ZSIDÓ FOGALMAK ABC SZERINT(8)

 

 

D

 

DÁJJÁN – (héber) bíró, aki a Háláchá alapján bíráskodik. Bizonyos szempontból több mint rabbi: Nem minden rabbi D., de minden D. – rabbi.

 

DÁRKÉ HÁEMORI – (héber) szó szerint: Az emoriták útjai.

Goj szokások, főleg olyanok, amelyek valamilyen fajta pogány bálványimádással vannak egybekötve. Az emoriták az ősi Kánaán egyik népe volt (a hét közül), amely különösen kitűnt embertelen, barbár és frivol idolkultuszával. A D. E. egy sor olyan viselkedési normát tartalmaz, amelyek babonákat és idegen vallási elemekből álló szokásokat hordoznak (pl. „lekopogni” valamit, ami angolul („touch wood”) a keresztfára emlékeztet. Rokon értelmű fogalom: a Chukát Hágój (l. o.).

 

DÁRKÉ SÁLOM – (héber) szó szerint a béke ösvényei. Van egy sor dolog, amit a D. S. miatt és alapján rendeltek el, pl. a nem zsidókkal való viszony több eleme. „A béke kedvéért.”

 

DÁVENOLNI (jiddis, bizonytalan eredetü) – imádkozni, fohászkodni.

 

DINÁ DÖMÁLCHUTÁ – DINÁ – (arameus) „az állam törvényei – (érvényes) törvények. A Talmudban lefektetett Háláchá, melynek értelmében a (nem zsidó) állam törvényei érvényesek egy zsidóra nézve – feltéve, hogy anyagiakról van szó (adók, illetékek), és a törvény nem tartalmaz hitéleti, illetve bálványimádással összefüggő dolgokat.

 

DIN TORÁ – (héber) a Háláchá (l. o.) alapján történő bíráskodás, ahol a dájján (rabbinikus bíró) dönt a Tóra törvényei alapján.

 

DOHÁNY utcai  templom –  Budapesten, a Wesselényi utca és Dohány utca sarkán, a magyar neológia (l. o.) zászlóshajója, Európa egyik legimpozánsabb és legnagyobb zsinagógája. Építésekor (1859) még nem rendeztek benne koncerteket, ezzel szemben az alagsorban kóser mikvét építettek, a nők helye az emeleti karzaton volt. 1933-ban felújították. A nyilas hatalomátvétel után (1944 október) a nyilas pribékek ideiglenes koncentrációs tábort rendeztek be benne. 1945 óta a nagyünnepekkor megtelik, hétköznapokon és a szombatok legtöbbjén fájdalmasan üres. Annak idején híres neológ rabbik, neves szónokok működtek a D.-ban.

 

DÖORÁJTÁ – (arameus) tórai eredetű. A szó maga arameusul tórait jelent – vagyis a parancsolat, rendelet, szokás nem a Bölcsek által lett elrendelve (lásd Dörábbánán), hanem a Tórában gyökerezik.

 

DÖRABBANAN – (arameus) szó szerint „rabbinikus”, a döorájtá ellentéte. Nem közvetlenül tórai eredetű rendelkezések, utasítások, micvák (l. o.), hanem Bölcseink intézkedései, néhol ad hoc Tákkánái (l. o.).

 

DRÁS – az Írás szavaiból (néhol fölöslegesnek tűnő betűiből) kifejtett következtetés (lásd Midrások). Kiegészítője a Psátnak (l. o.), amely ragaszkodik a szövegszerű, logikus értelmezéshez.

 

DREI WOCHEN – (német-jiddis) a három hét Támuz hó (l.o) 17. és Áv hó (l.o.) 9. között. Három gyászhét, amelyben nem járnak szórakozni, nem rendeznek ünnepségeket, esküvőket, nem borotválkoznak és nyiratkoznak stb. – a két Szentély pusztulásának emlékére. A kezdete böjt és a befejezése is böjt – lásd a Böjtöket. A három héten belül az utolsó kilenc nap (lásd nein tég) súlyosabb: ekkor húst sem esznek és bort sem isznak – szombat kivételével.

 

 DRÓSE(héber=drásá) hitszónoklat, prédikáció, rabbinikus fejtegetés.

 

DRÓSE-GESENK(német-jiddis) nászajándék, amit a vőlegény kap, kvázi a Dróse(l.o.) ellenében, amit az esküvői lakomán mond.

 

DŰCHENOLÁS – (héberből magyarított fogalom). A Duchán emelvényt jelent és a fogalom a kohanita áldást jelzi, amikor a Kohaniták felmennek az emelvényre és megáldják a jelenlévő hivőket. Izraelen kívül csak a nagyünnepeken van D., míg a Szentföldön naponta.

 

A D. lényege: a kohaniták kezet mosnak a leviták közreműködésével, levetik cipőjüket, felmennek a frigyszekrény előtti emelvényre (vagy elé állnak, ha nincs emelvény), elmondják az áldást („...megparancsolta, hogy megáldjuk népét, Izraelt, szeretettel”, majd elmondják – eléneklik – a „hármas áldást”, amely így szól:

 

„Áldjon meg téged az Örökkévaló, és vigyázzon rád! / Ragyogtassa rád az Örökkévaló dicsfényét,  és legyen kegyes hozzád!/ Fordítsa feléd arcát az Örökkévaló, és adjon neked békességet!” (4Mózes 6, 24–26).

 

 Az áldó kohanitának szeretnie kell azokat, akiket megáld. Ha nem szereti őket – vagy a közösség nem szívleli őt – ne menjen fel! (Zóhár, Nászó 147b)

E

 

ELJEGYZÉS, ESKÜVŐ – (héberül: éruszin és kiddusin). Valamikor a Hálácháa (l. o.) szerinti eljegyzés és esküvő között eltelhetett néhány hónap is. Manapság ez együtt megy, a chupá alatt elmondják az eljegyzés áldásait, majd a vőlegény, a gyűrűvel, megszenteli a menyasszonyt (kiddusin). A chupá alatt elmondják az esküvő hét áldását (Sevá Bráchot, l.o.). Ami valamikor az eljegyzés volt, az ma a „Wort”, (adott szó), vagy Tnáim (feltételek), amelyben a családok megegyeznek és írásban rögzítik, ki mit ad a fiatal párnak. A chupá alatt csak a Ktubát (az arameus nyelvű házasságlevelet – l.o.) olvassák fel. Maga a kiddusin (megszentelés) szövege mindössze egy mondat: „Háré át mökudeset li, bötábáát zo, ködát Mose vöjiszráél.” (Légy megszentelve nekem, ezzel a gyűrűvel, Mózes és Izrael törvényei szerint.) Ezt a vőlegény mondja a menyasszonynak, miközben ujjára húzza a jegygyűrűt.

 

Az, hogy a menyasszony is ad a vőlegénynek gyűrűt, egy idegen szokás, ami  hagyományos  zsidó esküvőkön nem divat. Vallásos, nős zsidó férfiak  általában nem hordanak jegygyűrűt.

 

ELSŐSZÜLÖTTEK BÖJTJE – Erev Peszáchkor(l.o.) kötelesek az elsőszülött zsidó férfiak böjtölni. Ekkor volt ugyanis az egyiptomi tíz csapás (l. o.) közül az utolsó, melynek során minden egyiptomi elsőszülött a halálát lelte, de a csapás alól mentesek voltak az elnyomott héberek. Azonban ha egy ilyen elsőszülött zsidó férfi (bchor l.o.) részt vesz egy micva-lakomán (pl. brit milá l.o.)) vagy egy tanuláson, ahol befejeznek egy traktátust (lásd szijum), és ott eszik valamit – ezáltal felmentést kap a böjt alól.

 

ELUL – (akkádi eredetű szó), a hatodik héber hónap neve, Niszántól számítva. Nechemiás könyvében van megemlítve (6,15), ekkor fejeződött be Jeruzsálem falainak újjáépítése. A zsidó naptárban a bűnbánat hónapja, amikor naponta Sófárt (l. o.) fújunk, és az utolsó héten bűnbánó zsolozsmákat (szlichot l.o.) mondunk.

 

EMUNÁ – (héber) hit. Istenhit. A zsidóság alapja a monoteizmuson, vagyis az egyistenhit. Ellentéte a kfirá (l. o.).

 

EREC – (héber) föld, ország. Magyar-zsidó szóhasználatban Erec maga Izrael országát jelenti. Lásd: Erec Jiszráél = Izrael földje, országa.

 

EREC JISZRÁÉL – (héber) Izrael földje, a Szentföld, melyet az Örökkévaló a zsidó népnek ígért és adott – megfelelő viselkedés ellenében és reményében. A Tóra figyelmeztet, miután megemlít egy sor undorító dolgot, melyeket a bálványimádó népek követnek el: Ti ne tegyétek ezt, hogy ki ne hányjon benneteket a föld, E. J. földje, amit beszennyeztek... (3Mózes 18. alapján)

 

E. J. Tórában vázolt határai soha nem realizálódtak, volt, amikor az ország kisebb volt, és volt, amikor nagyobb (Dávid és Salamon királysága idején), de az Ígéret Földje határait nem közelítette meg.

 

A második Szentély lerombolása után száműzték a zsidókat E. J.-ből, a megszállók és akik utánuk jöttek, nem voltak képesek felvirágoztatni ezt a földet, és beteljesült a figyelmeztetés szava „...És elpusztítom én az országot, és eliszonyadnak rajta ellenségeitek, akik ott laknak.” (3Mózes 26,32) Nachmanidés (uo.) jó jelt lát ebben: „Az ország nem fogadja be az ellenséget, amely elborzad rajta”.

 

A sok évszázados idegen uralom és rablógazdálkodás után, a Balfour-deklarációt követő angol mandátum és cionista építőmunka, ami masszív allijával párosult, vezetett végül is 1948-ban – a holokauszt után – Izrael Állam kikiáltáshoz E. J. egy részén. A sorozatos arab támadásokat és terrorista akciókat követő háborúk megnagyobbították E. J. zsidók uralta területét, de a bibliai határok  csupán vágyálom maradtak.

 

EREC ZÁVÁT CHÁLÁV U’DVÁS – (héber) bibliai idióma, melynek jelentése: Tejjel,mézzel folyó ország. A Kánaánt a magyar költészetben tették hozzá. A Bibliában a fogalom 14 ízben jelenik meg, ebből 11 a Tórában, egy Jehósua és kettő Jeremiás könyvében.

 

EREV – (héber) este, vagy egy ünepet megelőző nap. „Erev Peszách” – a Peszáchot megelőző nap. A zsidó ünnepek este kezdődnek, ez alól csak Purim kivétel.

 

ETROG – (héber) citrusgyümölcs. Egyike a négy fajtának, amelyek a szukkoti (l. o.) ünnepi csokor összetevői. Valamikor külföldön, főleg Kelet-Európában, nagy nehézségekbe ütközött egy szép és kóser E. beszerzése. Az egész zsidó világban az ereci E. helyezik előnyben a micva megtartására, de vannak akik kabbalisztikus hagyomány alapján az olaszországi Kalábriából szerzik be Etrog szükségletüket.

 

EVEN HÁEZER – (héber) a négyrészes Sulchán Áruch (l. o.) egyik része, amely a családi törvényekkel foglalkozik.

 

EZRÁT NÁSIM – (héber)  női rész, karzat elnevezése. Annak idején a jeruzsálemi Szentélyben és napjainkban a vallásos, a Sulchán Áruch (l. o.) alapján álló zsinagógákban van elkülönitett női karzat. A Talmud a szentélybeli női karzatot a szemérmességgel indokolja.

 

ÉLIJÁHU SZÉKE/POHARA – a nagy próféta, aki tüzes szekéren, élve ment a mennybe – a hagyomány szerint azóta is járja a világot, és minden zsidó briten (l. o.) jelen van, mivel ő a brit angyala (Málách Hábrit). A szék, amire az újszülöttet teszik, É. széke, és minden széderen egy serlegbe bort töltenek tiszteletére. Ezt nevezzük É. poharának.

 

É-L MÁLÉ RÁCHÁMIM – (héber) gyászima, amit temetéseken és megemlékezéseken mond a a kántor. Ebben kérjük az Örökkévalót, adjon „igaz nyugalmat” az elhunytnak. Annakutána mondják, miután a tetemet az erre hivatott miszászekolók (l. o.) megfelelő módon megmosdatták, és megszaggatták a gyászolók ruháit.

 

   Az  É. M. R. szövege magyarul:

 

„Irgalomteli Isten, aki a magasban lakozol, adj igaz nyugalmat az isteni jelenlét szárnyai alatt, a mennyek fényeként fénylő, szent és igaz emberek közepette az elhunyt ( x. y.   x.y.fia) lelkének, annak fejében, hogy én x. y.,  x. y fia, vagy a család más tagjai, imádkoznak, illetve adományt ajánlanak fel lelkiüdvéért.

 

Ezért az Irgalom Ura rejtse lelkét szárnyai menedéke alá örökre, és foglalja az öröklét kötelékébe. Az Örökkévaló az ő osztályrésze, nyugodjék hát békében sírjában, Ámen!”

 

ÉRUV – (héber) halachikus fogalom, amely által bölcseink enyhítették a szombattal kapcsolatos egyes tilalmakat. Többféle É.-ot ismerünk: É. Chácérot, É. Tchumin és É. Távsilin.

     Az első lehetővé teszi, hogy egy udvarban, melyben több család lakik, ki- és bevihessenek dolgokat az udvarból a lakásba és vissza, mivel az egész egy közos területnek számít.

 

 Éruv Tchumin azt teszi lehetővé, hogy a szombati maximum 2000 ámá (l. o.  /kevesebb, mint egy kilométer/ helyett egy ennél kétszer nagyobb területet lehessen bejárni.

 

 Éruv Távsilint, akkor csinálunk amikor közvetlenül ünnep után jön a szombat. Ekkor egy szimbolikus aktus segítségével azt érjük el, hogy szabad legyen ünnepről szombatra sütni-főzni és ennivalót előkészíteni. Az Éruv (szó szerint keveredés) törvényei meglehetősen bonyolultak, és így részleteit vagy egy kompetens rabbitól, vagy a Kicur Sulchán Áruchból (és/vagy a Donin féle Zsidónak lenni című könyvből) lehet megtudni.

 

ÉVER MIN HÁCHÁJ – (héber) élő állatból kivágott hús. Élvezetét szigorúan tiltja a Tóra, a noachitáknak is (l. o.), még akkor is, ha utána az egyébként kóser állatot szabályosan vágták is le.

 

ÉSET CHÁJIL – (héber) derék asszony. Dicshimnusz a derék zsidó nő tiszteletére. A Salamon királynak tulajdonított Példabeszédek utolsó fejezete, amelyet kommentátorok sora allegórikus magyarázattal illet.

 

Az alfabetikus dal magyarul (Gréda József  művészi átköltésében):

 

„Aki derék asszonyt talált,

ója kincsek kincse gyanánt

s bízva bízzék benne,mert

jóhoz-rosszhoz társra lelt.

 

Nincs becsesebb e kedves párnál,

aki szépet szebbel hálál!

Mint a hangya szorgos ő;

Tegnap font és ma már sző.

 

Úgy ellátva házatája,

nem hord többet össze gálya!

S mire megébred a ház,

ő már oszt, segít, vigyáz.

 

Telkét egyre kerekíti,

méz szőlőjét telepíti;

övezi őt lágy erő;

serény, kitartó, merő.

 

Ha fogy szőttes portékája,

éjórát is áldoz rája;

friss a jobb kéz, gyors a bal,

fogyton-fogyjon a fonal!

 

Jó időben, szűk időben,

juttat a szegénynek bőven.

Télbe fordul már a föld?

Népe gyapjúholmit ölt.

 

Égnek-népnek hogy ne tessék,

ennyi szorgalom s nemesség?

Nemes Vének közt ül a

Bölcs tanácsban férjura.

 

Nincs jótett, mit elmulasszon

e megfontolt, igaz asszony;

háza népe látja ezt,

nem maradhat az se rest.

 

Férje ajka, fia szája

csupa szeretet és hála,

hiszen ahol ő tanyáz,

békés, boldog az a ház.

 

Ne szépségét, ne is báját

Istenfélelmét csodálják

dicséret sem kell neki;

dicsérjék a tettei!

 (Folyt.Köv)