A világ szinte minden pontján ott vannak. Bármikor becsöngethetsz az ajtajukon kóser ételért, beülhetsz egy előadásukra, vagy segítségüket kérheted vallási kérdésekben. Feladták az otthonuk jól ismert környezetét, barátaik, szüleik támogató közelségét, hogy terjeszthessék a zsidóság fényét és utat mutassanak az eltévedt zsidóknak. Ők azok, akik sokszor kilométerek ezreit maguk mögött hagyva teremtenek közösséget, a zsidóság bástyái a Föld legeldugottabb pontjain is: mindenhol, ahol zsidók élnek, vagy csak megfordulnak.
Ők a chábád saliachok: férfiak és nők, akik arra teszik fel az életüket, hogy számukra korábban ismeretlen zsidó közösségeket szolgáljanak.
Nyugatra és keletre és északra és délre
A sliach vagy saliach (nőnemben slucha) szó héberül küldöttet jelent. A Talmud szerint „az ember küldöttje olyan, mint az ember maga” A slichut szó küldetést jelent, és arra az életformára és időszakra értjük, amikor a sliach küldetése helyszínén feladatát teljesíti.
A sliach fogalma szinte egyidős a zsidósággal: az első küldött, Eliézer, Ábrahámot képviselte, mikor feleséget keresett fia, Izsák számára. Az ötödik rebbe, Sálom Dov-ber Schneerson, valamint fia, rabbi Joszé-Jichák Schneerson, több jesivát (Talmudi főiskola) alapítottak-. A bócherek (jesiva tanulók) nyaranta néhány héten át járták az országot, meglátogatták a közösségeket, tanítottak és igyekeztek az asszimilált zsidókat visszafordítani a vallás felé.
Ezt a rendszert vette alapul az utolsó - hetedik - lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson, amikor az 1950-es években elkezdett küldötteket, sliachokat küldeni a világ legkülönbözőbb pontjaira, hogy támogassák az ott élő zsidókat. Ekkoriban sokat idézte Mózes első könyvéből, hogy „terjeszkedsz nyugatra és keletre, északre és délre” (Mózes I.28.14)
Az első küldöttek a rebbe jesivájából kerültek ki, olyan fiatal házaspárok voltak, ahol a férj a Rebbe személyes felügyelete és irányítása mellett tanult a megelőző években. Különböző micva kampányokkal igyekeztek a gyökereiktől eltávolodott zsidókat elérni. Ilyen micva kampány volt az is, hogy a lányok három éves koruktól édesanyjukkal együtt gyújtsanak gyertyát – ez a kampány mára számos nem lubavicsi közösségben is bevett szokássá vált.
Családi tanácsadó és foundraiser egyszemélyben
Ahol van helyi közösség, oda támogató barátokként érkeznek, ahol nincs, ott pedig ők maguk teremtik meg a semmiből a közösséget. Chabad házakat létesítenek, mikvéket, iskolákat és tanulócsoportokat, kóser élelmiszerhez juttatják közösségüket: a helyi körülményekre és igényekre szabva azt az infrastruktúrát, amit a mára világméretű szervezet kínálni tud.
„Egy zsinagóga rabbija, egy iskola igazgatója, egy tábor vezetője, az emberek irányítója leszel. De ez mind nem írja le azt, amit valójában csinálni fogsz Milánóban. Ezek alatt és fölött te leszel a saliach” mondta a Rebbe Garelick rabbinak, mielőtt az küldöttként Olaszországba utazott volna. Ebben benne van mindaz, amit egy chabad küldött jelenthet: új otthont a zsidók számára, hiszen a sliachok nem pusztán tanárok vagy vezetők: otthont kell teremteniük maguknak egy idegen helyen, hogy otthont biztosíthassanak a hozzájuk betévedőknek. Ahogy az idei sliachtalálkozó kapcsán összefoglalták: egy Chabad sliach egy magával ragadó szónok, egy karizmatikus és inspiráló erő, egy családi dolgokban jártas tanácsadó és egy forrásteremtő szakember kell hogy legyen egy személyben.
A slichutra érkező családoknak az első és legfontosabb lépése felmérni, mi az, amiben a közösségnek segítségre van szüksége. Ez alapján kezdik el kiépíteni saját egyedi és új otthonuk igényeire szabott infrastruktúrájukat.
Chabad ház Afrika szívében
Slomo Bentolilla rabbi és felesége, Miriam húsz évvel ezelőtt érkeztek a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy innen kiindulva megszervezzék és támogassák a közép-afrikai zsidó életet. Míg egy átlag salich egy város vagy legfeljebb egy ország zsidóságáért dolgozik, a Bentolilla házaspár nem kevesebb, mint tizenhárom afrikai országban szervezi a vallási és közösségi életet. Munkájukhoz tartozik, hogy támogatják a közép-afrikai zsidó közösségeket ugyanúgy, mint az egyes itt élő vagy átutazó zsidókat személy szerint. Ahhoz, hogy Afrika bármely pontján fogyaszthassunk kóser ételt, csak fel kell venni a kapcsolatot a Közép-Afrikai Chábáddal: rendelésünket egy futárcég fogja rövid időn belül szállítani. Volt rá példa, hogy az egyetlen, Ghánában élő izraeli családhoz utaztak jesiva tanulók egy Tórával, hogy megünnepelhessék fiuk bár micváját.
Ki választja ki a sliachokat?
A program kezdetekor, az 1950-60-as években, a Rebbe személyesen választotta ki, milyen helyszínre és kiket küld. A későbbiekben a fiatal párok maguk jelentkeztek a Rebbénél, hogy hova szeretnének küldöttként menni. A Rebbe elbeszélgetett a jelentkezőkkel, majd ellenőrizte a küldetés választott helyszínét, és ha megfelelt, áldását adta a slichutra. Így történt a magyarországi vezető sliach-hal és feleségével, az Oberlander házaspárral is. Esetükben a Rebbe egyetlen kikötést tett: bizonyosodjanak meg róla, hogy van kóser mikve Budapesten. Miután erre a kérdésre igenlő választ kaptak, 1989-ben, pár hónappal az esküvőjük után, megkezdték munkájukat Magyarországon.
Napjainkban a lubavicsi nemzetközi nevelése központ, a Merkas Leinyanei Chinuc és ennek titkára, Kotlarsky rabbi - az illetékes, hozzá futnak be a jelentések és ő dönt a kérdésben. Ha olyan helyre jelentkezik a pár, ahol már van chábád küldöttség, akkor szükséges az ottani vezető sliach hozzájárulása is. Előfordul olyan, hogy egy slichuton szükség van új emberre, esetleg valamilyen specifikus területen: ilyenkor a helyi saliach fordul a Merkas Leinyanei Chinuchoz, hogy segítsenek megfelelő embert találni.
A központok önfenntartóak: adományokból finanszírozzák működésüket. Az új helyeken, főleg az egzotikus országokban, ahol – ha van egyáltalán –, nagyon kicsi a helyi zsidó közösség, igyekeznek központi támogatást nyújtani, illetve támogatókat szerezni a sliachoknak.
Napjainkban több, mint 4500 család van slichuton: 3300 intézményt működtetnek a világ 76 országában és az USA 50 tagállamában.
Ugrás az idegenbe
1975-ben egy fárbrengenen (chászid összejövetel) a Rebbe azt mondta: tíz küldöttet, sliachot szeretne küldeni Izraelbe, azon belül is Cfátra és Jeruzsálembe. Küldetésük célja, hogy támogassák a háború árnyékában lévő országban a zsidókat: tanítsanak és különböző kampányokkal és programokkal minél több embernek segítsenek visszatérni a valláshoz. Több százan jelentkeztek a feladatra, anélkül, hogy pontosan tudták volna, mi a Rebbe szándéka; jesiva tanulók, fiatal házaspárok, és többgyerekes családok is készen álltak, hogy elhagyják otthonukat és részt vegyenek a rendkívüli küldetésben. Végül összesen huszonkét férfit, mindkét városba tizenegyet választott ki a Rebbe a feladatra, olyanokat, akik vagy még nem terveztek megházasodni legalább egy évig, vagy már több, mint egy éve házasok voltak. Így összesen harminchat ember, köztük tizennégy egyedülálló férfi, nyolc házaspár és hat kisgyermek indult útnak. A Rebbe személyesen vállalt felelősséget a felmerülő igények kielégítésére és különleges figyelemmel fordult a kiválasztottak felé.
Huszonnégy órás hősök
Így nevezte a saliachokat Mendel Kohen, sacramentoi rabbi. A küldötteket hatalmas tisztelet övezi a lubavicsi közösségekben is. Igazi hősök, példaképek, amilyenné a gyerekek válni szeretnének. Ugyanakkor a döntés, melyet meghoznak, mikor slichutra vállalkoznak, nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hiszen ez az életmód nem csak arról szól, hogy távoli, egzotikus országokba lehet utazni.
Sliachok élnek hétköznapi nagyvárosokban is, ahol nagy zsidó közösségek működnek. Bár mindennapi életük sok szempontból könnyebb, munkájuk nem kevésbé izgalmas és kihívásokkal teli. Azokban a vágyva vágyott távoli, egzotikus országokban sokszor olyan helyzetekkel kell megbirkózniuk, amit elképzelni sem tudtak korábban. Sok helyen nincs közel s távol kóser hús, így nekik maguknak kell az élő állatokat beszerezni és levágni, nincs mikve, így az asszonyoknak akár kilométerek százait kell utazni, hogy teljesíthessék a rituális megtisztulás parancsát. A fizikai kihívások mellett számtalan olyan lelki megpróbáltatáson is felül kell emelkedniük, mint a magány, hiszen sokan szinte az egyedüli állandó zsidó lakosok állomáshelyükön. Sokaknak okoz problémát, hogy nincs zsidó óvoda vagy iskola, ahova járhatnának a gyerekeik, sőt, annyi vallásos zsidó sincs, amennyiért működtetni lehetne oktatási intézményeket.
