A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL - CÁV - 2014

 

A MENNYISÉGI TÖBBLET

 

     A Cáv heti szakasz a második, amely az áldozatok törvényeivel foglalkozik, az előző, a Vájikrá után. Ez a szakasz nagyrészt kiegészíti az előzőt, és hozzátesz azokhoz az utasításokhoz, amelyeket már az előzőben tárgyaltunk.

 

Ennek ellenére, amikor a szakasz  említi azokat az áldozatokat, amelyekről már szó volt az előzőben is – azzal kezdi, hogy „Ez az olá tana”, „ez a minchá tana” és a többi. Ez magyarázatra szorul. Mivel – általában – egy ilyen kezdés azt jelzi, hogy itt valami új dologról van szó, valamelyik micvának a részletes ismertetéséről.

Itt azonban ez nem állja meg a helyét, mivel azon áldozatok legtöbb halachája és részletes utasításai már ismertek az előző szakaszból.

 

 Mit jelentsen tehát itt az „ez az olá tana” (Zot torát háolá) bevezetés?

 

          A BEVEZETÉS JELENTÉSE

 

     A bevezető szavakra (Zot torát háolá) megjegyzi Rási, hogy mindenütt, ahol a Tóra (Tan)  szó áll – ott ez valamit tanít, amit nélküle nem tudnánk. Itt az olá – vagyis az égőáldozatnál – arra tanít, hogy az olá minden fajtájának egy a „használati utasítása”: ha már „felment” – nem megy le.

 

     Így magyarázza Rási még egy alkalommal – a Minchá áldozatnál is. Azonban három további alkalommal, ahol szintén használja az Írás a „Zot torát” kifejezést – az "ásám" "slámim" és "chátát" áldozatfajtáknál – Rási nem mond semmit.

 

Ebből arra lehet következtetnünk, hogy az a regula, hogy ez a kifejezés – valami többletre tanít bennünket – csak ott érvényes, ahol ez a két szó: Zot torát fölösleges. Azonban ahol ez szükséges, vagyis ahol a Tóra egy sor új intézkedést, szabályt és háláchát hoz – ott ez a bevezetés helyénvaló és szükséges.

 

     MENNYISÉG ÉS MINŐSÉG

 

       Amikor jövünk és megvizsgáljuk, mik is azok az új halachák, amelyekkel szakaszunkban találkozunk – kiderül, hogy az ásám és todá áldozatok vonatkozásában minden  új, ezek egyáltalán nem fordultak elő Vájikrá szakaszában, míg a chátát már részletesen tárgyalva volt ott.

A lényeges újítás szakaszunkban az a mondat, amely kimondja, hogy „azon a helyen, ahol levágják az olá (égő)áldozatot – vágják le a chátát áldozatot is”  3.Mózes,6,18). Ebből megtudjuk – mintegy mellékesen – hol kell a chátát áldozatot  levágni.

 

      Ebből azt a konklúziót lehet leszűrni, hogy a többlet, amit szakaszunkban találunk az előzővel szemben – két részre oszlik: van  minőségi többlet, vagyis további részletek a már előbb említettekre vonatkozólag, és mennyiségbeli többlet, további új áldozatok, amelyek eddig egyáltalán nem voltak említve.

 

     JÖN A NAGY FÉNY

 

         Az a tény, hogy mindkét többlet egyazon bevezetést kapja – zot torát – arra utal, hogy a minőség és a mennyiség azonos elbírálás alá esik. Néha valóban úgy tűnhet, hogy csak a minőség számít és a mennyiség nem jelent igazi eredményt.

   Itt azonban a Tóra arra tanít bennünket, hogy a mennyiség is nagyon fontos lehet, és végeredményben a mennyiségbeli többletből jön a minőség növekedése is.

 

    Így van ez a zsidó emberek szívének közelítésével mennybeli atyjukhoz. Minél több zsidóval foglalkozunk, minél több embert közelítünk a Tórához és a parancsolatok betartásához – olyan zsidókat is, akik egyelőre nem néznek ki „megfelelőnek” erre – annál nagyobb, hatalmasabb fény támad, amely minőségében is nagy és hatásos lesz.

 

Ez a fény fogja eliminálni a galut korlátait, és elhozni az igazi és teljes megváltást.