2010. július 31., szombat

FELHIVÁS OLVASÓINKHOZ

MI TETSZIK? MI NEM TETSZIK?
 
KÖZEL KÉT ÉVES FENNÁLLÁSA UTÁN A BLOG SZERKESZTŐSÉGE KÉRDÉST INTÉZ TÖBBEZER OLVASÓIHOZ, ABBAN A REMÉNYBEN HOGY EZEK TÖBBSÉGE HITTESTVÉREINK SORAIBÓL KERÜL KI.
 
   A KÉRDÉS MI TETSZIK, MI NEM TETSZIK? MIT TARTANAK FÖLÖSLEGESNEK ÉS MI AZ AMIT A BLOGON SZERETNÉNEK LÁTNI DE EGYELŐRE NINCS.
 
A BLOG CÉLJA NEM AZ OLVASÓK SZÓRAKOZTATÁSA ÉS NEM A MAGYAR ZSIDÓSÁG INTÉZMÉNYEINEK NYAKLÓ NÉLKÜLI BIRÁLATA, HANEM ELSŐSORBAN A ZSIDÓ ISMERETTERJESZTÉS, A ZSIDÓ  ÉLET HAGYOMÁNYAINAK  ISMERTETÉSE ÉS AZ ASSZIMILÁCIÓ, A FELSZIVÓDÁS, ÉS A VEGYESHÁZASSÁGOK MEGAKADÁLYOZÁSA.
 
   KÉRJÜK HOGY A MÁNIÁKUSAN  NÉVTELEN TOKBEISTÁK, AKIK EZT SZÓRAKOZÁSNAK TEKINTIK - KIMÉLJENEK. ÚGYSZINTÉN NEM VAGYUNK ÉRDEKELTEK ÉS TÖRLÜNK MINDEN OLYAN MEGJEGYZÉST AMELY HITVITÁT AKAR PROVOKÁLNI,  VALAMINT SZEKTÁS MISSZIONÁRUSOK ÉS  ÖNJELÖLT ÁL-RABBIK OKVETETLENKEDÉSEIT . JÓSZÁNDÉKU ÉS ZSIDÓ INDITÉKU TANÁCSOKAT SZIVESEN LÁTUNK.
 
A SZERK.

2010. július 30., péntek

NAFTALI KRAUS – AZ ÁLDOZAT VISSZATÉR - 21 FEJEZET (2)

 

 

MEGSZÁLLÁS – "KÖLCSÖNÖS MEGEGYEZÉSSEL
MI LETT VOLNA HA...
 
Élet a  budapesti csillagos házban a nyilasok jöttéig

 

 Négy napos  hirzárlat után – mialatt a legvadabb hirek keltek szárnyra – rövid hivatalos kommuniké hozta nyilvánosságra hogy „kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra”.  A Pesti Hirlap, amely a csütörtöki számában (március 23) kacifántos kommentárt közölt a németek „baráti” akciójáról, idézte a hivatalos jelentést, amit szerdán, késő este, juttatott el a szerkesztőségekhez az MTI :”Abból a célból, hogy Magyarország a háromhatalmi egyezményben szövetkezett európai nemzeteknek a közös ellenség ellen közösen viselt háborujában, különösen pedig a bolsevizmus hatásos leküzdésében, minden erő mozgósitásával és átfogó biztositékok megteremtésével támogatást kapjon – kölcsönös megegyezés alapján német csapatok érkeztek Magyarországra. A lemondott eddigi magyar kormány helyébe a kormányzó Úr  Őfőméltósága, Sztójay Döme berlini  magyar követet bizta meg az uj kormány megalakitásával”.

 

Azt nem közölték a lapok, hogy Kállay Miklós miniszterelnök a török követségre menekült, sem azt hogy a Klessheimből hazatérő Horthy három napig hezitált, amig aláirta az elébe tett kormánylistát, amelyen hétpróbás náci ügynökök szerepeltek – de nem nyilasok, akiket a kormányzó legalább annyira utált mint a kommunistákat.

 

     ( Egész irodalma van a kérdésnek, mi lett volna ha..? Ha Magyarország ellenáll; ha Horthy lemond és a török követségre menekül mint Kállay; ha nem szolgáltatják ki a zsidókat Eichmannak? Ha,ha,ha. Mai szemmel ennek semmi lehetősége nem volt, egyrészt Horthy egyénisége miatt (47), másrészt a magyar nép lelki alkatából kifolyólag, ami azt eredményezte, hogy azok  is akik nem fogadták lelkesen a német megszállást - mint például az oszrákok az Ansluszt - azok is beletörődtek, megalkudtak, mivel azt gondolták hogy nem az ő bőrükre megy a vásár (48 ).

 

     A magyar nép autentikus véleményét ott és akkor Tandi Irén fejezte ki, ez a kétes nőszemély, aki  az első emelet nyolcban lakott, két lakással arrébb:”Most majd jól kib... a zsidókkal”. Ez nem gátolta őt abban, hogy később, pár pengő ellenében, ne irjon alá egy kérelmet, amiben a ház nemzsidó lakósai kérik, nyilvánitsák a Dobozi utca 25-öt csillagos házzá (49 ).

 

    Kártyaklub a csillagos házban

 

  (Ez nem járt sikerrel. Pár nappal a megszállás után volt Peszách, ami baljós hangulatban telt el. Két nappal a megszállás előtt jelent meg az Ortodox Zsidó Lap legujabb száma, amely részletezte hol lehet orth. Kóser cereszt(5o ) és sel-peszách füszereket kapni. Már az első napokban zsidóellenes rendeletek özöne jelent meg, többek között megtiltották a vonati közlekedést (ekkor utazott Hilda haza Szerednyére, hogy elérje az ausvitzi gyorsot.). Már március 28-án  ministertanács a sárga csillag bevezetését tárgyalta. Iskola nem volt, apát behivták Jászberénybe „felülvizsgálatra” és ott maradtunk anyával négyen – 12 – 2 évesek – hogy magunk bonyolitsuk le az átköltözés lovaskocsis müveletét.

 

      A ház végülis nem lett csillagos, bár több mint a lakók fele zsidó volt és mi az Erdélyii utca hétbe mentünk, ami a teleki térből nyilik. Itt volt a Mayer lakás, amit mi és Mayer Zoltán sógornője kapott meg, egy gyerekkel, vagyis mi hatan egy szobában (meg egy üres spejzban) és az  Collseinné, fiával, (Mendele) a másik szobában. Nem volt előirva mit szabad vinni-hozni, vagyis mindent szabad volt, ami belefért a zsúfolt lakásba. Mi a butorokat otthon(?) hagytuk mivel a Mayerék is otthagyták az övékét ,amibe – egyelőre – nem voltak poloskák. Ezeket a Collseinék hozták be vámmentesen, majd testvériesen megosztották velünk.

 

   Amikor elérkezett az átköltözés órája – és apa Jászberényben volt felülvizsgálaton – anya mindent elrendezett, becsomagolt, megrendelte a stráfkocsit – majd szabályosan elájult. Az izgalmak megártottak neki, nomeg nem volt szokva hogy ilyen sorsdöntő dolgokat egyedül intézzen, férje nélkül. Mi ott álltunk körülötte és - mit tehettünk volna – sirtunk, mig a házmester Mészárosné, a Pista mamája, ott állt valami hivatalos megbizottal és sürgetett hogy anya irja alá, hogy átadta a lakást és tünjünk már el. Ekkor bejött a Weiner Irén, akiért a Miki szaladt le és akkora szájat nyitott, hogy a falak beleremegtek : „a jó k...anyját magának Mészárosné, hát nem látja hogy a Krauszné elájult. Most hivatok egy orvost. És majd az megmondja mi a teendő. Hátha kórházba kell vinni? Végszóra anya magához tért, pillanatok alatt felfogta mi megy, sosem szerette a felhajtást. A kocsis is ott állt és sürgetett, sajnálja de neki ma sok munkája van. A zsidók költöznek – mondta csufondárosan. Weiner Irén megsemmisitő pillantást vetett rá és erre elhallgatott. Pista lent azt mondta nekem, amikor segitett a dolgokat a kocsira feltenni, hogy  „ne gondold hogy mindenki ilyen”. Tandi Irén megjelent és tőle  váratlanul azt mondta hogy a Krauszné volta a házban az egyetlen, akitől egy fej hagymát vagy három szem krumplit lehetett kölcsönkérni és most, tessék...

Még hallottam hogy a házmesterné azt mondja Irénnek: te most részeg vagy? – de ekkor a  kocsis nagyot csörditett a lovak közé és elindult az Erdélyi utca felé.)

 

     Harmadnapra apa hazajött Jászberényből, ezuttal „véglegesen” alkalmatlannak nyilvánitva. Elmente előtt, anya könyörgésére, megigérte, hogy „nem fogom járatni a számat” és be is tartotta. Elmesélte hogy egy őrnagy katonaorvos fogadta, aki kérdezte tőle, hogy „maga mit keres itt, minek jött”? Apa elmesélte hogy ő Voronyeznél sebesült meg, mutatta papirjait, mire az őrnagy kiállittatott neki egy papirt, hogy „többé ne molesztálják”. Látjátok, mondta a apa, vannak rendes magyarok is. Ez neki nagyon fontos volt és senkinek nem volt kedve vitatkozni vele.

 

  Az élet a csillagos házban – nem volt annyira szörnyü mint ahogy gondolni lehetett. Délelőtt és délután – 2-2 óra kimenőnk volt, amikor szabad volt sárga csillaggal az utcán mutatkozni, vásárolni, stb. Különben egész nap – 20 órán keresztül – a kapu zárva volt és rajta egy nagy sárga csillag viritott. Már ekkor észrevettem hogy a gyakorlati megszoritások nehézségein kivül – főleg az asszimiláns, vagyis vallástalan zsidók azok akiket zavar illetve vérig sért a sárga csillag. Nekünk, akik zsidóságunkat nemcsak a nadrágban hordtuk, hanem ajtófélfánkon, fejünkön, arcunkon (a szakállasok) és életünk minden megnyilvánulásában zsidók voltunk – és   nem tudtunk a vidéki zsidók deportálásáról – a csillag mitsem jelentett.

 

     (Kellemes persze nem volt, de főleg azért mert tartani kellett az utcán a csőcselék kellemetlenkedésétől. Ennélfogva, minél kevesebbet jártunk ki, csak a legszükségesebb élelmiszerek beszerzésére. Hogy miből éltünk? Sokszor hallottam apától, hogy „a készből élünk”, mivel minden bevételi forrás megszünt azzal hogy elvették az üzleteket és bezártak bennünket zárt ajtók mögé. Rendeletek özöne jelent meg ezügyben, még a z un. Hasznothajtó jogositványokat is elvették a zsidóktól ( 51), sőt zsidó taxisoffőr sem lehetett. Az ügyvédi kamarából már rég kizárták a zsidókat és lefogtak egy sor prominens zsidó ujságirót (52 ).

 

     A házban, érdekes módon, gójok is laktak, azokat nem telepitették ki (53 ). Igy a ház most pont annyira „vegyes” volt mint az amiből ide jöttünk. Az egyre gyakrabban használt óvóhelyen, nomeg a mindennapi életben a szomszédi viszony nem volt rossz, barátságok alakultak ki és nem egy gój szomszéd azzal vigasztalt bennünket, hogy „nemsokára elmulik ez, mint egy rossz álom”. Volt egy egyedülálló zsidó nő, nem fiatal, nem szép, töb mint száz kilós, akit az egyszerüség kedvéért mindenki csak debellának hivott. Ennek volt egy m.kir. detektiv barátja, aki hetente kétszer jött hozzá – Hacsek szerint „nem zsoltárokat olvasni”. Ez a detektiv mondta barátnőjének hoy a németek elveszitették a háborut és az egész csak idő kérdése” Azt is megigérte a debellának, hogy ha rákerül a sor elbujtatja – de nem tudtuk elképzelni hogy hol.

 

   Én a ház gyerekeit, fiukat,lányokat, zsidókat és gójokat, klubba szerveztem ahol sakk-bajnokság volt, élénk kártyapartik – ott tanultam meg az „ördög bibliáját” forgatni, römizni, huszonegyezni- és mindenféle társasjátékok.

 

         Csak bridzselni nem tanultam meg, ez a Zelmáék monopóliuma volt és csak felnöttek vehettek részt benne. Labdázni nem volt hol, lent az udvaron a róse  házmesterné nem engedte, nomeg ott volt Briski úr kefegyára és a munkásnők ott tereferéltek a szünetekben. Hacsek ott legyeskedett körülöttük.

 

      Kemfner néni uri dáma...

 

             A fő szórakozás a rémhirterjesztés volt, illetve az angol rádió hireinek továbbitása. Ez az öreg Goldman feladata volt; neki volt egy olyan (telepes?) rádiója, amelyen Londont aránylag jól lehetett fogni. Esténkét összeült néhány komoly ember és meghallgatták Goldmant aki ontotta a hireket. A Berkovits bácsi könyörgött neki: Goldmankám, előbb Londont és csak azután a te hirmagyarázatodat, de az öreg Goldman, aki a hangjukról meg tudta különböztetni az „ellenséges” amerikai Libaerrator bombázókat a „szövetséges” német stukáktól  csak legyintett: ha nem akarják hallani, nem érdekes, Most ad a Kossuth...

 Ez a Moszkvából sugárzott kommunista rádió volt, akkoriban hazafias, pirosfehérzöld köntösben. Érdekes hogy a deportálásokról ez alig beszélt, annál többet London.Már tudtuk hogy vidéken nincsenek zsidók és tudtunk Ausvitzról is, csak nem hittük el. Ez tényleg rémhir, mondta apa, ez nem létezik. Itt anya szólt közbe váratlanul és az ő szelid, halk hangján emlékeztetett, mit meséltek annakidején a szlovák menekültek.

 

   A ház lakóinak összetétele igazi Nóé bárkája volt. Ott voltak a Hendlerék, az egyik őslakó, aki a betelepitetteket jöttmenteknek nevezte és üvöltött hogy délután a kölykök csendben legyenek. Ezeknek tréfli hentesüzletük volt a teleki téren, amit most egy stróhman (54 ) gój hentes vezetett, mig a család tagjai, egy szem fiukkal, aki velem volt majdnem egyidős, a Józsefvárosi plébánosi Hivatal előtt álltak sorba, arra várva hogy kitérhessenek(55). Apa szörnyen zabos volt rájuk, és amikor az a kölyköket emlitette, apa lekiabált hogy „lehet hogy magánál a nőstények kölyköket ellenek, az én feleségem gyerekeket szült”.

 

      (Aztán ott volt a Kemfner néni két lányával. Az egyik, a fiatalabb, egy hivatásos volt, aki még itt, a csillagos házban, is adott órákat, szavai szerint „jutányos áron”, mig a másiknak a férje ágyhozkötött halálos beteg volt, akit senkinek nem volt szabad látni és volt egy lányuk, Ági, nálam valamivel fiatalabb, a Klub oszlopos tagja. Aztán ott volt a Lőwinger néni, akinek a férje eltünt valahol és egyetlen lánya, az Ibi, velem egykoru volt. A Collseinékat már emlitettem, a fiát Ferencnek hivták („Ferike, tám” (56 ), de a zsidó neve Mendele volt. Ott volt a Zelma és a mamája, és az Óziás bácsi, aki pajzán versikéinket németre forditotta és úgy dúdolta és a Berkovits bácsi, feleségével és két sógórnőjével („Lóra, Lujza, Jolán”) és az egyik – talán a Lóra – férjével, egy 7o éves, hófehér szakállu aggastyánnal, akinek nem volt magyar neve: úgy hivták, úgy is volt kiirva, hogy Sólem Sáchne (57). A Weill nagypapára hasonlitott, csak jobban beszélt magyarul és azt jövendölte, hogy életben fogunk maradni.

 

      Ő nem vett részt a ház társadalmi életében, hanem egész nap Tilemot mondott. Tisebovkor (58) összegyüjtötte a ház gyerekeit, majdnem mind zsidó volt és Jeruzsálem pusztulásáról mondott hajmeresztő történeteket. Többek között egy bizonyos Cádok rabbiról, aki 40 évig böjtölt hogy Jeruzsálem ne pusztuljon el. „Biztos olyan volt mint Sólemsáchner bácsi” – mondta Ági, de az öreg csak legyintett:” Miket beszélsz lányom, az egy cáddik volt, hol vagyok én attól”.  Bennem meg a kisördög:”De ha jól tudom, mégis elpusztult Jeruzsálem, akkor meg hiába böjtölt a cáddik”. Az öreg csóválta a szakállát: „ne kisértsd az Istent, gyermekem”. 

 

   A fiuk fantáziáját naná hogy a Kemfner lány mozgatta. Izgalmasan szép volt és fiatal akit a szakma még nem kezdett ki. Hacseknek nagyon jó véleménye volt róla, de ezt csak Zelmának mondta el, aki persze visszamondta mindenkinek. A A Hendler fiu egyszer lopott üzletükből egy fél szalonnát, odaadta a Kemfner lánynak „és jóba lettünk”, mesélte.

      Augusztusban uj kormány jött, Lakatos Géza személyében, aki egy Horthyhű katonatiszt volt. A helyzet mintha enyhült volna; Goldman szerint a kormányzó leállitotta a deportálásokat és szerint „a pesti zsidók megmenekültek”. Az őszi ünnepekre több kimenőt kaptunk, az imák – a Kaufman sűlben – indokolatlanul optimista légkörben zajlottak. A Virradat (59 ) azt irta, hogy „a zsidó rüfkék az imára adott kimenési idöben, a kutyáikat sétáltatták a Dunakorzón”.

 

     Utána jött a Horthy proklamáció  majd másnap  – Szálasi.

 

 

                                                      JEGYZETEK

   

47) Nemcsak a kommunista történetirás állitotta, hogy H. korlátolt magyar „úr” volt, aki nem volt képes a saját árnyékát átlépni. Portugáliában kiadott emlékiratai („Ein leben für Ungarn”) is ezt tanusitják.

48)   Pedig arra ment. A háboru után „az utolsó csatlós” kapta a legrosszabb békefeltételeket. Bár az ellenállókat, a cseheket és a lengyelek, szintén a szovjet karjaiba kergette a nyugat.

49)   Elöször a pesti zsidókat nem gettóba, hanem a városban szérszórt, un. „zsidó házak”ba tömöritették.

50)  Igy hivták azt a mosószappan kinézésü ortodox kóser margarint, ami a Dob utca 35 monopóliuma a mai napig.

51)  Rossz viccnek tünt ugyan, de a szélsőjobboldali  uszitó lapok megirták hogy ezentúl az uj rezsim meggátolja a zsidó prostituűáltak müködését, mivel a bárca is hasznothajtó jogositvány volt.

52)   Ezek Horthyligeten voltak internálva. A lapok kárörvendve közölték sárgacsillagos fényképeiket.

53)   Nem úgy mint a gettóban , ahol az őslakók kénytelenek voltak kiüriteni lakásaikat.

54)   Aki a zsidó tulajdonos helyett névleg vezette az üzletet (német). Szószerint „szalma-ember”-

55)   Többezer zsidó hagyta el ősei hitét azon a nyáron, abban a reményben hogy ezzel megmenekülhetnek a zsidó sorstól. Ezek nem tudták, hogy a magyarok még a németeknél is rigorózusabban alkalmazzak a fajvédő törvényeket.

56)   A peszachi haggadából ismert szó (héber). Itt bamba, együgyü.

57)    A Sáchne a Sólem (Sálom) kisérő, ragadvány neve, mint Jichák Eisik, Meneáchem-Mendel, Áser-Zélig.

58)   Áv hó 9., a zsidó nemzeti gyász és böjtnap Jeruzsálem pusztulásának emlékére.

59)   Az egyik nyilas frakció véresen uszitó lapja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2010. július 29., csütörtök

HETI HAFTARA - ÉKEV - 2010

AZ ELHAGYOTT ASSZONY ALLEGÓRIÁJA
 
 
 

A második vigasztaló háftárában a próféta a babilóniai fogságban élő zsidó néphez intézi szavait. Ezek a beletörődés nyomott hangulatában nem hisznek a megváltás lehetőségében. Az allegória Ciont elhagyott feleség képében mutatja be, aki azon sírdogál, hogy férje - vagyis az Örökkévaló - elhagyta. A próféta kategorikusan tagadja ezt, mondván, hogy amint az anya nem feledkezhetik meg gyermekéről, az Örökkévaló sem hagyhatja el Izrael népét, amelyet elsőszülött fiának nevezett.

 

A vigasztalás prófétája a továbbiakban felrajzolja a szórványok egybe­gyűjtésének magasztos képét, ezzel is meggyőzni akarván a kétkedőket, a csüggedőket, akik már-már azt hiszik, hogy az elhagyott haza földje kopár, kietlen pusztaság. "Nézz körűl: mind összegyűltek, eljöttek ..." - mondja a próféta. - Gyermekeid azt mondják: szűk nekik a hely ---              

 

Megdöbbentő a hasonlóság a próféta által leírtak és a tömeges álijá okozta  izraeli helyzet között. Cion, az anya, boldogan néz körül a szűk helyen, hisz maga sem tudja, honnan került elő ez a rengeteg "gye­rek", a sok olé, akiket "a népek ölben hoznak haza" (uo. 22.). "Ki szülte ezeket? Hiszen én ... meddő voltam, fogságban éltem, száműzötten ... " Ki hitte volna, hogy százezrével jönnek az elveszettnek hitt "gyerekek": a szovjet olék, az etióp zsidók, a "románok", itt-ott egy-egy "magyar" - és feltartóztathatatlanul árad a sivát Cion népe? ...

(

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az Izrael kikiáltása utáni egy-két évben milliónyi új olé jött az országba, melynek zsidó lakossága 1948-ban mindössze 600 ezer lélek volt. N"K)

                                              ***

 

    "Fiaid hozzád sietnek, pusztítóid és rombolóid pedig kivonulnak belőled."

Ez a kulcsmondat egy bizonyos magyarázat szerint azt sugallja, hogy a zsidóság ellenségei gyakran saját magából támadnak. A szöveghez ragasz­kodó magyarázat szerint a visszatéréssel egy időben elhagyják az országot az ellenséges erők, legyenek azok akár a babilóniaiak hátrahagyott hely őr­ségei, akár az intifádá romboló, pusztító hordái. Kimchi szerint a zsidó nép "gonosz", áruló elemeiről van szó, akik megtérnek vagy eltávoznak.

 

A népies változat úgy fordítja a mondatot, hogy "rombolóid és pusztí­tóid közüled származnak". "Ebben az értelemben vált közmondásossá. Mennyi szomorú igazságot tartalmaz ez az egyszerü mondat! Bizony nagyon sokszor előfordult, hogy a zsidó emberek gyülölettel és ellenséges­séggel viseltettek a saját közösségük iránt. Az is gyakori eset volt, hogy egyes zsidó emberek akaratlanul is »rombolói és pusztítói« voltak saját népüknek, mert olyan bűnöket követtek el, amelyeket az egész zsidóság rovására írtak." (J. H. Hertz.)

* * *

A gálut rombolást végez a lelkekben. A hetvenesztendős babilóniai tartóz­kodás kiölte a hitet a zsidókból. Még a vallásos, istenfélő emberek sem hisznek a közeli megváltásban és az önálló vallási-nemzeti lét újjáéledésé­ben Erec Jiszráél szabad földjén, az újjáépített Szentély szárnyai alatt. Ezek azt mondják, hogy Isten elűzte Izraelt, ahogyan a férj válólevelet ad feleségének, akit nem akar többé látni.

 

A próféta ismét cáfol. "Hol van anyátok válólevele ... ?" - kérdi (Uo. 50: l.), majd panaszra nyitja száját, mert a kishitűek nem érték be annyival, hogy ne higgyenek neki. "Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és a köpködés elől." (Uo. 50:6.)

 

A háftárá végén a próféta felidézi az ősök emlékét. Ábrahámra és Sárára hivatkozik, akik hittek az isteni ígéretben, elhagyták szülőföldjü­ket, és a sugallatra hallgatva Kánaán földjére mentek. Ábrahám egyes­egyedül volt. A babilóniai száműzöttek sokan vannak. Nincs mitől félni­ük, mert Cion sivatagát Éden-kertté változtatja az Örökkévaló ...

2010. július 28., szerda

Zalman I. Posner:A zsidó gondolkodásmód(18)

 

 

           A Felebaráti szeretet

 

Mikor a chaszidizmus alkotó tevékenységéről beszélünk, érdemes megemlíteni ezt a régi chászid mondást: a chaszidizmus nem csatolt egy 614. micvát a meglévő 613-hoz, s egyet sem vont le belőlük. Ami a chászid gondolatmenetben vagy gyakorlatban újnak tűnik, az mélyen a zsidó hagyományban gyökerezik, és oly példákra támaszkodik, melyeket addig talán csak hallgatólagosan ismertek, vagy valamely oknál fogva elhanyagoltak. A chaszidizmus új hangsúlyt adott oly dolgoknak, melyek már előbb is megvoltak, új életet öntött beléjük, és a múlttal ellentétben rájuk irányította a figyelmet.

A chaszidizmus eredményei nem újításokban lelhetők, hanem abban, ahogy a hagyományos zsidó értékvilágot a ma szükségleteinek megfelelően fejezi ki. Mikor a chaszidizmus először lépett a zsidó élet szinpadára, felújított oly erényeket, melyek sokáig szunnyadóban voltak, de idővel a jövő nemzedékek számára az aktív zsidó élet fontos tényezőjévé váltak. Egy ilyen szunnyadó micvá volt "Izrael szeretete", a minden zsidó iránt önmagáért mint zsidóért érzett szeretet, mely hangsúlyozza a zsidó lélek szentségét, még ha a legalantasabbról van is szó, mely fennen hirdeti Isten és a zsidó nép, minden egyes zsidó ember és a többi zsidó közötti örök és elszakíthatatlan kapcsolatot, egyéni tulajdonságaiktól és társadalmi helyzetüktől függetlenül. Ezt a micvát a Báál Sém Tov, a chaszidizmus alapítója keltette életre.

Ehelyütt érdemes rövid történelmi áttekintést tenni. Kelet-Európában, a Báál Sém Tov idején, a 18. század első felében a zsidó nép két részre oszlott: a Talmudban járatosakra és az egyszerű népre. Közöttük egy áthidalhatatlannak tűnő válaszfal emelkedett. Igaz, hogy a Talmud-tudósok osztálya nem örökléshez vagy ranghoz volt kötve, hanem az egyén tanulmányi képességeire és kitartására épült. Minden zsidó, anyagi helyzetétől vagy származásától függetlenül, Tóra-búvár lehetett, feltéve, hogy rendelkezett a szükséges intellektuális képességgekkel, és hajlandó volt magát a tanulásnak szentelni. Ebből a szempontból a Tóra-tanulás tehetséghez kötött rendszere teljesen demokratikus volt, és egyenjogúságon alapult. Ez a rendszer mégis arra vezetett, hogy a Tóra-búvárt az egyszerű zsidónál, az ún. ámhórecnél (ám háárecnál) magasabb szintre emelte. A tanult zsidó általában felülről lefelé, lenézéssel és megvetéssel viszonyult az egyszerű zsidóhoz, elannyira, hogy még a zsinagógában szokásos megbecsült szerepeket is megtagadta tőle. Ugyanakkor az akkori vándorprédikátorok (a mágidok) irgalmatlan erkölcsprédikációkkal ostorozták a néptömegeket, és a legkisebb hibát is kemény szavakkal illették, élénk színekkel festvén a gyötrelmeket, melyek a Gyehennában várnak e megrögzött bűnösök lelkére.

Nem elég, hogy a tudatlan zsidók szellemi hiányosságaik miatt e világon is önbizalom híján mozogtak, még abban sem reménykedhettek, hogy a túlvilágon jobb életük lesz. Anyagi helyzetük sem volt vigasztalóbb. Az 1648-49-es szörnyű kozákpogromok nyomán a kelet-európai zsidóság nincstelen és reményvesztett lett, és vezetőréteg nélkül maradt. A szétesett hitközségeknek sürgős, konkrét tettekre, odaadó és képzeletdús vezetőkre volt szüksége. Ezt adta nekik a chaszidizmus, tényleges cselekvés, új ideológia és kiváló vezető személyiségek formájában. S ami a fő, mint mondottuk, a chászid mozgalom újjáélesztette Izrael szeretetének fogalmát, mely lényegében nem volt ugyan forradalmi a maga idejében, mégis meglepő újításnak számított.

Mondhatjuk, hogy Izrael szeretetét hangsúlyozván a Báál Sém Tov egyszerre két irányban is hatott. Zsidó tesvérei iránt érzett hő szeretetéből kiindulva egész életét lelki és anyagi újjáépítésüknek szentelte, ugyanakkor mindent megtett, hogy a zsidó hitközségek újjáélesztésének szerves részeként zsidó testvéreiben is hasonló érzelmeket keltsen.

Éveken keresztül vándorolt a Báál Sém Tov városkáról városkára, maga köré gyűjtve a tudatlan, "ámhórec" zsidókat, férfiakat, nőket és gyermekeket, és oly történeteket mesélt nekik, melyek hallgatóságát közel hozták a Tórához és a zsidósághoz, oly megfogalmazásban, mely nem haladta meg értelmüket. Igy egyszer, Izrael szeretetének fontosságát akarván kiemelni, egy olyan példázatot használt, melyben leírta, mily nagy Isten szeretete Izrael népe iránt:

"Egy nagy tudós éppen tanulmányaiba merült, mikor kisgyermeke csacsogása megzavarta. A tudós otthagyta könyveit, és játszadozni kezdett a gyerekkel. Csak a saját gyermeke volt képes odahatni, hogy a tudós félbeszakítsa tanulmányait - magyarázta a Báál Sém Tov. - Így van Istennel is, kinek elég » dolga van« , de mindig szabaddá teszi magát, hogy gyermekei imájának szentelje figyelmét. S miért ragaszkodik annyira imáikhoz? Figyeljetek, elmondom néktek: a világ teremtésekor, mikor Isten szolgálattevő angyalaival tanácskozott, s elmondta nekik, hogy embert készül teremteni, azt kérdezték az angyalok: » Mire jó az ember, miért is gondoltál rá? Mi szükség van egy ilyen teremtményre?« Szóval, mikor egy zsidó korán kel, elszalad az imaházba, hogy az első minjánnal imádkozzon, aztán egész nap a megélhetés után futkos, és utána mégis mindent ott hagy, hogy újra a templomba menjen délutáni és esti imát mondani, s a kettő között még meghallgat egy midrást, aztán hazaérve elmondja feleségének és gyermekeinek, amit hallott... Akkor aztán Isten előhívja a szolgálattevő angyalokat, büszkén rámutat arra az emberre, akit teremtett, és így szól: » Nektek, angyaloknak, nincs szükségetek megélhetésre, nincsenek nejeitek és gyermekeitek, kiknek enni kell adni, nincsenek üzleti gondjaitok és adóterhetek, ennek az embernek viszont meg kell kűzdenie mindezekkel a gondokkal és kötelezettségekkel s nézzétek, a szétszóratás és adóteher minden gondja-baja ellenére mégis milyen életmódot folytat - csak azért, mert ezt parancsoltam neki, mert mindez Tórámhoz tartozik!«

A küldetés célja

Maga a Jóisten is büszke az ilyen emberre. Hát akkor nem érdemes-e az ilyen ember arra, hogy mások is szeressék? Mellesleg manapság "Izrael szeretete" épp oly elválaszthatatlan része a zsidó értékrendnek, mint a családi hűség, az ima vagy a Tóra-tanulás.

A Báál Sém Tov tanítványa és örököse, rabbi Dov Ber, a mezericsi mágid, tanítómesterének "Izrael szeretete" fogalmáról azt mondta, hogy az felbecsülhetetlen. Némi sóvárgás közepette így szólt: "Bár oly szeretettel tudnánk szívünkhöz szorítani a Tórát, mint ahogy a Báál Sém Tov ölelte magához a kisdedeket, akiket mint segédtanító a chéderbe vitt!" Újra meg újra idézte mestere szavait Izrael szeretetéről. Ezek között volt egy, melyet az Öreg Rebbe a mezericsi mágidtól hallott: "Izrael szeretete egyértelmű Isten szeretetével, hisz írva van: » Az Örökkévaló, a ti Istenetek gyermekei vagytok« (5Mózes 14:1.) Aki az atyát szereti, a gyermekeket is szeretni fogja."

A Báál Sém Tov a legerélyesebb szavakkal hangsúlyozta, hogy mennyire szükség van Izrael szeretetére. Egyszer egy Brodyban tartott nagyszabású összejövetelen így szólt: "Isten leküldi a lelket a földre, hogy ott éljen hetven-nyolcvan évig; küldetésének végcélja az, hogy valakivel jót tegyen, általában anyagi téren, de különösen lelki téren."

A Báál Sém Tov örökösei, különösen a chábád mozgalom vezetői, újra meg újra idézték ezeket a szavakat, nem mint elvi elgondolást, hanem mint a mindennapi életre szóló utasítást.

Izrael szeretetének e nagyszerű megnyilatkozása a nemzedékek során a legcsodálatosabb formákban jutott kifejezésre - például a szegények megsegitésében anélkül, hogy önérzetükön csorba esne, részvétel árvák és özvegyek gyászában azáltal, hogy szükségükben segítségükre sietünk.

A chaszidizmus rövidesen olyannyira elterjedt és bővült, míg felölelte a kelet-európai zsidóság jó részét. Ahol csak megvetette a lábát, oda magával vitte Izrael szeretetének megújhodott eszméjét mint a zsidó lét szerves tartozékát.

* * *

Rabbi Menáchem Mendel, a chábád mozgalom harmadik feje, akit főműve nyomán Cemách Cedeknek neveztek, egy terjedelmes tanulmányt írt Izrael szeretetéről. A következőkben ismertetjük a lényegét:

A Tóra két egymást követő versben szól a gyűlölet ellen (3Mózes 19:17-18.): "Ne gyűlöld szívedben testvéredet... Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat". Mikor egy idegen azt kérte Hilléltől, hogy tanítsa meg a Tórára, míg ő egylábon áll, így válaszolt neki: "Ami gyűlöletes számodra, azt ne tedd másnak - ez a Tóra egésze, a többi csak magyarázat; menj és tanulmányozd!"

Hogy mondhatta Hillél egyetlen egy micvára, hogy az egész Tóra abban foglaltatik? Hiszen itt egy olyan micváról van szó, mely az ember és ember közti viszonyt szabályozza: mi köze lehet tehát azokhoz a parancsolatokhoz, melyek az ember és Isten közti viszonyra tartoznak? Már az Ári, aki a chaszidizmus előtt élt és tanított, megmondotta, hogy mielőtt az ember imába kezd, el kell mondania néhány szót, mellyel nyomatékosan kiáll Izrael szeretetének parancsolata mellett, mert ez szükséges bevezetés Isten imádáshoz: "Ezennel magamra vállalom a » Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« micváját." (Ez a mondat a chábád imakönyvébe is bekerült).

Az Ári azt mondta, hogy Izrael közösségét egyetlen egy testhez lehet hasonlítani, melynek számtalan különálló tagja van. A kábálá tanitása szerint Ádámhoz lehet hasonlítani Izrael népét, mert Ádám, akitől az egész emberiség származik, már minden lelket magába foglalt. Ezen a testen belül minden egyén a test egyik tagjának felel meg; ebből következik, hogy minden zsidó felelős a többi zsidó bűneiért is. Rabbi Chájim Vitál, az Ári nagy tanitványa mesélte, hogy mestere állandóan vidujt (bűnvallomást) mondott, hogy ezzel is kifejezze ezt a felelősségérzetet.

A szigor és kegy szférái

A kabalista felfogás szerint Ádám már magában foglalta az összes eljövendő zsidó lelket; egyrészüket valahol a fejben, másrészüket a karban s így tovább. Az egyéni lelkeknek ez a közös származása önmagában véve is egy magasabb szinttel párhuzamos. A lélek értelmi és érzelmi tulajdonságai valahogy párhuzamosak az isteni szférákkal. Mindeme tulajdonságok külön-külön is létezhetnek, anélkül hogy egymásra hatnának. Ebben az esetben a cheszed ("kegy") szférája nem hat ki ellenlábasára, a gvurá ("szigor") szférájára. De a szférák egybe is kapcsolódhatnak, és a kölcsönhatás nyomán meg is változhatnak. Így például a szigor szférája korlátozhatja a kegyet, a kegy viszont enyhítheti a szigort. Ez a kölcsönhatás egy náluk is magasabb erő, a végtelen hatása alatt játszódik le, mely mindannyiukon uralkodik. A végtelen mindeme alsóbbrendű szférákat és effektive a lét minden formáját magában foglalja: "Bizony tőled van mindez..." (1Krónikák 29:14.) Eszerint még mielőtt a szférák felvették egyéni alkatukat, már léteztek, ha egy rejtekhelyen is, hol semmiben sem különböztek egymástól. Ebből kifolyólag mikor a lelkek mindegyike mint egy-egy külön lény testesül meg, azután is képesek eltekinteni a köztük lévő különbségtől, és újra egyesülni. Ez is a végtelen hatására történik.

Menjünk most vissza Izrael közössége és az emberi test közötti hasonlathoz! A test különböző szervekből áll; egyesekre "magasabb" feladat hárul, mint a többire, vagy fogékonyabbak azoknál. A fej például a magasabb adottságok székhelye, a láb a mozgásképességé. A körmök ezzel szemben még a fájdalomra sem érzékenyek. De mindezen végtelen különbségek ellenére egyetlen szerv sem önálló vagy független a többitől. Ha az egyik beteg vagy meggyógyul, az a többire is kihat. Ez a kölcsönös függőség közös eredetükből, az életerőből fakad, mely az agyban keletkezik, és onnan árad szét a többi testrészbe. Az agy a legtávolabb eső, kevésbé lényeges testrész fájdalmára is érzékeny. A lelkek, vagy ahogy előbb hivtuk őket, Ádám testrészei, közös eredetükben, a chochmá isteni szférájában, mely egy az Örökkévalóval, teljesen egybeforrottak. Az Örökkévaló Izraelben "elsőszülött fiát" látja (2Mózes 4:29.). A lélek Istentől származik, csakúgy, mint a gyermek apjától - s mint láttuk, a lelkek eredetileg egyek voltak.

Egyetlen közös eredetük ellenére világos, hogy a lelkek különálló, számtalan lényre oszlanak, mindegyik, az ember testrészeihez hasonlóan, a maga anyagi formájában. De az egyén egyedisége inkább látszólagos, mint tényleges. Igaz, fizikailag minden egyén külön áll a többitől, de a lélek nem áll külön. Az emberi testtel való összehasonlítás itt kézenfekvő. Egyetlen testrész sem maradhat teljesen közömbös, ha a többi testrész egyike megsérül. Alapjában véve az összes testrész egy egyesült egészet képez. Így van Izrael lelkeivel is, melyek a valóságban nem különálló lények, hanem hatással vannak egymásra, mert minden egyes zsidó egy oszthatatlan egész részét képezi.

Most már érthető, miért érezte a szentéletű Ári szükségét annak, hogy az egész vidujt elejétől végéig elmondja oly bűnökért, melyeket talán valaki más követett el. A bűnös ember lelke sokkal alacsonyabbrendű volt, mint az Árié, de az Ári minden egyes lélek fájdalmát átérezte, mert az ő lelke kivétel nélkül mindegyikükkel egybe volt kötve. Az Ári lelke az összes többi lélekkel együtt ugyanabban a forrásban tartózkodott - Mennyei Atyánk chochmájában -, s így még a "testrészek" legkisebbjének a fájdalmát is át tudta érezni.

Ez megvilágítja Izrael szeretetének parancsolatát. Most már tudjuk, hogy az a lelkek egybekötöttségének tényén alapul, mely a test részeinek egybekötöttségéhez hasonlít. Más szóval minden ember magában hordja a másikat is, továbbá az a másik önmagában véve is egy része még egy másiknak. Ez tehát a jelentősége annak a micvának, hogy "Szeresd felebarátodat, mint magadat!".

Mikor imához készülődünk, mondta az Ári, újból megerősítjük fogadalmunkat, hogy ezt a micvát magunkra vállaljuk. Mikor a fohászkodó Smá Jiszráélt mondja, s különösen mikor a mondat utolsó szavához, az echádhoz (egy) ér, akkor tud erre a szintre jutni, ha lelke felépítésében teljessé válik, vagyis ha lelke az összes többi lélekkel egyesül. Csak akkor tud az egyén annak a forrásnak a magaslatára emelkedni, ha mind a többi lélekkel egybeforr.(Folyt.köv.)

 

 

2010. július 27., kedd

HETI SZAKASZ - ÉKEV - 2010

  M Ó Z E S - AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ -  I M Á I

 

      "(Akkor) fohászkodtam az Örökkévaló hoz és ezt mondtam: 'Uram, Istenem, ne irtsd ki népedet, örökségedet, amelyet hatalmas nagyságoddal kiváltottál és erős kézzel kihoztál Egyiptomból. Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra; ne  fordulj e nép makacssága, rosszasága és vétke felé! Ne mondhassák abban az országban ahonnan kihoztál bennünket: "Nem volt képes az Örökkévaló bevinni őket arra a földre amit igért és mert meggyülölte  őket, kihozta hogy megőlje őket a pusztában. Pedig ők mégis a néped és örökséged . . ." (5. Mózes, 9, 26-29).

 

      Mi volt Mózes napirendje a pusztaságban az egyiptomi kiszabadulás után? Miután Jitró tanácsát magáévá tette és kinevezett birákat és rendőröket, akik a közigazgatás ügyes-bajos dolgait intézték - mivel foglalkozott a vezér, aki a Tórát lehozta a Szináj hegyről a zsidó népnek?

 

Úgy tünik, hogy mind a kérdést, mind a rá adandó választ, két részre kell osztani: Az első kb másfél évre és ezzel szemben a további 38 évre. Az első rész lázas előkészületekkel telt el az Ország meghóditására. Erre volt a Tóra-adás felemelő aktusa és az azt megelőző, Márában kapott egyes micvák (mint a szombattartás törvénye) begyökerezése és  a Hajlék (Miskán) felállitása. Később, amikor a defetista kémjelentés és nyomában a kishitüek lázadása, megváltoztatta az isteni terveket és elhangzott a nép (a felnőtt férfiak) halálos itélete, amely 40 év alatt kerül kivitelezésre – Mózes a szóbeli Tórára oktatta a véneket, a vezetőket, a levitákat, majd az egész népet.

 

Ez a kép az, ami a Midrások nyomán alakul ki. A Szóbeli Tan nélkül az irottat nehéz volt megérteni, majdnem lehetetlen és az űrt Mózes volt hivatva betölteni. A Midrások leirják, hogyan űltek a vének és a leviták a pusztai Tanházban és Mózes előadásában hallották azokat a kódokat, amelyek alapján a Tóra magyarázható és érthető. Ott hallották először hogy a "Totafot" az a Töfillin ; a szemlélőszálak az a cicit és amit az ajtófélfára kell felirni – az a mezuza.

 

   Sok volt a tanulnivaló: a Hajlék felállitásának utasitásaiból fejtették ki azon munkálatokat amelyeket szombaton tilos végezni. A tisztaság törvényeinek beiktatása és elsajátitása, a kóser étrend, a zsidó morál törvényei, valamint nem utolsó sorban az egyistenhit – szembeállitva az egyiptomi pogányság bikáival és buja istennővel  - nem volt könnyü stúdium a tegnapi, félig-meddig aszimilált, rabszolgáknak. Itt-ott el is buktak látványosan és ilyenkor Mózesnek, a "dajkának", külön munkája volt. Ő volt az önkéntes "tűzoltó", aki ilyenkor megpróbálta a népet, ezt a gyülevész népséget, "tisztába tenni".

 

                                                        ***

     Mózes eszköze az ima volt. Amikor valami rendellenes történt… amikor a hálátlan nép zúgolódott, pörlekedett és követelőzött – Mózes imádkozott és ezzel legtöbbször kivédte a kapitális büntetést, enyhitette az isteni haragot és elháritotta annak következményeit. Fohásza gyakran az emberi logikára épül, ami – úgy látszik – az isteni szférákban is érvényes. Kétizben is  arra épiti védőbeszédét, vagyis imáját, hogy "mit mondanak majd az egyiptomiak, ha látják, hogy Isten leszámol a vétkes zsidókkal és ahelyett hogy bevinné őket az Igéret Földjére – megsemmisiti őket a pusztában?" Kétségtelen hogy ezt azzal fogják magyarázni, hogy az Örökkévaló nem képes igéretét betartani! Ez pedig nagy chilul Hásém lenne , vagyis Isten nevének megszentségtelenitése a gójok szemében. Ezt az Örökkévaló nem engedheti meg magának!

 

    Van hogy Mózes, imájában, az Őrökkévalót dicsőiti…; 13  jellemzőjét, Tulajdonságait (Midot) sorolja , hogy Ő " irgalmas, kegyelmes ...hosszantűrő,  nagy a szeretete és igazsága, ezeriziglen megőrzi (fenntartja) a szeretetet, megbocsátja a bűnt...stb... (2. Mózes, 34, 6-7). Ez az imarészlet, amely ünnepi imarendünkben is jelen van, kétszer  szerepel a  Tórában,(egyszer az aranyborjú és másodszor a kémbotrány után), bizonyos változásokkal, amelyeket Nachmanidés magyaráz a kiváltó események különbözőségével.

 

    Mózes csak egyszer imádkozott saját magáért, a multheti szidrában, amikor azért könyörög hogy megváltoztassa a reá rótt büntetést, hogy bemehessen az Igéret Földjére. Az eredmény negativ. A hű pásztor és jó ügyvéd, a saját perét elveszti. Mivel itt magán ügyéről van szó – érvei sokkal kevésbé meggyőzőek.

 

Szakaszunkban elmondja, hogy Áronra is megharagudott az Örökkévaló – az aranyborju készitésében találtatott bünrészesnek – és "imádkoztam Áronért is" (5. Mózes, 9.20). Ez az ima – mondja a Midrás – csak részben talált meghallgatásra: Áron négy fia közül kettő meghalt és a másik kettő életben maradt (Rási, Midrás Ágádá nevében).

 

   A hagyomány szerint Mózs összesen 3x40 napig volt a Szináj hegyen, étlen szomjan. Az első  40 nap alatt átvette a Tórát, majd lement mert értesült arról, hogy közben a nép aranyborjut készitett, testvére, Áron, segitségével. Utána visszement, könyörgött további 40 napig, majd átvette az összetört kötáblák helyett az ujakat. A Midrás szerint Isten maga tanitotta meg Mózest hogy kell eredményesen imádkozni (Ros Hásáná, 17b).

 

      Nővéréért, Mirjámért, is imádkozott Mózes, amikor az – büntetésből mert kibeszélte öccsét – poklos lett. Ez egy nevezetesen rövid ima volt – "Istenem, kérlek, gyógyitsd meg őt!" (4. Mózes,12, 13) mert Mózes nem akart tápot adni  hogy a háta mögött kibeszéljék, mivel hosszasan fohászkodik  Mirjámért.

 

                                                                ***

     A Talmudban osztályozzák és minősitik Mózes imáit. Van aki észrevette, hogy Mózes hosszas imái nem használtak, migcsak megemlitette a három ősapát. Abban a pillanatban hogy megemlitette őket – imája meghallgatásra talált (Sábbát, 30,a).  Volt amikor Mózes nem átallotta "megfenyegetni" az Örökkévalót. Ma azt mondanánk, hogy "lemondással fenyegetett": "Ha nem bocsátasz meg nekik – törülj ki engem könyvedből (a Tórából) amit irtál" (2. Mózes, 32, 32) – vágta oda Mózes az  , aranyborju botrány kapcsán, miután beismerte, hogy "a nép nagyot vétkezett". Azonban az Örökkévaló nem "ijedt meg", hanem azt mondta hogy "aki vétkezett, azt törlöm ki a könyvemből" (uo).

 

     Ebben az esetben Mózes nem elégedett meg az imával, hanem azt gyakorlati intenziv intézkedéssel kombinálta: Egy levitákból összeállitott ad-hoc kommandó bejárta a népet és összeszedte a fökolomposokat, "és aznap 3000 ember esett el a nép közül" (uo.28). Csak ezek után érezte Mózes magát elég erősnek hogy felmenjen a hegyre és egy második, negyven napos, turnusban, a teljes megbocsátásért esedezzen.

 

     Mózes imáinak szövege nagyrészt a Tórában és kisebbik részt a Midrásokban elszórva találhatók. A hagyomány szerint a zsoltárok könyvének 11 fejezetét szintén Mózes szerezte és ennélfogva a Talmud őt mint a Zsoltárok társszerzőjét emliti, Dáviddal és  másokkal együtt (Bava Batra 14b). Egyik legismertebb Mózes zsoltár, amit a szombati  és ünnepi imarendben is megtalálunk, "Mózes, Isten emberének imája" név alatt található a Zsoltárok könyvében (90. zsoltár). Ennek magyar forditását és magyarázatát lásd Naftali Kraus Az Ősi Forrás(9) Dávid Zsoltárai(2) 121 – 127 ol', Budapest, Göncöl kiadás, 2000).

 

Honnan került ez a mőzesi zsoltár Dávid kezébe, aki azt csatolta az általa szerzett zsoltárokhoz? Kimchi szerint Dávid talált egy ősrégi tekercset, amelyen 11 régi zsoltár volt (90 – 100). Erről úgy tudta hogy ezeket Mózes irta és beillesztette Zsoltáros könyvébe. Ez egy nagyon szép, szivhezszóló zsoltár, melynek taglalása túlfeszitené itteni kereteinket.

2010. július 26., hétfő

AZ ANGOLOK NEM ENGEDTÉK...

Koporsóba rejtett pokolgéppel akart  ZSABOTINSZKY végezni Hitlerrel

A már meggyilkolt náci vezetők egyik koporsójába kívánt elrejteni száz kilogramm robbanóanyagot Zeev Jabotinsky (Vologyimir Jevgenovics Zsabotinszkij), aki ezzel a temetésre érkező Hitlert szerette volna eltenni láb alól - derült ki egy brit katonai vezető naplójából.

Richard Henry Meinertzhagen ezredesnek a „Közel-keleti napló: 1917-1956” címmel megjelent memoárja részletesen leírja, miként tervezte a cionista vezető likvidálni Hitlert és a Harmadik Birodalom legfelső vezetését. 1939 decemberében, négy hónappal a második világháború kitörése után Jabotinsky az akkor 61 éves ezredesnél tett látogatást, akivel közvetlenül az oszmán uralom vége után ismerkedett meg. A brit háborús iroda vezetője magánnaplójába jegyezte fel a beszélgetést, amely 1959-ben, Londonban látott napvilágot.

Ennek tanúsága szerint a cionista vezető először a náci vezérkart kívánta meggyilkolni, akiknek a temetése – Jabotinsky tervei szerint – odacsalogatta volna a Führert is. A felrobbantásához szükséges robbanóanyag az egyik koporsóban került volna elhelyezésre, amelyet Jabotinsky egy sírásó barátjával kívánt aktiválni. Meinertzhagen – miután jelentette az esetet feletteseinek – naplójában a következő rövid megjegyzéssel zárta a történetet: a brit külügyi hivatal elítélte az akciót, a nácik pedig megmenekültek.

A hetven éve, 1940. augusztus 4-én elhunyt Jabotinsky az odessai zsidó önvédelmi szervezet megalapítója, és a cionista kongresszus egyik delegáltja volt. Harcolt a török uralom ellen, s a Hagana félkatonai szervezet, a Betár és a Revizionista Mozgalom alapító tagjaként, valamint az Irgun egyik első vezetőjeként szerzett magának hírnevet.

Meinertzhagen eredetileg ornitológus volt, imádott utazni, erélyeit pedig politikai kommentátorként kamatoztatta, s kiváló katonai stratéga hírében állott. Hetven kötetes, 376 oldalas naplóját később héberre is lefordították. 1920-ban megjósolta, hogy harminc éven belül önálló állama lesz a zsidóknak. Meinertzhagen először 1920-ban találkozott a cionista vezetővel, amikor Jabotinsky az araboktól védte Jeruzsálemet, de később letartóztatták, s tizenöt évre munkatáborba küldték. Az ezredes közbenjárására Jabotinsky büntetését később egy évre csökkentették.

1939. szeptember 14-én, két héttel Lengyelország lerohanása után találkoztak újra. A decemberi beszélgetés során brit szakértők jelenlétében Jabotinsky felvetette, hogy fel kellene robbantani a dunai német olajfúrótornyokat, amelyre London is rábólintott

(Forrás:Mult-kor)

A Talmud bölcsei

 

 Mátjá ben Chárás,
             akit megkísértett a sátán

 

Mátjá -- vagy talán Mátitjáhu -- ben Chárás (más olvasat szerint Cheres)
 annak a néhány tanaitának egyike volt, akik külföldön működtek. Ez az
 oka annak, hogy aránylag keveset említi ôt a Talmud.

A harmadik tanaitanemzedék tagja, Eleázár ben Ázárjá és rabbi Jismáél tanítványa volt. Bétár eleste után, amikor tetôfokára hágott a hadrianusi terror, és több bölcs mártírhalált halt, Mátjá emigrált, Jehudá ben Btérá, Chánánjá (Josuá unokaöccse) és rabbi Jonátán társaságában. Errôl egy szívszorongató midrás így számol be:
"Történt ekkor, hogy Jehudá ben Btérá, Chánánjá, Josuá unokaöccse, Mátjá ben Chárás és rabbi Jonátán külföldre készültek. Amikor a határhoz értek, hirtelen rádöbbentek, mit tesznek, sírásban törtek ki, és megszaggatták ruháikat, majd azt mondták: Erec Jiszráél fontosabb, mint az összes vallási parancsolat [amiket akkor a római terror miatt nehéz vagy lehetetlen volt betartani]. Visszafordultak tehát, és hazamentek..." (Szifré, Reé 53.)

Ennek ellenére késôbb mégis emigrált, mégpedig egyenesen az oroszlán torkába, Rómába ment, ahol akkor sok zsidó élt már, viszonylagos nyugalomban, és jesivát nyitott. Ez a jesivá késôbb nagy hírnévre tett szert, és a Talmud azok között a tanházak között említi, amelyekben érdemes tanulni (Szánhedrin 32.). Maimonides egyik kommentátora szerint a maga idejében Mátja jesivája volt a legnagyobb, a legszínvonalasabb (Rámbám, Jád, Hilchot Szánhedrin 6., HáGáhot Májmunijot). Vele egy idôben az említett Chánánjá -- mint a róla szóló fejezetben olvashatjuk -- Babilóniába emigrált, és jesivát nyitott Pumbáditában.

* * *


Késôbb, amikor az üldözés kissé alábbhagyott, és a galileai Usában már összegyűlt a maradék Szánhedrin, Eleázár ben Joszi társaságában Rómába küldték Simon bár Jochájt, hogy próbálja meg elérni a császári udvarban bizonyos zsidóellenes intézkedések megszüntetését. Rómában találkoztak Mátjával, aki halachikus kérdéseket tett föl nekik (Meilá 17.). Eleázár is föltett különbözô kérdéseket a szombati életmentéssel kapcsolatban, olyan témákban, amelyekbôl kiviláglik Mátjá orvosi jártassága.
Az egyik ilyen kérdés volt, hogy mit kell tenni, ha egy állapotos asszony rosszul van Jom Kippurkor, és nem tud kiböjtölni. Mátjá azt válaszolta, hogy adnak neki enni, amíg jobban nem lesz.
Mi a teendô, ha valakit veszett kutya harapott meg (szombaton)? Mátjá megmondta, hogy a veszett kutya májából készített szérumot kell adni neki. (Steinsalz rabbi szerint ezt a módszert használja a modern orvostudomány, amikor a veszettség vagy a kígyómarás ellen a veszettség kórokozóiból, illetve kígyóméregbôl készítenek védôoltást.) (Jomá 84).
Mátjá egy máig is érvényes halachikus döntést hozott: a szombati tilalmak érvényüket vesztik minden kétes esetben -- amikor nem lehet tudni, vajon életveszély áll-e fenn, vagy sem --, és mindent meg kell tenni az élet megmentésére. A konkrét példa, amit a Misná Mátjá nevében hoz: elôfordulhat, hogy valakire rádôl egy (ház)fal vagy beleesik egy gödörbe, és kétséges, hogy ott van-e egyáltalán, kétséges, hogy él-e, vagy már halott. Mégis mindent megtesznek, hogy a leomlott falat vagy tetôt eltakarítsák, hogy az illetôt megmentsék, mert még "a kétséges életmentés [száfék nefásot] is eliminálja a szombati munka tilalmát" (Jomá 83. a Misnában).

* * *


Mátjá nem csak életmentéssel és gyógymódokkal foglalkozott. Jesivájában magas szinten oktatták a zsidó tan minden elméleti, elvont részletét is. Erre utal mesteréhez, Eleázár ben
Ázárjához intézett kérdése a megtérés és bűnbánat fokozatairól. A válasz: három fokozat van, de a bűnbánat (tsuvá) minden esetben szükséges: anélkül nem megy... (Jomá 86.)
 
Ő volt az, aki kifejtette, hogy a héber nyelvben használatos kettôs betűk -- a káf, mem, nun, pé és a cádi, amelyeket szó végén másképp írnak -- ôsi, mózesi eredetűek, és azokat Mózes a Sínai-hegyen, a Tórával együtt kapta (Jeruzsálemi Talmud, Megilá 1:9.). Mások szerint ezeket a betűket a próféták vezették be.
Mátjá Rómában élt, de nem asszimilálódott, és élesen ellenezte az uralkodó római szemléletet. Erre utal az a mondása, amit Az atyák bölcs mondásai (4:15.) ôrzött meg: "...légy az oroszlánok között az utolsó, de ne légy a rókák között az elsô!" Ez a mondás a zsidó felfogást tükrözi, hogy inkább barátkozzon valaki nagy, okos és jellemes emberekkel, akiktôl van mit tanulnia, mintsem elsô ember legyen egy rakás senkiházi között. Rómában ezzel szemben Julius C
ézár mondása volt irányadó. Ő azt mondta, hogy "Inkább legyen valaki egy kis faluban elsô ember [vagyis vezetô], mint Rómában vagy más nagyvárosban második ember [vagyis beosztott]!"
Mátjá arra is tanított, hogy a zsidó ember igyekezzen elôre köszönni "minden embernek", vagyis viselkedése legyen illedelmes. (A róka és az oroszlán hasonlatáról lásd Az ôsi forrás, Az atyák bölcs tanításai 421--422. ol.)

* * *


Magánéletérôl csupán egy legendajellegű midrás tudósít. Eszerint Mátjá istenfélô, gazdag, életét a Tórának szentelt ember volt, aki soha nôre nem emelte szemét. Egyszer a Sátán (vagyis a rossz ösztön) elhatározta, hogy megkísérti, és egy gyönyörű nô formájában jelent meg elôtte. Mátjá szemérmesen elfordult, de akármerre nézett, a látomás csak elôtte illegette magát, és megpróbálta elcsábítani. Mátjá, attól tartva, hogy végül is kelepcébe esik, megkérte egyik tanítványát, hozzon neki tüzes vasat, és -- megvakíttatta magát.
"Amikor a Sátán ezt meglátta, megrettent és visszahôkölt. Ekkor az Örökkévaló elküldte Ráfáélt [a gyógyító angyalt], hogy adja vissza Mátjá szeme világát. Mátjá vonakodott, és csak akkor egyezett bele, amikor Ráfáél Isten nevében megígérte, hogy a rossz ösztön soha, semmiképpen nem fog eluralkodni rajta..." (Tánchumá-Buber, Chukát és Jálkut Simoni, Vájchi 161.)