A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – MECORA - 2014

 

A  JÖVŐ MÁR ITT VAN

 

    Ez a heti szakasz – Mecora (a bélpoklos) – régen ezen a néven volt ismeretes "Ez legyen a törvény (a poklosságról" (3.Mózes 14,2), mig a későbbi nemzedékek egyszerüen csak Mecora, vagyis néven nevezik.  Ez ugyan csak egy szokás, de nálunk, zsidóknál, a szokás olyan mint a törvény.

De azért meg lehet kérdezni, miért ez a változás? Hiszen a Mecora egy negativ dolog és mint ilyen, nem illik hogy ez legyen egy Tórai szakasz neve.

 

    Talán ez jobban érthető lesz, ha megértjük, miként müködik a poklos tisztulásának folyamata. Először azt mondja a Tóra hogy a poklost el kell hozni a kohanitához, de azután kiderül hogy a kohanita ment ki hozzá, a táboron kivülre (*), ahol a poklos helye volt

 

 Itt azonnal felmerül a kérdés: hogy mehetett a poklos a kohanitához, amikor helye a táboron kivül volt? Hiszen ezt jelzi a másik vers  is, ameky szerint a kohanita jött el hozzá a táboron kivülre, hogy lássa a poklost és megállapitsa helyzetét.

 

IGÉRET A MEGTÉRÉSRE

 

     A VÁLASZt A KÉRDÉSEKRE CSAK a dolgok belső, kabbalisztikus értelmezésében tudjuk felfogni. Mint tudjuk, a poklosság büntetés a rossz nyelvek,  a pletyka és kibeszélés vétkére. Ezért aki ebben vétkes, el kell hagynia Izrael mindhárom szentség-táborát, mivel a pletyka viszályt szit és ez ellentétben va a szentséggel, ami az egység és szolidaritás eredménye.

 Másrészt viszont minden zsidóra vonatkozóan, legyen bárki és bármi -  biztositva vagyunk hogy "a végén bizonyára meg fog térni", mivel az Irás is statuálja, hogy "az eltaszitott sem lesz (vagy ne legyen) eltaszitva" véglegesen (2.Sámuel, 14.14). Erre a Tóra abban a versben utal amely azt mondja hogy "és elhozzák a kohanitához" – ami egyfajta igéret, hogy a végén megtér és eljut a kohanitához. Az "elhozzák" kifejezés arra is utal, hogy akarata ellenére hozzák el és ez az igéret, hogy a végén megtér – még  ha nem is saját szándékából.

 

ÖNERŐBŐL

 

      Azonban, az Örökkévaló azt  akarja, hogy a megtérésre való hajlandóság ne csak "fentről" jöjjön, hanem ő maga is besegitsen ebben; ő maga is ébredjen rá, hogy ez igy nem jó és felhagy rossz szokásaival – meg akar térni.

  

  Bár a folyamat kezdete "fentről" jön – ezt hangsulyozza az, hogy amikor a poklosság kitör rajta – "elhozzák" a kohanitához, akár erőszakkal is – de a folyamat végén  ő maga is átérzi helyzetét és a helyet ahol most van – a táboron kivül – és megtér önerőből, ami a tulajdonképpeni cél.

 

    Ezt jelzi az a pászuk is hogy "kiment a kohanita a táboron kivülre". A kohanita képviseli itt a szentséget és ebben a fázisban a szentség fénye elérkezik és behatol a "táboron kivüli"(*), legeltaszitottabb helyekre is, kivül a szentség három táborán. Ott is fellángol a szentség fénye – maga a "kitaszitott" belátására és kezdeményezésére.

 

A SÖTÉTSÉG VILÁGIT

 

      Ez a helyzet, amelyben maga a sötétség világit és válik világossággá, lesz az "idők végén", amire a zsoltáros azt mondja hogy "az éjszaka világos lesz mint a nappal" (Zsolt. 139, 12). Ezért, az első nemzedékekben, amikor még távol voltunk ettől a nagy fénytől, ami a Messiás idejében lesz – a Mecora (poklos) egy negativ fogalom volt és ezért nevezték a szakaszt úgy hogy"Ez legyen a törvény (a poklosságról".

 

Azonban – mondja a rebbe – az utóbbi nemzedékekben – amelyek elnevezése "a Messiás nyomdokain", a Messiás fénye már világit a zsidó lelkekben és már érezzük magunkban hogy közel vagyunk ahhoz hogy a sötétségből világosság lesz – nagyon rövidesen.

 

    Ennélfogva ma már képesek vagyunk a Mecorából egy tórai szakasz csinálni – és azt nevén nevezni – mert a Tórában már világit a jövő megnyilatkozása és "az éjszaka világos lesz mint a nappal"-

 

     (Likuté Szichot, 7.kötet, 103 oldal).

 

(*) A pusztabeli táborozás során Izrael törzsei három részre oszlottak: A legbelsőbb – a Szentség tábora – ahol a Hajlék volt és a kohaniták, kivül ezen volt a leviták tábora és a legkülsöő, az izraeliek tábora, ahol a törzsek táboroztak a Tóra által előirt rend szerint.