BIRÁK ÉS PRÓFÉTÁK(37):GÁD, A LÁTNOK

 

     MIÉRT VÁLASZTOTTA DÁVID A PESTIST?

 

Gád, akárcsak társa, az előbb említett Nátán, szintén Dávid egyik házi prófétája volt. Pályafutásuk annyira egybefolyik, hogy a Midrások együtt tárgyalják  kettejük életét, tevékenységét.

 

Gád először Sámuel könyvében tűnik fel,  és azt mondja Dávidnak – aki menekül és bujdos Saul elől –, hogy ne rejtőzzön a sziklaerődben, amely Moáv területén volt, (mert ezzel veszélyezteti életét), hanem rejtőzzön el Jehuda törzsének területén, ahol testvérei élnek, akik nem fogják kiszolgáltatni őt Saulnak. (1Sám 22,5)

 

Gád, akit az Írás általában mint látnokot aposztrofál, csak néhol említtetik prófétaként, bár a két fogalom fedi egymást – csak két dologban tűnik ki Nátánnal szemben.

 

Az egyik: szerepe Dávid büntetésében, amikor a király elkövette azt a hibát, hogy nagyzási hóbortjában megszámláltatta Izrael lakosait – ami tilos a Tóra szerint –, mert pontosan akarta tudni, hány katonája van.

A másik titokzatos és érthetetlen halála, ami csak egy kései Midrás-gyűjteményben található.

* * *

  

       A népszámlálás Dávid pályafutásának vége felé történt. A király megparancsolta Joávnak, hadvezérének, hogy járja be Izraelt és számolja meg a népet. Az vonakodott, mondván, hogy ezt a Tóra tiltja, de Dávid parancsának engedelmeskednie kellett. Próbálta az időt húzni, felhozott mindenféle kifogást, de a végén beadta a derekát.

 

Az eredménnyel Dávid elégedett volt, de megbánta és megvallotta vétkét. Ekkor jött Gád, isteni küldetésben, és azt mondta Dávidnak, hogy választhat három büntetés között: vagy hét évig szárazság és (következtében éhínség) lesz az országban, vagy három hónapon keresztül menekülnie kell majd ellenségei elől, vagy egy napon keresztül pestisjárvány dúl az országban. Dávid az utóbbit választotta, és azt mondta Gádnak, aki azonnali választ kért: „Nagyon fájdalmas ez nekem, de inkább essünk Isten kezébe, akinek nagy a könyörületessége, mint ember kezébe.” (2Sám 24,14–15) Ezután pestisjárvány tört ki, melynek hetvenezer áldozata volt. Ez a vers – Dávid válasza Gádnak – annyira jellegzetes, hogy a napi imába foglalták egyes rítusokban, a Táchnun (könyörgő ima) bevezetőjeként.

 

      Amikor a halál angyala – akit Dávid látott működése közben, és megrettent tőle – már Jeruzsálem felé vette útját, hogy megsemmisítse,  az Örökkévaló megálljt parancsolt neki, és az angyal akkor éppen Árávná szérűjénél állt (a Morija hegyénél, ahol később a Szentély épült – lásd 2Krón 3,1).

 

A megrémült Dávid, amikor látta a halál angyalát, fohászkodott és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, Istenem, én vétkeztem, én tettem rosszat, de a nyáj (a nép) mennyiben vétkes? Töltsd ki haragodat rajtam és atyám házán!”(2Sám 24,17)

 

    Ekkor ismét megjelent Gád, és az mondta Dávidnak az Örökkévaló nevében, hogy menjen fel és építsen oltárt az Örökkévalónak Árávná szérűjén. Dávid felment, megvette a szérűt, oltárt épített, és a járvány megszűnt.

 

     A Midrás próbálja megmagyarázni Dávid választását, aminek hetvenezer zsidó esett áldozatul. Nem nagyon logikus, miért választotta ezt a büntetést, de a Midrás szerint így okoskodott Dávid: Ha az éhínséget választom, a nép azt fogja mondani: Dávid magtárai tele vannak, ő nem éhezik, csak mi. Ha a háborús veszélyt választom, azt fogják mondani: Dávidot megvédik hős katonái, testőrsége, őt nem fogja személyesen bántódás érni. Inkább választom a járványt, ami mindenkit egyformán érint. (Midrás Smuel 31,1 és Jálkut Simoni 165)

                                                    ***

   Gád családjáról, életkörülményeiről nem tudunk semmit. Az említett Jálkut arról tudósít, hogy Gád, Dávid négy fia és a „vének”, akiknek társaságában volt, meghaltak, amikor Dávid felemelte szemeit és látta az angyalt „működésben”.(Folyt.köv)