ZSIDÓ FOGALMAK ABC SZERINT(9)

 

F

 

FÁRHESZJÁ – (görög eredetű szó) nyílt, nyilvános, ami nyíltan, mindenki tudtával történik. A Háláchá szigorúbban jár el azokkal szemben, akik F.vétkeznek. „Möchálél sábát böfárheszjá” – aki nyilvánosan szegi a szombatot – borát tilos inni, mintha nemzsidó lenne. A Talmud szerint tíz ember már F.

 

FÉLÜNNEP (lásd Chol Hámoéd)

 

FOGADALOM, FOGADALMÁR – (héberül názir). A Tóra külön fejezetben szabályozza a fogadalmár életvitelét (4Mózes 6. fejezet), és a Talmud egy teljes traktátust szentel neki A F.-nak tilos bort vagy szeszes italt innia, és nem nyiratkozhat vagy borotválkozhat fogadalmának időtartama alatt, ami általában 30 nap. Bölcseink ambivalens módon viszonyultak a F.-hoz, mivel a Tóra a F.-t áldozat bemutatására kötelezte. Volt, aki azt tartotta, hogy a F. vétkezik, amikor önmegtartoztató módon nem iszik bort. Az általános felfogás az volt, hogy a F.-t be kell tartani.                                                                                            

 

FOGADALOM FELOLDÁSA – (héberül: hátárát nedárim). A F.F.-val egy talmudi traktátus – Názir – foglalkozik. A Bölcsek – ma kompetens rabbik – jogkörébe tartozik a F.F., de ennek logikája és gyakorlata túllépi könyvünk kereteit. Általában az elv az, hogy megkérdezik a fogadalmárt: Ha tudtad volna, hogy fogadalmad ilyen és ilyen következményekkel jár, tettél volna fogadalmat? A negatív válaszra a Bölcs semmisnek nyilvánítja a fogadalmat. Ez nem vonatkozik a jótékonysággal kapcsolatos fogadalmakra, ott, amit ígértek (snóderoltak), meg kell fizetni. Erre vonatkoztatható a Prédikátor (Kohelet) azon mondása: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mintha teszel, és nem fizeted ki” (5,4). Lásd még Hátárát Nedárim, ahol az intézményesített, egyszer egy évben foganatosított automatikus feloldásról van szó. (Lásd: KOL NIDRÉ)

G

GABELLA – (arab) adó, vám. Ezzel a török időkből fennmaradt kifejezéssel illették annak idején a baromfivágás után a hitközségnek fizetett illetéket.

 

GALUT – száműzetés (héber), gólesz (jiddis); a zsidó nép státusa a második Szentély pusztulása óta. Ma, amikor Izrael állama már hatvan éves, a zsidó nép többsége még mindig a diaszpórában él.

 

GÁBBÁJ SEL CŐDÁKÁ – (héber) jótékonysági gondnok, egy olyan valaki, aki micvéből, fizetség nélkül gyűjt pénzt a szegények részére. Az előírt szabályok szerint egyedül tilos gyűjteni, csak kettesben mehetnek, és a pénzelosztáshoz három G. S. C. szükségeltetik.

 

GÁBE – (héber gábbáj) templomgondnok. Egyházfi, aki a zsinagóga anyagi ügyeiről gondoskodik, és felhívja a híveket, hogy a Tóra elé járuljanak.

 

GÁRTL – (jiddis) öv, amit a chaszidok öltenek magukra ima, vagy vallási jellegű tevékenység előtt (mint esküvőn, Bar-micván való részvétel), annak idején a papi öltözethez tartozott (héberül: ávnét). Feltételezett oka: elválasztani a test felső régióit az alsóktól.

 

G'DOLIM (héber) nagy többeszámban. Székelés (lásd K'tánim).

 

GEDÁLJÁ BÖJTJE –A zsidók kb. 2500 éve böjtölnek, Tisré hó harmadikán, mivel annak idején zsidó nacionalisták meggyilkolták Gedálját, Áchikám fiát, egy mérsékelt politikust, akit az összeomlás után Nebukodnecár megtett a legyőzött Júdea helytartójának. Az esetet Jeremiás könyve írja le röviden (lásd Naftali Kraus, Az Ősi Forrás (18) „Jeremiás – az első holokauszt prófétája” (Wesley Kiadó, Budapest, 2008).

 

GEMÁRÁ(arameus) ,gömóre (jiddis). A Misna (l.o.) utáni korszakokban, az amoriták(l.o.) által  tartott Szóbeli Tóramagyarázatok összessége. A G. együtt a Misnával képezi a Talmudot (l.o.)

 

GESEM – (héber) eső. Az esőért télen mondott ima neve. Az Ámida elején eszközölt mindennapi betoldás szövege: „aki szelet fúvat és esőt hullat”. Ezt Szimchát Tóra (l. o.) és Peszách között mondjuk. A G. ima bevezető szövege az imakönyvekben. Az év másik felében a harmatért imádkozunk. (l. o.)

 

GET – (arameus, akkádi eredetű) héberül: Széfer kritut. Válólevél. A zsidóság ismeri és elismeri a válást, indokolt esetben. Egy férjes asszony szabadságát két esetben nyeri vissza: Ha G.-et kap férjétől, vagy a férj meghal. Egy asszony, akinek férje eltűnik, anélkül, hogy G.-et adott volna feleségének – Agunává (lebéklyózott asszonnyá) válik, lásd ott. A két Talmudban egy-egy traktátus (Gittin) foglalkozik a válólevéllel.

 

GEZÉRÁ(héber) rendelet, amit a Bölcsek hoznak (lásd Tákkánot), hogy elősegitsék a Tóra (l.o.) törvényeinek betartását. Bölcseink az az előirást követték, hogy nem hoznak olyan G.t amit a nép többsége nem képes betartani.

 

GÉR – (héber) a bibliában az idegen, akit szeretni kell, és tilos bántani. Ma egy betért nemzsidót jelez, aki szabályosan, a Háláchá szerint, betért. (Lásd:gijur)

 

GÉR CEDEK – Egy „igazi” prozelita, vagyis egy nemzsidó ember, aki meggyőződésből betért a zsidó hitbe. Majdnem mindenben egyenértékű a született zsidóval, és a Tóra tiltja diszkriminálását. A történelem több ilyen gér cedeket ismer; több neves Talmudbölcs is ilyen családból származott.

 

GÉR TOSÁV – Izraelben lakó idegen, aki nem fogadta el magára nézve kötelezőnek a zsidó hitet, hanem csak a noachiták hét micváját (lásd ott).

 

GID HÁNÁSE – (héber) egy in a kóser állat hátsó fertályán (a csípő forgócsontján lévő in, vagy ülőideg ), amit el kell távolítani, mert nem kóser. A parancsolat történelmi háttere: Jákov birkozása a titokzatos Lénnyel, aki kificamította csípőjét (lásd 1Mózes 32,32). Mivel az itt levő, szóban forgó int és a szomszédos vérereket nehéz eltávolítani (zsigerelni – reinigolni), ezért szokásos külföldön az egész hátsó részt nemzsidóknak eladni.

 

GIJUR – (héber) betérítés, egy nemzsidó zsidóvá válása a Háláchá szerint. Előfeltétele: őszinte szándék, alapos tanulás, a zsidóság törvényeinek felvállalása, Mikvében (l. o.) való alámerülés akár férfi, akár nő a betérni vágyó, és körülmetélés a férfiaknál. A Háláchá hangsúlyozza, hogy a zsidóság nincs érdekelve a G.-ban, nem térítő vallás, sőt eleve elutasítja a betérni szándékozókat, akiket csak nehezen fogad be, de ha befogadja, akkor a betért (Gér) teljes értékű zsidónak számít. A G.-t az annullálja, ha a betért visszatér eredeti vallásához.(Gér sechozér löszuró). A kelet-európai betérítéseket általában nem fogadják el a zsidó világban (Izraelben sem), mivel nincsenek ott képzett rabbik.

 

GLÁTT, KÓSER – (jiddis) olyan élelmiszer, főleg hús, amelynek kóserságához (l. o.) semmi kétség nem fér, semmi probléma nem merült fel, sem az állat vágása vagy a tüdő vizsgálata során. Ha felmerült probléma, de a rabbi azt mondta, hogy kóser, akkor az a hús kóser, de nem glátt.

 

GLILÁ – (héber) göngyölés, a Tóratekercs összegöngyölése a felolvasás (leinolás) után. Felemelik az asztalról, kinyitják úgy, hogy több oldal látható legyen, és megmutatják a közönségnek. Utána az, aki felemelte (hágbe) leül, és aki a göngyölés feladatát kapta, összegöngyöli, rátesz egy övet, majd a tekercs „ruháját”. (Lásd: Hágbáhá)

 

GMILUT CHÁSZÁDIM – (héber) jótétemények gyakorlása. Lásd: Cödáká. A G. nem alamizsna, hanem konstruktív segítség – főleg kamatmentes kölcsön formájában – az elesett talpraállítására. Nem egyszer egy jó szó, egy jó tanács is segíthet és G.-nak számít.

 

GNIZÁ – (héber) elrejtés. Mivel tilos olyan papírfoszlányt, könyvet, brosúrát, stb. eldobni, amelyen héber nyelvű szent szövegek vannak, ősi szokás ezeket összegyűjteni és elraktározni valahol. Gyakran eltemetik őket. A leghíresebb G. ez idáig a Kairóban, egy ottani zsinagóga padlásán megtalált gyűjtemény, amelyet tudósok dolgoztak fel, és értelmeztek.

 

GOJ – (héber) nép, nemzetség. A Tóra Izrael népét is G.-nak nevezi (2Mózes 19,6), így teljesen nyilvánvaló, hogy a kifejezés nem pejoratív, még ha azt nemzsidókra alkalmazzák is. Mindamellett, ha a népek (gojim) nem korrektül viselkednek Izrael népével szemben – és ez egy  nagyon enyhe kifejezés (understatement)– akkor több mint érthető, ha fennakadnak a goj kifejezésen, mintha csak a tükörbe néznének.

 

GRÁMOLNI – (jiddis) régi zsidó szokás esküvőkön és egyéb ünnepségeken tréfás strófákat hallatni; ez a mókamester feladata, aki szavaiba bizonyos bírálatot füz az aktuális eseményekről, személyekről. Ma már csak bizonyos haszid „udvarokban” szokásos.

 

GUT SÁBESZ, GUT JONTEV (jiddis)jó szombatot, jó ünnepeket.

 

GYÁSZBESZÉD – (héberül heszpéd). A temetőben elmondott beszéd, amelyben az elhunyt érdemeit  méltatják. Igyekezni kell nem túlozni – nem mondani sem többet, sem kevesebbet a kelleténél. Ezért vannak, akik egyáltalán nem heszpedolnak, hanem megelégszenek az É-l Málé Ráchámin (l. o.) és a Káddis (l. o.)elmondásával. Kántor jelenléte a temetésen ajánlatos, rabbié – szükségtelen.

 

GYÁSZOLÓK VIGASZTALÁSA – (héber: nichum ávélim). Ez egy nagy micva (l. o.) kondoleálni a gyászolónak, és ezzel enyhíteni fájdalmát. Szokás minjánt (l. o.) szervezni a gyászházban, ahol a család „Sivá”-t ül (l. o.) , imádkozni és tanulni a halott lelki üdvéért. Távoztakor, a kondoleáló ezt mondja: Az Örökkévalő vigasztaljon meg téged, Cion és Jeruzsálem gyászolói között.

 

GYERTYAGYÚJTÁS – a péntek esti (és ünnepi) gyertyagyújtás a zsidó nők alapvető három micvájának egyike (a Chálá-vétel (l. o.) és a Nidda (a havi megmártózás a mikvében (l. o.) mellett. A GY. szimbolikus, a fény a zsidó ház és család békéjét szimbolizálja. Ezzel az aktussal – melynek pontos ideje a mindenkori zsidó naptárban van feltüntetve – a zsidó nő elfogadja magára nézve a Sábbát beálltát. Általában a zsidó világban elfogadott, hogy férjes asszonyoknak  kötelező a Gy. A néhai lubavicsi rebbe újítása, hogy 3 éven felüli kislányok is gyújtanak gyertyát, és édesanyjukkal együtt mondják el az áldást.

(Folyt.köv.)