2010. november 30., kedd

HANUKA :A ZSIDÓ SZABADSÁGHARC 8 NAPOS ÜNNEPE

 MI IS AZ A HANUKA?!

 

 Holnap ránkköszönt a Hanuka.

 

    Mi is az a Hanuka? – kérdezzük  mi is a Talmuddal (Sábát traktátus, 21, b). Ott a kérdés retorikus, a Talmud Bölcsei  persze, hogy tudták minek emlékére gyujtjuk a gyertyákat, pörgetjük a trenderlit és esszük a fánkot. Azonban a nép, akárcsak mi, el-elfelejtette a lényeget és maradt a fánk...

 

   Ez a válasz arra a kérdésre is, mi a Hanuka igazi jellege: gazdasági, "szocialista" felkelés a szir-görög elnyomás, kizsákmányolás ellen, vagy  nemzeti, patrióta felkelés az idegen iga lerázására, vagy pedig vallásos hevületből fakadó szabadságharc a pogányok ellen, akik idegen kulturát, bálványkultuszt, akartak a zsidó népre kényszeriteni és asszimilálni őt – saját országában.

 

    Ha valaki a Makkabeusok könyveit olvassa, amelyek nincsenek a  zsidó Bibliában és mint apokrifák jutottak el hozzánk – megtalálhatja mindhárom elemet. A harcokat, amiket Jehuda a Makkabeus és testvérei vivtak, miután édesapjuk, a hős kohanita kibontotta a felkelés zászlaját, a Szentély megtisztitását és a gyertyagyujtást, stb, de a Talmudban és a zsidó forrásokban, a kevés anyag ami Hanukáról szól – szinte kivétel nélkül a szellemi vetületre mutat és negligálja a harcokat, győzelmeket.

 

Miért?

 

Azért mert enélkül a Hanuka ténye, története és jelentősége rég elfelejtődött volna. Ki tudná ma mit történt Jeruzsálemben  2200 évvel ezelőtt, ha már néhányszáz évvel később a Talmud felteheti a kérdést: Mi is a Hanuka ("Máj Hanuka?!"). Ha nem a kötelező nyolcnapos gyertygyujtás, ha nem a  Hállél ima mondása és az Ál Hániszim (a Csodákról) betoldás az imákban és a bencsolásban (étkezés utáni áldásima) – csupán egyes történelemkönyvek lapjain porosodna – ha egyáltalán – a hasmóneus epizód.

 

  Bizonyiték?

 

Tessék. Van a Talmud Táánit (Böjtök) traktátusához csatolva egy ősi jegyzék, amely a történelmi dátumokat tünteti fel, illetve azokat a napokat, amelyeken – bizonyos örvendetes események, győzelmek, ki és felszabadulások emlékére, tilos böjtölni és nem szabad gyászolni. Ezt úgy hivják hogy Megilát Táánit, ahol többtucat ilyen esemény van felsorolva, amelyek a második Szentély korában történtek. Ma ez (a böjt és  a gyász tilalma az emlitett napokon)   érvényét vesztette, mert a legtöbb eseményről fogalmunk sincs mi történt pontosan, mikor és miért. Az egyetlen ami ma is ünnep és tudjuk az okát – az a Hanuka, amit a vallási előirások és szokások "tartottak életben".

 

   A Hanukai gyertyagyujtás 8 napja a csodába van ágyazva, abba a csodába, hogy az egy napra elegendő mennyiségü tiszta olaj – amit a pogányok keze nem érintett – nyolc napig égett, amig csak a győztes felszabaditó Hasmoneus kohaniták, uj olajat készitettek.

 

  Hanuka az egyetlen ünnep, amikor külön micva azt közhirré tenni, propagálni. Ezért tesszük ki a Hanuka gyertyákak az ablakba, hogy mindenki lássa és ezért rendeznek a haszidok világszerte nyilvános gyertyagyujtást, köztereken, énekkel és tánccal.

 

 

2010. november 29., hétfő

MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG

     SZEGÉNY-SZEGÉNY MÓSZEREK...

 

     Nagyon-nagyon rosszul állhat már a neo-liberális, volt(?) kommunista –kádárista-anarchista jellegü, zsidónak álcázott lapocska szénája, ha már ott tart, hogy a hazug csaló "harcos jezsuita" segitségére szorul.

 

    Schnorr kampányukban -   ami egyébként egyetlen jellegzetesen zsidó tulajdonságuk – melyben félreverik a harangot és anyagi ellehetetlenülésről siránkoznak – a mószerek lapja már szip "segitségét" is igénybe veszi. Ő is "támogatja" őket, dicséri hogy nem "rekesztik ki" a sikszéket és a ségecokat (hogyan is tehetnék amikor szerkesztőjük, a "piarista", sem zsidó) és magasztalja "objektiv" – vagyis ellenséges hozzáállásukat a zsidó ügyekhez.

 

   Az a csaló gój, aki előszőr zsidónak adta ki magát, majd miután leleplezték és kirúgták az Orzséből, az  Uj Életből és a Mazsihisz honlapjától, átvedlett rabbi jelöltből  "harcos jezsuitává" (ujabban már levette blogjáról ezt a cimkét...) – most "Mentsük meg a szombatot" jelszóval jelentkezik. Persze nem a zsidó szombatra, a sábeszra gondol, hanem a mószerek lapjára, ahol a három jómadár kezdeményezett spicli-kampányt egy zsidó vezető lejáratására. Elég egy pillantás a kezdeményezőkre és a többi aláiró nevére hogy az embernek eszébe jusson a  19. áldás, amely az áruló besúgókról szól.

 

     Legyünk fair, ahogy illik: nem hisszük hogy a szombatosok kérték meg a cs.g.t, hogy "támogassa őket". Ő "zsidó témákat" keres, mert nem elégszik meg az "Örökimádás" templomban való misézgetéssel és kéri mind a négy zsidó olvasóját, menjenek ki a Nyugatihoz hanukagyertyát gyujtani, de "ne legyen gójózás", mert az sérti a csaló érzékeny füleit.

 

Ha nem is kérték, ami valószinü, az egymáshoz illők kapcsolata, amely szembetünö, azt a talmudi mondást juttatja eszünkbe, amely megmagyarázza, "miért megy  a seregély (sturnus vulgaris) a hollóhoz?"

     A válasz: "Mert egyivásuak, hasonló félék" (Bava Kama 92,b).

 

                      HANUKA PROGRAMOK A MAZSIHISZ HONLAPON

 

         Végre valami dicséretre méltó a Mazsihisz honlapon. Valaki megsúgta Andikának, hogy közeledik a Hanuka (vagy esetleg belenézett a Luáchba, ami, teccik tudni, a zsidó naptár) és  ennekfolytán feltett egy hanukai programot, amelyben a körzetek Bánk-Fánk tevékenységéről esik szó.

 

      Innen  kiderül, hogy ártatlanul vádaskodtunk, amikor feltételeztük, hogy Pesten nem tudják, mikor van Hanuka.  Tudni éppen tudják, csak nem érnek rá minden este meggyujtani a gyetyákat, és különben sem kell a jidlizézt túlzásba vinni.

 

    Igy aztán a honlap közzétesz egy terjedelmes program kinálatot, kezdve Ujpest-Rákospalotával (Szerdócz r.h.; sz.k. "művésznő"; fánk, sütemények, üditö.) December elseje, szerda, de gyertyagyujtás nincs a programmban.Ár sincs emlitve.

 

 Ugyanazon este Kecskeméten, első gyertyagyujtás (név nélkül, mert a vándorrabbi biztos szabin van, szülés után), esetleg a csoknyaknál, Kőrösön.

 De ott sincs emlitve.

 

Ugyanazon este Hanuka bál a Frankelben: "Gyertyagyujtás, beszédek", majd mindenféle "müvészek" és énekesnők a templomban, "operettek és jiddis kuplék". Fánk lesz. Ár nincs, vagyis ingyenes.

 

Ugyanazon este: Hanuka party (itt nem bál) Soroksáron (ahol nincs zsinagóga), ami maga egy meglepetés. Fellép három kántor. Gyertyagyujtás – nuku. Belépőjegy 800  Ft, "amely tartalmaz 2 db fánkot és egy pohár innivalót". Mázl Tov.

 

 Másnap, csüt. Este, Hanuka ünnepség a  Wesselényiben (Amerikai Alapitványi Iskola). Gyertyagyujtás és a gyerekek előadása, ("A barátság csodája") valamint az "elmaradhatatlan fánk". Rabbi nincs, belépődij nincs.

 

Aznap, csüt. Este, a Hunyadi téren, a Hanuka lángjainak meggyujtása után, "felvonulnak a várva várt sztárvendégek", köztük "az ország legnagyobb(!!) humoristája" (neve titkositott) a belépés ingyenes, de fánk nincs emlitve.

 

 Ugyanazon, csüt. Este a budai "Micve Klubban" ( ki tudja mi az?), nincs gyertyagyujtás, nem igérnek fánkot, de állitólag ottlesz Szántó T. (nem hisszük), aki "szórakoztatja" a megjelent 65-ön felülieket. Nekik úgy látszik már nem kell sem gyertyagyujtás , sem fánk, "mert ők megérdemlik" – szól a közlemény. Egyénként ez is a Frankelben lesz.

 

 U.ott, vasárnap délelőtt hanukai program gyerekeknek. Valami Móka Miki szórakozik velük és lesz fánk is..

 

   Szintén vasárnap, de délután, Zug Lóban, a Thököly úton, "nagyon jó lesz az idei hanuka ünnepség", igéri a Kardos-Zinner duó. Énekesnő – van, valami  Dorottya, gyergyagyujtás és fánk nincs emlitve, (de biztos van, nem lehet hogy Kardosnál ne legyen, hiszen ő kántor és szépen énekli a "Móauz Curt", az meg nem megy gyertyák nélkül.) "Érdemes elmenni – nem bánják meg"! – igéri a meghivó. Fánk nélkül?

 

Ugyanazon vasárnap (ez az a bizonyos ötödik láng) a Dohányban – de nem a sokat látott templomban hanem a diszteremben – gyertyagyujtás (Fekete főkántor) Beszédek Zoltai és Frőchlich, valami Éva (ha nem a templomban, lehet akár sztripthusz is) és a Wesselényi "ortodox" gyerekek előadják a "Barátság ragyogása" cimü zenés darabot (érdekes hogy három nappal előbb ezt még másképp hivták – lásd a Wesselényiben).

 

Az egyik "legvallásosabb" ünnepség a Csákiban lesz, szintén vasárnap estefelé, ahol nemcsak meggyujtják az ötödik gyertyát, de Minche-Máárivot is imádkoznak (minjen lesz!). Beszélnek (hogy nem?) Egri mint (fő)elnök és Lőwy mint (fő)rabbi. A gyertyákat meggyujtja Biczó mint  (nem fő)kántor. A programban valami Dőme nevü gyerek, aki "hegedüvirtúóz" és az opera művészei (remélhetőleg nem nők – ezt Lőwy neve szavatolja). Gerendás Péter, ünnepi fánk, üditők. Egri megkomolyodott, belenőtt a feladatba, már nem gitározik. Belépődij – nincs.

 

 A másik legvallásosabb esemény mint "Istentisztelt" (sic!) és halvacsora van bekonferálva, szintén vasárnap este, szintén a zsinagógában – nem fogják kitalálni hol – NAGYKŐRÖSÖN – a Csoknyak szükebb pátriájában. "Meggyujtjuk az ötödik gyertyát (Ki?) és elénekeljük az ősi dalokat " – irja cs. türhető magyarsággal. Utána halvacsora, ami potom 1000 forintba kerül, de "ez magában foglalja a halászlé(!), az ital(?) és a barchesz árát" is. Milyen nagyvonaluság.  A meghivó felhivja a jelenlévőket, hogy hozzanak magukkal otthonról "hagyományosan elkészitett süteményt" (ha ez azt jelenti hogy kósert akkor az igyekezet tiszteletreméltóan nevetséges; ha nem , akkor ez az ismert csoknyaki bla-bla egyik példánya. Jelezze jegyigényét – mondja a hirdetmény – de ne tessék tolakodni – mondjuk mi.

 

     Ez az ami a Mazsihis honlapon máig megjelent.

 

    Nem futottak még: A Bethlen tér, a Nagyfuvaros utca, Lágymányos, a Dózsa, az Orzse (Bér – Kocsis), stb, akik az u.é. hetedik oldalán vannak felsorolva. Se Debrecen, se Szeged, se Pécs (ahol "rabbik" vannak), se Nyiregyháza, se Miskolc, se Szombathely (ahol pétek este kártyáznak) sehol semmi.

    

Az ortodoxok nem számitanak, a Chábád öt temploma – ellenséges territórium.

 

       Ez van kérem és – ezt kell szeretni.

 

         Mert tavaly ez sem volt.

 

 A "MEGIGÉZETT" és a CSOMÓ a ZSEBKENDŐN

 

   Nem is tudjuk hamarjában, kit kellene és lehetne erre megkérni. Talán Andikát, vagy az orzse egyik kocsisát, súgják már diszkréten a heti szidra irójának fülébe, hogy

 

1)       Lehetőleg, ha erre egy lehetőség van, olvassa el  irás után, de még közlés előtt, az anyag korrektúráját, hogy legalább olyan sajtóhibák ne forduljanak elő mint ami a Ros Hásánái számban volt ("Az Örökkévaló megigézte a zsidóknak az igézet földjét" (emlékezetből idézve). (Ez egyébként már "fent van" jövőre is, tehát  a következő  2011 (5772) Ros Hásánája előtt is ezt az "igézetet" fogjuk olvasni – hacsak irója nem követeli hogy javitsák ki).

2)   Ne vigye túlzásba az Örökkévaló nevének "szentesitését". Nem lehet és nem kell azt irni hogy Ö-való, vagy             M-indenható, vagy ezekhez hasonló. Ez fölösleges, nevetséges és zavarja az olvasót. Az elgondolás csak a négybetüs "név"re és annak magyar megfelelőjére vonatkozik, de nem az elnevezésekre. "Ál tihje cádik hárbe" – mondja Kohelet (Prédikátor, 7, 16).

3)    Ugyanennek a versnek másik fele vonatkozik a továbbiakra is. Ugyanis a mult heti szakasz, a  VÁJÉSEV – a következő szavakkal végződik:

 

 A hálás pohárnok megígérte, hogy nem feledkezik meg Józsefről. A biztonság kedvéért csomót is kötött a zsebkendőjére. Mégis megfeledkezett Józsefről és az ígéretéről.

 

    Erre mondja a Prédikátor az idézett mondat másik felében: "Vöál titchákém jotér...", vagyis magyarul ne okoskodj sokat, ne "chochmecolj". . .

 

     Ne viccelődj. A Tóra és annak szakaszai nem lehetnek olcsó vásári élcelődés alanyai. A pohárnok nem kötött zsebkendőt, ilyen Midrás és ilyen magyarázat nincs és nem is lehet. Ez olcsó viccelődés, ami nem illik sem a Tórához, sem a rovat irójához.

 

Legyen szives valaki ezt az "adjunktus" fülébe súgni, De diszkréten, hogy ne sértődjön meg.

 

Mert nagyon sértődős a lelkem.

Solymosi Frigyes (akadémikus): Vérünkben lenne a gyűlölet?

"A MAGYAROK SOKSZOR       ROSSZABBAK
  VOLTAK A NÉMETEKNÉL"

Mint korábban a hírügynökségek közölték: Magyarországot a zsidók 66 évvel ezelőtti üldöztetéséért két amerikai ügyvéd, Chuck Fax és Marc Zell újból beperelte. A szerző fejtegetésében arra kíván feleletet kapni, hogy valóban gyűlölték-e a felmenők annak idején a zsidókat, mennyiben voltak szabadok az akkori döntésekben; és a szovjet dominancia alatt elszenvedett meghurcolásokért, vagyon-vesztésekért nem járna-e hazánk polgárainak kárpótlás?

Egy hazáját szerető állampolgár mindig szomorúan veszi tudomásul, ha külföldön rossz véleménnyel vannak szülőföldjéről, a választott kormányról, az itt élő népességről. Ha az elmarasztalások a szomszédos országokból származnak, azt még meg lehet magyarázni az elmúlt évszázadok történéseivel, az alig elkerülhető konfliktusokkal. Annál nehezebb azonban beletörődni, ha a minősítések Európa távolabbi tájairól, esetleg a más földrészekről érkeznek. Az is igaz, hogy sok esetben mi váltjuk ki a barátságtalan véleményeket. Hiszen hogyan várhatunk jóindulatú megnyilvánulásokat például azoktól a külföldi média személyiségektől, akiktől érdekeinket, politikai értékrendszerünket egyes szélsőséges hangvételű lapírók úgy próbálják megvédeni, hogy nézeteik cáfolása helyett, minősíthetetlen szavakkal, személyükben sértegetik őket. 

 Tagadhatatlan, hogy a zsidók üldözéséért hazánkat is felelősség terheli. Azt nem tudom megítélni, hogy az elkobzott vagyonok kárpótlása megtörtént-e, és ezért egy országot, az utódokat meddig lehet még perelni. A keresetet, a Magyar Köztársaságon kívül a Magyar Államvasutakkal és a MÁV Cargó jogutódjával szemben nyújtották be, kérve a per egyesítését a februárban indított hasonló jellegű chicagói perrel. Ennek alapja, hogy a magyar vasutak közreműködtek a zsidóság elhurcolásában, deportálásában. 

Számomra Marc Zell ügyvéd nyilatkozatának az a része megdöbbentő, enyhén szólva rosszindulatú, melyben kijelenti: „a magyarok sokszor rosszabbak voltak a németeknél. A nácik egy politikának feleltek meg, a magyaroknak viszont a vérükben volt a gyűlölet.” Feltételezem, hogy az ügyvéd úr ezt a nézetét nemcsak a Népszabadság washingtoni tudósítójának, hanem – a per sikere érdekében – szélesebb körben, az amerikai médiában is hangoztatja, ami a történelmet és hazánkat nem ismerő amerikai polgárok nagy tömegében kelthet ellenérzéseket irántunk. Az ügyvéd urat nem érdekli, hogy kétséges kimenetelű pereikkel és az ezek sikere érdekében hangoztatott minősítéssel fölszítják a magyarországi antiszemitizmust, és az sem, hogyan vélekednek róla és pereiről mások, hiszen amint kijelentette, azzal se törődött, hogy a svájci bankokkal szembeni zsidókárpótlási ügyek idején is „a bőrén érezte egyes svájciak gyűlöletét”.

"SZÜLEIM MIÉRT NEM TANITATTAK IDEGEN  NYELVEKRE?" 

Felelősségünket nem kívánom annak hangoztatásával csökkenteni, hogy Magyarország befogadó ország volt, a nagyszámban betelepülőket a 18-19. században minden ellenérzés nélkül szívesen látta. Nálunk nem voltak olyan pogromok, mint sok más országban, többek között ott, ahonnan hozzánk költöztek. Randolph Braham, a kiváló Holokausztkutató szerint ez volt a magyarországi zsidóság „aranykora” (Magyar Holocaust, Gondolat, 1988). Nincs mentségünk azonban a német megszállás előtt (!) hozott zsidótörvényekre, a zsidóság  érvényesülését, pályaválasztását korlátózó rendelkezésekre.  Mint a felnőtteket nyitott füllel hallgató tizenéves gyermek, jól emlékszem, hogy a háború előtt a magyar közéletben, közbeszédben jelen volt a zsidókérdés. A magyar társadalmat, különösen az értelmiséget foglalkoztatta érvényesülésük, gazdagodásuk. A karrierek elmaradását, a lassúbb előrejutást, a sikertelenséget nem saját képességük hiányosságaival, hanem a zsidó emberek összefogásával, egymás támogatásával magyarázták. Csak nagy ritkán ismerték el, ha valamelyikük tehetségével, szorgalmával boldogult. 

A mai napig nem értem, hogy a magyar középosztály – ellentétben a zsidósággal – miért nem fordított nagyobb gondot gyermekei képzésére? Szüleim ’44-ig, ameddig megvolt az anyagi lehetőségük, miért nem tanítattak idegen nyelvekre és miért engedték, hogy egész nap a grundon rúgjam a labdát? És amikor először nem vettek föl az egyetemre, és „sportállásban” a szövőnők teljesítményét rajzoltam fel egy táblára, miért tartották ezt egy jó állásnak, és miért nem ambicionálták továbbtanulásomat? Zsidó polgártársainkhoz hasonlóan miért nem voltak igényesebbek

A háború előtt egyes pályákon a zsidóság erősödése, vélt vagy valós túlreprezentálása, a náci Németország példája sokakban kiváltotta a zsidóellenességét, a szélsőséges mozgalmak erősödését, az azonban aligha állítható, hogy az antiszemitizmus, a gyűlölködés dühöngött volna az egész magyar társadalomban. Még a németekkel kötött szorosabb szövetség és a nyilas párt erősödése sem vezetett olyan atrocitásokhoz, mint amilyeneket a nácik már hatalmuk kezdetén elkövettek. Az, hogy az országnak a német nácik (és a szovjet bolsevikok) megszállása alatt voltak szép számmal olyan polgárai, akik a szolgálatukba álltak, még nem jelenti azt, hogy kollaborációval az egész magyar nép is vádolható. Nem hiszem, hogy egyes őrültek kivételével, bárkinek az agyában megfordult volna a zsidók megsemmisítése. 

    FALUDI GYÖRGY MINT KORONATANU

A Wannse-i tanácskozást és az ott megtervezett megsemmisítő programokat nem felmenőink, a „gyűlölködő” magyarok szervezték, hanem a náci párt prominensei. A gyűlölködésünkkel kapcsolatban szabad legyen a különböző diktatúrákat jól ismerő Faludi Györgyre hivatkozni, aki a déli szomszédságunkban zajló történéseket elemezve fejtegetésében („Jegyzetek az idő sodrában”, Alexandria 2006) azt írja: ” …a nemzeti gyűlölködés  ilyen mértéke  sohasem volt jelen az utolsó két  évszázad Magyarországán”. Az már a jelenleg élők felelőssége, hogy a politikai csatározások sohase torkolljanak a másképpen gondolkodók megvetésébe, gyűlöletébe, a kirekesztés szándékába. Azt is őszintén remélem, hogy az iraki háború megindításával, a terrorizmussal gyanúsított foglyok faggatásával kapcsolatban sohasem derülnek ki olyan tények, amelyekből bárki arra a következtetésre jutna, hogy az amerikaiaknak „vérükben van a gyűlölet”. 

A ’44 márciusában bekövetkező német bevonulás után hazánk végleg elveszítette önállóságát: bármiféle ellenállás, ellenszegülés drasztikus következményekkel járt. A „hinta” politikáért el lehet marasztalni a Kállay-kormányt, a tény viszont az, hogy Európa utolsó, viszonylag érintetlen pesti zsidósága megmenekült a deportálásoktól és a gázkamráktól. Más megszállt országokhoz hasonlóan nálunk is erőre kaptak a szélsőséges mozgalmak és előbújtak a kisebb-nagyobb „quislingek”, a megszállók rendelkezéseinek készséges végrehajtói. A magyar csendőrség aktív és kegyetlen részvételével elkezdődött a vidéki zsidóság deportálása. Mindennek betetőzése volt a kormány októberi sikertelen kiugrási kísérlete után a rövid ideig tartó nyilas terror. Ekkor már valóban elszabadult a pokol. A hatalomba jutott nyilas gyilkosok szörnyű dolgokat csináltak, amelyeknek a főváros utcáit naphosszat rovó gyerekként időnként magam is tanúja voltam. 

Az új generáció (és talán az amerikai ügyvédek) tájékoztatására talán érdemes hangsúlyozni, hogy a nyilasokat nem a magyar nép juttatta a hatalomba, hanem a hitleri birodalom! Ettől függetlenül ők is magyarok voltak, bűneikért mi is szégyellhetjük magunkat! A zsidókat nem a magyar államvasutak akarták a haláltáborokba szállítani, nem mi magyarok létesítettük a megsemmisítő gázkamrákat, hanem a megszálló német csapatok. Persze mondhatták volna az államvasutak különböző beosztásban lévő alkalmazottai, hogy nem teljesítik a parancsot - ha egyáltalán tudatában voltak a szerelvények, a deportálások végső céljával - kiváltva ezzel az azonnali megtorlást. Mintahogyan mi is többször megismételhettük volna az ’56-os forradalmat, kiérdemelve újólag az amerikai nép csodálatát, mindaddig, amíg írmagunk sem maradt volna. A zsidóság deportálására más országokban, többek között a győztesek közé tartozó Franciaországban is indítottak vonatszerelvényeket! Nem tudom, hogy az amerikai ügyvéd urak beperelték-e már ezeknek az országoknak az államvasútjait? Önkéntelenül felmerül a kérdés: felelős-e egy idegen hadsereg által elfoglalt ország lakossága a megszállók irányította ténykedésekért? Az pedig teljesen abszurd következmény lenne, hogy a per sikere esetén - adófizetői minőségben - a MÁV-vagonokban kiszállított, de valamilyen csoda folytán a gázkamrákat, a megsemmisítésüket elkerülő Magyarországra visszatért zsidók (és hozzátartozóik) is fizessenek azért, mert túlélték a szörnyűségeket. 

A háború 45-ben véget ért. Részvételünkért, a nácikkal történő kollaborálásért, az elkövetett bűnökért felelős honfitársaink elnyerték méltó büntetésüket. Az ország megfizette a győztesek által kirótt jóvátételt is. Ezt követően azonban milyen jogon tartózkodtak hazánkban csaknem 45 évig az idegen csapatok, fosztottak meg bennünket szabadságunktól és ültettek a nyakunkra egy bábkormányt? Ki kárpótol bennünket az évtizedekig tartó megszállásért, és annak következményeiért? Hol vannak azok a kreatív magyar ügyvédek, akik beperelnék a szabadságért, a hazánk önállóságért kirobbantott ’56-os forradalmat vérbefojtó, fővárosunkat részben leromboló, a magyar népet a függetlenségétől megfosztó vörös hadsereget?

 A szerző akadémikus, tagja a Nemzeti Körnek

                                                             *

 A SZERK. MEGJEGYZÉSE:

  A CIKK SOK RÉSZLET-IGAZSÁGOT TARTALMAZ. NINCS "BÜNÖS NÉP" ÉS NEM SZABAD ÁLTALÁNOSITANI. BEPERELNI A MÁVOT, 65 ÉVVEL A TÖRTÉNÉSEK UTÁN – NONSENSE, AMI ROSSZ VÉRT SZÜL, AKÁRCSAK A 90 ÉVES VÉN NÁCIK ÜLDÖZÉSE ÉS PERBE FOGÁSA.

   EZ AZ ÉREM EGYIK OLDALA. A MÁSIK, A JELENLEGI MAGYARORSZÁGI, NYILAS STILUSU ANTISZEMITA USZITÁS ÉS A NEO-NÁCI PÁRT MEGJELENÉSE A PARLAMENTBEN, MÉLTÁN KELT VILÁGSZERTE AGGODALMAT. A MARADÉK MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG NEM LEHET MÉG EGYSZER BŰNBAKJA A KÉTBALKEZES MAGYAR BELPOLITIKÁNAK.

 

 

 

 

2010. november 28., vasárnap

A Talmud bölcsei

                         Eleázár, az illatszeres szelence

 

Bölcseink a legkülönbözôbb társadalmi osztályokba tartoztak, és vagyoni helyzetük sem volt egyforma. Jochánán cipész volt, Hillél favágó, Josuá ben Chánánjá szegkovács, Jicchák kazánkovács. Ezek nehéz fizikai munkát végeztek, és soha nem volt egy fillérjük sem. Voltak azonban elôkelô származású, dúsgazdag bölcsek, akik örökölték vagy maguk gyűjtötték hatalmas vagyonukat. Ezek közé tartozott Eleázár ben Ázárjá, a jávnei nemzedék jeles tagja, aki rövid ideig a fejedelmi tisztet is betöltötte, amikor társai puccsot szerveztek Rábbán Gámliél ellen, és leváltották.

Eleázár elôkelô családból származott. Tizedik felmenôje maga Ezrá, az irástudó volt. Apja,
Ázárjá, nagy tudós és igen gazdag ember volt. A fiú Jeruzsálemben született, néhány évvel a nagy pusztulás elôtt. Apja még idejében átmentette családját és vagyonát Galileába, ahol Eleázár rabbi Joszi tanítványa lett. Hyman egy jellemzô történetet ír le errôl. A fiatal, de dúsgazdag Eleázár látta, hogy mestere életét megkeseríti házsártos felesége, de nem válhat el, mert nem tudja kifizetni a házassági szerzôdésben kikötött magas bánatpénzt, s felajánlotta, hogy rendelkezésére bocsátja az összeget...

* * *


Eleázár egészen fiatalon került a jávnei jesivába, ahol a Szánhedrin is működött, élén a Hillél-ház fejével, a második Rábbán Gámliéllal. Amikor a fejedelem úrhatnám viselkedése elviselhetetlenné vált, és megszavazták leváltását, az utódjelöltek közül Eleázárt választották a helyére. Tizennyolc éves volt ekkor. A kinevezést nem fogadta el rögtön: azt mondta, meg kell tanácskoznia a dolgot a feleségével. Az asszony tudta, hogy elôbb-utóbb fordul a kocka, és férje is úgy jár, mint Rábbán Gámliél. Eleázár azonban egy közmondásra hivatkozott: "Aki ma gyönyörű kristálypohárból ihat, ne bánja, hogy holnap eltörhet." Az asszony ezután azzal érvelt, hogy férje túl fiatal, nincs egy ôsz hajszála sem: hogyan is lehetne Fejedelem? Ekkor, meséli a Talmud, csoda történt: Ben
Ázárjá egy éjszaka alatt megôszült...

Végül elvállalta a vezetést, s nem csupán formálisan vette kézbe az ügyeket. Az "aznap" fogalommá vált a talmudi irodalomban. Aznap megvitatták és eldöntötték a felgyülemlett vitás ügyeket, amelyekben, úgy látszik, Gámliél elodázta a döntést, hogy minél kevesebb vita legyen. Amikor egy újabb vita során Gámliél ismét kisebbségben maradt, majd tévedését belátva megkövette Josuát, a Szánhedrin visszahelyezte tisztségébe, de Eleázár társelnökként mellette maradt.

* * *


Gazdagságáról legendákat meséltek. Évente 12 000 borjat szolgáltatott be nyájából tizedként. A bölcsek azt mondták: Eleázárral álmodni gazdagságot jelent.
Ő maga mégis így beszélt: "Az embernek olyan nehéz megélni, mint a Sás-tengernek kettéválni." (Pszáchim 118,a). Az öreg Doszá ben Hirkánosz tanúsága szerint "Eleázár tizedik leszármazottja Ezrának, az irástudónak, és szemei hasonlítanak az övére" (Jeruzsálemi Talmud, Jevámot 1:5.).

Gyakran járt közügyekben Rómában, ahol halachikus vitát folytatott Mátjá ben Chárással, a római zsidó közösség vezetôjével. Sokat vitatkozott Ĺ rabbi Akivával: nem tartotta megfelelônek Tóra-magyarázó logikai rendszerét. Eleázár azt tartotta, hogy a Tóra az emberek nyelvén beszél, vagyis nem kell minden, fölöslegesnek tűnô szóból vagy betűbôl messzemenô következtetéseket levonni.

Társai nagyra értékelték tudását és jó tulajdonságait. Egyszer beszámoltak valamelyik érvelésérôl rabbi Josuának, aki így lelkesedett: "Nem árva az a nemzedék, amelyben Eleázár ben Ázárjá él!" (Chágigá 3:2.) Iszi ben Jehudá "illatszeres szelencének" nevezte, amelynek jó illata messzire árad (Gitin 67.). Mások rôföskosárhoz hasonlították, amelyben mindenféle holmi van: Eleázár is -- kérdezzék hálácháról, ággádáról, Midrásról, Bibliáról, a prófétákról -- mindenre tud válaszolni (Rabbi Nátán Avotja, 18.). ş mondta, hogy életmentés -- pikuách nefes -- miatt szabad a szombatot megszegni, s azt is, hogy az a bíróság, amely hét évben egyszer halálos ítéletet hoz, "gyilkosok gyülekezete".

Eleázár a Bár Kochbá-lázadás elején halt meg. Hyman szerint élete végén visszavonult Ciporiban lévô házába, s több bölcset rejtegetett ott, akik a római terror elôl bujkálni kényszerültek. Hetvenéves korában hunyt el, és vele "elveszett a bölcsek koronája".




 

2010. november 27., szombat

A HETI SZAKASZ - MIKÉC - 2010

UTÁNOZNI AZ EGYIPTOMIAKAT  A

 .... KÖRÜLMETÉLÉSBEN


Két esztendő múltával történt, hogy a fáraó álmot látott ... a Nílusból hét szép és kövér tehén jött ki és legelt a sás között. Aztán hét másik tehén jött utánuk, ezek rútak és soványak voltak és odaálltak a többi tehén mellé. A rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet... (1.Mózes, 41, 1-4).


    A híres guri rebbe, a „Szfát Emet” szerint a fenti versben burkolt utalás található Bölcseink azon mondására, miszerint a Rossz Ösztön fokozatosan uralkodik el az emberen. Eleinte csak ritkán nyilvánul meg, majd egyre gyakrabban keríti az embert hatalmába, míg végül a Jó Ösztönt teljességgel kiszorítja.

A hét sovány tehén – a rebbe szerint – jelképezi a Rossz Ösztönt (jécer hárá). Eleinte csak „jönnek”, mintha csupán véletlen lenne, majd „odaállnak mellé”, állandó vendégként, végül pedig elnyelik őket...

* * *


„Reggelre (Fáraó) nyugtalanná vált...” (uo. 8.).
Vajon a fáraó miért csak a második és miért nem mindjárt az első álom (ebben álmodott a tehenekről) után kezdett el nyugtalankodni? A sovány és kövér kalászokról szóló álom mennyivel jelentett többet a számára, mint a kövér és sovány tehenekről szóló?

Az egyik haszid gondolkodó szerint az első álom – amely arra utalt, hogy húshiány lesz – nem aggasztotta különösebben az uralkodót. Ha nem lesz hús – gondolta – a nép legfeljebb eszik majd kenyeret. A második álom után azonban – ami már arra utalt, hogy gabona sem lesz – nyugtalankodni kezdett...

* * *


„És a fáraó azt mondta az egyiptomiaknak: menjetek Józsefhez és tegyétek azt, amit mond nektek” (uo. 55).

Rási – a Midrás alapján – azt állítja, hogy a nép panaszra ment a fáraóhoz, mivel József csak azzal a feltétellel adott gabonát az embereknek, ha azok körülmetéltetik magukat. A fáraó pedig továbbra is azt parancsolta a népnek, hogy tegyék, amit az alkirály mond...
Hát lehetséges ez? – teszi fel a kérdést a szent Ári (Jichák Lurja, a kabbalisták atyja) – mi okból és mi célból akarta volna József az egyiptomiakat a körülmetélés nagy micvájára érdemesíteni? Mi volt eme meggondolás mögött?

Reb Hesl, az aptai rebbe, szerint József előre látta, hogy fiai, valamint Jákob egész háza népe, még évszázadokig kénytelen lesz Egyiptomban élni. Ha pedig ez így van, akkor óhatatlanul asszimilálódni fognak, beolvadnak idegen isteneket imádó népekbe, elfeledik és elhagyják zsidó hagyományaikat. A körülmetéléssel akarta elérni, hogy a briszt, a szent szövetség parancsolatát megtartsák. Ez reményt nyújthat még arra, hogy egyszer majd visszatérjenek a zsidósághoz. Ezt pedig úgy vélte József elérni, hogy a nem-zsidó lakosságot is körülmetélteti, ezáltal a zsidók, akik szívesen utánozták környezetüket, nem fogják szégyellni a „briszt”.

* * *


József megismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt... és ezt mondta nekik: kémek vagytok!...” ( uo. 42,8).

1848-ban, a magyar szabadságharc idején, reb Jiszráélt, Skoliból, üzleti ügyei Debrecenbe szólították. Ez- idő tájt Debrecen környékén kemény csaták dúltak a magyar szabadságharcosok és az osztrák császári csapatok között és maga a város is ostromgyűrűbe került.

Reb Jiszráél is bennrekedt a városban. Bevásárolt magának mindenféle élelmet, bort, aszalt szilvát, egyebeket azzal, hogy ami megmarad, azt majd hazaviszi. Más elfoglaltsága nem lévén, egész nap a tanházban ült és idejét tanulással, imádkozással, zsoltárolvasással töltötte.

Egyik alkalommal a tanházba menet magyar katonák megállították és kifaggatták, többek között arról, hogy hova valósi. Amikor őszintén megmondta, hogy Ausztriából, azonnal letartóztatták. Kémkedéssel vádolták és átadták a hadbíróságnak, mely minden különösebb eljárás nélkül – ahogy ez forradalmi időkben, különösen harci események színterén szokásos – reb Jiszráélt halálra ítélte. Mindez egy csütörtöki napon történt, az ítélet végrehajtását pedig szombatra tűzték ki.
A következő két napot reb Jiszráél böjtöléssel töltötte, miközben megállás nélkül zsoltárokat mormolt. Szombat reggel megimádkozott, majd a katonák eljöttek érte, hogy a vesztőhelyre vigyék. Az odavezető úton szembejött velük egy magas rangú tiszt, aki – amikor észrevette a halálba menőt – felkiáltott: Szrulka, hova mész? Reb Jiszráél, aki nem ismerte meg a tisztet, halkan közölte vele, hogy éppen akasztani viszik, mivel halálra ítélték. A tiszt kérdezősködésére, reb Jiszráél elmondta, hogy kémkedéssel gyanúsítják...

Te lennél kém? Nem, ez nem lehet, hisz ismerlek, te rendes és becsületes zsidó vagy. Ez az egész tévedés. Ezzel odafordult a kisérő katonákhoz és megparancsolta nekik, hogy azonnal vigyék vissza a foglyot a fogházba.
Azok vonakodtak ezt megtenni, mivel nekik arra volt parancsuk, hogy az elitéltet a vesztőhelyre vigyék és azt nem szeghetik meg.
Rendben van – szólt a tiszt – akkor várjatok itt, új parancsot hozok. A katonák ezt tudomásul vették.
A magas rangú katona pedig rövid idő múlva valóban visszatért az új paranccsal, miszerint a zsidót kísérjék vissza a fogdába.

  Ugyanennek a napnak a délutánján az osztrák császári seregek elfoglalták Debrecent. Amikor a katonák kinyitották a cella ajtaját, ott találták reb Jiszráélt, amint zsoltárokat mormolt magában. Kérdésükre, hogy miként került oda ismét elmesélte történetét. Természetesen azonnal szabadlábra helyezték. Tisztelettel bántak vele és meg azt is megkérdezték tőle, van-e valamilyen kívánsága.
Ő mindössze annyit kért, hogy adják vissza neki a korábban vásárolt bort és az aszalt szilvát. Hiába keresték, az egész „áru” szőrén-szálán eltűnt. Ezt háborús veszteségnek minősítették, a kártérítést azonnal kifizették.
Hazaérkezését követően rögtön el is utazott az ő rebbéjéhez, a premisláni cádikhoz, reb Meirlhez. Ahogy a cádik megpillantotta Jiszráélt, odafordult a g
ábbéjéhez:
– Emlékszel, Árje, arra a szombatra, amikor reb Jiszráél körtéjéből ettünk? Reb Jiszrál időnként szárított körtét vitt ajándékba a cádiknak. Azon a szombaton pedig, amikor kivégzésre vitték és az „égből pottyant” tiszt révén szerencsésen megmenekült, a cádik azt mondta híveinek:
– Tegyetek az asztalra reb Jiszráél körtéiből, hadd együnk belőlük...
Minekutána ezt esetet elmesélte, a cádik odafordult reb Jiszráélhez és azt mondta:
– Ha tudnád, Jiszráél, kit vettem igénybe, hogy megmentselek?...

* * *


„...de azok nem ismerték meg őt” (uo. 42,8).
A kobrini cádiknál, egyik péntek esti összejövetel (Tis) alkalmával, szokatlanul sokan gyűltek össze. A cádik tekintete megakadt az egyik fiatal haszidon, aki gyakran járt ide, majd megkérdezte sameszát:
– Ki ez a fiatalember?
A samesz megmondta a nevét, de a rebbe csak egy sor ismertető jel elmondása után jött rá, kiről is van szó.
– Tudod, miért nem ismertelek fel? – mondta az ifjúnak – mert a legfontosabb az embernél a gondolata. Ahol a gondolatai vannak – ott van ő maga is. A te gondolataid pedig, most nem jó helyeken járnak. Nem ismertelek fel, mert mindössze egy húscsomót láttam, és nem az embert...



 

2010. november 26., péntek

A MAGYAR-ZSIDÓ HOLOKAUSZT – AZ ANTIKVÁRIUMOKBAN

 

 

100 év mulva már senki nem fog emlékezni

 

  VENDÉGOLDAL

 

Irta: Lióra (Orsi) Bárnéá (Jeruzsálem)

 

   Nem régen olvastam el Márton Kati Wallenberg cimű könyvét. Ő sokat hivatkozik Lévai Jenőre, a magyar Holokausztról irt Trilógiájára. Igy megkértem a mamámat, aki Budapesten lakik,  szerezze be nekem ezen könyveket. Ő pedig elmesélte, hogy hetekig futkosott ezek után,de már nem kaphatóak.

 

Végülis sikerült megtalálnia egy antikváriumban a Pesti gettó történetét. A könyv dokumentumokat elénktárva ismerteti tárgyilagosan azokat az embertelen napokat, kevés szubjektiv hozzászólással és szigorúan a tényekhez és adatokhoz ragaszkodva. Nem sok ilyen van.

.

És éppen ezért lehet csak az antikváriumban megkapni..

 

 

    Ilyen preciz eseményleirás, dokumentumokkal alátámasztva...nem sok magyarnak lehet az inyére. Vegyük például az 1944. karácsony estéjén történő gettóba szállitását azon kiskorú gyermekeknek,akik már régen megárvultak és addig nemzetközi védelem alatt álltak.A nyilasok szuronyokkal végigmarsoltatták velük a Városligetet. A magyar nép pedig az ablakból nézte végig mindezt és meglehetősen szórakoztatónak találta.Boldog karácsonyt!---...

 

    Ez nem mese. És nem is egy szubjektiv önéletrajz, amire rá lehet mindent fogni.Nem egy regény ,tele félig igaz,félig fiktiv szereplőkkel,és nem egy Spielberg film...

 

Vagy vegyük magának a Gestapo-beli Necolának a kijelentését,miszerint a németek számára is meglepő, hogy mennyire simán ment a zsidók gettóbaköltöztetése, hogy a helyi keresztény lakosság milyen együttműködésre kész. Nem úgy, mint Lengyelországban...

 

A magyar népnek kellemetlen lehet a Törvényszéki Orvostani Intézet azon jegyzőkönyve, miszerint az oda bevitt temérdek áldozatoknak csak kis része lett agyonlőve. A legtöbben bestiálisan lettek meggyötörve haláluk előtt. És feltűnően sok a csecsemőhulla...

 

Belémcsapott a felismerés

.

Ha most, csak 65 évvel e rémtettek után ezekről már csak az antikváriumokban lehet olvasni, mi lesz 35 év múlva, amikor már a túlélők sem lesznek közöttünk, akkor már az önéletrajzok,forgatókönyvek és regények is az antikváriumba kerülnek és igy kerek száz év után minden el lesz felejtve..

 

A mai magyar gyerek talán tudja-e, mi történt a Klauzál téren pár évtizeddel ezelőtt? Talán az ő nagyapja járt élen fosztogatásban ott, aki akkor tizenöt éves suhanc volt. Vagy a dédapja verte félholtra a szegény zsido öregeket ott..Ki tudja?

Senki. Mert már senki sem tud emlékezni.

                                                         *

Eszembe jutott egy esetem. Egy este ellopták a táskámat a Vasváry Pál utcából. Másnap felhivott valaki, hogy megtalálta a személyi igazolványomat egy klauzál téri kapualjban. Erre kimentem oda és elmesélték, hogy az egyik házi nénike találta meg az igazolványomat a kulcsommal együtt a szemetes mellett. Visszadta, amit talált, és leültünk beszélgetni. Elmeséltem neki, hogy a Vasváry zsinagógában fent voltam, amikor a lenti teremből ellopták a táskámat.

 

Mire ilyedten rám nézett és elkezdte firtatni, hogy ő igazából jó keresztény, semmi baja a zsidókkal, de tényleg...ideje volt elbúcsúzni. 80 éves körül lehetett.Ez volt tiz éve. A háború alatt fiatal nő volt és ki tudja, hogy mennyit szenvedett az a zsido,akinek a lakásában lakik ma és egyáltalán hogyan jutott ahhoz a lakáshoz...feltűnően nyugtalan lett a zsinagóga szó hallatára,

mintha számonkérni valamit jöttem volna valamit...

 

A szerk. megjegyzése:

 

A fenti irás egy fiatal hölgy szövegszerkesztőjének szüleménye. Irója a holokaust utáni második nemzedék gyermeke, alig harminc éves, de már ő is a Lévai könyvekre szorul, hogy tudja mi történt. Irása nem "objektiv", nem is lehet az: a gyilkosságok áldozatai nem lehetnek objektivek.

 

Lásd még a "témában" Bartus László irását, amely a magyar nép egészét passziv de zsigeri antiszemitizmussal vádolja. Mi  negativan viszonylunk mindenféle általánositáshoz –  de döntsön az olvasó, mi a véleménye Bartus cikkéről és Lióra szubjektiv megérzéseiről.

 

 

 

"ILYEN MÉLYEN GYÖKEREZŐ ANTISZEMITIZMUS SEHOL NINCS A VILÁGON" (Bartus László(* az AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVÁBAN)

      "BUDAPEST NEM(CSAK)

    EURÓPA, HANEM AZ

   EGÉSZ

   VILÁG LEGANTISZEMITÁBB

FŐVÁROSA"

        Kísérletet teszek arra, hogy magyarázatát adjam annak, mi az oka, hogy Magyarországon a lakosságot nem zavarja a jogállam megszüntetése, a demokrácia szisztematikus felszámolása. A helyzet ugyanis az, hogy jelenleg Orbán Viktornak bármi eszébe juthat, vagy annak ellenkezője, az attól a perctől keze a nép akarata lesz, amire a nép úgymond felhatalmazást adott. Bármekkora hazugság ez, csodák csodája, a nép tényleg nem tiltakozik, egy külső szemlélő azt hihetné, hogy ez tényleg a nép akarata. Olyan, mintha Orbán kitalálná a nép gondolatát, megfogalmazná helyettük, amit ők akarnak, a nép pedig ráismer tulajdon akaratára. Természetesen ez nem igaz, de mindenesetre annyi látszik, hogy a diktatúra a magyar nép orra előtt, annak teljes támogatásával jön létre. Mindaz, ami történik, „a népnek” tetszik vagy legalábbis nincs ellenére.

 

Mi lehet az oka ennek? Miért nem zavarja a lakosságot, hogy elveszik tőlük a szabadságot?

 

A válasz egyszerű: a nép azt hiszi, hogy nem az ő szabadságát veszik el, hanem azokét, akiket ő utál. Azért pedig nem kár, gondolják. Emiatt értenek egyet minden lépéssel, ami amúgy a demokrácia ellen hat. Ezeket a lépéseket ugyanis a Fidesz azokhoz az intézkedésekhez köti, amelyek tetszenek a népnek. Orbán azt a látszatot kelti, mintha a szabadság és a demokrácia felszámolása az „igazságtételt” szolgálná, és csak azokat érinti hátrányosan, akik úgymond tönkretették az országot. Azokat, akiket ő pellengérre állított, akiket bűnbaknak kinevezett, akikkel szemben a lakosság gyűlöletét felkorbácsolta. A lakosság azt hiszi, hogy a diktatúra bevezetésének egyes lépései az általa követelt igazságszolgáltatás részei. Ha a demokratikus jogállam útjában áll a bosszúnak, akkor nem kell a demokratikus jogállam. Az már Orbán felelőssége, hogy kiépítette ezt a bosszúvágyat, miután elhitette a hazugságait, hogy minden jó lenne, ha „ezek” nem tették volna tönkre. Mintha ez nem az elmúlt húsz év közös produktuma lenne, amiben ő is benne van nyakig. Az ellenzék legalább annyira felelős az elmúlt nyolc év tönkretételéért, mint az általa szétvert, megbénított kormányok. Ez tehát a hazugság egyik része. Másrészt a demokrácia és a jogállam leépítése azért szükséges, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. A magyar népnek ez is tetszik. Soha ne jöjjenek vissza „ezek”, soha többé ne tehessék tönkre az ő csodálatos, eddig kacsalábon forgott országukat. Mindez értük van. Nem érdekli őket az sem, hogy ez a szöveg csak trójai faló. Csak azért van, hogy Orbánt ne lehessen soha többé leváltani.

. 

KIK AZOK AZ "EZEK"?

.

 Az igazi kérdés az, hogy kik azok az „ezek”. Ha azt gondoljuk, hogy „ezek” alatt csupán a valóban levitézlett politikai ellenfeleket, pártokat kell érteni, nem fogunk eljutni az események pontosabb megértéséhez. Nem akarom leegyszerűsíteni a kérdést, de ha a dolgok lényegét nézzük, Orbán Viktor diktatúrájának támogatottsága alapvetően két pilléren nyugszik. Az egyik a fajvédelem, a másik a szociális demagógia. A kettő pedig összefügg egymással. Szeretném előre hangsúlyozni, a Tisztelt Bíróságnak, hogy amit ebben a cikkben leírok, kizárólag vélemény, az én személyes véleményem és következtetésem. Írásomban egyetlen tényállítás nincs, a kijelentő mondataim is kizárólag a saját véleményemet tükrözik, semmi mást.

Nézzük az elsőt. Ami egykor politikai botránynak számított, az a szélsőjobboldal és a Fidesz kódolt propagandájának köszönhetően ma már bevett és elfogadott közvélekedés: nem mindenki magyar, aki magyarul beszél. Vannak „idegenek”, akik nem magyar érzelműek, akik nem magyar érdeket szolgálnak, akik csak magyar állampolgárok, de a magyar népet cinikusan kiszipolyozzák, elnyomják. A rendes magyar ember elhitte, hogy ezek száraz tények és tapasztalatok támasztják alá. Nem akarnék ünneprontó lenni, de ezek a szép és nemes gondolatok vegytiszta formában Adolf Hitler Mein Kampf című művében olvashatók. Mielőtt Ön, kedves „magyar érzelmű” olvasó, elkezd hőzöngeni, tegyen egy próbát. Üljön be Budapesten egy taxiba, fodrászhoz, cukrászdába, menjen be egy boltba. Öt percen belül a zsidókról fog hallani, anélkül, hogy egy szót szólna. Ezért nincs igaza a Spiegel című lapnak, amely azt írta, hogy Budapest Európa antiszemita fővárosa. Ez nem igaz. Budapest a világ antiszemita fővárosa, mert ilyen mélyen gyökerező antiszemitizmus sehol nincs a világon, beleértve a gázai övezetet. Legfeljebb a testvéri iráni nép mutathat némi hasonlóságot. Egy kis faluban nőttem fel, ahol soha el nem hangzott a szó, hogy zsidó. Rendes emberek lakják. Ha most egy évben egyszer hazamegyek, a saját rokonaimat, ismerőseimet, gyerekkori barátaimat figyelmeztetnem kell, hogy nekem ne zsidózzanak. És nem értik, hogy miért ne.

   A MEIN KAMPF KIVONATA...

Nagy kár volt betiltani Magyarországon a Mein Kampf-ot, mert ha olvashatnák, talán észrevennék, hogy valójában egy gyilkos ideológiát szajkóznak. Semmiféle tapasztalat nem áll mögötte, csak az uszítók hazug propagandája. Mára elrejtették a tényeket, nincsenek elemzések és érvek a gazdasági nehézségek valós hátteréről, ami el is jutna a magyar nép agyáig, mert már nem kíváncsiak a magyar társadalom zsákutcájának igazi okaira. Csak egyszerű bűnbakképzés zajlik, amely felmentést ad mindenkinek saját felelőssége alól is. Keveseknek fordul meg a fejében, hogy amikor elmondják Tiborc mai panaszát, ugyanazt hajtogatják, amit Adolf Hitler írt, és azért az mégsem kóser. Ne szépítsük: amit ők szeretett vezérüktől egy évtizede hallanak, az a Mein Kampf kivonata. Ezt csak azok vonják kétségbe, akik nem olvasták a „művet”. Akár mondatról mondatra idézhetnénk olyan részeket, amelyek pontos tükörképei Orbán Viktor egyes beszédeinek. „Magyarország legyen a magyaroké” – ezt eredetiben olvashatjuk a Mein Kampfban: „Németország legyen a németeké.” Mindkét esetben a jelentés ugyanaz: ne legyen a zsidóké. Németországban ilyeneket politikus nem mondhat, mert ezt a mondatot Hitler lefoglalta. Ahogyan a civilizált világ vezetői közül senki sem idéz Hitlert Orbán Viktoron kívül. Se Szálasit. És miután nemzettestvérnek nevezte hallgatóságát, és figyelmeztették arra, hogy ez Szálasi Ferenc szövege, Orbán Viktor nem bocsánatot kért, hanem gyorsan elmondta ezt még kétszer, csakazértis, és a talpnyalók is egyből kerepelni kezdték: nemzettestvér, nemzettestvér. Hadd ivódjon bele a köztudatba a szó, és mindaz, ami mögötte van. Soha egy pillanatra ne feledje senki, hogy kik az ellenségek, és kik vagyunk mi. A haza nem lehet ellenzékben. Ez is náci szöveg, ha valaki nem tudná.

Nem állítom azt, hogy Orbán náci. Nem állítom azt, hogy  ő maga ezeket a szövegeket komolyan gondolja. Legalábbis, amikor otthonról jobban ismertem, még nem úgy tűnt, mint aki azonosul is a szerepével. Azóta nem tudom, hol tart. De az, hogy akarva vagy akaratlanul, ezekre az érzésekre és indulatokra játszik, abban egészen biztos vagyok. Aki viszont ezt elhiszi, akinek efféle gondolatai vannak, mint amiket a fentiekben idéztünk, az ne érezzen semmi bizonytalanságot, ne kételkedjen magában. Legyen biztos abban, hogy ő egy tőről metszett, derék náci. Pontosan úgy gondolkodik, ahogy a Führer. Orbánnak sikerült elhitetnie, hogy a zsidók fosztották ki a szegény magyar népet, tették tönkre az országot. Durván hangzik? Kódolhatjuk is, ahogy szokták. Mondhatjuk ugyanezt szebben: a bankárkormány. Finomabban: az oligarchák. Ennél is finomabban: azok, akik a magánérdeket a közérdek fölé helyezik. Ez mind ugyanazt jelenti. Ha nem így gondolta, mondja másképp. Mert a hallgatóság ezt hallja ki belőle, és ezt dekódolja. Hogy a legtöbben nem is zsidók ezek közül? Ezen senki nem akad fenn, nemzetárulók mindenhol vannak, és egy pesti taxis is azonnal tudja, anélkül, hogy a Mein Kampf-ot olvasta volna, hogy nem a vallás számít, hanem a mentalitás. A „zsidó mentalitás”. Ismerős ugye? Vagy nem tetszettek még Pesten az utcán járni? Ebből pedig az következik, hogy még zsidónak sem kell lennie valakinek, hogy szellemi értelemben "zsidó", ellenség legyen. Ebbe a kifejezésbe tartoznak mindazok, akik a demokrácia, a jogállam hívei, úgy mint zsidóbérencek. Antiszemtizmus ott is van, ahol egy szál zsidó nincs.

Mint mondom, ne szépítsük, ma már egy kis magyar falu népe is tudja, mit jelent a szó: zsidó. És már nem is kell gondolkodniuk azon, miért nincs munkájuk, miért nincs pénzük, miért mentek tönkre, miért nincs eső. Mindenre megvan a magyarázat. Ha ezek nem lennének, jó lenne. Nem kell nekünk megváltozni, gondolkodni, valamihez kezdeni. Elég elvenni a zsidóktól, bocsánat: a bankoktól, oligarcháktól, amit elloptak, és ha azt odaadják nekünk, amit már megszoktunk, akkor minden jó lesz. Orbánnak nem kell kimondania, kikre gondol, tudják azt a hallgatói anélkül is, hogy kikről beszél.

A vele szembeni türelem, támogatás egyik legfontosabb pillére tehát az antiszemita érzület. Tessék ezt a mondatot figyelni: "most legalább Magyarországnak magyar kormánya van. Magyarország végre a magyaroké". Emiatt megértő a magyar ember mindennel szemben, mert úgy gondolja, hogy Orbán mindezt azért csinálja, hogy félreállítsa a zsidókat, akik meglopták, kifosztották a szegény magyar népet. Erre az áthallásra játszik rá Orbán Viktor. És azt reméli a magyar ember, hogy ebből az következik majd, hogy Orbán elveszi azt, ami a másé, és azt ők kapják meg. És nem is kell csalatkozniuk, Orbán saját logikája alapján nem is tehet mást, mint ezt. Elég azt mondani, hogy valakik szándékosan vagy nem, tervszerűen vagy spontán, de tönkretették az országot. Elvették a magyar embertől azt, ami az övé. Nem ő tehet róla. Ez a szegénység oka, nem az, hogy húsz éve nem történtek meg olyan reformok, amik nélkül csak egyik hiteltől a másikig tud létezni egy ország. Hogy ennek a magyar nép mindig ellenállt. Ki kell találni, hogy még a hitelt is azért adták, hogy tönkretegyenek, nem azért, hogy megmentsenek. Orbán tehát nemcsak megakadályozta, hogy működőképes ország jöjjön létre (ha azt nem ő vezeti), hanem azt is elhitette, hogy semmi baj nem lenne, ha ezek nem lopták volna el a tejjel mézzel folyó magyar kánaánt. Ezért most vissza kell venni a lopott holmit, visszaadni a szegény magyar népnek, és újra itt lesz a kánaán. Ez a világ legnagyobb hazugsága, de jól hangzik. A baj csak az, hogy mindig újabb ellenségekre lesz szükség, hogy ezt a hazugságot fenn lehessen tartani.

A demokráciát tehát azért lehet minden különösebb ellenállás nélkül lerombolni, mert amikor Orbán lerombolja a jogállamot, akkor csak eltünteti azokat az akadályokat, amelyek ennek az igazságtételnek az útjában állnak. A demokrácia és a jogállam Orbán ellenfeleit védi. Azokat, akikről ő már kimondta az ítéletet. És azért, mert Orbánnak tényekkel kellene bizonyítania, hogy amivel eteti a magyar népet, az igaz. Pontról pontra kellene bizonyítania, hogy amit állít, az valóság. Hazugságról jogállami keretek között nem lehet bebizonyítani, hogy igaz. A jogállamot ezért éppen az ilyen demagóg hazudozók ellen találták ki, hogy ne lehessen törvénytelenségeket elkövetni, ne lehessen bizonyítékok nélkül, politikai megrendelésre elítélni senkit, ne lehessen uszítani, bűnbaknak megtenni senkit.

        "A DEMOKRÁCIA A ZSIDÓL TALÁLMÁNYA"

Orbán ezzel szemben azt mondja, hogy a demokrácia eszköz azok kezében, akik el akarják venni a magyar néptől azt, ami az övé. A demokrácia csak arra jó, hogy megossza a nemzetet, kirabolja és idegen érdekek martalékává tegye az országot, lehetőséget adjon, hogy a nemzet képviselői kiszoruljanak saját országuk vezetéséből. Ha jól összerakjuk Orbán beszédeit, a lényeg ez. Amit itt elmondtunk, az kristálytiszta náci elmélet. Ne tessék zúgolódni, tessék olvasni, művelődni, utánanézni. Hitler ebből azt a következtetést vonja le, hogy a demokrácia a zsidók találmánya, amit meg kell szüntetni. Erős népnek egy pártra van szüksége és egy vezérre. A demokráciát a zsidók arra találták ki, hogy a sajátos érdekeiket érvényesítsék, és a felelősségrevonást elkerüljék. Ezért a demokrácia felszámolandó, mert nemzeti egység és demokrácia egymást kizáró fogalmak. A magyarországi médiatörvény tervezete, a központi agyból sugárzott egységes tájékoztatás igénye, jelentős fejezeteket foglal el a Mein Kampfban, kedves magyar nemzettestvérek. Tessék utána járni. És mielőtt elhamarkodottan azt mondaná bárki, hogy akkor még az is lehet, hogy Hitlernek igaza van, szeretnénk kérni mindenkit, hogy ébredjen fel: a nyugati világban, ahol jólét és szabadság van, demokrácia működik. Mindaz, amit a magyar nép hiányol, nem a kevesebb, hanem a több demokrácia gyümölcse. A diktatúrákban nemcsak a szabadság, de a jólét is elveszik. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert azt hiszik egyesek, hogy a szabadságot a jólétért áldozzák fel. Ha igaz lenne, hogy a demokrácia kizárólag a zsidók műve, meg kellene köszönni nekik. A jogállam a diktatúra akadálya. A diktatúra következménye pedig teljes pusztulás. Hitler elméletei életveszélyesek, világégést, tömeges pusztulást okoztak. Orbán azt ordibálja, hogy a jogállam valamiféle régi világnak kedvez. Ha ez a „régi világ” a demokrácia, akkor neki ebben igaza van. A Mein Kampf hasonlóan vélekedik erről. Ha Orbán titokban nem ezt a könyvet olvassa, akkor nem tudja mit beszél, mert amit mond, az náci elmélet. Orbán tudatosan vagy ösztönösen, remekül interpretálja, kódolja és ülteti át mindezt a gyakorlatba. A magyaroknak pedig van fülük a hallásra. Jól tudják, hogy a demokrácia lerombolása értük van és nem ellenük. Nem véletlen, hogy a zsidók és bérenceik vinnyognak ellene.

Fajvédelem áll a nemzeti együttműködés rendszere mögött. Akiket megsarcolnak, akiktől a pénzt elveszik, azokról azt gondolják, zsidók. Hadd kacsintsak egyet: a bankok vajon kiknek a kezében vannak? És a multik, azok kicsodák? Folytassam? Honnan idézzek? A Mein Kampfból vagy a jobboldali magyar sajtóból? Majdnem ugyanaz. Orbán beszédei a pénzuralom ellen, vajon miről szólnak? Kikre gondol, mikor a Nyugat hanyatlásáról beszél és Kelet felé fordul? Vajon a Szent Korona-tan miért kell az Alkotmányba? Ha valaki nem tudná, a zsidók nem tartoznak a Szent Korona alá. Botrány lett a köztársasági elnök által kiadott szöveg, amivel egyebek mellett a Szent Koronát ajánlották az Alkotmányba. A magyartalan, érthetetlen betűhalmaz nem véletlen. Egyrészt mutatja, mekkora hülyék akarnak itt alkotmányozni, másrészt jól látszik, hogy akiket most elővettek, akik ezeket a nézeteket vallják, egytől-egyig gyakorló elmebetegek, akik rendesen még írni sem tudnak magyarul. Aki nem hiszi, olvasson utána, mielőtt bármit mond. Ezek általános iskolás szinten álló, szélsőséges buta emberek, kőkemény antiszemiták. Ideje lenni végre rámutatni arra, miért kell a Szent Korona. Mondjuk már ki végre, hogy a Szent Korona-tannal most beleírják az antiszemitizmust az Alkotmányba. Nem lehetne végre észhez térni? Kit fognak március 15-én ünnepelni a kokárdák alatt? Azt a Petőfit, aki azt mondta, hogy akasszák fel a királyokat? A korona azoknak a királyoknak a fején van, akiket fel akart akasztani. Ha az Alkotmányba bekerül a Szent Korona, akkor március 15-e ne legyen többet nemzeti ünnep. 1848-ban egy polgári demokratikus forradalom zajlott. Hagyjuk a süket dumákat a király nélküli királyságról, és hogy a koronához kell hűnek lenni, nem a királyhoz.  

    Ezeket az eszement elméleteket azok találták ki, akik nem akartak engedelmeskedni a királynak. Ennyi a nagy állam- és alkotmányelmélet, ami előtt most hasra kéne esni. Szimbolikusnak tekinthető, hogy már a vitézi rend kitüntetéseit adogatják a kormány második emberének, Senjén Zsoltnak, aki valamiféle kereszténynek és demokratának hazudja magát, és ne feledjük el, a jobboldali főpolgármesternek. A vitézi rend legfontosabb követelménye az volt, hogy fajmagyar legyen az illető, zsidó nem lehet. Ez a nemzeti együttműködés alapja. Ezen nyugszik az a szolidaritás, amely Orbán törvénytelenségeit követi. Soha nem hittem volna, hogy ez az esztelenség egyszer Ekrem Kemál, Potyka bácsi, Kéri Edit és Szabó Albert köreit kinövi, és állami szintre emelkedik. A Jobbik nagy bajban és ideológiai hátrányban van Orbánhoz képest.

A másik pillér, a szociális demagógia, szorosan összefügg ezzel. Adósságcsapda, mondja Orbán, és máris a témánál vagyunk. Azért nincs semmink, mert belevittek bennünket az adósságcsapdába. Kik? Hát azok. Kik azok? Tudod te. Hát azok. Igaz, hogy senki nem kényszerített senkit, hogy vegyen fel kölcsönt, és amikor felvették, pontosan tudták, hogy az mibe kerül. Amikor felvették, boldogok voltak, amikor vissza kell fizetni, ami a másé, akkor adósságcsapdába estek.

Az adósságcsapda szintén lefoglalt náci kifejezés. Emlékszem, hogy ezek a szövegek egykor a betiltott Szent Korona című újságban, a Szittyakürtben jelenhettek csak meg, ahol Szálasi születésnapját ünneplik, most pedig a magyar miniszterelnök mondja. Hogy mer ilyen szöveget szájára venni egy miniszterelnök? A szociális demagógia ingyen ígér jólétet, azt mondja, hogy nem kell tenned semmit, majd elvesszük azoktól, akiknek van. Nem a magyar emberektől vesszük el a pénzt, hanem azoktól, akik a magyar emberektől elvették.

Hogy ez hova vezet? Kell ezt kérdezni? Aki kíváncsi, olvasgasson bele a Mein Kampfba.

Tisztelt Bíróság, szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a fentiekben személyes véleményemet fejtettem ki, ezek csupán következtetések, nem tényállítások, ez csak egy vélemény, nem más.

  (* Bartus László amerikai magyar ujságiró, a veterán Amerikai Magyar Népszava főszerkesztője. Tudtommal nem zsidó.N.K.

                                                            *

   Aki a fenti irással nem mindenben ért egyet - mint például blogunk szerkesztője - az is kénytelen nap mint nap észlelni azt a zsigeri idegen, zsidó és cigány gyülöletet, ami ma nemcsak divat, hanem majdhogy  nem hivatalos politika lett Magyarországon. Ez ellen tiltakozik a fenti cikk, amely lehet hogy a harangkongatás közben túloz egy keveset.