A HETI  SZAKASZ (2) – SMINI – 2014

IRJA: Salom  Hurwitz, rabbi

 

 

A hetet követő nyolcadik

 

Cáv heti szakaszának utolsó fejezete a Miskán felszentelésének hétnapos folyamatát tárgyalja. A felszentelés, a „ miluim ” napjaival kapcsolatban ez áll a szövegben: „És ne menjetek ki a találkozás sátrának bejáratából hét napig, amíg be nem telnek felszenteléstek napjai”. A szövegrészből egyértelműen kiderül, hogy a felszentelés egy hét napig tartó esemény volt.

 

Mostani heti szakaszunk — „Smini” — a felszentelés eme hét napját közvetlenül követően és mintegy annak folytatásaként kezdődik. „És történt a nyolcadik napon, Mózes szólította Áront és fiait és Izráel véneit… mert ma megjelenik az örökkévaló nektek.”

 

A „nyolcadik” napon gyakorlatilag egy már felszentelt templom felavatására került sor. Kikívánkozik a kérdés: ha ez a nap már valóban nem a felszentelés egy napja volt, hanem a felavatás napja, akkor tulajdonképpen miért az őt megelőző 7 naphoz viszonyítottan utalunk rá? A tényleges naptári dátum alapján inkább „az első hónap első napjának” kellene nevezni vagy úgy kellene utalni rá, mint a már felszentelt Miskán használatának első napjára? Ez a kérdés számos kommentátornak okozott fejtörést — többek között a Kli Jákár nak és Ibn Ezrá nak —, néhány igen érdekes magyarázatot eredményezve.

 

A számok mélyebb értelme

 

A bibliai dolgok rendjében a számoknak mélyebb jelentősége van, mint a hétköznapi életben. Egy számban mélyebb, sokszor akár misztikus valóság rejlik, amely a puszta szem számára nem feltétlenül látható. Példaként lehet felhozni erre a Bibliában oly gyakori számismétlődéseket. Vegyük elsőként a 40-es számot. A zsidók negyven éven át vándoroltak a sivatagban, Mózes negyven napig volt fenn a hegyen, a vízözön pedig negyven nap, negyven éjjel tartott. A pészáchi Széderen a 4-es szám kap kitüntetett szerepet: a négy pohár bor a megváltásra használt négy kifejezést jelképezi; négy kérdésből áll a „ Má nistáná ”; és többek között ott van még a négy fiú által feltett négy kérdés is.

 

 

A 7-es a természet szimbóluma

 

Egy újabb azok közül a csodálatosan jelentőségteljes számok közül a 7-es. Hét a Teremtés hét napja; a hét hét napja; a Menóra hét ága; az Omer-számlálás hét hete, amely egyben a „ Mátán Torá ” (a Tóra-adás) jelentős eseményére való várakozás hét hete is; naprendszerünk hét bolygója (a miénken kívül); és ne feledkezzünk meg a felszentelés hét napjáról sem.

 

A hetes egység tehát egy olyan egység, amely az élet természetes rendjét képviseli. Így aztán az sem meglepő, hogy a Pészách és Szukkot ünnepe egyaránt hétnapos, lévén, hogy felölelik az élet teljes természetes ciklusát. Ezért hát a Miskánnak, ennek a földi létben emelt épületnek a felszenteléséhez is egy hét napos ciklus szükségeltetik, hogy „otthona” lehessen Istennek egy fizikai világban.

 

Mindazonáltal a Miskán nem azzal a szándékkal épült, hogy egy emberi otthon legyen, amely Isten jelenlétét reprezentálja, hanem az volt a cél, hogy tényleges otthona legyen Istennek, s mint olyat, nem lehetséges egy pusztán evilági minta szerint létrehozni, hanem transzcendens minta is szükséges hozzá.

 

Ez fejeződik ki a nyolcas egységben, a nyolcas számban. A Szentélyben Dávid király hárfájának hét húrja volt: ez jelképezte a tökéletességet a teremtett síkon. A Messiás hárfájának ugyanakkor nyolc húrja lesz, mivel a 8-as szám szimbolizálja a transzcendenciát, és messiási időkben a transzcendencia megnyilvánul majd a földön.

 

A 8-as kettős jelentősége

 

A nyolcnak ily módon kettős jelentősége van. Egyrészt maga a transzcendencia, másrészt viszont a 7-est követi, s így kapcsolata van a természet világával is. Ennek pedig az a különleges jelentősége, hogy a 8 arra a transzcendenciára utal, amely a mi természetes valóságunkban fejeződik azt követően, hogy ez a mi természetes világunk elérte a 7-et, azaz a beteljesedettséget.

 

Ez az oka annak, hogy a nyolcadik nap el lett különítve és nem lett belevéve a felszentelés napjai közé, sőt egy külön heti szakaszba került, de mégis a felszentelés napjaival kapcsolatban említtetik meg. A felszentelés napjai a földi ciklus napjai voltak; e napok adták meg állandóságát az evilági otthonnak, hogy abban a nyolcadik nap transzcendens valósága manifesztálódhassék. A tény, hogy a nyolcadik nap el lett különítve, kihangsúlyozza a nyolcas számban kifejeződő transzcendens minőséget, ugyanakkor az a tény, hogy a nyolc a hetet követi, biztosít bennünket arról, hogy ez az isteni a mi emberi létünk valóságában fog kifejeződést nyerni.