HVG:Miért sikeresebbek nálunk az osztrákok?"MERT

Szorgalmasak, kuporgatók, a megtakarításaikat

befektetik, rendesen fizetik az adót  

ÉS ÜGYES, OKOS DIPLOMATÁIK VANNAK"

   Szerző: Szegő Iván Miklós

Ausztria 1919-ben rosszabb helyzetben volt, mégis a saját Trianonjából jobban jött ki, mint Magyarország. Még területet is szerzett – éppen tőlünk. A második világháború után pedig igazán megmutatkozott az osztrákok ügyessége, hiszen már a jóvátételt és a szovjet gyárfoglalásokat is kimanőverezték, arról nem is beszélve, hogy 1955-ben diplomatáik révén szabadultak meg a szovjetektől, míg mi 56-ban véres áldozatokkal sem tudtuk ezt elérni.

Miért sikeresebbek, ügyesebbek, gazdagabbak nálunk az osztrákok? – sokan teszik fel alighanem ezt a kérdést, és a válasz persze egyszerűnek látszik gazdaságilag. Szorgalmasak, kuporgatók, a megtakarításaikat visszaforgatják a vállalkozásaikba, rendesen fizetik az adót; de ez csak az egyikfajta – természetesen nem elhanyagolható – magyarázat. Németh István, az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára most ezúttal történészként – és amúgy Vas megyei, sárvári születésű „érdeklődőként” – vizsgálta meg a kérdést, és írt erről Az osztrák út címmel egy könyvet.

A kifejezést, az „osztrák utat” Kurt Waldheim volt bécsi államelnök használta, s bár Waldheimet nem tekinthetjük a huszadik század mintapolitikusának – többek között vitatott második világháborús szerepe miatt –, azért az általa használt terminus nem teljesen indokolatlan.

„Életképtelen” Ausztria

Németh István elemzéséből kiderül, hogy ő maga sem az osztrákok erkölcsi értelemben vett fölényével magyarázza a sikerüket. Szerinte ugyanis a régi osztrák diplomácia rafinériája, illetve az egész osztrák politika racionalitása, finoman szólva „alkalmazkodóképessége”, és az adódó lehetőségek jó kihasználása, máskor pedig ügyes lobbizásuk döntő volt abban, hogy jóllehet földrajzilag közel fekszünk egymáshoz, Ausztria jelenleg négyszer gazdagabb állam, mint Magyarország. Minderről az egyetemi tanár az ELTE Egyetemi Könyvtárában, Budapesten beszélt kettős könyvbemutatóján, ahol a L’Harmattan kiadónál megjelent, Fiziker Róberttel közösen szerkesztett Ausztria a 20. században. Az „életképtelen” államtól a „boldogok szigetéig” című kiadványt is bemutatták.

De miért is volt „életképtelen” Ausztria? Németh szerint 1919-ben Ausztria rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország. Arányaiban sokkal nagyobb területeket csatoltak el tőle, mint tőlünk. Elvesztették Galíciát, Bukovinát, a cseh tartományokat, a mai Szlovéniát, Isztriát és - az egyik legfájóbb pontként – Dél-Tirolt. Az ország területe 84 ezer négyzetkilométerre csökkent. Ennek ellenére rögtön, már a legnehezebb pillanatokban is józanul gondolkodtak Bécsben. Amint rájöttek, hogy mi vár rájuk a saját „trianoni” diktátumuk következtében, azaz a saint-germaini békében, azonnal cselekedtek. Rátaláltak az antant egyetlen megpuhítható vezetőjére, Wilsonra, és meggyőzték az amerikai elnököt arról, hogy a népek önrendelkezési joga következtében igényt tarthatnának Burgenlandra. Így – külügyminiszterük sürgős amerikai útja révén – sikerült a magyar koronához tartozó nyugat-magyarországi területek jelentős részét megszerezniük. (Burgenlandból Sopron „lóg ki” csupán, ez a „leghűségesebb” város ugyanis népszavazáson mondta ki, hogy Magyarországhoz kíván tartozni.)

Manőverezés az Anschluss kapcsán

De az osztrákok élelmességét az Anschluss kezelése is bizonyítja. Már 1919-ben tettek egy gyenge kísérletet erre, az antant azonban erre rájött, és megakadályozta a németekkel alkotandó „önkéntes” államszövetséget. Amikor ennek a tervnek a lehetetlenségét belátták, rögtön alkalmazkodtak az új helyzethez.

Amikor viszont 1938-ban fordult a kocka, és Hitler mindent elsöprő erővel lépett fel, a német hadparancsnokoknak az egyik legfontosabb utasítása volt, hogy az Ausztriába való bevonuláskor, a náci csapatokat szállító gépkocsivezetők vegyenek fel védőszemüveget, mert az osztrák lakosság várhatóan virágszálakat dobál rájuk, és ezek megsérthetik a szemüket.

Ennek ellenére Ausztria a második világháború után az áldozat szerepében tetszelgett, és nem kis részben az utolsó osztrák trónörökösnek, Habsburg Ottónak köszönhető, aki a háború idején elfogadtatta a szövetségesekkel, hogy Ausztriát a németek kebelezték be. Így aztán az áldozatnak tekintett Ausztriának például nem kellett jóvátételt sem fizetnie a második világháború után. Ellentétben például Magyarországgal, amelyet 1944-ben szintén megszálltak a németek.

Nem szerelték le a gyáraikat

Az osztrákok jórészt megúszták, hogy a szovjetek leszereljék a gyáraikat, illetve a német tulajdont kisajátítva szovjet vállalatokat hozzanak létre 1945 után, a négyhatalmi megszálláskor. S hogy miért voltak ügyesebbek ekkor is az osztrákok nálunk? Mert amerikai sugallatra gyorsan államosították a nagy cégeiket, így az egykori Herman Göring Werkét, is, amely Linz környékén az egyik legnagyobb ipari komplexumuk volt. (Nálunk például ugyanennek a náci vállalatcsoportnak a tagja volt az Óbudai Hajógyár, de ez szovjet tulajdonba került.) Így körülbelül 1,5 milliárd márkányi vagyont mentettek meg a szovjetek elől, ennyivel több maradt Bécsnek, mint Budapestnek.

Az osztrákok persze elfogadták a Marshall-segélyt is a második világháború után. Egyetlen ország sem kapott arányaiban annyi pénzt – fejenként 131 dollárt - az USA-tól, mint Ausztria, persze mi ebből 1947-ben már kimaradtunk, mert egyre inkább betagozódtunk a szovjet blokkba, és Moszkva letiltotta az amerikai segítség elfogadását. Az osztrákok egyébként – szintén Habsburg Ottó lobbizása és információi alapján – már rég készültek a Marshall-tervre: már 1945-ben minisztériumot állítottak fel az ilyen ügyek kezelésére, így amikor meghirdették a segélyakciót, elsőnek adták be a bécsi igényeket, és ezért kaptak kétszer annyi segélyt, mint bármelyik másik nyugat-európai állam.

A legügyesebb akció

Végül a legügyesebb manőverük 1954-55-ben következett be. Az osztrák diplomácia felismerte az egyedülálló lehetőséget arra, hogy véget vessen a szovjet megszállásának. 1954-ben a bécsi diplomácia felvetette ugyanis az ország svájci mintájú semlegességét. Erre az ötletre rögtön rákapott Hruscsov szovjet pártvezér, aki egyrészt általános kelet-nyugati enyhülési politikát hirdetett Sztálin halála után, másrészt egy stratégiai jelentőségű esélyt ismert fel az osztrák semlegességben. Hruscsov ugyanis Svájc és Ausztria neutralitását azért támogatta, mert így az Alpok vonalában a NATO északi és déli szárnya kettéválasztható lenne egy semleges övezettel. (Az NSZK, vagyis Nyugat-Németország amúgy csak 1955-ben csatlakozott a NATO-hoz.)

Így aztán 1955-ben megkötötték az osztrák államszerződést, amely a nagyhatalmak révén garantálta Ausztria semlegességét, és ezzel egyidejűleg a szovjetek kivonultak az általuk megszállt osztrák területekről. Egy év múlva Magyarország ezt – a szovjet csapatok kivonását – nem tudta elérni, még véres harcok árán sem.

Mindezek után megállapíthatjuk: Bécs ügyesebb diplomáciája, kellő időben kellő rugalmasságot mutató politikája, és persze a lehetőségek precíz és azonnali kihasználása, a túlzó követelések megfelelő időpontban való visszavonása – például az „osztrák Trianon” után – mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ausztria sikeresebben vegye a huszadik század leggyötrelmesebb megpróbáltatásait, és Magyarországnál sokszorosan gazdagabban kerüljön ki a világkonfliktusokból. HVG via TUDÓZSIDÓ)