B IRÁK ÉS PRÓFÉTÁK(39)

SMÁJÁ, AZ „ISTEN EMBERE”

 

    I 

Miután kész tény lett, hogy Jeroveám puccskísérlete sikerrel járt, és ő uralja a tíz törzset, míg a törvényes – bár nem túl okos – királynak, Rechávámnak csak két törzs maradt, Rechávám hazaszaladt Schemből – ahol majdnem megkövezték – Jeruzsálembe, ahol mobilizálta hadseregét, amely száznyolcvanezer harcedzett és jól kiképzett fiatalból állt, és harcba készült szállni a lázadó Jeroveám ellen, hogy visszaszerezze a királyságot, Dávid és Salamon örökét.

 

    Itt lépett sorompóba Smájá, „Isten embere”, vagyis próféta (Mózest is Isten emberének nevezi a Tóra – 5Móz 33,1), és az Örökkévaló nevében felhívással fordult Rechávámhoz: „Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok, testvéretek, Izrael ellen! Mindenki menjen haza, mert tőlem ered ez a dolog... és ők hallgattak az Örökkévaló szavára és visszavonultak, ahogy az Örökkévaló parancsolta”. (1Kir 12,22–24)

 A párhuzamos Krónikák könyvében (2Krón 12,5), azt látjuk, hogy uralma megszilárdulásával Rechávám elhagyta a Tóra ösvényeit, és az azonnali büntetés nem maradt el: Sisák Egyiptom királya felvonult, elfoglalta Júdeát és Jeruzsálemet. Smájá figyelmeztette Rechávámot az ok és okozat közötti kapcsoltra, erre a király és vezérei magukba szálltak és megtértek, mire a fáraó elvonult, miután kirabolta Jeruzsálemet és a Szentélyt, és hűbéresévé tette Júdeát. Később (uo. 15) azt látjuk, hogy Rechávám országlásának története Smájá próféta és Idó, a látnok könyvében vannak megírva. Ez a könyv, mint sok más is, elveszett és nem jutott el hozzánk.

 

Bölcseink szerint Smájá Jeruzsálemben élt, és „bár Áchijá, a silóbeli még élt, nem ment fel városából Jeruzsálembe, és nem folyt bele az ügyekbe, mert teljesen vak volt”. (Dáát Mikrá)

 

* * *

IDÓ, A LÁTNOK

  

Smájá próféta társa a fent említett történelemkönyv megírásában. Nagyon kevés adatunk van róla. Egyesek szerint azonos azzal a bizonyos névtelen prófétával, „Isten emberével”, aki Júdeából jött Bét-Élbe, ahol Jeroveám éppen felavatta a pogány oltárt, és figyelmeztette, hogy ennek rossz vége lesz (1Kir 13,1–10). Bölcseink Idóval azonosították ezt a névtelen prófétát (Pszikta döráv Káhána 2,85 és Szánhedrin 89a). Egy másik Midrás(*) szerint a sunémita nagyasszony, aki Elisa prófétát vendégül látta – Idó, a próféta felesége volt (Pirké dröbbi Eliezer 33).

Hasonló néven szerepelt Zechárjá próféta apja is, aki Bölcseink szerint szintén próféta volt.

 

* * *

 

MICHÁJHU BEN JIMLÁ

 

       Próféta Ácháv király idejében. Állítólag Élijáhu tanítványa volt. Mint mestere, ő is egyedül állt ki négyszáz hamis prófétával szemben, akik „rendelésre” prófétálták, amit a király hallani akart.

 

    Amikor Ácháv, Izrael királya és Jehosáfát, Júdea királya háborúzni mentek  Rámot Gileád ellen, amit a szomszédos arámiak elfoglaltak – összetrombitáltak Somronban négyszáz hamis prófétát, akik egyhangúlag nagy győzelmet ígértek a két király seregeinek. Azonban Jehosáfát, aki egy istenfélő király volt, megérezte, hogy ezek álpróféták, akikre nem lehet adni, és megkérdezte Áchávot: Nincs itt véletlenül egy prófétája az Örökkévalónak, akit meg lehetne kérdezni?

 

Ácháv válasza: Van, éppen van, de én nem szeretem, mert mindig ellenem beszél. Mivel azonban Josáfát presszionálta – Ácháv küldetett Michájhu Ben Jimláért (akit éppen börtönben tartott), és a küldönc aki hozta, útközben próbálta meggyőzni, hogy legyen okos, és mondja ő is azt, amit a többi (ál)próféta mond, vagyis hogy az expedíció sikeres lesz. Michájhu azonban azt mondta, hogy ő csak azt mondhatja, amit az Örökkévaló a szájába ad.

 

Amikor Ácháv megkérdezte, mi a véleménye, ő gúnyosan csak annyit mondott, hogy menj, és járj sikerrel. Ácháv elértette, hogy a próféta gúnyolódik (mivel nem mondta szavait „Isten nevében” – Kimchi), és azt mondta neki: Hányszor eskesselek meg téged, hogy csak az igazat mond, Isten nevében.

 

 Erre azt mondta Michájhu:

Láttam Izraelt amint szétszéled a hegyeken, mint a nyáj, melynek nincs pásztora és az Örökkévaló azt mondta: Nincsen uruk (vezetőjük) ezeknek, menjenek haza békében! Mondá erre Izrael királya (Ácháv) Jehosáfátnak: Mondtam neked, hogy nem jövendöl ez nekem jót, csak rosszat!

 

* * *

    Ennek utána azt mondta Michájhu: „Akkor hallgasd meg, mit mondott az Örökkévaló:

Láttam az Örökkévalót, amint ül trónusán, és az égi seregek körülötte, jobbján és balján.

 

És mondta az Örökkévaló: Ki fogja rávenni  Áchávot, hogy hadba vonuljon és elessen Rámot Gileádnál?  És az egyik ezt mondta, a másik meg amazt. Ekkor jött egy szellem (Bölcseink szerint az Ácháv által meggyilkoltatott Návot szelleme-lelke), és azt mondta: Majd én. Az Örökkévaló kérdésére, hogyan szándékozik ezt tenni, a szellem azt válaszolta: Én majd hazug szellem leszek prófétái szájában. Mire az Örökkévaló azt válaszolta: Sikerülni fog , menj és tégy így!

 

Íme – folyatta Michájhu – az Örökkévaló adott hazug szellemet  ezen prófétáid szájába,  az Örökkévaló elrendelte vesztedet!” (1Kir 22,19–23)

 

      Ez volt Michájhu nagy jelenése, amikor egyedül, négyszáz álprófétával szemben kimondta az isteni igazságot. Ekkor jött Cidkijáhu ben Knááná, a hamis próféták feje, arcul ütötte Michájhut, és azt mondta neki: „Érdekes, talán eltávozott tőlem az Örökkévaló szelleme, hogy veled beszéljen?  

 

       Michájhu válasza: Majd meglátod azon a napon, amikor egy belső szobában fogsz elbújni”  (uo. 24–25).

 

     Ácháv azonban olyan magabiztos volt, hogy semmi sem győzte meg. Hitt az álprófétában – mert akart hinni. Michájhut visszavitette a börtönbe és meghagyta, hogy száraz kenyéren és vízen tartsák, „amíg békében  vissza nem térek (a hadjáratból)”. (uo. 27). Michájhu rámondta az áment: „Ha visszatérsz békében – nem az Örökkévaló beszélt hozzám!”

 

Ácháv, mint tudjuk, elesett a harcmezőn. Mi lett a sorsa a bátor prófétának? Nem tudjuk.

 

JÉHU BEN CHÁNÁNI

 

     Egyszer említett próféta (1Kir 16,1–4), aki speciális küldetésben jött az Örökkévaló nevében Báásához, Izrael királyához, aki Jeroveám nyomdokain haladt, és vétekre csábította Izraelt. Ez a Báásá Jiszáchár törzséből való volt, felkelést szervezett Jeroveám fia, Nádáv ellen, kiirtotta az egész Jeroveám családot, ahogy ezt Áchijá megjövendölte.

 

   Ez a pártütő Báásá huszonnégy évig uralkodott Szamáriában. Jéhu eljött hozzá, figyelmeztette az Örökkévaló nevében, hogy az ő „háza” is hasonló sorsra jut, mint Jeroveám házá. Valóban, fia, aki utána uralkodott, szintén felkelés áldozata lett: megölte őt egy Zimri nevű tiszt (aki a harci szekereket felügyelte), majd kiirtotta az egész Báásá családot, ahogy ő tette Jeroveámmal.

 

EGY NÉVTELEN PRÓFÉTA (1Kir 20,13)

 

      Ácháv, Izrael királya, az arámi szomszéddal folytatott háborúiban többször volt veszélyben. Ekkor, három ízben is eljött hozzá egy névtelen próféta (1Kir 20. fejezet), és megmondta neki, mit tegyen, hogy győzzön a nagy túlerővel szemben. Bölcseink ezt a névtelen prófétát az előbb említett Michájhu ben Jimlával azonosítják.

 

 Van aki azzal magyarázza a próféta nevének elhallgatását, hogy ez Ácháv idejében volt, akinek pogány felesége, Izevel, üldözte és megölette a prófétákat, Élijáhut is halálra kerestette. Ezért kellett a próféták személyazonosságát titokban tartani. Jellemző Áchávra, hogy elfogadta és néhol meghallgatta azon próféták tanácsait, akiket felesége meg akart öletni.

 

BARUCH BEN NÉRIJA, JEREMIÁS ÍRÓDEÁKJA

    

Baruch ben Nérijá, ben Máchszéja, Jeremiás próféta tanítványa és íródeákja volt. Rási(*) szerint ő és apja is próféták voltak. Ezt Rási a Talmudra(*) alapozza (Megilla 14), de vannak midrási források, amelyek kétségbe vonják ezt.

 

    Baruch Jeremiással együtt fogolyként került Egyiptomba, de utána Nebukodnecár Babilóniába vitette őket, és ott haltak meg. Egy Midrás(*) szerint Baruch élve került az égbe, akárcsak Élijáhu, a nagy próféta (Derech Erec Zuta a). Egyesek szerint Baruch és Jeremiás rokonok voltak és mindketten Ráchávtól, a jerikói bordélyosnőtól származtak, aki a hagyomány szerint betért és Jehósuá feleségül vette. Őnagyságától – a hagyomány szerint – „nyolc kohanita származott, akik próféták is voltak, köztük Nérija, Baruch, Szrájá, Máchszéja, Jeremiás (és apja), Chilkijá, Chánámél és Sálum” (Megilla 14,b).

 

NÉRIJA (Baruch édesapja)             

  Azon mondás alapján számít prófétának, hogy a fia is az volt. Ő is Rácháv és Jehósuá leszármazottja volt, (lásd a listát fiánál, Baruchnál).

 

   ÁZÁRJÁ BEN ODÉD

 

         Ászá, Júdea királyának idejében prófétált (2Krón 15,1–2).

 

Ez az Ászá, Ávijá fia, egy rendes, vallásos király volt, aki őrizte a Tóra alapjait és aszerint élt. Ennek értelmében eltávolította a bálványokat az országból, és amikor rátört az ellenség – Zerách, a néger (etióp?) egymillió katonával és háromszáz harckocsival –, Ászá kérte Örökkévaló Istenét, segítsen, mondván:  „Örökkévaló Istenünk, segítsd a gyengét az erőssel szemben, Örökkévaló Istenünk, mert reád támaszkodunk és a nevedben jöttünk (harcolni) ezzel a tömeggel, Örökkévaló Istenünk, mutasd meg nekik, hogy ellened ember nem tehet semmit.” (2Krón 14, 10).

 

      Ászá, akinek fele annyi katonája volt, mint az ellenségnek, (ötszáznyolcvanezer) nagy győzelmet aratott a támadó négerek  ellen, üldözte őket; sokan elestek közülük, és sok zsákmányt szereztek.

 

 Ekkor jött Ázárjáhu ben Odéd, akit megszállt az Örökkévaló szelleme, jött, és azt mondta Ászának:

 

    „Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júdea, meg Benjámin! Az Örökkévaló veletek lesz, ha ti is vele vagytok! Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. Hosszú ideig élt Izrael igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és Tóra (törvény) nélkül. (Ha) nyomorúságában megtért az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, és ha kereste, megtalálta őt. Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a távozó, sem a hazatérő, mert sok baj érte azokat, akik errefelé laktak. Egyik nép a másikat gyötörte, verte egyik város a másikat, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal. Ti azonban –  legyetek erősek, és ne lankadjatok el, mert cselekedeteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15,1–7)

 

   Amikor ezt hallotta Ászá, a próféta szavainak hatására nagy cselekedetre határozta el magát, és kitakarította a bálványokat az országból. (uo.)

 

ODÉD, Ázárjá édesapja

 

   Ugyanott olvashatunk róla, ahol fiáról (lásd fent). Ő is próféta volt, azon elv alapján, hogy aki fiával – a prófétával – együtt említtetik, az maga is próféta volt (Vájikrá rábbá 6, 6), bár Rási listáján nem szerepel.

    

ODÉD – PRÓFÉTA ÁCHÁZ IDEJÉBEN

 

               A Krónikák könyvében (2Krón 28,9) találjuk, hogy „Szamáriában volt egy prófétája az Örökkévalónak, a neve Odéd...” A Széder Olám(*) cimű talmudi történelemkönyv (20. fejezetében) a negyvennyolc próféta között említi, bár Rási listáján nem szerepel. Ez a próféta volt az, aki felhívta az izraeli vezetés figyelmét arra, hogy foglyul ejtett testvéreiket Júdeából engedjék haza, amit meg is tettek.               

 

URIJÁHU ben Smájáhu Kirját Jeárimból (lásd Jer 26,20), aki a nagy prófétával egy időben jövendölte meg Jeruzsálem közeli pusztulását.

 

ELDÁD ÉS MÉDÁD

 

       A pusztaságban prófétáltak (4Móz 11,26–28). A Midrás szerint ők voltak azok, akik felfedték az isteni tervet, miszerint „Mózes meghal és Jehósuá viszi be a népet az országba”. Jehósuá panasz tett rájuk Mózesnél és javasolta, hogy vessék börtönbe mindkettőt, de Mózes megnyugtatta szolgáját, mondván: „Bárcsak az egész zsidó nép próféta lenne”. (uo.)

 

    A hét női prófétát – akik közül csupán Mirjám, Debóra és Chulda voltak „profik” – itt nem említettük. Lásd részletes történetüket Az Ősi Forrás(14) Nők a Bibliában és a Talmudban című kötetben (Budapest, 2005).