A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (16)                                                              

 

                               Hogy a test ne legyen szamár...

 

 "Ha látod..."

 

   Ha jól megnézed az "anyagot", amely a szamárhoz hasonlitható, durvasága és érzéketlensége miatt a szellemiek iránt, két dolgot fogsz tapasztalni:

1)      Hogy az "anyagod", vagyis materiális mibenléted, tulajdonképpen az ellenséged neked, mivel az mindig az otromba anyagiság felé húz és gyülöli a szellemiséget, amitől viszolyog.

2)      Hogy a "szamár" (vagyis a materiális anyagiasság), lustán heverész csupán és nem teljesiti az isteni akaratot, amiért a világ megteremtetett. Ennél fogva előállhat az a helyzet, hogy elhanyagolod és nem segitesz neki – ne tedd ezt, ne viselkedj igy (hogy nem segitesz az anyagnak teljesiteni Fentről előirt feladatát,vagyis) belekezdesz önsanyargató böjtökbe, hogy összetörd az anyagot – tudd meg, hogy nem ez a Tóra útja. A Tóra szerint tilos sanyargatni és kinozni a testet – hanem segiteni kell neki. Hagyd a testet, hogy legyen test, de irányitsd, oktasd és vezesd úgy, hogy ne legyen--- szamár.

 

                                                  Eltávolitani a salakot

                 

                     Az ötvös, mielőtt összeheggeszt két ezüst ékszert, előbb gondosan megtisztitja őket és lekapar róluk minden idegen anyagot, hogy ne legyen rajtuk egy csepp piszok sem, amely a kettő között lappang és akadályozza a tökéletes összeforradást..

 

     Ilyetén módon nem lehet tökéletesen egyesülni az Örökkévalóval, amig a szivről nem távolitjuk el az oda tapadó "piszkot" és oda nem való idegen gondolatokat.Ez az amit Salamon mondott as Példabeszédekben "Ha úgy keresed mint az ezüstöt - - -" (Pldb.2, 4), úgy kell ragaszkodni ("tapadni") a Tórához, ahogy a két egybeillesztett ezüstedény tapad egymáshoz.

 

                                              A zsidó ember küldetése

                        

      Minden zsidó ember egy küldetéssel jön erre a világra, hogy betöltsön egy feladatot, a Tóra küldetésében, vagyis hogy felfedje  a Tóra fényét az emberiségnek. Ebben a küldetésben ő jár és kel világszerte, akár szülővárosában teszi ezt, akár másutt, ahová eljut élete során.

 

                                           Az egyetlen lehetőség...

                         

   A baj és a bánat, nem jönnek az emberre "véletlenül" – nincsenek véletlenek – hanem természetesen, az Örökkévaló elrendelésére.  Aki meg akar szökni előlük, vagyis maga után hagyni baját és fájdalmát, ez arra az állapotos asszonyra hasonlit, aki  elmegy egy más városba és azt hiszi hogy ezáltal megszabadul állapotától, vagy a szülés fájdalmaitól (ami természetesen egy nonsense), mivel a fájdalmak vele mennek, elkisérik bárhová is menekül.

    Ebben az esetben – ha valaki bajban van – a tanács ragaszkodni az Örökkévalóhoz és imádkozni Hozzá, hogy segitsen ki a bajból. Ahogy a  Zsoltáros mondja: "Szorongásomban hivtam az Örökkévalót, aki  tág teret engedett nekem" (Zsolt.118, 5). A "szorongás" arra utal, mintha egy szük helyen lenne valaki bezárva és ott eluralkodik rajta a félelem, mig a tág tér – ennek az ellenkezője.

 

     Igy volt ez az egyiptomi kiszabadulás soran is – folytatja a Bást. Amikor a zsidók látták az utánuk iramodó, üldöző, egyiptomi hadsereget, nagyon féltek és kiáltottak az

Örökkévalóhoz, mivel megértették hogy ez  - az Ő segitsége – az egyetlen lehetőségük a megmenekülésre.

                                            

               A parancsolatok szellemisége...

                

   A parancsolatok és ami bennük rejlik – az maga az örökkévalóság a maga szellemiségében, annak ellenére hogy legtöbbje nagyonis gyakorlati és időhöz van kötve. Meg kell tanulni a parancsolatokban rejlő szellemi tartalmat és tanulságokat.

                                             ...A gondolat világában              

     Az időfelettiség csak a gondolatban létezik. Egy házat felépiteni , a sok benne lévő szobával – sok időbe telik, ugyancsak egy  kertet ültetni , sok gyümölcsfával – évekbe telik. Gondolatban ezt le lehet bonyolitani egy másodperc alatt. A gondolat leröviditi a dolgokat, mig a gyakorlati tevékenység eltarthat hosszu ideig. Ennélfogva  a parancsolatokat először a gondolat világában kell  megcselekedni, a földhözragadottság elhagyásával.

