LEA - Egy kisírt szemü ősanya
Lea, az arameus Lábán idõsebbik lánya, Jákob õsapánk elsõ
felesége volt, hat fiának anyja és mint ilyen, elnyerte
az egyik õsanya megtisztelõ titulusát. Mint tudjuk, három
õsapa és négy õsanya volt, miután Jákob két nõvért vett feleségül.
RÁCHELT ÉS LEÁT
Míg Ráchelrõl az Írás egyértelmûen tanúsítja, hogy „szép
és jó alakú" volt, és Jákob elsõ látásra beleszeretett, addig
Leáról csak annyit tudunk, hogy „szemei gyöngék" voltak,
ami alatt a Midrás kisírt szemût ért.
Miért sírt? A Midrás tudja: a helyi pletykások a Két Folyam
országában, Náchor városában, ahol Lábán lakott, számon
tartották, hogy a távoli Kánaánban él egy idegenbe szakadt
hazánklánya, bizonyos Rivka (Rebeka), Betuél leánya
és Lábán húga. Ennek a Rivkának két fia van – tudták a
pletykások – Ézsau és Jákob. Mi sem természetesebb tehát,
mint hogy „az idõsebb (lány) az idõsebb unokatestvér felesége
lesz, míg a fiatalabb a fiatalabbé". Vagyis Lea várományosa
Ézsau, míg Ráchelé – Jákob.
S mivel az is köztudott volt, hogy Ézsau egy bõsz, barbár
vadász, míg Jákob egy illedelmes, otthonülõ, elmélyülõ ember
volt – Lea kisírta szemét bánatában, hogy az õ osztályrésze
Ézsau.
Tanchuma Midrása szerint ez nem volt egyszerû
szóbeszéd: amikor Rivkának megszülettek az ikrei, (körülbelül)
ugyanakkor született Lea és Ráchel is, és a szülõk lelevelezték,
hogyha majd eljön az ideje, összeházasítják õket.
„Ezért sírt Lea, mert érdeklõdött az utazóktól, miféle ember
ez az Ézsau? Azt mondták, gonosz, rossz ember, rabló, aki
kirabolja az utazókat. Erre annyit sírt, hogy szempillái kihullottak."
(Bava Batra, 123)
A „Széder Olám" midrási töltésû történelemkönyv azt állítja,
hogy Lea és Ráchel ikrek voltak, akárcsak Ézsau és Jákob,
és 22 éves korukban mentek férjhez.
* * *
Jákobnak, aki Ézsau gyilkos haragja elõl menekült – nem
volt sok választása. Hiába látta meg a kútnál a szépséges
Ráchelt, és hiába szeretett bele, ha fondorlatos apósjelöltje
úgy határozott, hogy elõbb Leát adja férjhez. Amikor Jákob
maga ajánlotta fel a magas hozományt Ráchelért – hét év kemény
munka Lábán nyájainak õrzõjeként –, a csaló arameus
azonnal beleegyezett, de amint az esküvõre került a sor, kicserélte
a menyasszonyt és reggelre kelve az átvert menekült,
Leát találta ágyában!
A Talmud- és Midrásbölcsek szükségét érzik, hogy ezt
megmagyarázzák. Szerintük Ráchel elõre figyelmeztette Jákobot,
hogy az apja csaló és meg fogja próbálni átverni. Jákob
azt válaszolta erre: ne félj, ha õ csaló, bennem emberére
talál (utalás a tál lencséért vett elsõszülöttségre és a fondorlatosan
kicsalt apai áldásra). Azonban a biztonság kedvéért
megbeszéltek bizonyos jeleket, amelyekrõl csak ketten tudtak,
és amik hivatva voltak kizárni a csalás lehetõségét.
„Amikor azonban Ráchel látta, hogy apja Leát készül bevinni
Jákobhoz, azt mondta: most testvérem megszégyenül
majd, amikor kiderül a turpisság, és ezért átadta a megbeszélt
jeleket Leának." Így Jákob csak reggelre kelve vette
észre, hogy becsapták. (Bava Batra 123,a)
A Midrás ennél is többet tud: „Egész éjjel Ráchelnek hívta
(Jákob Leát) és õ válaszolt neki, mintha Ráchel lenne. Reggel,
amikor világos lett: És íme Lea!
Jákob dühösen rátámadt:
Te csaló, csalónak a lánya! Hát nem szólítottalak
Ráchelnek, és te válaszoltál Mire Lea azt felelte:
Jó tanítóim voltak! Hát te nem mondtad
apádnak, amikor kérdezte, ki vagy – hogy te vagy
Ézsau?! Én csak jó tanítványod vagyok!" (Brésit rábbá 70,19).
