A TALMUD BÖLCSEI : SMUÉL HÁKÁTÁN

                AKI "MEGÁLDOTT A" A BESÚGÓKAT

 

   A zsidó ember, aki naponta háromszor imádkozik, a Smone eszré, a Tizennyolc Áldás imában minden alkalommal kemény szavakkal emlékezik meg a besúgókról és az eretnekekről: "ne legyen reménységük", s "néped ellenségei mihamarabb irtassanak ki. . ."

  Az "eretnekek áldását" minden imakönyvforgató ember ismeri, de kevesen tudják, ki a szerzője ennek az "áldásnak", amely tartalma. szerint inkább átoknak mondható. (A héber eufemizmus "áldásnak", bráchának mondja az átkot, mint ahogy "nagyotlátónak", szági náhornak, mondja a vakot.)

    A Talmud Smuél HáKátánt, vagyis "a kis Smuélt" nevezi meg szerzőként., Ki volt hát ez a Smuél: vajon miért hívhatták "kicsinek"? Az sem érdektelen, hogy kik lehettek a "besúgók és eretnekek", akik miatt ez a különleges részlet bekerült a napi imába. . .

 

   Az általánosan elfogadott vélemény szerint Smuél a jávnei tanaitanemzedék első soraiban foglalt helyet, az "áldást" pedig a Templom pusztulása utáni első nemzedék vette föl az imarendbe. A neves történész, a Talmud-bölcsek életének és munkásságának egyik legalaposabb ismerője, A. Hyman azonban mást mond.

 

    Szerinte Smuél HáKátán a Templom pusztulása előtt hatvan évvel elhunyt nagy Hillél tanítványa volt. Ezt a Jeruzsálemi Talmudból vett idézettel támasztja alá:

"A bölcsek egyszer összejövetelt tartottak a jerichói Bét Gérá padlásán.

Égi hang szólt hozzájuk: »Kettő van köztetek, aki érdemes az égi sugallatra, az egyikük Hillél. . .

   « A bölcsek összenéztek, és mind azt gondolták, hogy Smuél HáKátán lehet a másik. Később, már Jávnéban, egy újabb tudós-összejövetelen hasonló történt. Akkor ezt hallották: »Ketten érdemesek közületék az égi sugallatra, az egyikük Smuél HáKátán. . . « Örven-

deztek, mert bebizonyosodott, hogy jól »tippeltek«. . . " (Jeruzsálemi Talmud, Szotá traktátus végén.)

 

** *

  

Eszerint tehát Smuél fiatal korában Hillél tanítványa lehetett, s mestere halála után, még a Szentély idejében került Jávnéba. Hyman szerint ugyanis Jávnéban már a római ostrom előtt is létezett egy zsidó szellemi központ, mivel az előrelátó bölcsek rabbinikus bíróságot hoztak létre ott, és sok Talmud-tudós is oda költözött még Jeruzsálem pusztulása előtt.

 

    Ezért mondta Jochánán ben Zákkáj Vespasianus római hadvezérnek, a későbbi császárnak: "Add nekem Jávnét és bölcseit!" (Gitin 56.) A Talmud elbeszélése szerint Rábbán Gámliél egyszer titkos tanácskozásra hívott hét tudóst, hogy a zsidó naptári év meghoszabbításáról beszéljen velük. Amikor összegyűltek, észrevette, hogy nyolcan vannak a vendégek. Megkérdezte, hogy melyikük jött hívatlanul.

 

     Smuél HáKátán fölállt: "Én jöttem hívás nélkül, mert egy halachikus kérdést akartam föltenni. . . " Később kiderült, hogy nem is ő volt az, aki kéretlenül betolakodott az összejövetelre, de magára vállalta, mert nem akarta megszégyeníteni az illetőt. Gámliélnak tetszett a kiállás, és azt mondta: "Ülj le, fiam! Ide való vagy te, csak hát ebben a kérdésben a meghívott bölcseknek kell dönteniük. . ." (Szmáchot 8.)

 

   A besúgók és eretnekek elleni "áldás" megalkotására szintén Jávnéban került sor, és Hyman szerint ez is azt bizonyítja, hogy mindez a nagy nemzeti szerencsétlenség, a churbán előtt történt. Ekkor vált ugyanis igen aktívvá az új, keresztény csoportok mozgolódása, akiket a zsidó hagyomány az "eretnek", minim jelzővel illet, és a talpnyaló besúgás is virágzott, akárcsak  a diktatorikus rendszerek idején. . .

 

A "Kicsi" elnevezés eredetéről különböző véleményeket ismerünk.

Egyesek szerint azért hívták így, mert szerény volt. Mások úgy gondolják, alacsony termetű lehetett, vagy egyszerűen csak a beceneve volt a kedves jelző.

 

   Smuél szent ember hírében állott. A háláchában úgyszólván semmi sem maradt fenn tőle, az ággádában azonban annál több. Innen tudjuk, hogy például ha esőért imádkozott, azonnal elkezdett esni.

     

Egyszer csúf fertőzést kapott, a Talmud szerint éhezés vagy vétkes kapcsolatok következtében. Imádkozott, hogy bizonyosodjék be, nem a saját hibájából betegedett meg - s azonnal meg is gyógyult. . . (Sábát 33).

 

    Halála előtt megjövendölte, hogy nagy bajok következnek a világra, a nép öldöklés és fosztogatás áldozatává lesz, Simeon ben Gámliél és Jismáél ben Elisá, a főpap pedig meg fog halni (Szotá 48). Így is történt:mindketten a római terrornak estek áldozatul.

                                     

                                                                * * *

 

Smuél HáKátán - aki elsőként használta a "Világ Ura", Ribono SeI Olám nevet (Ocár Jiszráél) - utódok nélkül halt meg, Hyman szerint körülbelül nyolcvanéves korában. Koporsójába kulcsait és noteszát is melléje helyezték. Így siratták: "Jaj, ez a szerény, jaj, ez a chászid: jaj, hogy meghalt HilIél tanítványa!" Rábbán Gámliél és rabbi Eliézer igy gyászolta: "Ez érdemes arra, hogy sirassák, ez érdemes arra, hogy gyászolják! Ha a királyok meghalnak, koronájukat fiaikra hagyják, Smuél pedig a világ minden kincsét magával vitte!" (Szmáchot 8).