2013. június 30., vasárnap

 

"ILYEN CSAK ÉSZAK-KOREÁBAN VAN"

 

AHOGY  A NÉPSZABADSÁG TUDÓSITÓJA

látta ÉS MEG MERTE IRNI: MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG   

ZÁRT AJTÓK, NYITOTT ABLAKOK

 

Rég láttam ennyi zsidót együtt – viccelődött valaki a Mazsihisz rendkívüli tisztújítása előtt. Nem túl eredeti poén, de legalább jelzi: a botrányos előzményekhez képest a küldöttek meglepően kedélyes hangulatban készülődtek a választásra

Czene Gábor| Népszabadság| 2013. június 29.

           

 

Négyen indultak a Mazsihisz elnöki posztjáért, egy forduló is elég volt Heisler András győzelméhez

 

Feldmájer Péter puccsszerű leváltása után a debreceni hitközség vezetője, a Fidesszel hírbe hozott Horovitz Tamás lépett elő esélyessé az elnöki posztra. Ehhez azonban még Feldmájernek is volt néhány szava. Azon túl, hogy bejelentette, újra elindul, levelet írt a küldötteknek: azzal vádolta Horovitzot, hogy Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval bizniszel a háttérben – a Mazsihisz kárára. Bár Horovitz és Zoltai is visszautasította a vádat, nem lehetett kiszámítani, hogy a küldöttek melyik állításnak adnak igazat.

 

Többen úgy ítélték meg, hogy a legutóbbi viharos közgyűlésről „rendkívül egyoldalú, a zsidóságot negatív módon bemutató” tudósítások jelentek meg a sajtóban, ezért zárt ülés elrendelését kezdeményezték. A túlnyomó többség a nyilvánosság kizárására szavazott. Csak a küldöttek és a választás lebonyolításában segédkező munkatársak maradhattak odabent. A bejáratnál biztonsági emberek ügyeltek rá, hogy illetéktelenek ne léphessenek be.

 

Az ajtók bezárultak, de az ablakok nyitva maradtak. Így aztán a folyosóról tisztán lehetett hallani, hogy a levezető elnök figyelmezteti a jelenlévőket: közös felelősségük, hogy semmi ne szivárogjon ki abból, ami a teremben történik. Előzetesen Feldmájer Pétert, Horovitz Tamást és Várnai Györgyöt, a Hegedűs Gyula utcai körzet elöljáróját jelölték elnöknek.

 

 

Negyedikként a helyszínen – az alapszabály ezt lehetővé teszi – jelölést kapott Heisler András is. Korábban ő már volt a Mazsihisz elnöke, de csak rövid ideig, 2003 és 2005 között. Mivel nem sikerült elmozdítania Zoltai Gusztávot, inkább lemondott.

 Heisler színre lépése után jött a fordulat: Feldmájer visszalépett a javára. Döntését azzal indokolta, hogy Heisler – ellentétben egy bizonyos másik jelölttel – nem a saját, hanem a Mazsihisz érdekeit nézi. Némi vita alakult ki arról, hogy a jelölés elfogadása után Feldmájer töröltetheti-e a nevét a szavazólapról. Végül rajta maradt.

 

Nagyjából másfél órával a zárt ülés elrendelése után – jobb későn, mint soha – behajtották az ablakokat, cserébe a folyóson két egészen tuti tippet is hallottunk. Egy: most már biztos, hogy Horovitz lesz az elnök. Kettő: most már biztos, hogy Heisler lesz az elnök.

 

A szavazatok összeszámlálása közben Feldmájer Péter kissé ingerülten sétálgatott. – Szerkesztő úr – mondta –, ezt úgyse meri megírni. Ilyen csak Észak-Koreában van: blokkolták a telefonokat és az internetet. Kétségtelen, hogy a Síp utcai épület nagy részében a közgyűlés kezdete óta nem működött se a mobil, se a net. Azt azonban, hogy a hírzárlat jegyében ki adott utasítást a „blokkolásra”, nem sikerült kiderítenünk. Zoltai Gusztáv nagyon elcsodálkozott azon, hogy nem lehet telefonálni (addig nyilván nem vette észre), és javasolta, kérdezzük meg a biztonságiak főnökét. Aki mosolyogva közölte: no comment.

 

A közgyűlés délután négy óra körül kezdődött, az elnökválasztás eredményét nem sokkal fél nyolc után hirdették ki. Elegendő volt egyetlen forduló, Heisler András megszerezte a szavazatok többségét. (Heisler András 59, Horovitz Tamás 35, Várnai György 12 szavazatot kapott, egy küldött pedig a visszalépett Feldmájer Pétert támogatta.)

 

Heisler András – még a választás előtt elmondott kortesbeszédében – azt ígérte, hogy az eddiginél nyitottabb, a zsidóság képviseletét szélesebb körben is felvállaló szövetséggé teszi a Mazsihiszt, valamint azt, hogy osztogatás helyett egyenlő esélyű hozzáférést biztosít a forrásokra pályázó zsidó szervezetek számára.

 

A rendkívüli tisztújításnak az 58 éves mérnök-közgazdász Heisler csak az egyik nyertese. A másik az a Feldmájer Péter, aki váratlan húzásával hozzájárult ahhoz, hogy ne Horovitz Tamás legyen a győztes, és akit – Tordai Péter, a budapesti hitközség vezetője mellett – a Mazsihisz alelnökévé választottak.

ÉN ÉS A Rebbe(5)

Miért nem akart kórházba menni

 

Moshe Feldman, aki akkoriban intenzív osztályon dolgozott kardiológusként, jelen volt a New Yorki központi lubavicsi zsinagógában, amikor a Rebbe szívrohamot kapott, 1977-ben.

     Az elsõk között vizsgálta meg.

 

A Crown Heights-i zsinagóga végén  ültem a fiaimmal, a régi emelvényen. Nagy volt a tömeg, mint mindig – smini áceret volt éppen. A nagy zsúfoltságban hirtelen elkezdtek kiabálni: „Mindenki kifelé, a Rebbe nem kap levegõt!"

Tíz-tizenkét orvos biztosan volt a zsinagógában, mindannyian igyekeztünk, hogy segíthessünk a Rebbé-nek, amiben csak kell.

 

Az elõcsarnokban, a Rebbe szobája elõtt várakoztunk. Lassanként néhányan bemehettünk a szobába. Én is bementem, hogy megnézzem, hogy van a Rebbe. Csak mi ketten voltunk a bent, a Rebbe rám nézett, és azt kérdezte: „Mi a helyzet?"

 

 Azt gondoltam magamban: „Lehet, hogy többet tud a saját szíve állapotáról, mint én." Azt válaszoltam neki: „Az emberek most is énekelnek és táncolnak, még az utcán is."