A 21. század technikája szerencsére sok problémára kínál megoldást: az interneten keresztül működő School of Shluchim (SOS) iskola egymástól több ezer kilométerre lévő diákokat egyesít, akik így az otthonukból vagy a helyi chabadházból tudnak részt venni az oktatásban.
Akik az életüket adták
A Holtzberg házaspár képe bejárta a világsajtót, mikor a mumbai terrortámadás során meggyilkolták őket. Gavriel és Rivka Holtzberg 2002-ben kötöttek házasságot és Indiába költöztek slichutra. Megkeresték a helyi zsidókat és mindenben támogatták az Indiába érkező turistákat és üzletembereket. Megalakították a helyi chabadházat; mikvét és zsinagógát működtetek. Nap, mint nap megküzdöttek a zsidóságukért, hiszen Mumbaiban semmilyen kóser élelmiszer nem volt: a Rivka által a piacon vásárolt élő csirkét Holtzberg rabbi vágta le. Mindenki, aki ismerte őket, egyetért abban, hogy végtelenül szeretetreméltóak és lenyűgözően barátságosak voltak. Minden hozzájuk fordulót egyforma szeretettel és odaadással fogadtak, az egész életüket a közösségük segítésére tették fel. A Mumbait ért 2008-as terrortámadás során a Chabad ház is célponttá vált, a terroristák elfoglalták az épületet és meggyilkolták az ott tartózkodó Holtzberg házaspárt, négy másik zsidóval együtt. Rivka Holtzberg halálakor öt hónapos terhes volt. Gyermeküket, Moshét indiai dadája menekítette ki csodával határos módon az épületből: ezért a tettéért az Igazak díjával tüntették ki, melyet olyan nem zsidók kaphatnak, akik életük kockáztatásával mentenek meg zsidókat. A Holtzberg házaspár munkája nem szakadt meg halálukkal: életük sokak számára vált példaképpé, diákcsoportok tanulnak emlékükre, gyermekek és intézmények tucatja viseli nevüket, sőt rajzfilmfigurákká is váltak: róluk mintázták egy vallásos gyerekfilm két fő karakterét, a mellékszereplők között pedig megtaláljuk a másik négy meggyilkolt áldozatot is. A Mumbai chabad ház – egy másik, meg nem nevezett helyen – újra működik a csapás ellenére is: 2010-ben Chanoch Gechtman rabbi és felesége, Leiky vették át a mumbai-i chabad irányítását. Gechtman rabbi nem ismeretlen terepre megy, hiszen korábban ő is részese volt a mumbai-i chabad ház életének.
Szervezet a szervezet mögött
Ahhoz hogy ez a világméretű hálózat működjön, egy önálló szervezet működik a háttérben, ami támogatja és segíti a sliachokat. Noha minden ország chabad központja önállóan és önfenntartóan működik, mindig számíthatnak a Sluchim Office elnevezésű háttérintézményre. Az irodát a Rebbe kérésére hozták létre az 1986-os sliachtalálkozó után. A Rebbe akkor beszédben azzal indokolta a központ létrehozásának tervét, hogy az segíteni és támogatni fogja a saliachokat a küldetésükkel és más témában felmerülő problémáik megoldásában. Az egykor egy irodából álló központ mára egy kiterjedt és olajozottan működő szervezetté nőtte ki magát, mely több alszervezetével és a 21. század technikájával felvértezve támogatja a sliach családokat: segít a programjaik szervezésében, a vendégelőadók meghívásában és minden egyébben, ami egy slichuton problémaként felmerülhet. Innen beszerezhető minden, amire csak szükség lehet, a slichut kezdőcsomagtól a több méteres szabadtéri chanukai menórákig – megvásárolható vagy akár kölcsönözhető felszerelések várják a sliachokat. Emellett segítik a sliachok egymás közötti kapcsolattartását, tapasztalatcseréjét és a továbbképzéseket, tanulásokat. Ők koordinálják a korábban már említett on-line iskolát is, és számtalan előadást és tanulási programot kínálnak a felnőtteknek is.
Az Örökkévaló serege
Yehuda Krinsky, a rebbe egykori titkára így nyilatkozott a sliachokról egy újságcikkben: „Önök egy különleges, zsidó vezetőkből álló hadsereg, akik szenvedéllyel vesznek részt a nemzetközi zsidó közösség igényeinek kiszolgálásban” És ez a hadsereg hétről hétre bővül, ahogy hétről hétre újabb fiatalok döntenek úgy, hogy a zsidó nép szolgálatának szentelik életüket. Az Örökkévaló adjon erőt küldetésük beteljesítéséhez! (Forrás:Zsido-com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése