelyek egyike a bölcsesség - mégsem hagyja el az ember a kedvükért a Tóra-tanulás lehetőségét.

 

"Dávid, Izrael királya által..."

 

 A wolozsini rabbi, a nagy Tóra-tekintély, úgy véli, hogy ezek a szavak feleslegesek, hiszen mindenki tudja, ki írta a Zsoltárokat. Igen ám, de Joszi arra emlékeztet, hogy: "Becsesebb számomra ajkad tanítása...", egy olyan ember tanítása, akinek rengeteg aranya és ezüstje volt, mégis többre értékeli a Tórát...

 

                                    ****

A Midrásban (Tanchuma, Truma) olvashatjuk: Egyszer egy Talmud-tudós hajóra szállt. A hajón többnyire kereskedők utaztak, rengeteg árúval. Azt feltételezvén, hogy a tudós kinézetű is kereskedő, arról faggatták, milyen áruja van neki.

- Az én árum értékesebb, mint a tiétek - magyarázta nekik. Azok hogy megtudják, mi lehet az - felforgatták az egész hajót, de persze nem találtak semmit. Így aztán kinevették és gúnyolták.

 

A hajót később kalózok támadták meg, és természetesen minden mozgathatót elraboltak a hajóról. A kereskedők minden nélkül maradtak, még ennivalóra sem maradt pénzük. És a Talmud-bölcs? Elment a Tanházba, megtartotta előadását, minek következtében nagy tiszteletet vívott ki magának, s nem volt többé gondja a megélhetésére.

 

Látván ezt a kifosztott kereskedők, bocsánatot kértek a rabbitól, s egyben segítségét is, hogy járjon közbe érdekükben.

- Ugye megmondtam nektek - mondta nekik végül a rabbi -, az én árum többet ér...

(Folyt.köv.)