 

 A Rebbe rám nézett, elmosolyodott, megrázta a fejét, és azt mondta: „Igen." Amikor azt kérdezte tõlem, mi a helyzet, nem a fizikai állapotáról beszéltem neki; hanem a fenti választ adtam, és ezzel nagyon meg volt elégedve.

 

Mint mondtam, tíz-tizenkét orvos volt jelen, és mindenki kórházba akarta vitetni a Rebbét. Õ azonban nem volt hajlandó kórházba menni. Az orvosok egyenként távoztak, úgy vélték, hogy nem tehetnek többet a Rebbéért.

 

Richter doktor úr egy közeli egészségügyi intézménybõl szerzett egy szívmonitort. Rákötöttük a Rebbét. Miután a többi orvos elment, én is próbál­tam meggyõzni õt, hogy menjen kór­házba. Elmagyaráztam neki, hogy ugyan itt is van mindenféle felszerelés, és azokkal sokféleképpen tudunk neki segíteni, mégis sokkal jobb lenne, ha teljes stáb állna rendelkezésünkre, és ha még több eszközünk lenne, olyanok, amelyek egy kórház intenzív osztályán megtalálhatók.

 

A Rebbe viszont nem akart kórházba menni. Rá­mutatott az asztalára: „Látod azt az asztalt?" – „Látom." – feleltem. A székére mutatott: „Hát a széket látod-e? Meg a könyveket?" Mindig így feleltem: „Látom." Azt mondta: „Ez az asztal, ez a szék, ezek a könyvek mind tanúi az én chászidjaim könnyeinek és erõfeszítéseinek. Ez az az energia, amitõl majd jobban leszek."

  (Forrás: Gut Sábesz)

 

2013. június 29., szombat

EGYSZER VOLT ---  A SIP UTCÁBAN VOLT(8 éve)

AMIKOR AZ ÜVIG PUCCSAL

TÁVOLITOTTA EL AZ ELNÖKÖT

 A Sófár kiásta az  1905-ös Narancs interjut amelyben

Heisler azt mondja:"Úgy döntöttem, magamtól távozok

 

Szerző Bugyinszki György(Magyar Narancs)

 

Publikálva 2005/32. (08. 11.)

Nemrégiben soron kívüli tisztújítás történt a Mazsihiszben, mert az elnöki tisztséget két évig betöltő Heisler András lemondott posztjáról. Indoklása hármas volt: az apparátus elszabotálta a hitközség új stratégiájá-nak végrehajtását, a szervezet gazdálkodása nem vált kellően transzparenssé, és személyes viszonya is megromlott az ügyvezető igazgatóval.

 

Nemrégiben soron kívüli tisztújítás történt a Mazsihiszben, mert az elnöki tisztséget két évig betöltő Heisler András lemondott posztjáról. Indoklása hármas volt: az apparátus elszabotálta a hitközség új stratégiájá-nak végrehajtását, a szervezet gazdálkodása nem vált kellően transzparenssé, és személyes viszonya is megromlott az ügyvezető igazgatóval.

Magyar Narancs: A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében (Mazsihisz) időről időre felerősödnek a Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót bíráló hangok. Miért?

Heisler András: Az ő személye meghatározó a Mazsihiszben, minden tőle függ, és szerintem ez rosszul van így. Amikor 90-ben Zoltai a Mazsihisz élére került, akkor egy viszonylag alacsony, százmillió forint alatti összegből gazdálkodó szervezet irányítását vállalta. Az akkori rabbiképzőnk 8 hallgatóval, gimnáziumunk talán egy tucat diákkal működött, kórházunk romos volt, s a teljes infrastruktúránk igen gyér. Abban a helyzetben egy centralizált vezetés működőképes volt, mert legalább világossá tette a korábbi rendszerben elmosódott felelősség kérdését. Ma azonban már hárommilliárdos összköltségvetéssel dolgozunk, komoly intézményekkel: egy 220 hallgatós, államilag akkreditált egyetemmel; egy 12 osztályos iskolával, benne több mint 400 gyerekkel és egy komoly, majd' 400 ágyas, jól felszerelt kórházzal. A megváltozott feladatok új típusú vezetői hozzáállást igényelnek.

MN: Ezért csökkentette elnökként az alapszabály módosításával az ügyvezető igazgató mozgásterét?

HA: A régi alapszabály még a 90-es évek elején készült, és minden jogosítványt az ügyve-zető igazgatónak delegált. Kimondta például, hogy a Mazsihiszt az elnök képviseli, hozzátéve, hogy kizárólag az ügyvezető igazgatóval együtt, aki viszont akár egyedül is megtehette ezt. Ezen az anakronizmuson változtatni kellett, és ma már a Mazsihiszt természetszerűleg a mindenkori elnöke képviseli. A régi alapszabály szerint ráadásul az ügyvezető igazgató egy személyben, mindenfajta kontroll nélkül dönthetett a kiadásokról. Le kell szögeznem, hogy Zoltai ezzel igyekezett nem visszaélni, a beruházásokról szóló döntéseket többnyire - hangsúlyozom, többnyire - vezetőségi határozatokkal igyekezett megerősíteni. Az új alapszabály viszont már világosan meghatározza, milyen összeghatárig dönthet önállóan az ügyvezető, mikor csak elnöki ellenjegyzéssel, mikor vezetőségi határozattal, és mikor közgyűlési jóváhagyással. A kompetenciák tisztázására azért is szükség volt, mert abszurd volt az a helyzet, hogy amikor elnökként írásbeli utasítást adtam Zoltainak, az meghökkenést váltott ki szinte az egész apparátusban. Arról kezdtek suttogni, hogy túl nagy hatalmat akarok, sőt, egyesek szerint diktátor vagyok. Pedig csupán munkáltatóként kértem az ügyvezető igazgatót - mint alkalmazottat - a feladatok végrehajtására.

MN: Majd később már arra, hogy fontolja meg nyugdíjba vonulását.

HA: Egyre több súrlódás volt köztünk, ekkor kértem meg négyszemközt Zoltai Gusztávot, hogy fontolja meg a nyugdíjba vonulását. Természetesen biztosítottam arról, hogy a továbbiakban is alkalma lesz a közösség érdekében dolgozni más területen, mert úgy gondoltam, hogy az elmúlt 16 évben valóban nagyon sokat tett a magyarországi zsidóságért. Ez egy higgadt, másfél órás beszélgetés volt, ahol kíméletlenül őszintén elmondtam neki konkrét problémáimat. Abban maradtunk, hogy néhány nap múlva visszatérünk a dologra, de ő néhány órával később felhívott, és közölte, rendkívüli közgyűlést kíván összehívni. Igen rossz ötletnek tartottam felvetését, amit csak hangulatkeltésre, erőfitogtatásra lehet használni. Egy előkészítetlen közgyűlésen ugyanis megalapozott, érde-mi munkát nem lehet végezni. Először vezetői ülést szerettem volna összehívni, mert ezt tartottam a dolgok rendjének, a demokrácia szabályának. A vezetőségi ülésen vagy egyedül maradok véleményemmel, vagy kiderül, hogy a vezetőség más tagjainak is hasonló problémái vannak. A második esetben már vezetőségi határozattal mentünk volna a közgyűlés elé, és nem gondolhatta volna senki, hogy csupán az elnök magánszámáról van szó.

