A ZSIDÓK CSAK EGY PITI MINISZTERELNŐK-HELYETTEST ÉRNEK

 

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK SAJÁT NAIVITÁSUK

(UNDERSTATEMENT) ÁLDOZATAI VOLTAK

 

" A magyarországi zsidók többsége még az auschwitzi rámpán is bízott a magyar közigazgatásban, megadóan elfogadta a magyar jogrendszert, tudomásul vette a magyar kormány intézkedéseit. Mert nem hitték el, hogy magyar állampolgárként velük is megtörténhet az, ami később szörnyű valósággá vált" – HEISLER, BESZÉDÉBEN A MÁRCIUS 19-I EMLÉKGYÜLÉSEN, AMELYEN AZ IZRAELI NAGYKÖVET IS FELSZÓLALT (MŰSORON KIVÚL)

 

 

Czene Gábor Népszabadság

 

Megtanultuk, hogy nem szabad a mindenkori hatalomban vakon, feltétel nélkül megbízni – mondta Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Dohány utcai zsinagóga előtti téren. A zsinagóga kerítésén gyászlobogók emlékeztettek a tragikus dátumra: 1944 március 19-re, Magyarország német megszállására. Az erős szél ellenére több ezren vettek részt az eseményen.

Az eseményre meghívták a kormányfőt is. Orbán Viktor nem jött el, de Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes és Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök főtanácsadója ott volt. A színpad előtt elhelyezett székeken ült Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke, Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke, Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetője és Schweitzer József nyugalmazott országos  főrabbi is – vagy például a fideszes Deutsch Tamás, a kereszténydemokrata Lukács Tamás és a „szocdemek" elnöke, Schmuck Andor. Hátrébb, a tömegben elvegyülve állt Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor.

 

      1944 március 19-e a magyar történelem gyásznapja, mindnyájunk gyásznapja – kezdte beszédét Heisler András. Ezen a napon vonultak be a náci csapatok Magyarországra, foglalták el hazánkat. A magyar történelemírás sötét napja, de nem sorsfordító a magyarországi zsidóság életében. „A megszállással az út, amelyet az ország akkori vezetői számunkra kijelöltek, már korábban elkezdett épülni" – állapította meg a Mazsihisz elnöke.

Ma nem csak hazánkat siratjuk – folytatta. Arra a hatszázezer ártatlanul elhurcolt és elpusztított társunkra is emlékezünk, akiknek a jogfosztása, kirekesztése már jóval korábban elkezdődött. Numerus clausus, zsidótörvények, Kamenyec-Podolszkij,  – ezek voltak a jelzőtáblái annak az útnak, amely a náci megszálláson keresztül a deportáláshoz, Auschwitzhoz és a nyilas vérengzéshez vezetett.

 

Gyakran elhangzik a kérdés, hogyan lehetett Magyarországon sok százezer embert szinte ellenállás nélkül vagonokba terelni. Heisler András szerint a válasz fájdalmasan egyszerű: húsz év szisztematikus jogfosztása kellett ahhoz, hogy a magyarországi zsidók némán, lehajtott fejjel és feltartott kezekkel vonuljanak végig az utcákon, megalázva és megadóan szálljanak fel a marhavagonokba.

A Mazsihisz elnöke felidézte, hogy anyai nagyanyját – akit soha nem ismerhetett meg –, édesanyját és nővérét nyolcvan társukkal együtt egy vasúti kocsiba zsúfolva vagonírozták be. A magyarországi zsidók többsége még az auschwitzi rámpán is bízott a magyar közigazgatásban, megadóan elfogadta a magyar jogrendszert, tudomásul vette a magyar kormány intézkedéseit. Mert nem hitték el, hogy magyar állampolgárként velük is megtörténhet az, ami később szörnyű valósággá vált.

Heisler András hangsúlyozta, hogy a magyar holokauszt tragédiájának ez egy külön fejezete, amelynek máig szóló tanulságai vannak. „Megtanultuk, hogy sehol a világon a diaszpórai zsidóságnak, de bármely más kisebbségnek sem szabad a mindenkori hatalomban vakon, feltétel nélkül megbíznia. Ha kell, fel kell emelni a szavunkat. Ha kell, kritikával kell illetnünk az ország vezetőit. Ha kell, nemet kell tudnunk mondani a hatalomnak" – jelentette ki nagy taps kíséretében a Mazsihisz elnöke.

 

    Az előre megadott programtól eltérőn színpadra lépett Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete is. Izrael állama a letéteményese annak, hogy a világ zsidósága védve legyen az ordas eszmék ellen – mondta. Nem fogadjuk el – tette hozzá –, hogy a holokauszt populista politikák eszközévé váljon. „Nincs erkölcstelenebb dolog a holokauszt tagadásánál" – hangsúlyozta a nagykövet, aki úgy fogalmazott: úgynevezett zsidókérdés nem létezik, hanem az a súlyos társadalmi probléma létezik, amit rasszizmusnak, antiszemitizmusnak hívunk.

HIRDETÉS

Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója az élet legtorzabb „adományának" nevezte, hogy képzeletben újra átélhetjük azt, ami már megtörtént velünk. Vagy majdnem azt – a hetven évvel ezelőtti drámai esemény után.
A magyarországi holokauszt nem 1944 március 19-én kezdődött – mondta Zoltai Gusztáv is.

A zsidóellenes érzelmek felkeltésének évszázados hagyományai vannak, sőt: kipróbált módszerei. A náci hadigépezet bevonulása Magyarországra inkább volt nevezhető a bajtársi szövetség kiterjesztésének, semmint később szoborban megformálható leigázási eseménynek.(Zoltai beszédét ennél a pontnál taps szakította félbe.)

Hogyan lesz a náci osztagosokból címeres sas, Horthy államából meg a nyilasokból Gábriel arkangyal? A Mazsihisz ügyvezető igazgatója közölte: ha ezen az ösvényen haladunk tovább, ha meghamisítjuk a valóságot, és ellenkezőjére fordítjuk az igazságot, már nem tudjuk soha a jóra, az emberségre tanítani a gyermekeinket.

A magyarországi szélsőjobboldal készülődik – mondta Zoltai Gusztáv, remélve, hogy az „állam teljes felelősséggel fellép ellenük, együttműködik minden progresszív erővel".

Kardos Péter főrabbi beszédében megemlékezett a vészkorszak egyik túlélőjéről, Klári néniről, aki a napokban halt meg.

 Karsai László történész egyebek mellett azt a levelet idézte, amelyet Horthy Miklós kormányzó 1943 áprilisában írt Hitlernek (miután Hitler szemrehányásokkal halmozta el, hogy túlságosan enyhén bánik a zsidókkal):

„Ebben a kérdésben minden elbizakodottság nélkül hivatkozhatom arra, hogy annak idején én voltam az első, aki szót emeltem a zsidók destruktív magatartása ellen, és azóta megfelelő intézkedéseket tettem befolyásuk visszaszorítására... a zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani".

 

   VÉGRE IS HAJTOTTÁK.