A TALMUD BÖLCSEI

                RABBI NÁTÁN, A BABILÓNIAI

 

Rabbi Nátán a negyedik tanaita nemzedék tagja, Méir kortársa és kollégája Usában és Jehudá fejedelem egyik mestere volt. A babilóniai exilarcha fia, aki álijázott, és már a jávnei tanházban a kor nagyjaitól tanult. Eliézertől, Tárfontól és rabbi Jismáéltól idéz. A hadrianusi üldözések idején, amelyeket  egyébként költői szavakkal ecsetelt (Mechiltá, Jitró 6), kénytelen volt elhagyni az országot, és visszamenni Babilóniába.

 

    Itt később segítségére volt az ereci bölcseknek, akik azon igyekeztek, hogy Chánánjától, rabbi Josuá unokaöccsétől, visszaszerezzék Erec Jiszráél prioritását a szökőévek beiktatásában és az ünnepek dátumának megállapításában. Ennek köszönhette - no meg nagy tudásának és apja méltóságának -, hogy amikor visszatért Erec Jiszráélba, hogy elfoglalja helyét az újonnan megalakult usái hierarchiában, rögtön kinevezték a második Simeon ben Gámliél mellett a felső bíróság elnökének.

 

     Méir volt a "cháchám", a triumvirátus harmadik tagja. Lehet, hogy Nátánnak eleve voltak fejedelmi ambíciói, de az is lehet, hogy Méir és Nátán csak megsértődtek Simeon úrhatnám viselkedése miatt - ami által úgy tűnt, hogy kettejüknek kevesebb megbecsülés jár -, mindenesetre tény, hogy egy időben Simeon "elcsapását" tervezték, az emlékezetes jávnei palotaforradalmat modellként véve.

 

   Ez meghiúsult (lásd a második Simeon ben Gámliélról és a Méirről szóló fejezetet), és a fejedelem keserű szemrehányással illette Nátánt: "

Jó, hogy apádnak ezüstőve volt [ez volt az exilarcha hivatali jelvénye], és erre föl a felsőbíróság elnöke lettél. De ez arra is jogosít, hogy fejedelem légy?!" (Horájot 13.)

 

Rabbi Nátán később bocsánatot kért Simeon ben Gámliéltól. Sok helyen úgy idézi őt a Talmud, hogy "vannak, akik így mondják", mert  Simeon azzal büntette őt és renitens társát, Méirt - aki még bocsánatot sem kért -, hogy nevük ne említtessék (uo.).

 

                                                                 * * *

 

Nátánt rabbi Jehudával együtt említi a Talmud mint a Misná szerkesztőjét (Bává Meciá 86). Jehudá Nátán tanítványa volt, de sokszor vitába szállt vele, mégpedig igen éles stílusban. Évekkel később rabbi Jehudá megbánta  ezt, és mentegetőzve mondta: ".. . gyerekes módon voltam szemtelen a babilóniai Nátánnal szemben. . ." (Bává Bátrá 131).

 

   Nátán egy egyedülálló, aggadikus, de egyben moralizáló mü  szerzőjeként is ismeretes: ez Az atyák bölcs mondásainak másik változata, melyet úgy neveznek, hogy Rabbi Nátán Ávotja. Ez párhuzamos az eredeti Atyákkal, amely a Misná szerves része, de csak bölcs mondásokat tartalmaz, a legendás betétek nélkül.

 

    Nátán maga is szerkesztett bizonyos Misná-szövegeket (Kohelet Rábba 5,8), de ezek később beolvadtak a Jehudá által szerkesztett és kodifikált általános Misnába.

 

    Sokat utazott, és élményeiről itt-ott beszámol a Talmud. Egyszer, mesélte, a tengerentúlon járt, és elébe jött egy asszony a csecsemőjével, aki elmondta, hogy első fia meghalt, amikor körülmetélték, és ugyanígy járt a második fia is. "Amikor a harmadik csecsemőt elibém hoz ták - mesélte Nátán -, láttam, hogy piros a teste. Mondtam anyjának, várjanak a körülmetéléssel, amíg a vére leülepszik. Így is történt. Aztán körülmetélték, életben maradt, és elnevezték rólam Nátánnak. . ."

 

Más alkalommal Kappadókiában járt - meséli Nátán -, ott meg egy "zöld" gyereket látott (aki bizonyára "besárgult", mint az újszülötteknél előfordul), és ayt mondta az anyjának, várjon a brittel. igy is lett, és ezt a gyereket is Nátánnak nevezték el (Chulin 47).

 

                                                                  * * *

 

Nátán a magánjog szakértője volt, és mint dáján, vagyis bíró, igen jó nevet szerzett. Az volt fő tevékenysége, hogy bizonyos Irás-versek elemzéséből vezette le a háláchát. Például: honnan tudjuk, hogy nem szabad harapós kutyát tartani, vagy azt, hogy nem szabad rozoga, létrát kéznél hagyni?

     Mert írva van: "Ne szennyezd be házadat vérontással. . ." [(5 Mózes 22,8.) Ktubot 41.) É5 azt honnan tudjuk, hogy nem adhatunk egy pohár bort egy názirnak, aki megfogadta, hogy nem iszik bort? Mert írva van: "Vak elé ne vess gáncsot!" (P'száchim 22.) A Misnában mindössze kétszer szerepel, de a brájtákban, a nem kodifikált Misnában, igen sokszor.

 

   Vannak, akik neki tulajdonítják a "negyvenkilenc tulajdonság" brájtáját, egy morális mondásokat, illetve  szabályokat tartalmazó gyűjteményt, amely elveszett, és csak itt-ott lehet találkozni egy-egy belőle származó idézettel, Rásinál, Ibn Ezránál, a Rosnál és másokná1.

 

Az elfogadott véleménnyel ellentétben azt mondta, hogy nem egyszer egy évben, Ros HáSáná előtt ítélkeznek az ember felett, hanem naponta, sőt óránként (Ros HáSáná 16). Azt is mondta, hogy minden apró micvának megvan a jutalma ezen a világon is, nemcsak a túlvilágon (M'náchot 44).

"A magad hibáját ne ródd fel másnak!" (Bává Meciá 59) - szokta mondani'. Nem bírta elviselni, ha hízelegtek valakinek, vagy érdemtelenül dicsérték. Mélységesen elítélte azokat, akik hízelegtek Agrippa királynak, a római vazallusnak, akinek zsidó származásával bajok voltak, amikor megjelent H Szentélyben: "Abban a pillanatban megértek a pusztulásra" - mondta. (Szotá 41.)

 

Ez is a szavajárása volt: "Nincs olyan szeretet, mint a Tóra szeretete, nincs olyan bölcsesség, mint Eree Jiszráél bölcsessége, és nincs még olyan szépség, mint Jeruzsalem szépsége." (Ávot d'Rábi Nátán 28.) Mindenki tudja, hogy életmentés céljából szabad a szombatot megszegni. Rabbi Nátán ezt egy igen logikusan indokolta meg: "Szegjél meg érte egy szombatot, hogy megtartson sok szombatot!" (M'chiltá, Ki Tiszá.)

 

 Sok hasonló nevű Talmud-bölcs volt, főleg amoriták. Az első és legnagyobb volt köztük rabbi Nátán, a babilóniai.