A HETI  SZAKASZ(6) – SMINI – 2014

Irja: Smuel Glitsenstein, rabbi

TESTVÉREK HARMÓNIÁBAN

 

A zsidó nép buzgón építette a Miskánt, a pusztai szentélyt, az Örökkévaló első hivatalos földi lakóhelyét. Egy héten át szentelték fel, mutatták be az áldozatot, de fentről még nem adatott jel. Áron főpap keservesen csalódott.

 

   Alázatos lélek lévén, azt hitte, ez az ő hibája. Végtére is cinkos volt – ha vonakodva is – az aranyborjú vétkében. Az Örökkévaló nyilván nem elégedett vele, és ezért nem adta jelét az égből annak, hogy elfogadta a szentélyt. Mózes, az öccse lépett elő, egy különleges imát mondott, és a Sechiná, az isteni jelenlét azonnal alászállt és Izraelre ragyogott.

 

 Aztán megáldotta a népet a 90-es zsoltár záró szavaival: „Legyen az Őrökkévalónak, a mi Istenünknek jóindulata mirajtunk, és kezeink munkáját szilárdítsd meg nálunk, a kezeink munkáját – szilárdítsd azt meg!”

 

 Ezek után az Izrael gyermekei előtt világossá lett, hogy bizony Áron a kiválasztott, és örültek kezük munkájának, amit az Örökkévaló végre megáldott. Ez egy gyönyörű és megindító története a testvéri szeretetnek. Nem az egó, nem az egy ember teljesítménye, nem az irigység játszik itt közre – hanem a tiszta, minden tisztátalantól mentes szeretet a testvérek között.

Hallottam egyszer a volt izraeli főrabbit, Jiszraél Meir Laut, amint éppen ezt a történetet hasonlította össze a testvérek közti viszony egyéb bibliai ábrázolásaival.

A legelső testvérpárral rosszul indult a dolog: Káin megölte Ábelt, irigységből. Ábrahám fiai, Izsák és Jismáel sem éppen azt mutatták meg, milyen, ha a testvérek tűzbe mennek egymásért – sőt, ellenségeskedésük kihat a mai napig! A következő generáció sem volt jobb: Jákob és Ézsau jóformán egész életükben vetélkedtek egymással. Aztán a rossz történet folytatódott a következő nemzedékben József és a testvérei között. Kis híján megölték őt, aztán eladták rabszolgának. Milyen üdítően más Mózes és Áron egymást támogató viszonya. Milyen jó, milyen szépséges, ahogy a zsoltáros mondja: „Íme, mily jó és mily kedves, hogy a testvérek együtt laknak, egységben!” (Zsoltárok 133).

 

 Fontos üzenet ez manapság számunkra. Akár Izraelről van szó, a politikai konfliktusokról, akár a közösségi életünkről, gyakran mi magunk vagyunk önmagunk legnagybb ellensége. Ha Izrael és minden vele szimpatizáló csoportosulás egy hangon szólna, mennyivel erősebben hangzana hangunk a nemzetközi porondon is! Ha a zsidó szervezetek harmóniában képesek lennének tevékenykedni a szüntelen versengés – vagy ami még rosszabb, egymás munkájának szüntelen ellehetetlenítése – helyett, közösségünk egészségesebb volna. Kérjük arra az Örökkévalót, tanulhassuk el Mózestől és Árontól a harmonikus testvérek titkát, és az Örökkévaló jelenléte nyugodjék  rajtunk is.

(Nagyfuvaros Press)