ÉN ÉS A REBBE(29)

A negyedik gyermek már nem halt meg

 

Dr. Yechiel Lasri Asdód város polgármestere, Izraelben. A Knesszet képviselője volt 1999 és 2003 között. A JEM videójában arról beszél, milyen szerepe volt a Rebbének a családja névválasztásában.

 

„Édesanyám három fiúnak adott életet [születésem előtt]. Teljesen normális terhességek voltak, kilenc hónapig hordta a gyermekeit. Marokkóban születtek mind, a város neve akkor Kszar Szuk volt – ma Errachidia. Különleges város volt, nagy zsidó lakossággal, sokszínű közösséggel. Ott, abban a városban volt egy kórház is, és édesanyám minden gyermekét ebben a kórházban szülte. Kilenc hónap egészséges terhesség után szült, és mégis, egymásfél órával később, miután a gyermek felsírt, mégis meghalt.

Mikor ez először történt meg, a családot természetesen sokkolta az eset. Aztán megtörtént másodszor, és nem értették, mi lehet a baj. Amikor harmadszorra történt meg, az minden képzeletet felülmúlt, és a család pánikba esett. És akkor az édesanyám terhes lett megint. A terhessége alatt nagy volt a feszültség otthon. Specialistákkal konzultáltak, rabbikal. Az orvosok azt mondták, nincs egészségi probléma – és a terhességgel minden rendben, és hogy fogalmuk sincs, mi folyik itt.

És akkor a városi rabbik egyike ott, Kszar Szukban, Ráchámim Lasri rabbi, a család rokona – tőle tanultam a héber írásolvasást az iskolában, mielőtt bevándoroltam Izraelbe –, azt javasolta, forduljanak a lubavicsi Rebbéhez. A Rebbe neve akkoriban már híres volt Marokkóban, mert voltak már sliáchjai ott, és közülük néhányat a családunk ismert is, Lasri rabbi tehát úgy döntött, hogy a Rebbéhez fordulnak. Leült – mesélte utóbb az édesanyám –, miután megmerítkezett a mikvében, hogy levelet írjon, és abban elbeszélje a családunk történetét, a mi történetünket. És megkapták a választ.

A Rebbe azt felelte, hogy ellenőrizzék az otthonunkban a mezüzéket, és édesapám tfilinjét. Javítsák ki őket, és adjanak jótékony célra adományt, és az Örökkévaló segedelmével minden rendben lesz, és fiú születik. Csak egy csekélységet kért: ha lehetséges, nevezzék el a gyermeket az előző Rebbe, Joszéf Jichák rabbi után. Természetesen nagy öröm fogadta a Rebbe válaszát. Ellenőrizték a mezüzéket, és bizony javításra szorultak, ahogyan édesapám tfilinje is.

Ez alkalommal a terhesség jól végződött. Egészséges fiúgyermek született, akinek semmiféle orvosi problémája nem volt... Volt egy köztiszteletben álló rabbi a városunkban, Jechiél Dáhán rabbi. Az édesanyám legjobb barátjnője azt álmodta, hogy odalép édesanyámhoz, és egy fiúgyermeket ad át a kezébe. Ezt jó jelnek tekintették, hogy a szülés rendben fog lefolyni, és a gyermeket nevezzék el utána. Ráadásul édesapám, emléke legyen áldott, tagja volt a városi chevrá kádisának, ami Simon bár Jocháj rabbi nevét viselte. Minden este a Zohárt tanulmányozták, az esti ima után, és ott ő megfogadta, az évek alatt, ha egészséges, normális fia születik, Simon bár Jocháj rabbi nevét kapja!

A család tehát egy háromszoros dilemma előtt állt a névválasztáskor: Joszéf Jichák rabbi után, Jechiél Dáhán rabbi után, vagy Simon bár Jocháj  után nevezzék el. Ebben a zűrzavarban úgy döntöttek, hogy a helybéli közösséget részesítik előnyben, így lettem Jechiél Dáhán rabbi után elnevezve.

Az első nevem tehát Jechiél, a második pedig Simon. Írtak tehát a Rebbének, és megkérdezték, mit tegyenek.’ Azt tettétek, amit kellett’ felelte a Rebbe. ’A közösségeteket tiszteltétek meg. Ha az Örökkévaló is akarja, lesz másik fiúgyermeketek, és kérlek, nevezzétek majd őt Joszéf Jicháknak.’

És bizony két évvel később megszületett az öcsém,  aki a Joszéf Jichák nevet kapta. Itt él velünk, Asdódban, ép, egészséges, istenfélő ember, hála legyen érte az Örökkévalónak.

Ez a történet elkísérte a családomat a legkorábbi emlékeimtől kezdve. Mind tudtunk a történtekről, azon egyszerű oknál fogva, hogy az édesanyám házában, a nappaliban a mai napig ott függ a Rebbe képe, amit Marokkóból hozott magával. Ez az ÉszakAfrikából érkezett bevándorlók esetében szokatlan, ők tipikusan a saját cádikjaik képét szokták kitenni.”

 

(Gut Sábesz)