2014. február 4., kedd

 A BÁÁL SEM  TOV - A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA(11)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) - FOLYTATÁSOKBAN

10. fejezet

A haszid ideológia:
A Báál Sém Tov tanítása

Nagyon nehéz a haszid ideológiát röviden és egyértelműen pontokba szedve összefoglalni, mivel – mint tudjuk – a Báál Sém Tov nem hagyott maga után semmilyen írott szöveget; minden szájhagyományon alapszik, amiket mára a különböző haszid iskolák, mind másként interpretálnak.

Az azonban tény, hogy a haszidizmus nem változtatott egy jottányit sem a hagyományos zsidó vallásos életmódon, nem könnyített a Sulchán áruchban előírt életvitelen és – természetesen – semmi köze nem volt azokhoz a képtelen vádakhoz, amelyek a sabtájizmussal hozták kapcsolatba.

Nem lehet egy mozgalmat – különösen nem a zsidó közéletbe meteorszerűen berobbant új mozgalmat – negatívan megítélni, arra való hivatkozással, hogy mi nem. Meg kell mondani egyenesen, hogy mi igen.

Ha Hilél nyomdokain akarunk haladni, aki a betérni szándékozó nem-zsidónak csak annyit mondott, hogy „ami neked rossz – ne tedd felebarátodnak!” – ez az egész Tóra „egy lábon”, a többi mind ehhez fűzött és ezzel kapcsolatos magyarázat csupán, amit menj és tanuld meg! Azt kell mondanunk, hogy az egész haszidizmust egy mondat, egy gondolat definiálhatja: „Izrael (vagyis a zsidók) szeretete” (áhávát Jiszráél). Ennyi az egész. De ebben minden és mindenki benne van.

ß ß ß

A zsidók szeretete a Báál Sém Tov értelmezésében azt jelenti, hogy minden zsidót, legyen az bárki és bármilyen szegény vagy gazdag, okos vagy buta, vallásos vagy vallástalan, mindannyiunknak úgy kell szeretnie, mint a saját gyerekét (ezt mondta a Báál Sém Tov a kolo-meai tanítványának).

Ő nem tett kivételt szegény és gazdag, tudós vagy tudatlan, tanulatlan zsidó között, és ha mégis különbséget tett azt a szegények és elesettek javára tette. Ezeket édesgette magához, úgy beszélt hozzájuk, az ő szintjükön, hogy megértsék őt.

A Báál Sém Tov előnyben részesítette a bensőges szívből jövő imát és az egyszerű emberek zsoltármondását. Ez által lehetett felemelni az elesett rétegeket, akiket nemcsak a gazdanép nyomott el, de a gazdag zsidók, közösségi vezetők, egyes rabbik is sanyargattak, szorongattak. A Báál Sém Tov emberszámba vette őket, gyógyított, ahol kellett, vigasztalt, ahol lehetett és az egyszerű, szegény, tanulatlan zsidó tudta, hogy van egy „cím”, ahová fordulhat.

Azzal egyidejűleg, hogy nagyra tartotta az egyszerű emberek imáját, a Báál Sém Tov ennek ideológiai alapot adott azáltal, hogy magas piedesztálra emelte az egyszerű zsidó egyszerű hitét (emuná psutá), ami azt jelentette, hogy aki hisz Istenben és teremtő erejében, aki szó szerint veszi – filozófia nélkül –, hogy „kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” az egy hívő zsidó, jó zsidó.

ß ß ß

Ha más oldalról akarjuk megközelíteni a Báál Sém Tov által gyakorolt, de nem megfogalmazott és formába öntött életmódot, akkor azt kell mondanunk, hogy ez életet lehelt a parancsolatok betartásába. Ezeket a haszidok nem, mint élettelen, automatikus, betanult és megszokott tevékenység gyanánt tették, hanem szívből, szeretetből, kávónéval, vagyis meggondoltan, „szívvel-lélekkel”, áhítattal, ahogy imádkoztak is.

Egyike a Báál Sém Tov által felállított követeléseknek, amelyek tana lényegét képezték: az Örökkévaló szeretete, illetve imádása volt, örömteli ima által, mikor is a hangsúly az örömön van. A Báál Sém Tov nem tűrte a melankóliát, kikelt a levertség ellen és híveit rávette, hogy minden helyzetben találják meg a pozitívumot, és ne hagyják, hogy a rossz hangulat vagy közérzet erőt vegyen rajtuk.

Ezért a haszidok ima után tanultak valami rövid és könnyű dolgot, majd lechájimot mondtak, aminek áldomás jellege volt, és gyakran táncra is perdültek. Nagyban különbözött ez a litván stílusú ima komorságától.

11. fejezet

A Báál Sém Tov levele sógorához

Az egyik, de nem egyetlen kútfő, amiből meríteni lehet a Báál Sém Tov Tórájának megismerésére, az egy levél, amit kétségtelenül a Báál Sém Tov maga írt, és amit a Szentföldön időzőgorának, a már többször említett reb Ávráhám Gersonnak küldött. Ezt is a türelmes olvasó tudomására hozzuk, és megpróbáljuk értelmezni.

Közvetett módon, elbeszélései által a Báál Sém Tov erősítette a messiás jövetelébe való hitet azáltal, hogy a fenti levélben azt írta: egyszer felmentem az égbe (áliját nösámá), és ott csarnokról csarnokra mentem, amíg elérkeztem a Messiás csarnokába és megkérdeztem: – „Mikor jön el, uram?” A Messiás válasza az volt, hogy „amikor elterjednek tanításaid kifelé is”. Erre az idézetre hivatkozott a néhai lubavicsi rebbe annak alátámasztására, hogy a haszidok és a haszidizmus alkalmasak a messiás jöttének siettetésére.

ß ß ß

Ha a levél nehezebben érthető részeit rekonstruáljuk a következőt kapjuk:

A levelet, 5512-ben (1752) írta a Báál Sém Tov. Majd az eredeti kéziratból jelent meg először Koritzban 1781-ben, a polneai Jáákov Joszéf Katz rabbi Porát Joszéf című könyvében.

Tisztelt és szeretett sógorom, lelkem és szívem barátja, a nagy és ismert rabbi és haszid a tóratudásban és istenfélelemben, a mélyen tisztelt úr és rabbi, Ábrahám Gerson, világítson az ő, és szemérmes feleségének, Blumának és minden leszármazottaiknak gyertyája, mindannyian legyenek áldottak az életben, örökké, Ámen.

Kezed írását megkaptam a lukovi vásáron, (5)510-ben, a kis időszámítás szerint[1], attól a küldöttől, aki Jeruzsálemből jött, a rövid levélben azt írod, hogy már írtál részletesen mindenkinek... de sajnos azokat a leveleket nem kaptam meg és nagy fájdalmam volt emiatt. Ez biztos amiatt van, hogy elromlott a közbiztonság ezekben az országokban és a közvetlen közelünkben is… és ott is (a később megérkezett rövid leveledben) azt írod, hogy azok a hírek és titkok, amiket írtam neked a polneai mágid (Jeudá Léjb rabbi) által, azokat szintén nem kaptad meg… amire emlékszem, megírom neked nagyon röviden…

Ros Hásánákor, az időszámítás (5)507. évében (1746) a lelkem felment az égbe (áliját nösámá), ahogy azt te tudod, és láttam csodálatos látomásokat… a sátán felment vádolni Izraelt, és sikerült elérnie, hogy sokan meghaljanak különféle erőszakos halálnemek által. Rettegés fogott el és Istennek ajánlottam lelkemet, és kértem tanítómesteremet (a silóbeli Áchijá prófétát), hogy jöjjön velem, mert nagyon félelmetes és veszélyes felmenni a felsőgiókba. Még soha életemben nem mentem fel ilyen magasságokba. Most pedig felmentem lépcsőről lépcsőre, míg elérkeztem a Messiás csarnokába, ahol a Messiás tanul Tórát a tanaitákkal és más cádikokkal, valamint a „Hét pásztorral”[2], és ott nagy vigasságot láttam, és nem tudtam mire vélni. Azt hittem, hogy annak örülnek, hogy meghalok, de tudatták velem, hogy még nem halok meg, mert élvezik fent, hogy én lent (ezen a világon) megszentelem Isten nevét a szent Tóra által – habár máig sem értem mire volt ez a nagy öröm.

Megkérdeztem a Messiást: Mikor jön, uram? Mire azt válaszolta, hogy amikor híressé válik tanításod, kinyilatkoztatik a világon és szétterjed forrása minden határon túl...

És elcsodálkoztam ezen és nagyon fájlaltam, hogy (ezek szerint amit a Messiás nekem mondott) ez nagyon sokára lesz, és mikor lehet egyáltalán?

De ott (fent) tanultam, három alkalmas dolgot, és három szent Nevet, amelyeket könnyű megtanulni és értelmezni – és megnyugodtam. Gondoltam hogy ezek által képesek lesznek majd kortársaim is eljutni arra a fokozatra ahol én állok, (vagyis) képes lesz lelkük Felmenni és (meg)tanulni és (meg)érteni azt amit én, (de) nem kaptam engedélyt egész életemben, hogy ezt (a Neveket) bárki előtt felfedjem (pedig) kértem engedélyt, hogy téged megtaníthassalak, de nem engedték meg, és én ragaszkodom ehhez, mivel megeskettek rá.

Azonban azt tudatom veled, – és az Örökkévaló legyen veled, és ne mozduljanak el (szemeid elől), pláne a Szent földön – amikor imádkozol és tanulsz (Tórát) minden szavad és amit szádon kiejtesz, legyen szándékolt az isteni Egység (jichud) hirdetésére; mivel minden egyes betű világokat, lelkeket és Isteni Szentséget tartalmaz. Ezek (a betűk) felemelkednek, összekapcsolódnak egymással, aztán betűk lesznek belőlük és egyesülnek, igaz egyesülésben az istenséggel. Te pedig kapcsold össze lelkedet velük, minden említett szinten. És a világok mind egyesülnek, és Odafent nagy öröm van és határtalan nagy gyönyör – ahogy meg tudod érteni a vőlegény és menyasszony örömét (ami kismértékű és anyagi jellegű) annál inkább odafent ez a spirituális öröm.

Minden bizonnyal az Örökkévaló segítségedre lesz, és ahová csak fordulsz, sikeres leszel[3], valamint „adj az okosnak (észt) és még okosabb lesz”[4]. Imádkozz érettem is nagy áhítattal, hogy érdemesüljek még életemben csatlakozni az Örökkévaló örökségéhez még életemben (vagyis, hogy eljuthassak a Szentföldre), és (imádkozz) a maradék (zsidók)ért, akik külföldön (a Szentföldön kívül) élnek.

…és imádkoztam ott, hogy miért teszi az Örökkévaló ezt, mi ez a nagy harag, amivel átadnak sok zsidó lelket a sátánnak, hogy megöljék őket, és közülük sokan kitértek, és utána megölték őket, és megengedték nekem, hogy megkérdezzem magát a sátánt, mi az értelme, hogy először kitérnek, és azután megölik őket. Erre azt válaszolta, hogy cselekvése szent célú, mert ha a kitérés után életben maradnának, akkor legközelebb mindenki ki fog térni, és nem szentelik meg Isten nevét.

És Valóban így volt, Zaslav városában volt egy vérvád több zsidó ellen, ketten kitértek és azután megölték őket, míg a többiek megszentelték Isten nevét, és megölték őket mindenféle szörnyű halállal. Utána volt még két helyen vérvád, Sepetovkán és Dunajovcen, ahol már senki nem tért ki, és mindenki megszentelte Isten nevét, mert okultak Zaslav példáján és ennek érdemében fog eljönni a messiás és megbosszulja kiontott vérünket.

És Ros Hásánákor (5)510-ben[5] [újabb] »lélek (fel)emelést« (áliját nösámá) csináltam, mint az köztudott, és láttam egy szörnyű nagy vádaskodást a zsidók ellen, míg majdhogynem engedély adatott a vádlónak, elpusztítani több országban a zsidó közösségeket, és én odaadóan imádkoztam és kértem, hogy inkább essünk az Örökkévaló kezébe, de ne pusztuljunk emberek által[6].

És engedélyt kaptam a vádaskodás kivédésére, de ezzel szemben (azt mondták), hogy nagy járványok lesznek, olyan nagy pestis, ami még soha nem volt, Lengyelországban és a szomszédos országokban... És megtárgyaltam a Társasággal, hogy reggelenként elmondjuk a kötoret imát, hogy megszüntessük a járványt[7]. De felfedték nekem az égből, hogy nem tehetem ezt, mivel én magam választottam ezt (hogy inkább essünk az Örökkévaló kezébe), és most miért akarom megállítani?! Hiszen a vádlóból nem lesz védő! És azóta nem mondtam a kötoret imát[8], csak Hosáná rábákor mentem a közösséggel a zsinagógába nagy félelemben, és egy ízben elmondtam a kötoret imát, hogy ne terjedjen el a járvány a közvetlen közelünkben, és hála Istennek, ez sikerült is.

Szerettem volna részletesebben írni, de a könnyek, amik feljönnek a szemembe, amikor eszembe jut, amikor elváltunk – akadályoznak ebben.

Kérlek, tanuld és ismételt azokat a morális dolgokat, amiket mondtam neked, hogy legyenek mindig az eszedben, gondolj rájuk figyelmesen, és édesnek fogod találni őket, mert nem hiábavalóság az, amit mondtam neked. Az Örökkévaló tudja, hogy nem mondtam le az ereci utazásról, ha Ő is úgy akarja, veled együtt lenni, csak sajnos az idő nem alkalmas erre.

És ne haragudj rám, amiért nem küldök neked pénzt; ez a rossz idők miatt van, mert itt pestis és éhínség volt, és családunkban több gyerek megélhetése az én feladatom a többi szegény zsidón kívül, és elfogyott a pénz, és csak a testünk maradt, de ha a jó Isten is úgy akarja, ha jobban megy, akkor (majd küld pénzt).Az unokám is, a tekintetes vőlegény, Efrájim, nagyon jó tanuló, valóságos lángész, a tanulmányaiban előrehaladó; ha lesz alkalmas idő erre, milyen jó lenne, ha ide jönnél és saját szemeddel látnád, és találkoznál vele személyesen és örülni örömünkben, ahogy ezt megígérted nekem.

Ugyancsak kérem, nagyon-nagyon kérem, az ismert rabbi és haszid dolgában, aki Joszéf Kátz[9] Isten szolgája, közel hozni őt két kézzel és mindenféle szívességet csinálni neki, mivel cselekedetei kívánatosak az Örökkévaló szemében, és minden tevékenysége szent célú. Valamint írni az ügyében a gazdag embereknek, hogy segítsék őt, úgy hogy kényelmesen éljen ott. Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogod, ha ott lesz veled együtt.

Ezek a szavai annak, aki szeret téged, sógorod, aki szeretne látni személyesen és imádkozik, hogy hosszú életű legyél te és a feleséged, és a leszármazottaid, és üdvözöl mindennap és éjjel, egy életen át, Ámen szélá.

Jiszráél a Báál Sém Tov, Medzibus szent közösségéből

ß ß ß

Sem a küldött, sem a levél nem érkezett el rendeltetési helyére. Ez nem változtat azon a tényen, hogy a Báál Sém Tov saját kézzel írott levele autentikus tanúság felfogásáról, a Messiással való meghitt kapcsolatáról[10], úgymint családi viszonyáról sógorával, aki eleinte ellene volt, de azután tanítványává szegődött.

Más leveleket, több tucatot, találtak a huszadik század elején, az ún. herszoni gnizábán, de ezek másolatok voltak és nem volt ilyen különleges tartalmuk.

ß ß ß

Ami az égbe való felmenést, a lélek felemelkedését (áliját nösámá) illeti, ezt mi, halandó emberek, elképzelni sem tudjuk, miként működik ez a mechanizmus. Tudjuk, hogy a Báál Sém Tovnál ez rendszerint a nagy ünnepeken, Ros Hásána és Jom Kipurkor történt, nagy nyilvánosság előtt, a zsinagógában. Ha bibliai ismereteinkre hagyatkozunk, hogyan prófétáltak nagy prófétáink, el lehet képzelni, hogy ez álomban vagy egy álomhoz hasonló delíriumos, elragadtatott állapotban történt – ahogy például Ezékiélt álmában elvitték Jeruzsálembe, vagy ahogy Dániel látomásait elmondja (lásd Ősi Forrás 22. Dániel – a messiás hírnöke).

A haszid hagyomány szerint tehát, a Báál Sém Tov valóban látnoki tulajdonságokkal rendelkezett, vagyis az isteni elrendelés folytán olyan szellemi magasságokba tudott emelkedni, amelyek az egyszerű embernek nem adatnak meg.

Ahogy többször hangsúlyoztuk, kétségtelen, hogy az eredményt nézve a Báál Sém Tov volt az, aki lerakta alapjait annak a mozgalomnak, amelynek sikerült a zsidóságot Kelet-Európában, ahol akkoriban többségében élt, tespedtségéből föléleszteni. Nem mindenki lett haszid, és az ellenzők egy része megmaradt elvei mellett, de az állóvíz megmozdult, és a zsidó tömegek egyfajta védőoltást kaptak a mindent elpusztítani kívánó nyugati hászkálá ellen. Azok a tömegek, akik eleve veszendőbe mentek volna a haszidizmus nélkül – most esélyt kaptak arra, hogy fennmaradjanak és zsidók maradjanak. Ez kihatott a Holokauszt utáni időkre is, amikor a maradékok maradékából újra kihajtottak a haszid cserjék, és Lubavics, Gur, Vizsnic, Belz és más irányzatok Izraelben és Amerikában feléledtek, és virágzó közösségekké váltak.(Folyt.Köv.)

 



[1]  Vagyis az ezrek elhagyásával; ami 1750. szeptember 8-a volt.

[2]  Kabbalisztikus fogalom: ezek Ádám, Set, Metuselách, Ábrahám, Jákob, Mózes és Dávid.

[3]  Bibliai versre alapozott parafrázis, lásd Jósua 1:8.

[4]  Példabeszédek 9:9.

[5]  Vagyis 1749. szeptember 1314.

[6]  Variáció egy bibliai versre – 2Sámuel, 24:14.

[7]  Ez egy rész a Talmudban, Krétot 6a., ahol részletesen felsorolják a szentélybeli füstölő összetevőit. A Zohár 3:224a. szerint ennek elmondása megment a haláltól, ahogy a Tórában is látjuk, hogy Áron, a kohanita, a füstölővel állította meg a halál angyalát – lásd 4Mózes 17:11–13.

[8]  Ami egyébként a reggeli ima szerves része – Sámuel imája – Zsidó imakönyv 2325. oldal.

[9]  A polneai Jáákov Joszéf rabbi, aki a levelet viszi.

[10]             A levélben beszámol arról, hogy megkérdezte a Messisást: „Mikor jön el?”. Hasonló párbeszédet találunk a talmudi Jósua ben Lévi rabbi és a Messiás között (lásd Szánhedrin 98a.). Ugyan ott, a Messiás teljesen más választ adott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése