"A Soában elrabolt zsidó vagyonból, ez a legnagyobb  judaika gyűjtemény"

100 'magyar' tóratekercs orosz fogságban Budapest, 2014. Február 18.  Az Emih sajtószolgálata jelenti: Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, Köves Slomó több, mint 100 Magyarországról elrabolt tóratekercsre bukkant a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin Könyvtár kézirat raktárában. A tekercsek – melyek feltételezett hollétéről több nemzetközi hírű kutató is említést tett korábban – 70 éve fekszenek ugyanannak az orosz könyvtárnak a raktárában, ahol korábban a sárospataki református könyvtár elveszett darabjaira találtak.  A Holokausztban elrabolt zsidó vagyonból, ez a legnagyobb egyben maradt judaika gyűjtemény, ami több mint száz tóratekercset, és más szakrális tekercseket (Eszter-könyve, Kohelet) foglal magában. Köves rabbi, aki maga is hivatásos szofer, tóramásoló a tekercsek minden egyes darabját dokumentálta és kezdeményezte az orosz félnél a tekercsek restaurálását, közkinccsé tételét és közös együttműködés révén eredeti rendeltetésükre való visszaállítását. Pár nappal ezelőtt, az orosz fél hivatalosan is fogadta a rabbit és a tárgyalások megindultak. Háttér:Mi az a tóratekercs? A zsidó vallás legszentebb könyve a Tóra, a Biblia első öt könyvét, Mózes öt könyvét foglalja magában. A Tórát egy arra avatott speciális felkészültségű írnok, a szofer kézzel másolja pergamenre úgy hogy a másolás pontosságára, még az egyes betűk egzakt formájára is különösen ügyel. Ha egy tekercsben akár csak egy betű is deformálódik, akkor az alkalmatlanná válik a használatra, egészen addig amíg ki nem javítják. A tóra-tekercseket ezen a módon másolják évezredek óta, egyiket a másikról. Így lehetséges, hogy a különböző tekercsek között a történelem során nem alakult ki számottevő eltérés. A tóra, minden közösség legnagyobb becsben tartott szent könyve, amelyet a zsinagógák keleti falánál, a frigyszekrényben őriznek, annak mintájára, ahogy az ókori jeruzsálemi templomban őrizték Mózes frigyládáját a benne lévő tekerccsel, amit maga Mózes írt. A tekercset szakaszokra osztva olvassák  elejétől a végéig minden évben. Úgy hogy évezredek óta a világ minden közösségében, minden héten ugyanazt a szakaszt olvassák fel. Így minden zsinagógában kell hogy legyen legalább egy tekercs, mely nélkül a közösségi élet nem is tudna működni.  Magyarországról elrabolt zsidó vagyon   A magyarországi zsidó közösség, a hetven évvel ezelőtti Holokausztban nem csak egy szisztematikus népirtás áldozata lett, hanem javaitól és szellemi vagyonától is megfosztatott. A jogfosztó magyarországi zsidó törvények után, a ’44-ben bevonuló német seregek – külön erre specializálódott egységei – a magyar műkincseket, és különös tekintettel a zsidó közösség műkincseit szisztematikusan rabolta a pénzintézetek letétéiből, otthonokból és zsinagógákból. Abszurd módon, alig egy évvel később, ugyanazok a szovjet csapatok, amelyek a halálos ítéletük végrehajtására váró pesti zsidóságnak adták meg az élethez való esélyt, vették el és szállították a Szovjetunióba, a még megmaradt műkincseket, köztük judaikákat és szakrális tárgyakat. A háború végére, a már korábban Németországba került műkincsek és judaikák nagy része is a Szovjetunióba került. Orosz kárpótlás   A rendszerváltozás utáni időszakban többször is felmerült az Oroszországba került magyar műkincsek, eredetileg magyar zsidó tulajdonú műkincsek és érintőlegesen a judaikák sorsa is. A kutatásokban és feltárásokban több neves kutató is részt vett. Mravik László, Sacco di Budapest címmel egy tudományos katalógus kötetet is kiadott az Oroszországban található magyar műkincsekről. A kutatók több helyen is utaltak rá, hogy magángyűjteményekből és közösségektől, zsinagógákból elrabolt nagy judaika gyűjtemények, köztük több száz tóratekercs is lehetnek Oroszországban. Mravik László elmondása szerint, maga a moszkvai Grabar Intézet akkori vezetője is elismerte: „minden ami Nyizsnyij Novgorodban található, az magyar eredetű”. A visszaszolgáltatási folyamatok végül egyedül a sárospataki református könyvtár pár darabjánál vezettek eredményre 2006-ban. Annak ellenére, hogy az orosz kárpótlási törvények (Szövetségi Törvény N. 64-FZ 1998 április 15., módosított Szövetségi Törvény 70-FZ 2000 május 25., 122-FZ 2004 augusztus 22, 155. bekezdés) szerint, az alábbi kategóriák nem eshetnek az orosz államosítás hatálya alá: „ami eredetileg vallási-szervezetek tulajdonát képezte, és az, ami kizárólag vallási, vagy jótékonysági célból hasznosítható, és nem szolgált katonai és/vagy náci (vagy fasiszta) érdekeket … , v agy melyek olyan egyénekhez tartoztak, akik elnyomás alatt voltak mert aktívan szembe szálltak a nácizmussal (vagy fasizmussal), beleértve a részvételüket a megszálló rezsim elleni nemzetközi ellenállásban, és/vagy elnyomás alatt voltak faji, vallási, vagy nemzeti hovatartozásukból  adódóan”.   Kétség nem férhet ahhoz, hogy az említett három feltételnek leginkább a zsidó közösségektől elkonfiskált tóratekercsek felelnek meg. Magyar tórák – hazai és nemzetközi támogatás Az EMIH vezető rabbija 2012-ben kezdte el a tóratekercsek utáni kutatást. 2012 novemberében a European Shoa Legacy Institue (ESLI) és a Claims Conference által szervezett prágai kárpótlási konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy az elveszett tóratekercsek sorsára kellene összpontosítani. Különös tekintettel arra, hogy a 75 millió dollárral megtámogatott ESLI alapdokumentuma, a Terezin Declaration (2009. június 30.), amelyet 46 ország, köztük Oroszország is aláírt, a következőket deklarálja: „Bátorítjuk a lépéseket, melyek biztosítják, hogy … azokat a szent tekercseket és szertartásos tárgyakat, melyek jelenleg állami kezekben vannak, visszaadják a zsinagóga használatába”.  Martonyi János, Magyarország külügyminisztere, a magyar Kormány támogatásáról biztosította Köves Slomót. „Meggyőződésem, hogy a hazahozatal, a jogos tulajdonosoknak való visszaadás, illetve újbóli rendeltetésszerű használat elősegítése, nemcsak feladatunk, hanem kötelességünk is.” – írta a rabbihoz címzett levelében. Az ügyhöz írásban támogatását adta a budapesti amerikai nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis is, aki 2013 elején írt levelében azt ígérte, hogy „reményem szerint ezt a fontos kérdést meg fogom vitatni kulcs személyiségekkel, akik abban a pozícióban vannak, hogy segítsék az Ön erőfeszítéseit". Annak dacára, hogy 2013 elején, A. Tolkach, budapesti orosz nagykövet levelében nem ismerte el a magyar tóratekercsek hollétét, egy pár héttel később, Köves Slomó rabbi és Sessler György, a Munkaszolgálatosok Egyesületének elnöke bejutottak a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin könyvtár kézirattárába, ahol felleltek több, mint száz tóratekercset, melynek minden egyes darabját dokumentálták is. A felfedezés óta eltelt közel egy évben az EMIH vezető rabbija tárgyalásokat kezdeményezett a Könyvtár vezetőivel, valamint a helyi kultuszminisztériummal. A tárgyalások, végül is legutóbbi február 10-i oroszországi látogatásakor vették hivatalosan kezdetüket. Köves Slomó rabbi felkéri a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumát, melynek minden magyar zsidó hitközség, valamint a World Jewish Restutution Organazation (WJRO) is tagja, hogy vegyenek részt a tárgyalási folyamatokban, valamint a nemzetközi közösség támogatását kéri a tárgyalások sikeres elősegítéséhez. (Forrás: Emih sajtótájékoztató)