A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (15)

 

     "Eltávolodás" – mint járó gyakorlat

                         

   A Bást egyik tanitványa egyszer megkérdezte  tőle, hogy van az, hogy néha az ember hirtelen azt érzi, mintha eltávolodott volna az Örökkévalótól, messze került Tőle, mint eltaszitották volna?

 

A Bást megmagyarázta:

 

 Amikor egy gyereket járni tanitanak, apja maga elé állitja, közel, majd egy kicsit eltávolodik tőle. Hogy a gyerek utána jöjjön. Azonban, hogy el ne essen – körülfogja karjaival. Tehát – a gyerkőc apja karjai között megy, de az nem érinti őt, hanem csak "messziről" vigyázza lépteit.

  

Amikor a gyerek már kicsit nagyobb – az apa nőveli a távolságot és a karjai is messzibről fogják körül a kicsit.

 

Vagyis – ez ami "eltávolodás"nak látszik – nem más mint nevelés és gyakorlás...

 

                                               A "lapát" is bepiszkolódik

                 

      Mondá a Bást: a bölcs (rabbi), aki nem látja magára nézve kötelezőnek amit prédikál és nem ereszkedik le a tömegekhez – nem is tudja felemelni őket magához. Ahogy ezt a talmud is mondja (Ros Hásáná, 29): Aki nem köteles tenni valamit – az nem is tud másokat mentesiteni a micva alól.

 

Vagy, egy köznapi példával élve: Aki meg akar menteni valakit, aki egy pöce-gödörbe esett – az akarva-akaratlanul bepiszkitja magát. Nem állhat messziről hogy onnan adjon utasitásokat, hanem oda kell menni és bepiszkitani a kezét – és nemcsak a kezét. Aki a közösségban mond dróset (figyelmeztető, moralizáló beszédet) – az olyan mint a lapát, amivel kiszórják a trágyát a házból. Lehetetlen hogy  be ne piszkolódjon maga is. Igy a prédikáló is lentebb esik magas piedesztáljáról, mivel a hallgatóság gondolatai rá is ragadnak...

 

                                   Az egyszerü zsidók mint Szuká-diszek

                                  

A Bást szavajárása volt, hogy az ő szuká (a Sátorosünnepi sátor) disze, illetve diszitése, azok az egyszerü istenfélő zsidók, akiket ott vendégül lát. Ezek, akiknek hite egyszerü, szivből jövő és nem "okoskodnak", nagy örömet okoznak Fent, egyszerü hitükkel.

 

    (Lehetséges hogy ez az oka annak, hogy a Chábád szokás szerint egyáltalán nem diszitik fel az ünnepi sátrat, hanem inkább a hit és micvák zsidók közötti terjesztésével foglalkoznak).

 

                   "Ég" és "föld" találkozik

               

     A Bást figyelmeztette tanitványait: Igyekezzetek hogy legyen nálatok szoros kapcsolat az ég és a föld között. Az "ég" ebben az értelemben  a Talmud-tudósok, mig a "föld' – az egyszerü emberek, a tudatlan tömegek. Fontos hogy ezek kölcsönös hatással legyenek egymásra, hogy a  kegy és az igazság találkozzanak.

                     Ábrahám – mint példakép

                 

      Ábrahám ősapánk – mondotta a Bást -  bőkezüen adakozó volt, mind pénzével, személyében és – lelkében. Pénzével – hiszen etette ingyen a vándorokat vendégfogadójában. Személyében – mivel személyesen szolgálta ki őket és nem szolgák által. Lelkében pedig azáltal, hogy félbehagyta filozófikus tanulmányait a monoteizmus kérdéseiben és tanitotta az egyszerü embereket.

 

                                        A szóbeli hatás - nagyobb                             

 

   Miért ajánlatos felkeresni  a cáddikot és a szájából hallani a zsidóság űzenetét – kérdezte a Bást – hiszen  jó tulajdonságokat és a helyes viselkedés normáit el lehet sajátitani a moralizáló (muszár= erkölcsjavitó) könyvekből is?

 

De ez nem elég – állapitotta meg. Az amalekita háboru után (2. Mózes, 17, 14) az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: Ird le mindezt, emlékezetül a könyvben (a Tórában) és "tedd Jósuá fülébe", vagyis mondd el neki személyesen is (hogy ki fogom irtani a támadó Amalék irmagját is) mivel szóbelileg ez nagyobb hatást ér el, mintha a könyvből olvasnák 

 

                   "Régi" gyógyszerek

                    

                  A teremtés hat napján az Örökkévaló megteremtette nemcsak az eget  és a földet és mindent ami benne van – hanem a gyógyszereket is az összes betegségre és a vigaszt minden bajra, akár az egyénre akár a közösségre nézve a világ végéig.

                                           A "megfelelő időpont"

                     

      Elődeink megkérdezték – mondotta a Bást – miért nem teremtette az Örökkévaló a világot előbb, korábban: Hiszen a cselekves, alkotás, mindig jobb, pozitivabb, mint az ellenkezője? És miért változott meg akarata (hogy előbb nem akarta teremteni, most meg igen) és miért nem előbb? Hiszen Őt nem a változások jellemzik, ahogy Máláchi, a próféta mondja nevében: "Én, az Isten, nem változtam..." (3. Máláchi, 6). (Lásd erről Az Ősi Forrás(16) Birák és próféták, 310-311 ol').

 

      A Bást válasza:

 

    Az Örökkévaló bölcsessége nemcsak végtelen, hanem magában álló, sajátos (vagyis nem elsajátitott,  tanulás általi, mint az emberé), végtelen és hiánytalan, (vagyis nem hiányzik neki semmi amit pótolnia kellene). Ilyeténmódon nyilvánvaló, hogy az elgondolás megteremteni ezt a világot, nem volt "új" nála, nem született egy bizonyos, általa mért időben, hanem ahogy Ő maga ősi (ősrégi – Kádmon – nincs erre jobb magyar kifejezés), ugyanúgy az akarata is ősi és akarata mindigis az volt, hogy megteremti a világot a megfelelő időpontban (amit természetesen Ő határoz meg) igy aztán szó sem volt, mert nem lehetett, semmiféle változásról, ami akaratát illeti.

 

 

                                          "Örül" – ha meghazudtolják

 

Ennek alapján fogjuk megérteni, hogyan is van az – az ember szabad akaratával és az isteni elrendeléssel. Ennek alapján nem kérdés, hogy lehet az hogy a cáddik jutalmat kap, mig az ellenkezője, a rossz, gonosz ember, büntetést? Hiszen Ő, áldott legyen a Neve, látta maga előtt az összes jövendő nemzedéket és előre tudta hogy ez cádik lesz, amaz meg rásá, és igy ennek muszáj igy lennie! Akkor hogyan lehet megbüntetni az előre determinált rossz embert és jutalmazni a cáddikot?

 

    A válasz: annak ellenére hogy az Örökkévaló előre tudja, mi lesz és hogy lesz – akarata az, hogy mindenki cáddik legyen – és eszerint akarata ütközik előre-tudásával. És az ember szabadon választhatja az isteni akaratot és lehet jó, nem  muszáj az előre determinált rossz ember szerepét vállalnia. Rajta áll és múlik, hogy az isteni akarat győz (és akkor cáddik lesz), vagy beletöródik, rossz ösztöne hatására és ösztökélésére, a negativ determinációba.

 

Mindez azért van igy – hangsulyozza a Bást – mivel ez a világ a kisértés világa és a lelket azért küldték le erre a világra, hogy válasszon az isteni determináció és az akarat között. És az Örökkévaló örül ha "meghazudtolják" és akaratát teljesitik.

                                          "Szomorkodás" = büszkeség

                        

  A  Bást nagyon elitélte a büszkélkedés és fennhéjázás tulajdonságait és azt tartotta, hogy ez minden rossz alapja. Kifejtette, hogy ha nem a rátarti büszkélkedés, ma is elérhetnének az emberek a Tanaiták és Amoriták szellemi szintjét.

Azt is mondta, hogy a szomorkodás, ami szintén egy negativ tulajdonság, szintén a büszkeségből ered és paralell vele: Valaki azt gondolja, hogy mivel ő "nagy ember" – neki nagyobb istenfélőnek kellene lenni – és ezért elszomorodik...

           

               A rátartiság – rosszabb min a bűn

 

        További bizonyiték arra nézve hogy a büszke rátartiság, rosszabb mint a vétek: Minden fajta bűnnel és tisztátalansággal kapcsolatban, azt mondja az Irás, hogy "velűk lakózóm, tisztátalanságuk közepette" (3. Mózes, 16, 16), viszont a durva, faragatlan büszkélkedőkkel szemben azt mondja az Örökkévalő, hogy  "én és ők nem vagyunk képesek egy fedél alatt lakni (Szota, 5), ahogy a  Zsoltáros is mondja:"a nagyra törőt és a kevély szivüt nem tudom elviselni..." (Zsolt. 101, 5).

 

                                   Van aki tudja...

                              

     Egyszer valaki panaszkodott a Bást füle hallatára és azt mondta, hogy egész életében az Örökkévalót szolgálta és nem ért el semmit, mert ugyanolyan "senki

és semmi maradt ami volt.

 

A Bást azt mondta neki, hogy téved, elért egy magas fokozatot, mivel tudasodott benne, hogy ő  senki, vagyis elérte a szerénység felső fokát.

 

                                     Nem ér rá...

                               

      Amikor egy ember szolgálja az Örökkévalót, minden idejében, minden percben, akkor "nem ér rá"  büszkélkedni, vagy más, rossz szokásoknak áldozni.

 

                                    Szenvedni – a menyországban

                                    

     Az idők végén nem lesz pokol (géhinom=gyehenna) és a rosszakat a menyországba irányitják,  ahol attól fognak "szenvedni", hogy az emberek ott lelkesen imádkoznak, táncolnak és tanulnak Tórát. Ők nincsenek ehhez hozzászokva ...

                                           Egyedül maradt...                               

      

Hallottam mesteremtől: "Amikor a Tudás fája (rossz és jó) mellett kisérték őt¸volt vele sok ember. Amikor az Élet Fája mellett mentek el, már kevesebben voltak és amikor bementek a belső menyországba, számuk még csökkent, úgy hogy egyedül maradt" (Ben Porát Joszéf).

 

                                Ragaszkodni a gyökerekhez

                                

     Mivel a lelkek odafent, össze vannak kötve gyökerükkel – ügyelni kell arra, hogy "lenti" létük ne váljon semmivé, (vagyis) képesek legyenek belakni a testet amelyben vannak. Kell – vagyis az az ideális – ha tapadnak (ragaszkodnak) gyökerükhöz. Ez úgy érhető el, ha  az ember, aki gyakorlati (materiális) dolgokkal foglalkozik – gondolatban nem távolodik el az Örökkévalótól. Igy mindennapi tevékenységével  is az Örökkévalót igyekszik szolgálni. (Maor Vösemes, Pr Pinchász).

 

                                    A micvák "teste"

                               

       Mindennek van teste és lelke , a Tórának is, valamint a parancsolatoknak. Az ember élvezi ezen a világon a micvák "testét", mig éltető erejüket a túlvilágon. A kenyér amit az ember eszik – éltető ereje a szó, ami elhangzik az Örökkévalótól.

                                        

  Az egót kiktatni

                          

     A lélek tanulja a Tórát az Örökkévalótól az Égi jesivában (Metivta dörákiá) és lemegy az alsó régiókba, nemcsak azért hogy ott a Tórával foglalkozzon, hanem azért hogy az egót semmivé tegye. Még aki valóban "valaki" a Tóra és a Micvák vonatkozásában –  az is köteles az egót kiiktatni.

 

                                         A vakarózás nem tesz jót...

                              

          Ne menjen az ember teste vágyai után, amik nem egyéb mint egyfajta kiütés, lepra, akárcsak egy mérges kigyó. Mire hasonlit ez? Egy kiütéses, leprás emberre, akinek úgy tünik, hogy a vakarózás jót tesz neki, pedig éppen ellenkezőleg, ez csak árt a betegségnek és  súlyosbitja azt.

         Igy van az ember teste vágyaival is: azt hiszi hogy ez jó neki, élvezettel és élettel teliti, pedig valójában elveszejti testét és aláássa egészségét: azáltal, hogy eltávolodik az Örökkévalótól – szenvedés és fájdalom jön rá. A test pedig azért lett teremtve, hogy a lélek után menjen és a anyagba lelket öntsön.

 

                                          Segits a  "szamár"nak...                    

   "Ha látod ellenséged szamarát, amint terhe alatt roskadozik - - -" (2, Mózes,23,5).

 

A Bást ezt igy magyarázta:  a "szamár" az ember teste; mig "ellenséged" – az a rossz ösztön. Ha  a test (Chámor= szamár, chómer=anyag), teher alatt roskadozik (betegség, vagy  a rossz megélhetési viszonyok miatt), "segits neki vele együtt" – imával, vagyis imádkozz hogy megtérjen. "Vele együtt" – vagyis az ima az esendő testet is kötelezi, mivel az a feltétel a megtérésre. ("Degel Máchne Efrájim")

 

                                             A test – "nyersanyag"

                      

  "Ha látod ellenséged szamarát, amint terhe alatt roskadozik és nem akarózik segiteni neki – (ne tedd ezt, hanem) segits neki...!" (uo).

    

  A Bást szerint a test az anyag  (Chámor-Chómer) és a lélek az ami az anyagot formába önti. Az Örökkévaló a testet a magatehetetlen esendőségében, mint egyfajta "nyersanyagot" teremtette, hogy az megfelelő "edény"ként szolgáljon a léleknek. Másszóval, ez az a "teher" ami alatt a test roskadozik.(Folyt-köv-)