2014. március 11., kedd

 

 NŐK A BIBLIÁBAN

LEA - Egy kisírt szemü ősanya


 

Lea, az arameus Lábán idõsebbik lánya, Jákob õsapánk elsõ

felesége volt, hat fiának anyja és mint ilyen, elnyerte

az egyik õsanya megtisztelõ titulusát. Mint tudjuk, három

õsapa és négy õsanya volt, miután Jákob két nõvért vett feleségül.

RÁCHELT ÉS LEÁT

 

Míg Ráchelrõl az Írás egyértelmûen tanúsítja, hogy „szép

és jó alakú" volt, és Jákob elsõ látásra beleszeretett, addig

Leáról csak annyit tudunk, hogy „szemei gyöngék" voltak,

ami alatt a Midrás kisírt szemût ért.

Miért sírt? A Midrás tudja: a helyi pletykások a Két Folyam

országában, Náchor városában, ahol Lábán lakott, számon

tartották, hogy a távoli Kánaánban él egy idegenbe szakadt

hazánklánya, bizonyos Rivka (Rebeka), Betuél leánya

és Lábán húga. Ennek a Rivkának két fia van – tudták a

pletykások – Ézsau és Jákob. Mi sem természetesebb tehát,

mint hogy „az idõsebb (lány) az idõsebb unokatestvér felesége

lesz, míg a fiatalabb a fiatalabbé". Vagyis Lea várományosa

Ézsau, míg Ráchelé – Jákob.

S mivel az is köztudott volt, hogy Ézsau egy bõsz, barbár

vadász, míg Jákob egy illedelmes, otthonülõ, elmélyülõ ember

volt – Lea kisírta szemét bánatában, hogy az õ osztályrésze

Ézsau.

Tanchuma Midrása szerint ez nem volt egyszerû

szóbeszéd: amikor Rivkának megszülettek az ikrei, (körülbelül)

ugyanakkor született Lea és Ráchel is, és a szülõk lelevelezték,

hogyha majd eljön az ideje, összeházasítják õket.

 

„Ezért sírt Lea, mert érdeklõdött az utazóktól, miféle ember

ez az Ézsau? Azt mondták, gonosz, rossz ember, rabló, aki

kirabolja az utazókat. Erre annyit sírt, hogy szempillái kihullottak."

(Bava Batra, 123)

 

A „Széder Olám" midrási töltésû történelemkönyv azt állítja,

hogy Lea és Ráchel ikrek voltak, akárcsak Ézsau és Jákob,

és 22 éves korukban mentek férjhez.

                                          * * *

Jákobnak, aki Ézsau gyilkos haragja elõl menekült – nem

volt sok választása. Hiába látta meg a kútnál a szépséges

Ráchelt, és hiába szeretett bele, ha fondorlatos apósjelöltje

úgy határozott, hogy elõbb Leát adja férjhez. Amikor Jákob

maga ajánlotta fel a magas hozományt Ráchelért – hét év kemény

munka Lábán nyájainak õrzõjeként –, a csaló arameus

azonnal beleegyezett, de amint az esküvõre került a sor, kicserélte

a menyasszonyt és reggelre kelve az átvert menekült,

Leát találta ágyában!

 

A Talmud- és Midrásbölcsek szükségét érzik, hogy ezt

megmagyarázzák. Szerintük Ráchel elõre figyelmeztette Jákobot,

hogy az apja csaló és meg fogja próbálni átverni. Jákob

azt válaszolta erre: ne félj, ha õ csaló, bennem emberére

talál (utalás a tál lencséért vett elsõszülöttségre és a fondorlatosan

kicsalt apai áldásra). Azonban a biztonság kedvéért

megbeszéltek bizonyos jeleket, amelyekrõl csak ketten tudtak,

és amik hivatva voltak kizárni a csalás lehetõségét.

„Amikor azonban Ráchel látta, hogy apja Leát készül bevinni

Jákobhoz, azt mondta: most testvérem megszégyenül

majd, amikor kiderül a turpisság, és ezért átadta a megbeszélt

jeleket Leának." Így Jákob csak reggelre kelve vette

észre, hogy becsapták. (Bava Batra 123,a)

 

A Midrás ennél is többet tud: „Egész éjjel Ráchelnek hívta

(Jákob Leát) és õ válaszolt neki, mintha Ráchel lenne. Reggel,

amikor világos lett: És íme Lea!

Jákob dühösen rátámadt:

Te csaló, csalónak a lánya! Hát nem szólítottalak

Ráchelnek, és te válaszoltál Mire Lea azt felelte:

Jó tanítóim voltak! Hát te nem mondtad

apádnak, amikor kérdezte, ki vagy – hogy te vagy

Ézsau?! Én csak jó tanítványod vagyok!" (Brésit rábbá 70,19).

Mivel így feleselt vele – Jákob meggyûlölte Leát. (Ágádát

Brésit 49)

 

A Midrás Échá (Ptichtá 24), amely az elsõ Szentély pusztulásával

foglalkozik, hoz egy fantasztikus aggádát, amelyben

Ráchel imádkozik, hogy az Örökkévaló ne számûzze fiait.

Imájában az õsanya azzal érvel, hogy õ nem volt féltékeny

nõvérére, hanem átadta a jeleket neki, hogy ne szégyenüljön

meg – akkor Isten miért féltékeny az élettelen bálványokra?

Itt, többek között, Ráchel azt is felfedi, hogy „bemásztam az

ágy alá és én válaszoltam, amikor férjem Leát szólította,

hogy testvérem ne szégyenüljön meg…"

                                    * * *

Amikor a becsapott Jákob keserû szemrehányást tett csaló

apósának, az kész volt a válasszal. Elõször is – mondta – ellenkezik

a helyi szokásokkal, hogy a fiatalabbat adjuk férjhez

az idõsebb elõtt. Továbbá, mit akarsz, drága võmuram?

Befejezzük a lakodalmi hetet, megkapod Ráchelt is, és majd

ledolgozol további hét évet.

Jákob, mit tehetett volna, beleegyezett. Elvette tehát

Ráchelt is, akit jobban szeretett. Jákob jól tudta, hogy becsapását

nem Lea határozta el, õ csak teljesítette az apai parancsot,

no meg „haszonélvezõje" is volt a csalásnak.

Itt tudjuk meg, hogy – mint minden õsanya – Lea is meddõ

volt. Mivel Jákob Ráchelt jobban szerette, ezért úgy tûnt,

mintha Leát gyûlölné és ez volt az, ami meddõségét megszüntette,

míg Ráchel (egyelõre) meddõ maradt.

 

Ettõl kezdve, legalábbis elsõ négy fia születéséig – Lea

alárendelt szerepet játszik: „Látta az Örökkévaló nyomorú ságomat

 – mondja, miután elsõ fiát, Reuvént megszülte –,

most már szeretni fog a férjem" (1Móz 29,32). Majd amikor

a második fiú, Simeon születik, azt mondja: „Hallotta (tudja)

az Örökkévaló, hogy gyûlölt vagyok, és ezért adta nekem

ezt is". Lea nem kevéssé bebeszéli magának a „gyûlölt" státusát,

és újabb és újabb pontokat szerez a Ráchellel folytatott

versengésben. Minden fiú két pont: ez megbecsülést hoz keleten

a férj szemében – míg Ráchel egyelõre meddõ marad.

Így ment ez, amíg Leának négy fia lett – a negyedik

Jehuda volt – és ekkor felhagyott a szüléssel.

Ráchel, aki eddig

nem szült, keserû szemrehányásokkal illette férjét, Jákobot,

majd azzal az ötlettel állt elõ, hogy vegye el Jákob szolgálóját,

Bilhát, és ha az majd szülni fog, akkor „Ráchel térdén

fog szülni", és így Ráchel is „épülni fog általa".

 

Ez nem egyedülálló az Írásban. Ráchelt megelõzte Sára

õsanyánk ), ez talán azt jelenti, hogy õ fogja felnevelni,

esetleg adoptálni a születendõ magzatot, és ez olyan lesz,

mintha az övé lenne.

Szfornó (aki orvos is volt) ezt úgy értelmezi (Cror Hámor

alapján), hogy a nõi féltékenység, és/vagy egy szülés látása

– felébresztheti egy meddõ nõben a szunnyadó anyai ösztönöket,

és reparálhatja az esetleges fizikai akadályokat, ami

egyenlõ lehet egy mai kirurgikus beavatkozással. Tény,

hogy az eljárás Ráchelnál sikerrel járt, és szolgálója, Bilha

két további fiat szült Jákobnak, Dánt és Naftalit. Azonban

Ráchel még mindig meddõ maradt.

                                                             * * *

Ekkor Lea lett féltékeny és akcióba lépett. Ha Ráchelnak van

szolgálója, akit férjhez ad Jákobhoz, hogy ezáltal õ „épüljön"

– mondja –nekem is van szolgálom, és Jákobhoz adja

szolgálóját, Zilpát. Õ is „épülni" akar? Lehet. Pedig neki

már van négy fia – de ez neki nem elég. Zilpa valóban két fi-

út szül Jákobnak – Gádot és Ásert –, de Lea csak a mandragóra

ügylet után esik újra teherbe.

 

Ez egyfajta gyümölcs, amely vadon terem az erec-jiszráéli

földeken. Ízletes gyümölcsének serkentõ hatást tulajdonítottak

eleink. Az Írás elbeszélése szerint Reuvén, Lea fia, ilyen

gyümölcsöt talált a mezõn aratáskor, és elhozta anyjához.

Ráchel, aki látta a gyümölcsöt, kért belõle, és itt Lea, akinek

eddig hangját is alig hallottuk, és aki a mellõzött asszony

szerepét játszotta, ekkor egy éles mondatot hallat, melyet

Ráchelhez címez: „Nem elég, hogy elveszed (elvetted) az

uramat, most még fiam mandragóráját is el akarnád venni?!"

 

Erre Ráchel: Jó, akkor háljon veled ezen az éjjelen, a

mandragórák fejében…

 

Az exegéták nem értik, mire mondja Lea, hogy Ráchel elvette

a férjét? Hogyhogy elvette?

 

Ovádja Szfornó szerint Lea azzal érvelt, hogy Ráchelnek

nem lett volna szabad férjhez menni Jákobhoz és ezáltal nõvére

vetélytársnõjévé válni. Kimchi úgy tudja, hogy Jákob

soron kívüli elõnyben részesítette Ráchelt, mivel nem volt

gyermeke, és erre céloz itt Lea. Ezzel szemben Abarbanel

véleménye az, hogy Jákob – látván, hogy Lea felhagyott a

szüléssel – úgy gondolta, hogy a próbálkozás hiábavaló és

ezért inkább a fiatalabb Ráchelt favorizálta, akinek szerinte

még volt esélye szülni.

                                                    * * *

A „problémát" Ráchel oldotta meg, nagyvonalúan, amikor

lemondott Jákobról azon az éjjelen – a mandragórák fejében.

Lea pedig, a megkötött ügylet jólesõ tudatában, kiment Jákob

elibe és magához invitálta õt, mondván, hogy „kibérelte"

õt a mandragórák ellenében.

 

Azoknak, akik felvonják szemöldöküket, hogy lehet az,

hogy Lea, az õsanya, a szentéletû cádiká, nyíltan és egyértelmûen ágyába

 invitálja férjét, Jákobot, ami nincs összhangban

a késõbbi zsidó erkölcsi normákkal – Cror Hámor (rabbi

Ábrahám Sábá háSzfárádi) megmagyarázza, hogy „a természetes

dolgokban, mint evés és ivás, nincs helye a szégyennek,

ahogy a szülésben nincs szégyen".

 

Lea még azon az éjjelen teherbe esett „az Örökkévaló közremûködésével"

(Niddá 31,a), míg Ráchel, aki olyan egykönnyen

lemondott Jákobról, azt a büntetést kapta, hogy

nem lett vele együtt eltemetve a Machpéla barlangban

(Brésit rábbá, 72).

 

Leának még két fia született: Jiszachár és Zebulon, valamint

egy lánya, Dina. Ráchelnek  csak két fia volt.

A Talmud bölcsei dicsérik Lea személyiségét, aki imádkozott,

hogy hetedik gyermeke leány legyen és ne fiú. Miért?

Azért, mert Lea tudta, hogy Jákobnak 12 fia lesz. Õ maga már

szült hatot, a két szolgáló 2-2 fiúval ajándékozta meg Jákobot.

„Ha ez most fiú lesz – mondta Lea, amikor hetedszerre állapotos

lett – testvérem olyan sem lesz, mint az egyik szolgáló!"

 

Ennélfogva könyörgött, és a magzat átváltozott fiúból leánynyá.

(Bráchot 60,a). A Zóhár is dicséri Lea tapintatosságát.

Amikor elhagyni szándékozik Lábán házát, hogy hazamenjen

Kánaánba – 20 év elteltével! – Jákob kihívatja magához

a legelõre két feleségét, Ráchelt és Leát (ebben a sorrendben),

és megtanácskozza velük a dolgot. Azok mindenben

egyetértenek vele.

Ennek utána már nem találkozunk Leával, és haláláról

sem számol be a Tóra, csak Jákobot idézi, aki halálos ágyán

elmondja, hogy a Machpélában temette el Leát. A Széder

Olám szerint Lea 44 éves korában halt meg.

 

A zsidó szólásmondásban Ráchel és Lea nevei

 mint egy áldásformula

szerepelnek, ahogy ezt Rút könyvében találjuk,

ahol a nép megáldja Boázt, aki elvette Noémit, mondván: „Adja

az Isten, hogy a nõ, aki a házadba jött, olyan legyen, mint

Ráchel és Lea, akik együtt építették Izrael házát…" (Rút 4, 11).

 

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése