A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (18)

            A fejsze mint kulcs         

                                 

        A Bást mondása: a királyi palotában van sok szoba és minden szobához van kulcs. Azonban van egy "kulcs" amely minden szobát ki tud nyitni – és ez a fejsze, amivel minden zárat össze lehet törni.

  

  Igy van ez az imákkal is, ahol a "kulcs" az áhitat. Minden imához más áhitat szükségeltetik és minden imának más rendeltetése van. Azonban a megtört sziv az  a "fejsze", amely kinyit minden kaput.

 

                                    Vigyázat! – az ima után                                       

     

   Az imák "veszélyeiről" (!!??) szól a Bást egyik mondása, amely úgy szól, hogy ima után nagyon kell vigyázni, hogy az imádkozó ne jöjjön méregbe, vagy ne csináljon olyasmit ami nem helyénvaló. Ugyanis, ha imájában, az áhitatban (Káváná), az istenfélelemre koncentrál, akkor (ettől)haragos természetü lesz (vagy lehet). mig  ha a szeretetre (Isten szeretetére) összpontosit, ennek földi következménye az lehet, hogy nem kivánatos  dolgokat "szeret" és igy tovább minden tulajdonsággal (Midot). Ezért fontos hogy ima után azonnal vagy Tórát tanuljon, vagy valami munkát végezzen,

 

                                                  A csendes figyelmeztető Hang 

                           

     Az Atyák bölcs tanitásaiban olvassuk (a 6. fejezetben):"Minden áldott nap egy égi hang hallatszik Chórev hegyéről: , Jaj az embereknek a Tóra szégyenéről" (ahogy megszégyenitik azáltal hogy nem tanulmányozzák és nem tartják be). És felmerül a kérdés – mondja a Bást – ha nincs aki  a Hangra figyeljen – miért hangzik el?

 

    A válasz az, hogy ez a Hang egy csendes utalás formájában hallatszik, vagyis amint Bölcseink mondották: minden nap az embereknél felébred egy gondolat amely megtérésre inti őt ("hirhuré Tsuvá"), vagy pedig egy belső hangot hall, amint az a lelkének "súgna" és ezáltal ébred fel nála a megtérés gondolata....

 

                                      Nem tudja mit beszél                                    

     Minden vétek amit az ember elkövet éjszaka – másnap kénytelen elmondani azt az embereknek. Azok pedig hallják, de nem  fogják fel mit hallanak. Maga az az ember aki elmondja – sem nagyon tudja és nem érzékeli, mit beszél a szája,

 

                                           A megbánás – rossz jel                                

     "A rosszak (gonoszok) tele vannak megbánással" – idézi a Bást a Talmudot (Nedárim 9 alapján) – de ellenkező előjellel, mint ahogy általában ezt értik. Ugyanis – mondja a Bást -  minden embernek tudnia kell, hogy minden cselekedete az Örökkévaló elrendelése és felügyelete mellett történik. Ő az aki gondolatait vezérli és  sugallja neki mit tegyen. Ennélfogva egy embernek nem kell megbánnia amit tett és ha megbánja – ez annak a jele hogy hitével valami baj  van...

                                          A felnőtt tudja hogy – nem tud semmit                         

      A  kozsnitzi Mággid egyszer látta álmában a Bást-ot és megkérdezte tőle:

  "Hogyan lehetséges az, szent Mesterem, hogy eleinte, amikor jöttem a nagy cáddikokhoz, hogy eltanuljam tőlük az istenszolgálat tudományát és fortélyait – nap mint nap éreztem, hogyan haladok előre  a komoly Tóratanulásban és az áhitatos imádkozásban – mig mostanában  nem érzek ilyesmit és minden nap olyan mint a másik és úgy tünik hogy nem haladok előre!?

 

     A Bást ezt válaszolta (a kozsnitzinak, álmában):

 

         Ez arra a chéder gyerekre emlékeztet, aki  elkezdi  az alef-bétet (a hébet abc) tanulni, valamint egy rövid fejezetet a heti szidrából. Ez a gyerek látja napról napra, hogyan halad előre és minden nap többet tud, mint az előző napon. Később azonban amikor már fölnőtt és tanult misnájotot és Talmudot, majd elmélyedt a Halachában, egyre inkább azt észlelte, hogy az egész olyan mint amikor a kutya a folyó vizét nyaldossa. És csak amikor már nagy talmud-tudős lesz, jön rá, hogy tulajdonképpen milyen keveset tud...

 

                                                  Ami sok – az sok                      

    Egyszer a Bást azt mondta tanitványainak, hogy  éppen úgy van az ha valakinek nincs istenfélelme, mint ha az túltengene, vagyis túlzott istenfélelme lenne. Ennek szemléltetésére rámutatott az asztalnál valakire és azt mondta: Látjátok, itt űl egy ökör strámliban, aki – nagy istenfélelmében – húst eszik---

 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

   15. fejezet:  Történetek (Máásziot)

 

        Ahogy nincsenek a Bást Tórája, ideológiája és elméleti tanitásai irásba foglalva – hanem mindent csak szájhagyomány alapján tanitványaitól tudunk – igy van ez, csak fokozott mértékben a  róla róla szóló történetekkel is, amelyekben természetszerüleg igen sok a legendás, aggádikus elem.

 

   Mig a Bástot, gondolatvilágát és gyakorlati tevékenységét legjobban a róla közszájon forgó történetekből lehet megismerni – ez  bizonyos elővigyázatosságot és a források gondos megválogatását igényli. Mert  van sok olyan történet amelynek nincs alapja és az egymásra licitáló túlzások, csak rontják a haszidok hitélet és aláássák az egyszerü hitet, amelynek győkerében az a talmudi tétel áll, hogy "a cáddik elrendel (valamit) és az Örökkévaló teljesiti azt" ( Sábbát 59 b alapján. Lásd még Mislé Jiszráél, 4940*).

 

    Van néhány  objektiv forrás, amelyek megszűrik ezeket a történeteket és csak azokat hozzák, amelyeknek van kézzelfogható alapja a haszid mondavilágban. Ezek, többek között  S.J. Zewin rabbi történetei, Eliezer Steinman mondái, és a hatodik lubavitsi rebbe, rabbi Joszéf Jichák Schneurson emlékirataiban közölt történetek. Ezekből válogattunk itt egy szép csokorra valót.

 

       AKI ISTENBE VETI BIZODALMÁT

 

        Egyszer volt - - -

     

      A Bástnak tudomására hozták az égből, álmában, hogy egy bizonyos faluban él egy zsidó ember, aki annyira bizik az Örökkévalóban, hogy soha semmi gondja nincs. Mindig elégedett azzal ami van neki és bizik abban hogy ha valami baj lesz, az Isten megsegiti.

 

A Bástot érdekelte az ember és a jelenség, elutazott hozzá, hogy megismerje. Ama szivesen fogadta és megvendégelte. Az illető egy kocsmát és a hozzátartozó földet bérelte a  helyi földesúrtól és a Bást megkérdezte, mennyi az évi bér amit fizetnie kell?

 

     Három ezer rubál – válaszolta a bérlő.

 

    És hogyan szokta ezt fizetni? – folytatta a Bást a kérdezősködést – ad előleget, vagy az egész összeget egyben fizeti ki az év végén?

 

   Az egészet egy összegben fizetem, az év végén, amikor a bérlet lejár – szólt a válasz.

 

     És ez mikor van? – volt a következő kérdés.

 

Nyolc nap mulva lesz esedékes és akkor egyben kell az egész összeget – nagy pénz – kifizetnem – mondta a bérlő.

 

     A Bást tovább kérdezősködött:

 

-          Van önnek már valami félretett pénze, részben vagy egészében, vagy jár Önnek valahonnan valami pénz, amit a napokban kell hogy megkapjon? Hiszen közeleg a fizetés napja és halottam hogy a  földesúr egy nehéz ember...?

 

A bérlő nagy nyugalommal mondta: nincs egy fillérem sem; nincs semmi értéktárgyam amit pénzzé tehetek és kintlevőségeim sincsenek. És nincs kitől kölcsön kérnem sem...

 

-          És mégis mit gondol, hogyan fogja tudni a dolgot lebonyolitani? Hiszen közeleg a fizetés napja és Önnek nincs egy fillérje sem?

 

               Megint csak nagy lelki nyugalommal válaszolta a bérlő: Az Istenben bizok, aki megsegit és nem félek. Az Örökkévalónál semmi sem lehetetlen. Eddig is mindig megsegitett és minden évben segitett előteremteni amire szükségem volt. Remélem hogy az idén sem fog elhagyni. Ebben a pillanatban még nem tudom mi lesz, honnan jön a segitség, én csak az Örökkévalóban bizok, akié a pénz, az arany, minden, ahogy azt az Irás mondja.

 

                                                                       *

         A Bást próbára akarta tenni az embert, valóban ennyire bizik-e az Örökkévalóban, valóban nincs-e a szivében semmi félelem és ezért tovább kérdezősködött:

 

-          Mégis, mit fog tenni uram a fizetés napján, ami  nagyon közel van, ha nem lesz pénze? Hogyan fog a földesúr szemébe nézni, akiről mindenki azt mondja hogy egy kegyetlen, rossz ember.? Nem lenne jobb már most valami megoldást keresni, még időben, talán valami kölcsönt próbálni szerezni, hogy legyen a szükséges összeg a kezében amikor szükség lesz rá? Hiszen  "nem özvegy Izrael"* és vannak jószivü könyörületes emberek, akik segitenek egy megszorult zsidónak egy kölcsönnel...

 

Erre azt válaszolta a bérlő,  irva vagyon a Zsoltárokban, hogy "Ne bizzál a nemeslelkü adakozókban" valamint "jobb az Örökkévalóban bizni, mint az emberben". Az ember ma itt van és holnap a temetőben. Ami biztos, az az Örökkévaló Isten, aki nem hagyja el a szegény embert a bajban

 

                  Látta a Bást a bérlő nagy hitét és bizodalmát az Örökkévalóban és nem folytatta a beszélgetést. Magában elhatározta, hogy itt fogja kivárni a fizetség napját, amikor a bérlet lejár és majd meglátja mi lesz, hogy lesz. A bérlő meg nem változtatott viselkedésén, ugyanolyan szeretettel és bökezüen látta vendégül az előtte ismeretlen vendéget, mint az első napon. Jókedvüen végezte a dolgát és járt-kelt ide oda, mintha egy jómódu ember lenne, aki nem szenved semmiben hiányt.

 

                                                                       *

      Két nappal az esedékes fizetés előtt, jött a földesúr szolgája, hangosan dörömbölt az ajtón majd berontott és követelte a bérlőtól, hogy készitse elő a pénzt.

    Az pedig leteremtette a szolgát és azt mondta neki erélyes hangon: Mit jösz hozzám  követelőzni, amikor még nincs itt a fizetés ideje. Menj és gyere vissza időben és megfizetem Isten segitségével ami jár, nem fog egy fillér sem hiányozni!

 

-          - -  És ime elérkezett az utolsó nap. Már kora reggel pirkadatkor, jőtt a földesúr szolgája, nagy hangon követelve a pénzt: Gazdám nevében követelem, ide a pénzt, zsidó! Ez az utolsó nap. Ide a 3000 rubellal! Egy kopejkával sem kevesebb . Ha nem – a fejeddel játszol!

 

    A bérlő a legnyugodtabb hangon mondta: Mit keresel a házamban kora reggel? A fizetség ideje csak estefelé lesz, amikor a nap leszáll, ahogy az egyezményben irva van. Addig semmi jogod ide jönni és megzavarni az élet nyugodt menetét. Amikor elérkezik az óra – megfizetem ami jár, Isten segitségével – hiánytalanul. Most pedig távozz a házamból!

 

Itt már nem tudta a Bást, aki szem és fültanuja volt a jelenetnek, megállni hogy ne kérdezze meg:

 

-          De mit fog  jó uram este tenni, amikor ma, az utolsó napon, nincs a kezében a tartozásnak még egy része sem? Hiszen 3000 rubel igen nagy pénz ám?

-           Mindennek ellenére bizom Istenben, hogy időben megsegit. Csak Ő benne bizom, ő bizodalmam szirtje! – hangzott a magabiztos válasz.

 

    Aznap sem változtatott a bérlő szokásain és minden cselekedete nyugodtan, bizodalommal történt. Igy dolgozott, igy imádkozott és tanult és igy vendégelte meg a Bástot is, aki most nem emlitette  a pénzt és a közelgő botrányt, ami a levegőben lógott. Éppen a bérlő volt az, aki  beszélt erről, mintha ő akarná vendégét megnyugtatni:

-          meglátja uram, hogy hogy az Örökkévaló megsegit még a mai napon. Hiszen irva van: "Az Isten segitsége egy pillanat alatt jön!" (elterjedt zsidó közmondás, melynek eredete bizonytalan)

 

Amikor befejezték az étkezést és elmondták rá az áldást,  megérkezett a fogadóba három zsidó kereskedő és azt mondták a bérlőnek:

 

-          Hallottuk hogy Ön nagy becsben áll az itteni földesúr előtt. Mi terménykereskedők vagyunk és segitségét szeretnénk kérni. Szivesen megfizetjük fáradozását. Mi egy nagy mennyiség, búzát, árpát és egyéb terméket akarunk venni, de hallottuk hogy a földesúr egy nehéz ember, nagyon makacs. Nehéz kijönni vele és csak Ön tud a nyelvén beszélni. Kérjük tehát közvetitsen és fizetünk önnek ezért egy bizonyos összeget. A termékekért hajlandók vagyunk fizetni ennyit és ennyit, és ha a földesúr megmakacsolja magát, még hozzáteszünk egy kicsit...

 

A Bérlő válasza: Az ár amit a termékekért ajánlottok, több mint kellene. Fogja azt olcsóbban is adni. Én azonban kérek közvetitésemért – 3000 rubelt!

 

                                                         *

     A kereskedők elképedtek. Mit képzel uram – mondták mindhárman egyszerre  - 3000 rubel egy közvetitésért. Adunk magának 500 rubelt  és még az is túl van fizetve!

 

 A bérlő rázta a fejét és nemet mondott. Azok megduplázták az összeget, de a bérlő kötötte az ebet a karóhoz: vagy 3000 rubel vagy semmi, egy kopejkával sem kevesebb.

   Azok meg mondták, hogy ebben az esetben mennek máshová gabonát vásárolni. A bérlő azt válaszolta, hogy menjenek Isten hirével és az Örökkévaló áldása kisérje őket.

A kereskedők elmentek és a bérlő arcán egy ideg sem rezdült. Nyugodtan ült és elmélyedt egy könyvben. Közben elérkezett a mincha* ima ideje és a kettő – a Bást és a bérlő – imádkoztak.

    Amikor beesteledett, jött a földesúr szolgája és nagy garral követelte a pénzt.

 

-          Várjál itt és én hozom a pénzt – mondta neki a bérlő. Ezzel fogta a botját és útnak indult. A Bást követte.

-               Ahogy mennek, látják messziről, hogy a három kereskedő szekerezik szemben

velük és már messziről kiabálják: Rendben, rendben. Beleegyezünk, beleegyezünk!

      Kiderült hogy utánaszámoltak és kideritették: még ha megfizetik a busás 3000 rubel közvetitési dijat – akkor is olcsobban jönnek ki, ha itt veszik a gabonát mint másutt.

 

       Elment tehát velük a bérlő a földesúrhoz, bemutatta őket, közvetitett és a kereskedők megvették a keresett árut, a földesúr megkapta hiánytalanul a neki járó évi bérleti dijat és még ő fizetett a bérlőnek jó szolgálataiért. Mindenki jól járt, mindenki "keresett" az ügyleten.

 

     - Én is jól jártam – mondta a Bást – az én hasznom az volt, hogy megtanultam egy zsidó embertől, mit is jelent  feltétel nélkül bizni az Örökkévalóban...(Folyt.köv.)