ZSIDÓ FOGALMAK ABC SZERINT(3)

 

ASKENÁZ(I) – A Bibliában egy ókori nép; Noé unokája, Jefet fia. A későbbi exegézisben (RÁSI) és a zsidó folklórban Németországgal azonosítják. Átvitt értelemben a közép- és kelet-európai zsidóság elnevezése, ellentétben a másik európai ág, a szefárd, szfárád(i) (spanyol) zsidókkal.

 

ÁSZÉ – (héber) „tedd”, vagyis a cselekvő parancsolatokat jelzi. A Tórában 248 ilyen tevőleges parancsolat van. Ezt egészíti ki a 365 tiltó parancsolat (Ne tedd – lo táásze), összesen 613. Napjainkban ebből kb. 250 teljesíthető a gyakorlatban. (Lásd Naftali Kraus: AZ ŐSI FORRÁS (13) A ZSIDÓSÁG PARANCSOLATAI, Budapest, 2004, PolgART Kiadó)

 

ÁSZERET JÖMÉ TÖSUVÁ (héber) a bűnbánat tiz napja, Ros Hásáná (l.o.) első napjától, ami Tisré elseje, Jom Kippurig bezárólag (l.o.), ami a hónap tizedike. A megtérés és magábaszállás évadja, Szlichot(l.o.)  imákkal és különleges betétekkel az Ámidában (l.o.)

 

ASSZIMILÁCIÓ – a zsidóságot pusztító világjelenség, amit sokan összetévesztenek a zsidóknak adott polgárjogokkal, az emancipációval. Az asszimiláció, vagyis a szellemi beolvadás az iskolában kezdődik, a fehér asztalnál folytatódik, majd az egyetemen, mikor is a végállomás a vegyes házasság. Közben a zsidók elvesztik jellegüket, nevüket, nyelvüket, ők a befogadó állam legnagyobb hazafiai.

Izgalmas és szomorú nyomon követni a magyarországi zsidóság asszimilációját az elmúlt 150 évben, a galíciai beszivárgóktól az ateista, öngyűlölő Rákosi-Gerő-Révai- Farkas Mihály négyesfogatig. Ma már tudjuk, hogy lehet ezt másképp is, de a magyarországi zsidóság maradékán ez sajnos már nem segít.

 

ÁTÁ BÖCHÁRTÁNU – (héber) „Te választottál ki bennünket”. Imarészlet az ünnepi imakönyvben, ami miatt sok támadás érte a zsidóságot, akik nem tudták megmagyarázni, hogy a kiválasztás kötelességet jelent: terjeszteni és képviselni a tiszta monoteizmust a világon.

 

ATYÁK BÖLCS TANÍTÁSAI – (Pirké Ávot), a Misna szerves része a Nezikin részben, hat fejezetből álló moralizáló gyűjtemény, melyet szokás Peszách és Ros Hásáná között (vagyis a nyári hónapokban) szombat délutánonként elmondani, illetve tanulni egy-egy fejezetet belőle. Lásd Ávot – rabbi Nátán Misnája (Ádrá”n).

 

AUFRUF – (német) felhívás. Amikor a völegényt vagy a Bar-Micva fiút (l. o.) felhívják, - a szombat reggeli ima keretében -  hogy járuljon a Tóra elé.

 

ÁV  (teljes nevén: Menáchém-áv) A zsidó naptár 5. hónapja. Kilencedikére esik a nagy nemzeti gyász és böjtnap Tis'á Beáv (l.o.)

 

ÁV HÁRÁCHÁMIM – (héber) Az Irgalom Atyja. Könyörgő fohász, amit szombatonként mondunk a Tóra-felolvasás után, valamint a Jizkor (megemlékezés halottainkról (l. o.) keretében. Aránylag „új” ima, valószínűleg a keresztes háborúk és a velük járó pogromok során keletkezett, amikor zsidók tízezrei estek áldozatul a fanatikus vallási örjöngésnek.

 

   Az Á.H. szövege magyarul:

 

            „Az Irgalom atyja, aki a magasban lakozik nagy irgalmában, emlékezzék meg szánalommal azokról a jámbor, igaz és ártatlan szent gyülekezetekről, amelyek életüket áldozták, hogy megszenteljék Nevét. A szeretettek és kedvesek, éltükben-holtukban sem váltak meg egymástól; sasnál sebesebbek, oroszlánnál erősebbek (voltak), amikor Teremtőjük akaratát, Szirtjük kivánságát kellett teljesíteniük.

 

Emlékezzék meg róluk Istenünk, javukra, a világ többi jámborával együtt és bosszulja meg szolgái kiontott vérét, amint az Mózes, Isten emberének Tórájában írva van: Dicsérjék nemzetek az Ő népét, mert megtorolja szolgái vérét, bosszút áll szorongatóikon... (5Mózes 32,43)

 

Szolgáid, a próféták pedig ezt írták: Megbosszulom vérüket, nem hagyom bosszulatlanul, hiszen Cionban lakik az Örökkévaló! (Joél 4,21)

 

            A Szent Iratokban meg ezt találjuk: Miért mondhatják a (pogány) népek: hol van az ő Istenük?! Váljon nyilvánvalóvá a népek között, szemünk láttára, hogy bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!!(Zsoltárok 79,10)

 

Továbbá: Számon kéri a vérontást, emlékezetében tartja s nem feledi az elnyomottak jajkiáltását (Zsolt 9,13) Végezetül pedig: Ítélkezik a népek fölött, sok lesz ott a halott, országszerte fejeket zúz össze... (Zsolt 110,6–7)

 

 

ÁVINU MÁLKÉNU – (héber) Atyánk-királyunk. Drámai fohász, amit böjtnapokon valamint Ros Hásánákor és Jom Kippurkor és a közbeeső napokon mondunk, és melyben személyes, illetve közösségi bajainkat, kérelmeinket tárjuk az Örökkévaló elé. Eredete ősrégi: rabbi Akiba volt az első, aki szárazság idején, öt rövid mondatban érte el, hogy eleredjen az eső. Ezt mondta: Atyánk, királyunk, te vagy az apánk! Atyánk, királyunk, nincs más királyunk kívüled! A. K. vétkeztünk ellened! A. K. könyörülj rajtunk! A. K., tégy velünk (jót) a neved kedvéért! És azonnal eleredt az eső. (Táánit 25,b). Az Á. M. már Ámrám Gáon imakönyvében is szerepel; több változata ismeretes. Ma 44 strófából áll; vannak, akik úgy találják, hogy ezek az Ámidá (l. o.) áldásaira (19) rímelnek.

 

ÁV MÖLÁCHÁ – (héber) vagyis a fontosabb, alapvető munkák, tevékenységek, melyek száma 39, s melyeket a pusztaságbeli Hajlék (MISKÁN) építése során kifejtett tevékenységből szürték ki Bölcseink. Ezeket és elágazásaikat (Toladot) tilos szombaton végezni.

 

ÁVÉL, ÁVÉLUT – (héber) gyászoló, gyász. A zsidó gyászfolyamat három fázisból áll: egy hét (siv’á); egy hónap (slosim) és egy év, illetve – a káddis mondáshoz – 11 hónap. Az utóbbi  csak a szülőkre érvényes; őket egy teljes évig gyászoljuk A gyász a közeli hozzátartozókra vonatkozik, vagyis szülők, gyerekek, férj és/vagy feleség, illetve fiú- vagy lánytestvérek. A fő gyász, amikor sivát (hét napot) ülnek, a temetéstől számított első héten. A legfontosabb az elhunyt rokon után káddist (lásd ott) mondani vagy mondatni, vagyis lelki üdvéért imádkozni.

 

A gyász főbb megnyilvánulásai: a temetés után megtépik a gyászóló ruháját, a gyászoló nem nyiratkozik és nem borotválkozik, nem vesz részt mulatságokon, esküvőkön sem. Családi esküvőkön csak akkor, ha valami feladata van (például ha felszolgál).

 

ÁVODÁT ELILIM – (héber) bálványimádás. Ellentétben az ókorral, amikor ez egyértelmű volt: a zsidó(ság) volt a monoteizmus letéteményese, egy láthatatlan és megszemélyesíthetetlen Istent imádott, míg a népek imádták a Báált, az Ástóretet és ezek hím- és nőnemű leszármazottait.  Átvitt értelemben, napjainkban az Á. E. sokkal összetettebb és rafináltabb: egy asszimilációra sarkalló tévé is lehet Á. E. és egy ünnepelt futballista vagy színésznő is lehet" bálvány". Fölösleges mondani, hogy más vallások kultiválása, vagy szokásaik összemosása az ősi zsidó szokásokkal szintén az Á. E.-hez vezet. (Lásd: Dárké Háemori és Chukot Hágój.)

 

ÁVODÁ ZÁRÁ – (héber, szó szerint idegen szolgálat) A bálványimádás szinonimája. Minden pogány praktika gyűjtőneve, beleértve szobrok és faragott képek istenítését. Egyike a három véteknek, ami miatt egy zsidó embernek életét kell áldoznia, ha kényszerítenék elkövetésére. (Lásd Ákum)

 

ÁVRÁHÁM BEN ÁVRÁHÁM – (héber) Ábrahám, Ábrahám ősapánk fia. Annak idején így nevezték a betért nem zsidót, míg a nőt Sárának vagy Rútnak. Ma nem teszik a hangsúlyt erre, és a betérő olyan nevet választhat, amilyet akar.

 

AZESZ PÓNEM (eljiddisült héber, eredetileg Ázut Pánim) szemtelenség, arcátlanság

 

ÁZKÁRÁ – (héber) megemlékezés az elhunyt szülőkről, négyszer évente (lásd Jizkor). (Folyt.Köv.)