Mivel így feleselt vele – Jákob meggyûlölte Leát. (Ágádát
Brésit 49)
A Midrás Échá (Ptichtá 24), amely az elsõ Szentély pusztulásával
foglalkozik, hoz egy fantasztikus aggádát, amelyben
Ráchel imádkozik, hogy az Örökkévaló ne számûzze fiait.
Imájában az õsanya azzal érvel, hogy õ nem volt féltékeny
nõvérére, hanem átadta a jeleket neki, hogy ne szégyenüljön
meg – akkor Isten miért féltékeny az élettelen bálványokra?
Itt, többek között, Ráchel azt is felfedi, hogy „bemásztam az
ágy alá és én válaszoltam, amikor férjem Leát szólította,
hogy testvérem ne szégyenüljön meg…"
* * *
Amikor a becsapott Jákob keserû szemrehányást tett csaló
apósának, az kész volt a válasszal. Elõször is – mondta – ellenkezik
a helyi szokásokkal, hogy a fiatalabbat adjuk férjhez
az idõsebb elõtt. Továbbá, mit akarsz, drága võmuram?
Befejezzük a lakodalmi hetet, megkapod Ráchelt is, és majd
ledolgozol további hét évet.
Jákob, mit tehetett volna, beleegyezett. Elvette tehát
Ráchelt is, akit jobban szeretett. Jákob jól tudta, hogy becsapását
nem Lea határozta el, õ csak teljesítette az apai parancsot,
no meg „haszonélvezõje" is volt a csalásnak.
Itt tudjuk meg, hogy – mint minden õsanya – Lea is meddõ
volt. Mivel Jákob Ráchelt jobban szerette, ezért úgy tûnt,
mintha Leát gyûlölné és ez volt az, ami meddõségét megszüntette,
míg Ráchel (egyelõre) meddõ maradt.
Ettõl kezdve, legalábbis elsõ négy fia születéséig – Lea
alárendelt szerepet játszik: „Látta az Örökkévaló nyomorú ságomat
– mondja, miután elsõ fiát, Reuvént megszülte –,
most már szeretni fog a férjem" (1Móz 29,32). Majd amikor
a második fiú, Simeon születik, azt mondja: „Hallotta (tudja)
az Örökkévaló, hogy gyûlölt vagyok, és ezért adta nekem
ezt is". Lea nem kevéssé bebeszéli magának a „gyûlölt" státusát,
és újabb és újabb pontokat szerez a Ráchellel folytatott
versengésben. Minden fiú két pont: ez megbecsülést hoz keleten
a férj szemében – míg Ráchel egyelõre meddõ marad.
Így ment ez, amíg Leának négy fia lett – a negyedik
Jehuda volt – és ekkor felhagyott a szüléssel.
Ráchel, aki eddig
nem szült, keserû szemrehányásokkal illette férjét, Jákobot,
majd azzal az ötlettel állt elõ, hogy vegye el Jákob szolgálóját,
Bilhát, és ha az majd szülni fog, akkor „Ráchel térdén
fog szülni", és így Ráchel is „épülni fog általa".
Ez nem egyedülálló az Írásban. Ráchelt megelõzte Sára
õsanyánk ), ez talán azt jelenti, hogy õ fogja felnevelni,
esetleg adoptálni a születendõ magzatot, és ez olyan lesz,
mintha az övé lenne.
Szfornó (aki orvos is volt) ezt úgy értelmezi (Cror Hámor
alapján), hogy a nõi féltékenység, és/vagy egy szülés látása
– felébresztheti egy meddõ nõben a szunnyadó anyai ösztönöket,
és reparálhatja az esetleges fizikai akadályokat, ami
egyenlõ lehet egy mai kirurgikus beavatkozással. Tény,
hogy az eljárás Ráchelnál sikerrel járt, és szolgálója, Bilha
két további fiat szült Jákobnak, Dánt és Naftalit. Azonban
Ráchel még mindig meddõ maradt.
* * *
Ekkor Lea lett féltékeny és akcióba lépett. Ha Ráchelnak van
szolgálója, akit férjhez ad Jákobhoz, hogy ezáltal õ „épüljön"
– mondja –nekem is van szolgálom, és Jákobhoz adja
szolgálóját, Zilpát. Õ is „épülni" akar? Lehet. Pedig neki
már van négy fia – de ez neki nem elég. Zilpa valóban két fi-
út szül Jákobnak – Gádot és Ásert –, de Lea csak a mandragóra
ügylet után esik újra teherbe.