 

                                            A pásztorból lett Pásztor

                    

     "Mózes pedig pásztor volt" – mondja a Tóra (2.Mózes, 3,1), vagyis Mózes azért lett azzá ami lett,mivel pásztor volt a pusztaságban és ott hallotta az Örökkévaló szavát a nyáj között...

 

                                                A belülről romlott...                       

        

            A Bást sokat foglalkozott az emberben felmerülő "idegen (vétkes) gondolatokkal" (máchsávot zárot), amelyek elterelik a figyelmet az imától és azzal hogy mit kell tenni ezen gondolatok eliminálására.

 

Igy mondotta, például, hogy ha valaki szent dolgokról beszél és közben gondolatai másutt kalandoznak, ez olyan mintha fattya (mámzér) született volna; mivel a fattyu  külsőleg úgy néz ki mint a normális ember, de belülről romlott, meghibásodott¸ugyanaz a helyzet, ha szent gondolatokat fejez ki és közben gondolatai másutt járnak.

 

                                        A Tóra az "idegen gondolatok" ellen

                              

    Mi a teendő? Ha ilyesmi történik, hogy rossz gondolatok foglalkoztatják, szégyelje el magát, mint az az ember, akit kiutasitottak a királyi lakosztályból és igyekezzen oda visszatérni, megbánást tanusitva és megalázkodva...

 

     Praktikus tanácsként azt is mondta a Bást, hogy a Tóra-tanulás, ami örömben és nagy vehemenciával történik – szintén elejét veszi annak, hogy valaki az "idegen gondolatok" fogságába essen.

                                                  

                                A megszokott csodák

       Mi az amit mi csodának nevezünk? A Bást szerint minden természetes jelenség, amit észlelünk – tulajdonképpen csoda, legalábbis először. Utána, ha hozzászoktunk, akkor válik természetessé.

 

                                            Mit tesz a pipafüst?

     A Bást, és nyomában töb lengyelországi cáddik, többek között arról hiresültek el, hogy néha pipáztak, miközben a legmélyebb gondolatokba merültek. Ebben a vonatkozásban adott a Bást érdekes és egyedülálló magyarázatott, arra nézve, miért lett ismeretes az utóbbi nemzedékekben a dohány ( tabák) nevü fü? Azért – mondta – mert vannak az utóbbi időkben olyan drága lelkek, amelyek nem képesek "materiálózódni" és emberi alakot ölteni és ezeket egy speciális illattal lehet "megváltani" (vagyis nyugvópontra juttatni), mint ahogy vannak olyan speciális "szikrák" amelyeket nem lehet az étkezés által "felhozni", hanem csak a dohány illata által. (Mint tudjuk, a szétszórt lelki "szikrák" összegyüjtése és nyugvópontra juttatása – elsődleges feladat a básti kabbala szerint).                                                                          

          

                                             Mi van a kapu előtt?                          

           "Ez az Örökkévaló kapuja – a cáddikok jönnek be rajta" (Zsolt.118,20). Nagyapám (a Bást) szokta volt mondani, hogy a cáddikok az Örökkévaló kapuja. Testvérem, reb Mose Chájjim Efrájim mondta, arra az Irásversre, hogy "a bejáratnál a vétek leselkedik" (1.Mózes, 4,7), hogy ezen bejárat előtt leselkedik a rossz ösztön és rábeszéli az embereket, hogy  ne hallgassanak a cáddikokra--- (rabbi Baruch, a Bást unokája).

 

                                              A szellemi érzékszervek                            

      Mint ismeretes, az ember öt  "külső" érzékkel rendelkezik: lát, hall, szagol, izlel és tapint. Ezzel szemben – modja a Bást – van öt szellemi érzékszerve is. Ezek a szivben vannak, mivel a sziv "látja" a bölcsességet,  a sziv hall, érzékeli a szagot, izlel és előrelátó (ami megfelel a tapintásnak). Tisztán kell tartani a külső érzék szerveket, hogy a szentség áthathassa a belsőket.

 

Bileám, a gój "próféta", a gonosz varázsló, tisztátalanná tette a külső érzékszerveket és igy nem érhette el a próféta szent státusát, ami előfeltétel ahhoz hogy próféta lehessen.

 

    A probléma az volt, hogy kellett hogy próféta legyen, ahogy azt a Midrás mondja: Azért kellett hogy Bileám próféta lehessen, hogy a gójok ne mondhassák: Bezzeg, ha nekünk is lenne prófétánk, mint a zsidóknak, akkor mi is megtérnénk (Midrás rábbá, pr Bálák).

  Mit tett az Örökkévaló? Bileám egyik szemére megvakult és nem látott- Igy ezzel a szemével nem tudott vétkezni és erre – a nem müködő szemére -  érvényesült a profécia szentsége. Rási az itteni versre – "és szólott a zártszemü férfiu" (4. Mózes, 24, 15) Onkelosz arameus forditását idézi, aki a "zártszemüt"  ellenkező értelemben "jól látó"nak forditja. Mivel erre a szemére vak volt és nem vétkezett – ezért ezzel "jól látta" a próféciát. (folyt-köv