A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – TÁZRIÁ - 2014

 

MEDDIG ŐRIZ A PÁSZTOR?

  Szakaszunk elején  részletezi a Tóra a szülőnőt kötelező rendelkezéseket és az áldozatokat amiket köteles hozni. A halacha azt mondja hogy "amikor leteltek tisztulásának napjai" (3Mózes, 12,6) kell hogy bemutasson egy égő (olá) és vétekáldozatot (Chátát).

 

 A Misná (Kinim, 3,6) tárgyalja azt az esetet, amikor a szülőnő fogadalmat tett, hogy galambáldozatot fog hozni "ha fiut szül". Ebben az esetben ő elkötelezi magát további áldozatokra. A továbbiakban a Misna emlit olyan eseteket amikor kétes mit fogadott a nő és mit áldozott a szolgálattevő kohanita Ebben az esetben nincs kizárva egy olyan – hipotétikus – lehetőség, hogy 7-8 áldozatot is kell hoznia.

    (Másutt tanultuk hogy a szülönő azért köteles áldozatot hozni, mert amikor vajudik, esküdözik hogy "soha többé". Ez egy meggondolatlan fogadalom, amire a büntetés az áldozat...)

 

   Erre mondja rabbi Jósuá a fenti Misnában, hogy "ez az amit mondtak (a bárányra): amikor él – csak egy hangja  van, a bégetés. De holtában – hét hangja van, mivel részeiből hét zeneszerszámot lehet késziteni:

Szarvaiból – két kürtöt; combjaiból – két furulyát; a bőréből – dobot, a beleiből hárfát és a vékonybélből – hegedüt"(uo).

 

      AZ ÖREGSÉG ELŐNYEI

 

     Rabbi Jósuá azt akarta ezzel értésünkre adni, hogy éppen a kétségek miatt, amelyek felmerültek a szülőnő áldozataival kapcsolatban – áll elő az  a helyzet,

hogy több áldozat szükségeltetik. Erre hozza példaként azt a mondást, hogy éppen a bárány halála után sokasodik meg "hangja" hétszeresen.

 

   Ugyanott a Misnában találjuk egy további bizonyitékát ennek a gondolatnak: "Az öreg ám-hoórecok (tudatlanok) ahogy öregednek, úgy lesznek egyre gyagyábbak, mig a Tóra öregei ellenkezőleg – ahogy öregszenek, egyre bölcsebbek lesznek"(uo).

 

A természetes helyzet ennek a forditottja: az öregség általában az ember szellemi képességeinek csökkenésével jár. Azonban a Tóra bölcseinél, a Tálmid Cháchámoknál – ez forditva van: éppen az öregség az ami  megfontolt bölcseség növekedésével jár.

 

A "PÁSZTOR"  NAGYSÁGA

 

    "Szülőnő" a kabalában Izrael megváltására rimel. A galut jelzi a másállapotot és a megváltás – a születést. Ahogy a próféta is mondja:"Vajudott Cion és megszülte fiait----" (Jesája, 66,8). Rabbi Jósua mondása azt magyarázza, hogyan képes Izrael népe megmaradni a szétszóratásban (galut) és megélni a megváltást.

 

      A midrási legenda (Tanchuma, Toldot, 5) ismerteti velünk rabbi Jósua és a római császár, Adriánusz vitáját . Adriánusz, aki gyakran vitatkozott a zsidó bölccsel, egyszer azt találta mondani – talán gúnyolódva, talán elismerően – "milyen nagy (teljesitmény) a bárány részéről, hogy kibirja hetven farkas között!" Mire rabbi Jósua nem maradt adós a válasszal, mondván:" És milyen nagy és erős a pásztor, aki megmenti a bárányt?!"

 

A kettő beszélhetett rébuszokban, de kétségtelen hogy mindketten tudták, kiről és miről van szó. A kegyetlen császár, aki leverte a Bár-Kochba* lázadást és vérbe boritotta a zsidók országát  - tudta hogy a zsidóság elpusztithatatlan. Erre mutat sok vitája és diszkussziója rabbi Jósuával, aki zsidók bölcsek mérsékelt feje volt.

 

     A GALUT HOSSZA

 

    Itt azonban felmerül egy kérdés: amig a zsidó nép "él" – ami a három ősapa szellemi fokozata -  nyilvánvaló hogy a "pásztor", az Örökkévalő, őrzi és megvédi minden rossztól. Ha azonban a zsidó nép nem áll az ősapák szellemi piadesztálán, hanem ennél sokkal alacsonyabb szinten, úgy hogy a (tetsz)halál küszöbén áll – hogy remélheti hogy a "pásztor" megvédi?

 

Erre a fel nem tett  kérdésre válaszol rabbi Jósuá mondván, hogy éppen a kvázi lemerülés által jön az emelkedés, mivel a halott bárány hétszer annyit ér. A galutba való lemerülés által – hét szellemi fokozat születik az istenszolgálatban

בעבודת השם  és a Misna hozzáteszi hogy éppen az öregek azok, akik egyre fokozódó bölcsességet tudhatnak magukénak.

Annak ellenére hogy a galut hosszú és "öreg", el lehet érni benne több értelmet és bölcsességet és magasabb szellemi fokozatot, amint azt rövidesen látni és érzékelni fogjuk az igazi és teljes megváltás idején.

 

(Likuté Szichot, 17. kötet, 131 oldal)