Ez egyfajta gyümölcs, amely vadon terem az erec-jiszráéli
földeken. Ízletes gyümölcsének serkentõ hatást tulajdonítottak
eleink. Az Írás elbeszélése szerint Reuvén, Lea fia, ilyen
gyümölcsöt talált a mezõn aratáskor, és elhozta anyjához.
Ráchel, aki látta a gyümölcsöt, kért belõle, és itt Lea, akinek
eddig hangját is alig hallottuk, és aki a mellõzött asszony
szerepét játszotta, ekkor egy éles mondatot hallat, melyet
Ráchelhez címez: „Nem elég, hogy elveszed (elvetted) az
uramat, most még fiam mandragóráját is el akarnád venni?!"
Erre Ráchel: Jó, akkor háljon veled ezen az éjjelen, a
mandragórák fejében…
Az exegéták nem értik, mire mondja Lea, hogy Ráchel elvette
a férjét? Hogyhogy elvette?
Ovádja Szfornó szerint Lea azzal érvelt, hogy Ráchelnek
nem lett volna szabad férjhez menni Jákobhoz és ezáltal nõvére
vetélytársnõjévé válni. Kimchi úgy tudja, hogy Jákob
soron kívüli elõnyben részesítette Ráchelt, mivel nem volt
gyermeke, és erre céloz itt Lea. Ezzel szemben Abarbanel
véleménye az, hogy Jákob – látván, hogy Lea felhagyott a
szüléssel – úgy gondolta, hogy a próbálkozás hiábavaló és
ezért inkább a fiatalabb Ráchelt favorizálta, akinek szerinte
még volt esélye szülni.
* * *
A „problémát" Ráchel oldotta meg, nagyvonalúan, amikor
lemondott Jákobról azon az éjjelen – a mandragórák fejében.
Lea pedig, a megkötött ügylet jólesõ tudatában, kiment Jákob
elibe és magához invitálta õt, mondván, hogy „kibérelte"
õt a mandragórák ellenében.
Azoknak, akik felvonják szemöldöküket, hogy lehet az,
hogy Lea, az õsanya, a szentéletû cádiká, nyíltan és egyértelmûen ágyába
invitálja férjét, Jákobot, ami nincs összhangban
a késõbbi zsidó erkölcsi normákkal – Cror Hámor (rabbi
Ábrahám Sábá háSzfárádi) megmagyarázza, hogy „a természetes
dolgokban, mint evés és ivás, nincs helye a szégyennek,
ahogy a szülésben nincs szégyen".
Lea még azon az éjjelen teherbe esett „az Örökkévaló közremûködésével"
(Niddá 31,a), míg Ráchel, aki olyan egykönnyen
lemondott Jákobról, azt a büntetést kapta, hogy
nem lett vele együtt eltemetve a Machpéla barlangban
(Brésit rábbá, 72).
Leának még két fia született: Jiszachár és Zebulon, valamint
egy lánya, Dina. Ráchelnek csak két fia volt.
A Talmud bölcsei dicsérik Lea személyiségét, aki imádkozott,
hogy hetedik gyermeke leány legyen és ne fiú. Miért?
Azért, mert Lea tudta, hogy Jákobnak 12 fia lesz. Õ maga már
szült hatot, a két szolgáló 2-2 fiúval ajándékozta meg Jákobot.
„Ha ez most fiú lesz – mondta Lea, amikor hetedszerre állapotos
lett – testvérem olyan sem lesz, mint az egyik szolgáló!"
Ennélfogva könyörgött, és a magzat átváltozott fiúból leánynyá.
(Bráchot 60,a). A Zóhár is dicséri Lea tapintatosságát.
Amikor elhagyni szándékozik Lábán házát, hogy hazamenjen
Kánaánba – 20 év elteltével! – Jákob kihívatja magához
a legelõre két feleségét, Ráchelt és Leát (ebben a sorrendben),
és megtanácskozza velük a dolgot. Azok mindenben
egyetértenek vele.
Ennek utána már nem találkozunk Leával, és haláláról
sem számol be a Tóra, csak Jákobot idézi, aki halálos ágyán
elmondja, hogy a Machpélában temette el Leát. A Széder
Olám szerint Lea 44 éves korában halt meg.
A zsidó szólásmondásban Ráchel és Lea nevei
mint egy áldásformula
szerepelnek, ahogy ezt Rút könyvében találjuk,
ahol a nép megáldja Boázt, aki elvette Noémit, mondván: „Adja
az Isten, hogy a nõ, aki a házadba jött, olyan legyen, mint
Ráchel és Lea, akik együtt építették Izrael házát…" (Rút 4, 11).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése