2014. február 12., szerda

"A miniszterelnöknek írt levél a közgyűlési határozat érvényesítése"

 

HEISLER  A VÁDASKODÁSOKRA: "CHÁZÁK  VÖEMÁC"!

 

Kedves BarátaimI

"Legyetek erősek, a neheze most következik" - ezzel a mondattal zártam a Mazsihisz vasárnapi közgyűlését.

 

És elkezdődött. Csúsztatások, inkorrekt, hazug információk segítségéveI próbálnak minket a sajtón keresztül

lejáratni. Soha nem volt a magyar zsidóság ilyen elszánt, ilyen egységes, ezért megpróbálnak minket egymás ellen fordítani. Barátaink egy része keményen kritlzálta a levelet, annak stílusát, de én nem kenyértörést akarok a miniszterelnökkel, hanem eredményt.

 

Eltökéltségünk sziklaszilárd, akkor is, ha udvarias formában közöljük. Közgyűlési határozatunk minden

''I'

betűjéhez ragaszkodunk és mindent megteszünk. hogya kormánya holokauszt emlékezetével és

feldolgozásával kapcsolatos gyakorlatán változtatnl tudjon.

 

A MAZSIHISZ a józsefvárosi projekt (Sorsok Háza) leállítását kéri. levelünk ennél tovább lép, és egy társadalmi konszenzussal megvalósuló, új projektre tesz javaslatot.

 

A MAZSIHISZ az emlékmű leállítását kéri. levelünk ugyan igen finom formában, de ugyanezt fejezi ki. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogya szobrot ne állítsák fel. A német megszállás történelmi tényéről lehet és kell az egész magyar nemzet érdekében széles körű társadalmi párbeszédet folytatni.

 

A határozat kéri Szakály Sándor felmentését. Erre vonatkozóan nem tettünk a kormányfő felé kiegészítő javaslatot.

A miniszterelnöknek írt levél a közgyűlési határozatunk érvényesítésének módja. Nem hősökké akarunk válni, hanem hatékony érdekérvényesítő szervezetté.

Kérlek Benneteket, kezeljétek bizalmasan jelen soraimat. Vessünk véget a médián keresztüli üzengetésnek. Óriási a

támogatottságunk, itthon és kűlföldön. Történelmi lehetősége van a magyar zsidóságnak, éljűnk vele.

 

Hazak ve'emac! (LÉGY ERŐS ÉS BÁTOR!)

 

Heisler  András elnök

Budapest, 2014. február 11.

 

 

 

 

 

Felkérésre írtak levelet a Mazsihisz vezetői.

Információink szerint a Mazsihisz vezetői kormányzati ösztökélésre írtak levelet Orbán Viktornak, remélve, hogy így sikerül megelőzni egy „elfogadhatatlan válasz” érkezését.

Czene Gábor| NOL|

A Mazsihisz rendkívüli közgyűlése vasárnap – mint arról beszámoltunk – úgy döntött, hogy a szervezet jelen körülmények között nem vesz részt a holokauszt-emlékév kormányzati programjaiban. Az elsöprő többséggel elfogadott közgyűlési határozat szerint a Mazsihisz a Szabadság téri megszállási emlékmű és a józsefvárosi Sorsok Háza létesítésének leállítását szeretné elérni, valamint Szakály Sándor menesztését a Veritas intézet éléről.

Pár nappal a közgyűlés előtt zsidó szervezetek képviselői Lázár János miniszterelnökségi államtitkárral egyeztettek. Lázár csak annyit ígért, hogy a felvetett problémákat továbbítja a kormányfőnek. Heisler András, a Mazsihisz elnöke még a bojkottról döntő közgyűlés után is látott esélyt a megállapodásra, mondván: a miniszterelnök kedvező válasza esetén a Mazsihisz újabb rendkívüli közgyűlést tart.

Akkor azonban még szó sem volt arról, hogy a Mazsihisz vezetői „Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr!” megszólítással alternatív javaslatokat tartalmazó levelet írnak Orbánnak. De megtették. A levelet, amely történetesen kikerült a kormányzati portálra is, a Mazsihisz vezetői ezzel a kísérőszöveggel küldték szét a közgyűlés tagjainak: „Ezúton tájékoztatunk, felkérést kaptunk arra, hogy a közgyűlés által felvetett problémák megoldására javaslatot tegyünk a miniszterelnök úr felé. A közgyűlési határozat által meghatározott szempontok szerint a csatolt levelet küldtük Orbán Viktor miniszterelnöknek.”

A szövegből egyértelműnek látszik, de többen meg is erősítették lapunknak: a zsidó közéletben nagy felzúdulást keltő, keményen bírált levél megírására a kormányzat egyik képviselője kérte a Mazsihisz vezetőit.

Ami a levélben lévő konkrétumokat illeti: a Mazsihisz az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) korábbi tervét támogatva javasolta, hogy a holokauszttal foglalkozó Sorsok Háza helyett az Együttélés Háza valósuljon meg, amely a magyar–zsidó együttélést, a magyar és zsidó kultúra szimbiózisát mutatja be. Az intézménynek nem a volt Józsefvárosi pályaudvar, hanem az emlékév keretében amúgy is felújítandó Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga adna otthont.

A megszállási emlékművel kapcsolatban a levélben csak annyi olvasható, hogy a Mazsihisz szeretne párbeszédet kezdeményezni. A harmadik követelés, Szakály menesztése egyáltalán nem kerül szóba. Az egyik hitközségi vezető elmondása szerint azért nem, mert a Mazsihisz erről nem hajlandó tárgyalni, ragaszkodik Szakály távozásához. Talán így van, de a levél – azzal, hogy kerüli a témát – ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Gerő András történész, aki tanácsadóként részt vesz a Sorsok Háza létrehozásában, lapunknak megismételte a Klubrádiónak adott nyilatkozatát. „Elképesztően problematikusnak” tartja a Mazsihisz ötletét az Együttélés Házáról: szerinte a „tisztázatlan, hajánál fogva előrángatott” elképzelés két entitást tételez fel, származási alapon elkülöníti a „magyart” és a „zsidót”. Gerő úgy véli, a javaslat pont azt a logikát erősíti, amely alapján a holokauszt lezajlott. A közelmúltban amúgy egy vitafórumon Gerő kijelentette: bárki bármit mond, „fizikailag és intellektuálisan is lehetetlen”, hogy a Sorsok Házában a kormány által szabott határidőre, április közepére elkészüljön a kiállítás. Állítását változatlanul fenntartja.

A Mazsihisz közgyűlési határozata személy szerint is bírálta a Sorsok Háza vezetőjét, Schmidt Máriát, amiért érdemben nem működik együtt a szervezettel. Az Együttélés Házát – ha megvalósul egyáltalán – a Mazsihisz nem az ő irányításával képzeli el. Próbáltuk Schmidt Máriát is megkérdezni, de munkatársával csak annyit üzent: nem kíván nyilatkozni.

 

 

 

 

 

SUCHMAN TAMÁS A BIBLIÁT IDÉZI

ÉS  LEVÁLTJA AZ ELNÖKSÉGET ...

 

Tisztelt Hittestvéreim, Kedves Barátaim!



Az elmúlt években mindannyian megdöbbenve tapasztaljuk, hogy
Magyarországon újabb-és újabb szélsőjobboldali társaság születik és
erősödik meg, s akadálytalanul terjed, gyűjti követőit. Ennél is
nagyobb veszélyt rejt magában az, hogy Európa-szerte láthatjuk a
hitleri eszmék, a fasizmus fellángolását.

Az EU politikai vezetőivel szemben a magyar Kormány ellentmondásosan
cselekszik. Látjuk az elvben pozitív törvényalkotási folyamatokat, de
ugyanakkor tapasztaljuk, hogy gárdák, seregek, fajgyűlölő csapatok
szerveződnek, masíroznak, rémisztő szlogent írnak választási plakátra,
mindannyiunkat, s különösen is a Holocaust túlélő testvéreinket
megfélemlítve ezzel, és senki nem állja útját ennek a médiában, a
Parlamentben, sőt, a belügyminiszter kijelenti: Rend van az országban.

Hittem benne, s tudom, ezzel nem vagyok egyedül, hogy talán most,  70
évvel később, ez a nagyszabású keretek között celebrált emlékév
lehetőséget ad az elszenvedett szörnyűségek és fájdalmak enyhítésére,
a bocsánatkérésre és megbocsátásra, a kiengesztelődésre. Bíztunk
abban, hogy a magyar zsidó közösség egységet alkotva békét talál e
rendezvényeken.

Ugyanakkor már szeptember-október tájt voltak bizonyos információink,
amely szerint a jelenlegi kormányzó párt egyetlen célja, hogy
funkciójában megerősödjön, s ennek érdekében a szélsőjobboldallal is
készek egyezkedni a színfalak mögött. Ezen információimat megosztottam
sokakkal közületek, beleértve a MAZSIHISZ vezetőségét is. Igyekeztem
tájékoztatni őket, hogy vigyázzunk, mert érzékelhető az a kormányzati
törekvés, hogy a 2014-es emlékév rendezvénysorozatának megvalósítása a
magyar zsidóság számára elfogadhatatlan lesz. Helyes lett volna, ha az
elnökség a tárgyalások folyamán fegyelmezetten őrizte volna a
hatmillió európai, 463 ezer magyar zsidó honfitársunk, s különösen is
a 117 ezer elpusztított magyar zsidó kisgyermek emlékét, hiszen
mindannyiunknak úgy kell élnünk az elkövetkezendő évek, évtizedek és
évszázadok során, hogy ne felejtsük el a pusztítást! A történelmet, a
családok történetét s a túlélők életét mi mindnyájan ismerjük, benne
élünk. Becsüljük a 80-90 éves rokonainkat, társainkat. És becsüljük az
elpusztítottainkat, mikor rájuk emlékezünk.

Az elmúlt hetek történései mást is jelentenek nekünk. A Holokauszt
Emlékév során csak olyan döntések születhetnek Magyarországon, amely a
mi világunkkal, békességünkkel és hitünkkel összeegyeztethető! Ebből
semmiképpen, semmilyen áron sem lehet engednünk! Erről szólt a
vasárnapi közgyűlés, erre, és csak erre adott mandátumot az
elnökségnek.

Nem építhetnek Magyarországon, Budapesten a Szabadság téren
megszállási emlékművet, mely megjelenésében az akkori magyar
közigazgatást ártatlannak, leigázottnak ábrázolja, s közös nevezőre
hozza az áldozatot és a bűnöst! Nem lehet olyan emlékművet építeni,
mely ellen Németország hangosan tiltakozik! Nem lehet, hogy a Sorsok
Házát a zsidóság maximális bevonása, a velünk történő együttműködés
nélkül valósítsanak meg! Nem lehet, hogy a vélemény szabadságára
hivatkozva, a Kormány által kinevezve és védve vezető pozícióba
maradjon olyan történész, aki idegenrendészeti eljárásnak definiálja
ó, hány ezer testvérünk halálát?! Nem lehet, hogy ezen témákat a
Kormány a magyar zsidóság együttműködése nélkül, sőt, kifejezett
tiltakozása ellenére megvalósítsa! Nem lehet, mert 2014-et írunk, s
tanultunk az 1920-as, '30-as, s végül a '40-es évekből! Vasárnap a
közgyűlésen ebben állapodtunk meg, s arra kapott az elnökség
meghatalmazást, hogy a magyar zsidóság egységes, gyakorlatilag
egyhangú álláspontját képviselje a Kormánynál, s jogot szerezzen rá,
ha kell, akár az egész rendezvénysorozat bojkottálásával is!  A
zsidóság elszenvedett szörnyűségei miatt a Holocaust megemlékezését
nem lehet a zsidóság ellen, rajtunk kívül eldönteni és megszervezni.
De ezen túl meggyőződésem az is, hogy igazi, társadalmi konszenzusra
épülő Holocaust megemlékezést és ünnepi évet a Kormányzatnak nemcsak a
zsidósággal, hanem velünk együtt, a másik három, történelmi
keresztény-keresztyén egyház püspökeivel is egyeztetnie kellett volna,
ha a célja valóban a társadalmi kiengesztelődés.