 Bizony, a második forgatókönyvnek igenis komoly realitása volt, maga Zoltai erősítette meg ezt azzal, hogy három nap alatt összehívta a közgyűlést, megelőzvén azt, hogy a vezetőség megerősítse véleményemet. Mivel az alapszabály külön nem rendelkezik a rendkívüli közgyűlés összehívásának szabályairól, a rendes közgyűlésre vonatkozó előírások érvényesek arra is - ebben öt jogász erősített meg. Akkor viszont 10 nappal korábban, az alapszabály formai előírásait betartva kellett volna értesíteni az érintetteket a közgyűlés összehívásáról. Minthogy ez nem így történt, a rendkívüli közgyűlés tulajdonképpen nem is közgyűlés volt, csupán egy összejövetel. A közgyűlésen ezzel érveltem, s egy órán keresztül sikerült tartanom ezt a frontot. Tettem mindezt az egész országból összegyűlt 90 ember előtt, parázs viták, mesterségesen felkorbácsolt hangulat közepette. Ez a hangulat aztán átcsapott, és onnantól kezdve közgyűlésként viselkedett a plénum - hangsúlyozni szeretném, álláspontom szerint illegális módon. Megtudtam, hogy egy előre kidolgozott forgatókönyv szerint az ügyvezető igazgató leváltásomat tervezte. Az előre elkészített forgatókönyvben mindenekelőtt nyílt szavazással kellett a közgyűlésnek megerősítenie Zoltait tisztségében. Amikor ez a színjáték megtörtént, akkor döntöttem: magamtól távozom.

MN: Lemondásának egyik okaként a Mazsihisz működésének és gazdálkodásának átláthatatlanságát jelölte meg. Mire utalt?

HA: Már az elnökségem alatt érkezett egy szokatlanul jelentős, mintegy 100 millió forintos örökség. Úgy gondolom, hogy a Mazsihisz elnökének és a vezetőségének egy ilyen jelentős forrásról azonnal tudomást kell szereznie. Ehhez képest csak akkor értesültünk róla, amikor az apparátus már el is költötte a pénzt, feltételezem egyébként, hogy nemes célokra. Én magát az eljárást sérelmeztem. Volt egy másik konkrét eset, ahol 70 milliós extrabevételünk felhasználása is hasonlóképpen zajlott. Úgy gondolom, a szervezetünk nem engedheti meg a költségvetésen kívüli források társadalmi kontroll nélküli felhasználását, ez a transzparencia teljes hiányát jelzi.

MN: A két év alatt találkozott gazdasági viszszaéléssel?

HA: Miután hivatalba léptem, egy év kellett ahhoz, hogy kezdjem átlátni a Mazsihisz működését. Zoltai mindig hirdeti ugyan, hogy a könyveink nyitottak, bármely közgyűlési tag bármikor bejöhet és ellenőrizheti azokat - de ez színtiszta demagógia. Egy valódi gazdasági átvilágítás komoly szakmai felkészültséget, apparátust és időt igényel. Akinek nem ez a professzionális foglalkozása, annak nagyon nehéz érdemben követnie a folyamatokat. A Mazsihisz elnökeként revizori munkákat nem kellett végeznem, de a gazdálkodás komplett, független átvizsgáltatásának elmaradása - ma már látom - komoly hiba volt. Elnökként a rendszerösszefüggéseket akartam inkább megismerni, és ennek alapján egy új stratégiát kialakítani. Ha jutott volna rá időm, egy mélyreható gazdasági átvilágítás része lett volna elnöki ciklusomnak.

MN: A gazdálkodás mellett a Mazsihisz szerepfelfogásán is változtatott volna, de nem talált partnerekre. Itt mi volt a gond?

HA: Mint említettem, elnökként elindítottam a Mazsihisz új stratégiáját, a vezetőségi határozattal megerősítve, a közgyűlés által elfogadva. Tehát nem egyéni akcióként, hanem a demok-rácia szabályait követve. Tudatosult bennem ugyanis: a Mazsihisz legnagyobb problémája az, hogy egész működése szinte kizárólag intézményeink fenntartására koncentrál. Tudom, ez fontos dolog, de közben nem foglalkozunk szinte semmit a magyarországi zsidó közösség fejlesztésével. Itt nemcsak a taghitközségekre gondolok, hanem minden olyan zsidó szervezetre, mely ugyan nem tagja a Mazsihisznek, de az egyetlen komoly segítséget a mi infrastruktúránktól, a mi forrásainktól remélheti. Ezen a vonalon akart az új stratégia erősíteni. És ha létezik egy ilyen stratégia, akkor azt az apparátusnak tűzön-vízen át végre kell hajtania. Ezt azonban nem tapasztaltam.

MN: Régi vita, hogy a Mazsihisznek vajon a nem vallásos zsidókat is képviselnie kell-e.

HA: A Mazsihisz formálisan a magyarországi vallásos zsidóságot képviseli, ezek számát jó- és rosszindulatú becslések ötezer és 30 ezer közé teszik. Miközben Magyarországon minimálisan mintegy 100 ezer zsidó él. Ezért nagyon sokan, köztük más zsidó szervezetek is megkérdőjelezik, hogy milyen alapon képviseli a Mazsihisz a teljes magyarországi zsidóságot. Lemondott elnökként is állítom, hogy a Mazsihisz mint a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet, esetenként nyugodtan képviselheti a teljes magyarországi zsidóságot, de a képviseleti legitimitásának növeléséhez nyitottabbá és transzparensebbé kell tenni a működését. Intézményes csatornákat kellene kiépíteni a nem hitközségi zsidó szervezetek irányába. Az Antall-kormány idején is akkor jutott előbbre a kárpótlás ügye, amikor a jelentősebb magyarországi zsidó szervezetek le tudtak ülni egy asztalhoz, és írásban járultak hozzá, hogy a Mazsihisz őket is képviselje. Az új alapszabály évtizedek óta először vesz tudomást azokról a zsidó szervezetekről, amelyek nem tagjai a Mazsihisznek. Sok ilyen van: vallásosak és nem vallásosak egyaránt. Ezek a szervezetek ma már - kétoldalú megállapodás alapján - önkéntes alapon részt vehetnek és fel is szólalhatnak a Mazsihisz közgyűlésén. Ez nagyban segítheti érdekérvényesítő képességüket. Az alapszabály-módosítás dacára úgy érzem, a szemléletváltás elmaradt a Mazsihiszben.

MN: Ha a Mazsihisz nyitottabbá válna, akkor egyrészt nőne a legitimációja, másrészt viszont törvényszerű, hogy a szervezet de facto vezetőjének a hatalma csökkenne. Ezért szabotálhatta el az apparátus a stratégia végrehajtását? Zoltai kritikusai szerint ő éppen azért tűnik elmozdíthatatlannak, mert csak azok válthatnák le, akik egzisztenciálisan függnek tőle.

HA: Lemondásomkor a hűbéri viszonyokhoz hasonlítottam ezt a függőségi rendszert. Zoltai vezetési technikája, hogy tudatosan felépített egy bázist olyanokból, akik erkölcsileg, egzisztenciálisan vagy anyagilag függnek tőle. Ha őt valaki megtámadja, akkor ez a bázis mozgósítható. A közgyűlés 20-30 vagy talán még magasabb százaléka például közvetlenül Zoltai beosztottja. De a munkáltatói kapcsolatokon túl, egy sokkal szélesebb körben is kialakult ez a függőségi viszony. Katasztrofális, hogy ma sok vidéki hitközség úgy érzi: azt a pénzt, amiről a közgyűlés határozott, és ami a magyarországi zsidóság forrásaiból jár nekik, azt a "Gusztitól" kapják, mások meg a szociális segélyt fogják fel úgy, hogy azt az ügyvezető igazgató úr adja nekik. Ez deformálja a közösséget. Kicsiny, zárt közösségként működünk, és ez a szemlélet azért is tragikus, mert veszélyezteti a magyarországi zsidóság fejlődését.

MN: Nyilván az sem használ, hogy újra és újra balhék vannak a Mazsihisz körül.

HA: Közhely, hogy az adományozás tradíciója megszűnt az elmúlt 40 évben. A rendszerváltozás azonban újra megnyitotta ennek a lehetőségét. Nagyon sok emberrel beszéltem, akik azt mondták: amíg a Síp utcában ilyen állapotok vannak, addig ide nem adnak semmiféle támogatást. És közben tudom és látom, hogy más célokra hajlandók áldozni. Amíg csak a balhékról hallanak, amíg a gazdálkodás nem átlátható, addig hiába várjuk ezeket a forrásokat. Sokan meglepődtek azon is, hogy nyíltan beszélek a problémáinkról. Azért teszem, mert meggyőződésem: eddig éppen az volt az egyik legnagyobb baj, hogy nem beszéltünk róluk, rosszul értelmezett szemérmességből inkább elhallgattuk őket. Meggyőződésem, hogy ha mindezt nyíltan fölvállalja a közösségünk, attól nem fog nőni az antiszemitizmus. Aki antiszemita - akár vitatkozunk egymással, akár nem -, az antiszemita is marad. Aki viszont ismeri értékeinket, tiszteli tradícióinkat, az a problémák láttán sem fog másként viszonyulni hozzánk.

MN: Lát esélyt arra, hogy az új elnök, Feldmájer Péter képes változtatni a helyzeten?

HA: ' két nagy hendikeppel indul. Először is mielőtt elnökké választották, a közgyűlés megerősítette Zoltait. Ezt ő kénytelen lesz adottságként kezelni. Másrészt viszont köztudott, hogy Feldmájer nagyon szeretett volna elnök lenni, a lemondásomhoz vezető folyamat során kőkemény kompromisszumokat és szövetséget kötött Zoltaival. Drasztikus változást tehát nem prognosztizálok. Mindezt jól mutatja, hogy a Mazsihisz hivatalos lapjában, az Új Életben csupán egy kétsoros hír jelent meg a lemondásomról, a viták lényegéről pedig se tudósítás, se elemzés, se vélemény nem szólt - s természetesen a Mazsihisz szinte üres weboldalain sem. Ez pontosan azt a típusú bezárkózását mutatja a szervezetnek, ami ellen két évig harcoltam.

MN: Véglegesen kivonul tehát a zsidó közéletből?

HA: Nem vagyok megsértődve, de természetesen kudarcként éltem meg az eseményeket. Nem gondolom, hogy véglegesen ki kellene vonulnom a zsidó közéletből, ráadásul egy jelentős projektet is indítottunk 16 magyarországi zsidó szervezettel közösen, amelynek a megvalósításában a jövőben is részt kívánok venni. Egy évvel ezelőtt a Mazsihisz meghívást kapott a horvátországi zsidó közösségtől mint kiemelt vendég. Felkértek ezért bennünket, hogy lehetőleg nagy létszámmal képviseltessük magunkat. Ekkor felvetettem: ne csak a Mazsihisztől küldjünk embereket, hanem hívjunk más zsidó szervezetektől is a többnapos konferenciára képviselőket. Végül 16 magyarországi zsidó szervezet volt jelen, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy a legnagyobb kihívás mindnyájunk számára a százezresnek mondott magyarországi zsidóság minél nagyobb százalékának az elérése. Ezért idén novemberben rendezni szeretnénk egy rendkívül nyitott konferenciát a magyarországi zsidóságról. Eddig igen nagy lelkesedéssel, ám elnökségem okán kevés idővel dolgoztam a programon. A lelkesedésem változatlan, viszont végre van már időm is hozzá.

*

Érdemes a fentit akár kétszer vagy háromszor figyelmesen elolvasni hogy megértsük mi történt a mult héten a Sip utcában. Köszönet a Sófárnak az eredményes "ásás"ért-

A szerk

 

 

A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – MÁTOT-MÁSZ'É -2113

 

     KÉSZEN ÁLLNI A MEGVÁLTÁSRA!

 

   Mátot-Mászé – ez a két szakasz rendszerint együtt kerül felolvasásra. Ebből logikus, hogy tartalmuk egybecseng és bizonyos kapcsolat van közöttük.

 

  És valóban, mindkét szakaszban szó van a bevonulásról Erec Jiszráélba vagyis a honfoglalásról. Mátot szakasz végén a Reuvéniták azon kéréséről van szó hogy Gád törzsével együtt hadd maradjanak a Jordánon innen, vagyis a folyó keleti részén, ahol dús legelők vannak, alamint hogyan foglalták el ezt az országrészt és miként telepedtek le benne. Mász'é szakasza azt a 42 állomást, illetve utszakaszt amit a nép megtett az egyiptomi kivonulástól idáig.

 

   Transzjordánia elfoglalása a két és fél törzs által – Revén és Gádhoz Mózes csatolta  a fél Menásse törzset – már a honfoglalás kezdete volt (Rási). Utána, a Mász'é szakaszban elérkeznek a Jordánhoz, Jerichóval szemben ami az Ország "zárja" volt, vagyis az a kulcspont ahonnan el kellett kezdeni  a honfoglalást.

 

     ÖRÖKÉRVÉNYÜ TÓRA

 

     Mivel a Tóra örökérvényü, világos hogy ez a ma emberéhez is beszél és jelentőséggel bir  minden zsidó életében, nemzedékről nemzedékre. A chaszid felfogás szerint annak ellenére hogy az egyiptomi kivonulás egyszeri  aktus volt , a Tóra mégis úgy fogalmaz ( második szakaszunk elején) hogy "ezek Izrael fiainak vándorlásai, ahogy kivonultak Egyiptom országából---" (4.Mózes, 33, 1)            

Ez arra mutat hogy az egyiptomból valő kiszabadulás folyamata nem egyszeri, hanem nemzedékről nemzedékre folyatódó folyamat, amely addig tart, amig végre érdemesülünk arra hogy végleg megszabaduljunk mindattól amit a bálványimádó "micrájim" jelképez és eljussunk a valődi és igazi megváltáshoz.

 

    A két és fél törzs (Reuvén, Gád és Menasse féltörzse) akik Transzjordániában akartak maradni -  a dolog szellemi, jelképes valójában – szintén előkészület az  egész  ország birtoklására,bekeértve a Kénim Knizi és Kádmoni területeket – az igazi és teljes megváltáskor.

 

     "PRIVÁT"  MEGVÁLTÁS

 

  A tanulság a ma embere számára az, hogy minden egyes zsidó ember feladata készen állni a megváltásra, pláne korunkban amikor a galut utolsó napjait morzsoljuk. Kész kell lennünk arra, hogy egyik napról a másikra jön a Messiás, jön a megváltás.

 

    Az elökészület pedig az, hogy elsősorban minden zsidő megváltja saját magát azzal hogy több Tórát tanul és figyelmesebben és alaposabban teljesiti a parancsolatokat. Ezzel eléri azt a "privát" megváltást, amiről a Tánjá beszél amiből fakad az általános, minden zsidót érintő előkészület az egész zsidóság megváltására – világszerte.

 

      Egy további tanulság Mászé szakaszából hogy minden útszakasz a vándorlásban részese a nagy vonulásnak a megváltás felé. Mivel a dolog belső értelme szerint a néhai "lemenések" , is részei a nagy útnak – felfelé.

 

     Ezért, ha egy zsidó éppen "Árvot Moáv"- ban van a megváltás előtt (Árvot estét és sötétséget jelent) a nehézségek és akadályok nem tesznek  nagy benyomást rá  - és, Isten őrizz,-  nem mond le a megváltásról, hanem ellenkezőleg, ezek csak megerősitik őt abbeli meggyődődésében, hogy a nagy "lecsúszás" után jön a nagy felemelkedés  - a teljes és végleges igazi megváltás, most azonnal.

 

          

2013. június 28., péntek

ויהי אחרי המגיפה      A NAGY LEÉGÉS UTÁN

 A KONKLÚZIÓ MARAD:

   HA ZOLTAI MARAD

- MARAD MINDEN A RÉGIBEN

 Pesti (kirekesztett) tudósitónktól

 

   Jelen pillanatban még nem lehet tudni, ki égett le jobban: a pöffeszkedő, kirúgott elnök, akinek nem  sikerült a comback, vagy az örökös keljfeljancsi, az üvig, aki nagy többséggel visszakapta az általa szégyenteljesen eltávolitott volt elnököt.

 Úgy látszik ebben a pillanatban hogy nem "vagy-vagy" a szindroma, hanem "és-vagy"- vagyis mindketten leégtek.

 

    Ha a pöffeszkedő vidéki fiskális, aki Heislert ajánlotta maga helyett, csakhogy Zoltait bosszantsa – megelégszik jelenlegi, alelnöki stallumával, visszavonul vidéki kúriájára – és hallgat mint a csuka néhány évig – lehet hogy a publikum megbocsát neki és visszajöhet.

 

Ha a régi-új elnők, Heisler András (גרשון בן אליעזר- יוסף ורחל) sikeresen megszabadul veleszületett naivságától és a lágymányosi súgótól és ezuttal él elnöki jogaival – akkor ezuttal kitakarithatja Aigász istállóját a belekövesedett vén csődöröktől, megujithatja a rabbiságot (megszüntetvén a csődbejutott "rabbiképzést") és jobb, zsidóbb jövöt biztosithat a maradéknak.

 

 Ha az "örökös"nek találnak örököst és Zoltai (néha Zoltay, egykor Zucker) Gusztáv nyugalomba vonul és érvényesiti állampolgári jogait Izraelben – érdemei elismeréseként beiratik a Keren Kájjemet aranykönyvébe.

 

Az utóbbi előfeltétele az előbbieknek. Enélkül a tegnapi cirkusznak semmi értelme nem volt.

 

(Köszönet és gratula a Szombatnak, amely másoknak, nekünk is, lehetővé tette a tegnapi "zárt osztály" nyomon követését.

Még csak azt, hogy értesülésünk szerint, tegnap – abban a pillanatban amikor kiderült, hogy Heisler az elnök – Zoltai eltünt. Értesülésük szerint az Operába ment.

A szerk.)

 

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (5)                                      

 

                         NE CSEVEGJ SOKAT A NŐKKEL...

 

"Legyen házad tárva-nyitva [mindenki előtt], legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba, és ne csevegj sokat a nőkkel." (Joszi ben Jochanán, Atyák, 1, 5)

 

    Innen vezették le a Bölcsek azt a konklúziót, hogy mindenki, aki sokat fecseg a nőkkel, rosszat tesz magának, léhaságra adja a fejét, nem tanul Tórát, és a végén pokolra kerül.

 

Ezt a manapság kissé szokatlannak tűnő mondást, klasszikus kommentátorok sora magyarázza. S. R. Hirsch rabbi úgy értelmezi, hogy nem a fontos és komoly témákat érintő beszélgetésről van szó, hanem csak az üres fecsegésről. Ez a magyarázat közel lehet az igazsághoz, hiszen a zsidó bölcsek tisztelettel és megbecsüléssel voltak a nők iránt.

 

 Egy másik magyarázat szerint,  ez olyan esetre értendő, amikor az asszony esetleg nem nézi jó szemmel a túlzott vendégeskedést (legyen házad tárva-nyitva) - hiszen Joszi is a szíves vendéglátásról beszél-, szóval akkor a férj ebben az ügyben ne sokat vitatkozzék a feleségével, mert az esetleg meggátolná őt a vendéglátás micvájánek gyakor1ásában (Don Jichák Ábárbánel).

 

Egy férfinak felebarátja feleségével mindig igen tartózkodóan kell viselkednie, és kerülnie kell a felesleges beszélgetéseket. A Talmud erre is hoz egy példát:

,,Joszi rabbi, a galilei, egyszer útközben találkozott Brurjával, Meir rabbi közismerten okos feleségével. A rabbi megkérdezte az asszonytól:

Melyik út vezet Loddba?


   Az asszony végigmérte Joszit, majd megszólalt: Buta galilei! Nem megmondták bölcseink, hogy ne csevegj sokat az asszonnyal? Annyit kellett volna csak kérdezned: merre Lodd?"

 

    A haszíd mesterek ugyancsak foglalkoztak ezzel a témakörrel, és Zewin rabbi legendagyűjteményében szintén található erre vonatkozó tanmese.

Íme: A kocki reb Mendel és a wurkai reb Jichák sétájuk közben megláttak egy késeket árusító idős asszonyt. Reb Jicháknak megtetszett az egyik, ami négy garasba került. A rabbi alkudozni kezdett, s az asszonynyal élénk párbeszédet folytattak a kés áráról. Reb Mendel egy darabig hallgatta a szópárbajt, majd megszólalt: Jichák, "a ne csevegj sokat... az is megér egy garast..."

 

   Az Atyák másik verziójában (Ávot dörábbi Nátán) érdekes, férfiakra vonatkozó intelmet találunk. Eszerint, ha a férjet munkája során vagy a Tanházban sérelem éri, megbántják vagy veszekednek vele, ne meséljen el mindent a feleségének részletesen, ne sírja el neki bánatát, mert ezzel lejáratja magát előtte...

 

                               ***

A vendéglátásáról híres móri rabbi, reb Ámrám, péntek esténként rendszerint két vendéget szokott asztalához hívni. Egy alkalommal úgy adódott, hogy még egy hitsorsost, kinek nem volt hol töltenie a péntek estét, meghívott. Tartott azonban felesége csípős megjegyzésétől a váratlan vendég láttán, ezért megkérte ezt a harmadik meghívottat, várakozzék néhány percet az ajtó előtt.

A rabbi bement a házba, jó szombatot kívánt a családnak, majd előadta a feleségének, hogy hazafelé jövet találkozott Báál-Sémmel - ugye, tudod, ki ő? - tette hozzá ravaszul -, s képzeld, nincs hol vacsoráznia péntek este, és szegény kinn áll az utcán...

 

- Kinn áll az utcán? - hüledezett az asszony -, és te ezt hagyod? Siess, hívd be, tartson velünk!

 

A rabbi persze csak erre várt, behívta a váratlan vendéget, ráadásul még az asztalfőre is ültette. Az asszony a legjobb falatokat rakta elé, de

vacsora alatt azonban különösnek tűnt neki a viselkedése, ami nem csoda, hiszen vendégük igencsak egyszerű zsidó embernek bizonyult.

 

   Mikor magukra maradtak, az asszony vallatóra fogta a férjét:

- Úgy tűnik, lódítottál nekem, amikor azt állítottad, hogy ez az ember Báál-Sém volt. Mondd meg az igazat, ugye becsaptál?

 

- Isten őrizz! - nyugtatgatta a rabbi a feleségét. - Dehogy csaptalak be! Hiszen minden vendég Báál-Sém (vagyis a "név ura"). Tőle függ, milyen hírünket (nevünket) kelti, ez pedig azon múlik, miként fogadja a ház asszonya...

 

                                     ***

 

Bibliai versek gyakorta szolgálnak tanmesék forrásául. Ilyen pl. "Az igaz ember jóllakásig eszik, de a bűnösök hasa éhen marad". (Példab. 13,25) Egy haszid bölcselő akként magyarázza eme mondást, hogy ha egy cádik vendégül lát valakit, akkor azért igyekszik minél többet enni - még ha kis étkű is -, hogy vendége szégyenkezés nélkül jóllakásig ehessen. A fukar ember meg éppen ellenkezőképp viselkedik, azaz ő maga is igyekszik minél kevesebbet enni, csakhogy vendége is ugyanígy cselekedjék...

 

                                        ***

 

Ábrahám Ibn Ezra, a középkor egyik legsokoldalúbb tudós exegétája, egyben költő, nyelvész, orvos és csillagász, koldusszegényen élt, gyakran még betevő falatra sem jutott. Vándorlásai során az egyik városban felkereste az egyik dúsgazdag mecénást, de annak szolgái mindig más és más kifogással elküldték őt. Mikor látta, hogy végképp nem tud bejutni a gazdag ember házába, Ibn Ezra a ház falára írta kínrímes üzenetét:

 

   Jöttem kora reggel - mondták: már kilovagolt;

 Jöttem késő este - mondták: már lenyugodott;

 Vágtat vagy durmol - teljesen mindegy,

 Jaj a szegény, peches jöttmentnek!

 

                                        ***

 

"Legyenek a nincstelenek bejáratosak házadba!" (Szó szerint: házad népe.) Érezzék a szegények magukat olyan jól nálad, mintha rokonaid (házad népe} lennének. (Rábbénu Jona).

 

   Reb Smelke, a nagyszőlősi rabbi, új állomáshelyére, Balkániba egy nappal korábban érkezett meg, mint ahogy a hívők várták. Az inkognitóban lévő rabbi az egyik szerény fogadóban szállt meg. A fogadós, nem tudván, kit tisztelhet vendégében, barátságtalanul fogadta, még szemtelenkedett is vele.

 

   Az ezt követő szombaton, amikor a rebbe felment a szószékre, hogy bemutatkozó dróséját elmondja, a fogadós megdöbbenve jött rá, ki is volt a vendége. Később hiába igyekezett magyarázkodni a rabbi előtt, hogy azért nem viseltetett iránta nagyobb tisztelettel, mert nem ismerte fel, reb Smelke egészen másképp értelmezte a fogadós viselkedését.

 

  - Azt hittem, hogy éppenséggel ismersz - mondta a rabbi -, tudod, hogy mennyire senki és semmi vagyok, és ezért viselkedsz velem úgy. De ha nem ismertél, és úgy vélted, egy egyszerű zsidó embernek adsz szállást, hogy jössz te ahhoz, hogy egy egyszerű, ismeretlen zsidót sértegess?

Éppen hogy egy egyszerű zsidót kell csak igazán tisztelni és becsülni! (Jéná seI Tórá).

 

                              ***

 

"Innen vezették le a Bölcsek..."

 

 Ez a mondás, mint egy örök tanulság, Jehuda, a Fejedelem, a Misna szerkesztőjének egy későbbi betoldásaként jelenik meg a Misnában. Azt, hogy "rosszat tesz magának" Koráchtói tanuljuk, aki elbeszélte feleségének viszályát Mózessel, és tanácsát követve rajtavesztett. (Bartinora) Egy másik kommentátor ezt Acháv királyra vonatkoztatja, aki felesége, a főníciai Izebel uszításának engedve okozta saját vesztét.(Folyt.köv.)

 

  PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS

  - kizárólag  ZSIDÓ NŐKNEK!!!

 

Zsidó "származásu" kismamák és nagymamák figyelmébe!

פרשת פינחס

MA – 20.27 – KÉSŐBB TILOS,

 MERT MÁR BEJÖTT A SÁBESZ

                                                        

    A szombat és ünnep fogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők privilégiuma, előjoga.

 

 EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.

 

A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.

A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.

 

Tehát ma estefelé – 20.27 órakor a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:

 

BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL  SÁBÁT KÓDES

 

HÉBER ERDETIBEN:

 

ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם,

אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש            

Magyarul: Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szombat fényeit.

 

  שבת שלום

 

 

Majd szombat este -21.47 után, jön a    Hávdálá:

 

A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):

 

"Te ajándékoztad  nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".

 

Vagy, héber eredetiben:

 

אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו  הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.

 

   

 UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT,  GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:

                                   2848702_24.jpg 

    "ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT (  A SÁBESZT)A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!" (A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).

 

    Héber eredetiben ez igy hangzik:

 

"ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך,

בין ישראל לעמים,

 בין יום השביעי לששת ימי המעשה,

ברוך אתה ד' המבדיל הין קודש לחול"!

 

 KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET 

KIVÁNUNK KEDVES    OLVASÓINKNAK 

 

 

 

2013. június 27., csütörtök

היום היה האות הזהHEISLER A MAZSIHIS ÚJ ELNŐKE

Feldmájer 1,Horo-vicc 35, Várnai 12 – mig Heisler András 59 szavazattal lett megválasztva. Heisler már volt egyszer elnök, de Zoltai egy trükkel kiebrudalta- Most visszajárt a kölcsönkenyér: alighogy meghallotta a választás eredményét – Zoltai elrohant.

 

Korábban a Szombat kizárt tudósitója jelentette, hogy


Zoltai nyilatkozik

19.14 Neki már megvan a kóved, számára nincs tétje a választásnak, nincs preferenciája az elnökjelöltek közül, noha sajnálja, hogy Feldmájer visszalépett, mert tizenhat év elnökség után, bár voltak hibái, de nem ezt érdemli. Ő a saját érdekét nem nézi, hanem csak a zsidóságét, és aki a saját érdekét nézi, annak itt nincs keresnivalója.

19.31 Az MTI fotósát felszólítja a legnagyobb termetű őr: ne fotózzon. Az egyik azt küldött mondja: nem járult hozzá, hogy őt fotózzák…

Végeredmény: Heisler Andrást választotta a Mazsihisz elnöknek

Összesen 107 szavazatot adtak le, ebből 1 érvénytelen: Heisler András 59 szavazatot kapott, Horovitz Tamás 35 szavazatot.

A Mazsihisz elnökévé ezzel Heisler Andrást választották

20.36 Heisler 59, Horovitz 35, Várnai 12, Feldmájer 1 szavazatot kapott az elnökválasztáson. Tordai visszalépett.

Az alelnöki posztra az első fordulóban

Feldmájer Péter 38 szavazatot, Tordai Péter 28 szavazatot, Várnai György és Schwezoff Dávid 26-26 szavazatot kapott.

 

Részletes beszámoló és analizis – holnap.

                                                                                             ***

    Gratulálunk Heisler Andrásnak megválasztásához és reméljük hogy ez a magyar zsidóság zsidó identitásának megerősitéséhez fog vezetni.Ebben minden zsidó szervezet támogatására és együttmüködésére számithat

 

FOLYTATÁS                                                                                18.27 Tudósítónk újra netközelben


.
Horovitz: gyakorlati teendők, Várnai: Működik a Mazsihisz, de nem elég hatékony

Horovitz elnökjelölti beszédében a kóser étkeztetés megoldásának fontosságát, a vidéki hitközségek támogatását hangsúlyozta.
Több embert vonzzanak be a hitközségek, fiatalokat, jó kapcsolatot szeretne az ortodoxiával, kultúrát is támogatná.
Várnai György elnökjelölti beszédében úgy vélekedett, a a Mazsihisz működő szervezet, de nem elég hatékony.
Lednitzky András szegedi elnök Heisler támogatására szólított föl.
18.31 A vezetőségi jelöltek meghallgatása zajlik.
Kisebb vita alakult ki, hogy az elnököt, a vezetőségi tagokat stb. egyszerre válasszák-e, vagy előbb az elnököt, és sorrendben utána a vezetőségi tagokat.
18.44 Információink szerint több posztra is indulni egyszerre, csak a megválasztás után kell lemondani az egyikről.
18.52 Herczog László (ortodoxia) volt Mazsihisz alelnök mandátumát megszűntnek tekintik, mert régóta nem jelent meg a közgyűlésen, bár formailag nem mondott le. Két alelnököt választanak emiatt, e posztokra legalább tíz jelölés érkezett.

Választanak, Feldmájer is a szavazólapon, bár visszalépett

A levezető elnök együtt kívánt szavaztatni a tisztségviselőkről, de a közgyűlés leszavazta, tehát előbb szavaznak a 4 elnökjelöltről, aztán a vezetőségről. Feldmájert nem húzták le a jelöltlistáról, bár ő maga azt kérte, amikor jelezte, hogy Heislert javasolja.
A levezető elnök néhány megjegyzést kapott, hogy ne lépjen túl hatáskörén.


AZ ELŐZŐ TUDÓSITÁS FOLYTATÁSA A SZOMBAT ALAPJÁN:

A közgyűlés előtt, a Síp utcai díszteremben

az a hír járja, leárnyékolták a wifit, és a telefonos internet sem használható. Így kívánják megelőzni, hogy a netán botrányos vita felvételei kiszivárogjanak, mint az elnökbuktató közgyűlés felvétele.

16.15 Kiss Henriette, a választási és jelölőbizottság elnöke elfoglalta helyét az elnöki pulpituson: "Megkezdjük rendkívüli közgyűlésünket."

Tudósításunk itt megszakad – valószínűleg nem pletyka az internet blokkolása, sem a zárt ülés, melyről már korábban is terjedtek a hírek. Amint további információkhoz jutunk, tudósítunk. Csak foglyul ne ejtsék a képviselőket és a tudósítókat!

Íme a folytatás:

16.23 Elment a net is, meg a telefon térereje is. Zoltai sehol nincs, rendkívül szokatlan.

16.25 Megszámolták: 104 képviselő van jelen, a közgyűlés határozatképes.

16.26 Hiszti a kétharmadon: választási szabályzat, taghitközségek, rabbitestület – ekkor kell 2/3

Egyszerű szótöbbség kell.

16.28 Egy képviselői hiszti: nem járul hozzá képmása közzétételéhez, megkéri, ne videózzanak.

Nem azt kérte, amit a K. H., hanem azt akarta, hogy határozzák meg, mit jelent az egyszerű többség. A) Akinek több szavazata van. B) 50%+1 (a tartózkodások ekkor a nemeket erősítik). Baja, hogy nincs leírva az 50. §-ban.

„Olyan cikkek születtek, hogy a zsidók cibálják egymás szakállát." „Bajszát!"

16.31 Ez a közgyűlés ezt nem tudja tárgyalni most sajnos, mondja Kiss Henriette.

16.32 Csak a napirendről szóló szavazásban játszik szerepet ez az egyszerű többség.

16.33 Kada Jenőnét és Koppány Lászlónét elfogadják a jelenlévők egyhangú többséggel

16.34 Kerényi András Bp. és Tóth Elemérné Salgótarján jegyzőkönyv-hitelesítés – egyhangú többség

16.35 „Több körzettől érkezett kérés, hogy a mai ülés legyen zárt." Indoka: „a médiafelületben megjelent rendkívül egyoldalú, a magyarországi zsidóság életét negatív módon bemutató kampány nem tenné elfogulatlanná a mai megmérettetést." Kiss Henriettnek megalapozottnak kell tekintenie az indokot a választás tisztasága érdekében, ezért szavazásra kell bocsátania a kérdést.
„Sem vendég, sem hozzátartozó, sem jóindulatú megfigyelő nem lehet jelen. Egyetlen jogosulatlan személy a választás tisztaságát befolyásolhatja." Tudósítónk úgy érzékeli, a levezető állást foglal, nem is implicite.

16.37 Meglepő, hogy még vita sincs.

16.38 Horovitz kérdezi: „Meglesz?" Hallják. „Meg." Másik: „Talán. Kicsi többséggel, talán."

87 igen. Már 108 a jelenlévők száma. 10 nem ért egyet, először úgy tűnik, csak Heisler András és Radnóti Zoltán tartózkodott, majd kiderül, hogy összesen 6 fő.

16.40 Megkérik a sajtó képviselőit is, hogy fáradjanak ki.

16.45 Most jelenik csak meg a Zoltai – azután, hogy elrendelték a zárt ülést.

Zoltai kérdésünkre: Nem gondolja-e úgy, hogy most csorbát szenved a magyar zsidóság történetének dokumentálása. „Én ebben nem vagyok kompetens, semmi bajom a Szombattal, nekem most hátul kell lennem, mert ez a küldöttekről szól."

16.46 Ezután egy biztonsági őr eltolja tudósítónkat Zoltaitól: „Igazgató úr most nem ér rá, mert olvasgat."

16.47 A biztonsági őr nem akar kipát fölvenni.

„Gádor odament a Henihez, és azt mondta, hogy a Fekete Judit az adminisztráció része, ezért bent maradhat." Ezt mondja az egyik ajtónálló a másiknak. (B. L. és Zoltai állnak az ajtónál.) Zoltai kérdi: „Ki az a Gádor?" B. fiatal hölgykísérője van (vagy legalábbis olyasmi) puszedlit ad Zoltainak is… Nagyon vékony a lány és alacsony.

16.50 Zoltai ki-be járkál, ebből úgy tűnik, hogy küldött.

16.50 Egy küldött késve érkezik, nem akarják beengedni, mert nincs meg a kék kártyája. (Kihozzák neki.)

16.51 Beengedik, miután ellenőrizték.

16.51 Lemegyek az utcára telefonálni.

16.53 Az udvaron vagyok, az ablakból hallatszik a közgyűlés.

„A jelölt neve mellett a város neve is fog szerepelni."

16.55 Dr. Kunos Pétertől kérdez valamit a Kiss Henriette.

16.55 Elnökjelöltek: Horovitz, Várnai, Feldmájer. Van-e helyszíni jelölés?

16.56 Sándor Péter, a soproni hitközség elnöke Heisler Andrást szeretné javasolni. Heisler elfogadta a jelölést.

16.59 Az őr kitessékeli a Szombat tudósítóját, erre már nem is mindent hallok fölülről.

17.11 Két percben ismertethetik a jelöltek programjukat. (2 PERCBEN!!! – Ez mennyiben demokratikus és érdemi? – A szerk.)

17.13 23 vezetőségi tagjelölt is kap fejenként 2 percet bemutatkozásra.

17.18. Heisler: A Mazsihisz nem hitközség, hanem szövetség, a taghitközségek hozták létre. Többféle irányzatot képvisel. Ez a forráselosztás szempontjából is fontos. Érdekvédelem, együttműködés a feladat a vidéki hitközségekkel is.

17.23 Némi mazochizmustól nem mentes tudósítónkat, aki a szebb és komorabb napokat is látott Síp utcai épületben bujkál, az őrök e percben azzal akarják kidobni, hogy "ráhívják a közterest". Tudósítónk azzal védekezik, hogy bezzeg Zoltai – megszegve az EU-s normákat – a teremben is dohányzik. Tartunk tőle, ez az érv nem lesz elegendő.

17.23 Heisler nagy tapsot kap.

Breaking news: Feldmájer azt kéri, szavazzanak a képviselők Heisler Andrásra!

17.29 Feldmájer beszél: A zsinagógák értekezletének kialakítását javasolná elnökként. A vezetőség nélkül az ügyvezetés (Zoltai – az szerk.) semmiféle döntést ne hozhasson meg! Speciális bizottságok létrehozását javasolja. összefogást a többi zsidó érdekképviselettel. Egy gazdasági érdekcsoport – mondja Feldmájer – gazdasági társasággá akarja alakítani a Mazsihiszt. Az a kérdés: engedjük-e.

17.32. Breaking news: Feldmájer felszólította az őt támogatókat és ellenzőket egyaránt: szavazzanak Heislerre, mert ő képviseli a zsidóságot!

Kiss Henriette levezető elnök azt mondja, már nem húzhatja le Feldmájer nevét a jelölőlistáról, mert elvállalta a jelölést. Egy küldött azt mondja, nem így van. Kezdődik a hiszti!

 

Népszerű cikkek

Hírolvasó

Másold az alábbi kódot a blogodba vagy weboldaladra
82 posts/24h
17.6 min/post
Beágyazás

ad joint40ad dutch40ad nka40ad mazsok40okmlogomti_hirfelhasznalo

© 1989-2013 Szombat folyóirat. Minden jog fenntartva.

Bayer-Zsolt-991x1024.jpg
Kritizálható az antiszemita szöveg – A Kúria iránymutató ítélete Bayer Zsolt ellen

A Bayer cikkében leírtakat olvasva logikusan és jogszerűen alakítható és mondható ki a cikk tartalmára vonatkoztatható antiszemita minősítés. Bayer hírhedt,...

Ilan-Mor.jpg
Ilan Mor izraeli nagykövet: Kiszámíthatatlan a helyzet a Közel-Keleten

Továbbra is kiszámíthatatlan a helyzet a Közel-Keleten, és az új iráni elnök sem feltétlenül hozhat változást - mondta Ilan Mor...