Vasárnap, mikor vázoltam előttetek fenti álláspontomat, s kértem a
Közgyűlést, hogy egységesen támogasson, néztem az arcotokat,
szemeteket, s úgy éreztem, hogy boldog évek és tisztességes döntések
várnak ránk, s hittem örökös múltunkban, s történelmünkben. Abban,
hogy nem volt teljesen hiábavaló a XX. század rengeteg szenvedése és
áldozata.

Néhány órával később azonban kiderült, hogy az elnökség, a MAZSIHISZ
vezetői hazudnak. Becsapnak bennünket.  Visszaélnek az őket
felhatalmazó, gyakorlatilag egységes többség, a magyar zsidóság
megbízásával. Elárulták a megbízóikat, méltatlanná váltak a
tisztségükre. Nincs módosítás, csak együtt. Nincs változtatás, csak
együtt a magyar zsidósággal. Ezért követelem, hogy a 33/2014-es
iktatószámú levelet jegyző MAZSIHISZ vezetők haladéktalanul mondjanak
le tisztségükről, mert a Miniszterelnöknek írt levél tartalma nem
egyezik meg azzal, amire felhatalmazást kaptak!

Egyben üzenem, és kérem társaimat, hogy csatlakozzanak jelen
kezdeményezésemhez, s rövid időn belül hívjuk össze a MAZSIHISZ
közgyűlését, a zsidó közösség akaratát, s válasszunk tisztességes,
dinamikus, a közösséget szolgálni akaró tisztségviselőket, akik nem
ássák alá a magyar zsidóság tekintélyét. Ha ezt nem tesszük meg,
tartok tőle, hogy újra 1944-ben találjuk magunkat, amikor is sajnos
nem volt erőnk, hogy megvédjük a magyar zsidóságot. A meggyilkolt a
463 ezer hittestvérünk leszármazottai ma már több, mint egy millióval
gyarapítanák hazánk lakosságát, élne, építené az országot, segítené a
világ zsidóságának tekintélyét.

A magam részéről, mint már sokszor hangsúlyoztam, most is leszögezem,
semmilyen vezető pozíció betöltését nem vállalom el. Ellenben
szeretném segíteni a jól képzett, művelt, tehetséges magyar zsidókat.
Ennek érdekében kérem, hogy a legidősebb négy tagunkat, tiszteletet
adva a kornak és mindannak, amit át kellett szenvedniük, hogy álljanak
össze, és javasolják a közgyűlés megtartását! Az érvényben lévő belső
szabályaink alapján tegyenek személyi javaslatot az elnök, és a
helyettesek, valamint az ügyvezető igazgató posztjának betöltésére, az
elnökség tagjaira, s hosszú idő után végre döntsünk arról is, hogy a
kiemelkedő tudású és áldozatkész rabbijaink közül újra töltsük be az
országos főrabbi posztját is, ezzel is erősítve a magyar zsidóság
képviseletét!



Őszinte tisztelettel és barátsággal:


Suchman Tamás


PS.: Ezt a levelet most éjszaka írom és küldöm Nektek. A következő
gondolat jut az eszembe: "Azt mondta ere Mózes és Áron Izrael
valamennyi fiának: >>Estére megtudjátok, hogy az Örökkévaló hozott ki
titeket Egyiptom földjéről, reggel pedig meglátjátok az Örökkévaló
dicsőségét.<<" (Mózes II. könyve 16. fejezet 6-7. vers)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése