A HETI SZIDRA(2) –Vájákhél - 2014
VENDÉGOLDAL
IRTA: ÁRIÉL DARVAS rabbi
A SZOMBATI SÓLET - A TÓRÁBAN
A szidra egyedi módon kezdődik: "Mózes egybegyűjtötte Izrael fiainak egész közösségét és mondta nekik: ezek azok a dolgok, amelyeket parancsolt az Örökkévaló, hogy megtegyétek azokat".
Mivel a párásában foglaltak érvényesek voltak Izrael népének minden tagjára, ezért kellett Mose rábénunak egybegyűjteni „Izrael fiainak egész közösségét". A midrás[1] megjegyzi: „alkoss magadnak nagy közösségeket, és fejtsd ki előttük nyilvánosan a szombat törvényeit, hogy megtanulják tőled az eljövendő nemzedékek: gyűjtsék egybe a közösségeket minden egyes szombaton, gyülekezzenek a tanházakban, hogy megtanulják és megtanítsák Izraelnek a Tóra szavait, ami tilos és ami megengedett, hogy nagy nevem dicsőitve legyen fiaim körében". A pusztai Hajlék, népünk első szellemi központja megérdemelte azt a tiszteletet és odafigyelést, hogy ne csak a kiválasztottak, hanem a teljes közösség hallja „első kézből" a rá vonatkozó előírásokat.
A Közösség. Napjainkban éppúgy, mint egykor, egyike a zsidóság alappilléreinek. És a közösség nagy megrázkódtatáson esett keresztül, értékrendje felborult, és nagyjából háromezer tagját elvesztette az aranyborjú vétke miatt. Szükséges volt, hogy újra működőképes, egységes gyülekezetté váljon ez a jelentős embertömeg, és miután az Örökkévaló megbocsátotta vétküket, megkezdődhetett az újjáépítés.
A hetiszakasz első rendelkezése is ezzel van kapcsolatban. Nem a feladatok, a hétköznapok teendőinek felsorolásával kezdi az utasítások sorát Mózes, hanem a pihenés napjára, a szombat fontosságára emlékeztet elsőként. Az első mondat második fele összefügg a szombat előírásainak betartásával. A mesterek szerint[2] az „azok a dolgok" kifejezés azt a harminckilenc munkafolyamatot foglalja magába, melyek a Hajlék elkészítéséhez voltak szükségesek. A pászuk világossá teszi: bár állandó kötelességnek számított, hogy Szentélyt építsenek őseink[3], de szombaton e tevékenységtől is tartózkodni kellett.
A következő vers egyértelműen fogalmaz: „Hat napon át végeztessen munka, de a hetedik napon legyen nektek szentség, szombati nyugalom az Örökkévalónak, bárki, aki azon munkát végez, ölessen meg"! E gondolattal üzen a Tóra: minden zsidó ember, aki az előírásoknak megfelelően megtartja a szombat törvényeit, az Isten áldásának jeleként befejezett munkaként tekinthet hétköznapi kötelességeire[4]. Ugyanezt olvassuk Besálách szidrájában is, csupán a szórend különbözik: „…nyugalom, szent szombat lesz…" (16.23.), és ennek kapcsán jegyzi meg[5] Rabbénu Báhjé ben Áser[6]: illik hozzátenni a szombat szentségéhez, előtte és kimenetelekor egyaránt.
Ahogyan a midrás[7] mondja a szombatra vonatkozó „emlékezz meg" és „őrízd meg" utasítások kapcsán: „emlékezz meg róla előtte, és őrízd meg utána", ennek alapján mondták: moszifim méchol ál hákodes, vagyis a profánból elveszünk és kibővítjük a szentet. A Tur[8] más szempontot emel ki: „úgy áll a midrásban: Hárman tanúskodnak egymásról: Izrael, a szombatról és az Örökkévalóról (Kádos Báruch Hu). A Kádos Báruch Hu és Izrael tanúsítják: a sábát a nyugalom napja, Izrael és a szombat tanúsítják, hogy a Kádos Báruch Hu egy, a Kádos Báruch Hu és és a sábesz együtt tanúsítják Izrael népének egyedi voltát".
A hetiszakasz harmadik versével sokat foglalkozott a rabbinikus irodalom. "Ne gyújtsatok tüzet sehol lakhelyeiteken a szombat napján". Voltak, akik közösségeink sajátos működési elvei alapján közelítették meg a pászuk mélyebb jelentését. Rabbi Jichák ben Mose Árámá[9] szerint a zsidóságon belül kibontakozó viták többsége szombaton tör ki, mivel az emberek ilyenkor nem dolgoznak, nem kereskednek, hanem kisebb csoportokban gyülekeznek, hosszabb időt töltenek együtt, és ez lehetőséget ad a máchlajke kialakulására. A Tóra figyelmeztet: ne gyújtsuk meg a vita tüzét sábeszkor!
Ehhez teszi hozzá Rabbi Elázár Flekilsz[10], prágai rabbi: „Az imarendet kialakító bölcsek úgy határoztak, hogy szombaton két alkalommal mondjuk el a talmudi idézetet: „Mondta Rabbi Elázár, mondta Rabbi Chanina: A bölcsek növelik a békét a világban…". E gondolat a zsoltárból (29.11) vett idézettel fejeződik be: „az Örökkévaló békével áldja népét". Vajon miért hangsúlyozzuk a béke jelentőségét? Az indoklás nagyjából ugyanaz, mint az első esetben, amiből láthatjuk: mestereink úgy vélték, hogy a szokásosnál több szabadidő „ragyogó" alkalmat kínál a viszálykodásra közösségeinken belül.
Ugyanez a háláchá szemszögéből „figyelmeztetés a bíróságnak, hogy ne hajtsák végre a halálos itéleteket szombaton, és ez a törvény minden más büntetés kapcsán[11]".
Mestereink számára[12] nem volt egyértelmű, ha az előző mondatból (is) kiderül, hogy nem volt szabad munkát végezni szombaton, akkor miért kell külön kiemelnie a Tórának a tűzgyújtás tilalmát? Volt, aki (Rabbi Joszé) szerint azért, mert ez nem olyan tiltott munka, amelynek megszegéséért halálbüntetés, égi halálbüntetés vagy vétekáldozat bemutatása járt, hanem csak egy tiltó parancsolat, amelynek áthágása a korbácsolás büntetését vonta magával. Míg mások szerint (Rabbi Nátán) azt példázza, hogy nem csak az összes munkatilalom együttes áthágása miatt járt büntetés, hanem az egyes szombati munkavégzések külön-külön is következménnyel bírtak.
A kilencedik században a karaiták és a rabbinikus judaizmus képviselői közt kialakuló nézetkülönbségek ezt a verset is érintették. A vita - főként Szaádja[13] Gáon-nak köszönhetően - a rabbinikus judaizmus győzelmét hozta, és ennek egyik kulináris következményével napjainkban is – akár hetente – találkozhatunk.
Miről is van szó?
] A karaiták a Tórát szószerint, betü szerint értelmezték és igy csak az Irott Tanra (תורה שבכתב ) hagyatkoztak. A szóbeli Tant (תורה שבעל פה) nem vették figyelembe, Ezért náluk egész szombaton sötétben kellett ülni és tilos volt meleget enni. A szóbeli Tan , vagyis Bölcseink szerint, ez nonsens. Ennek logikus következménye, hogy--- lehet sábaszkor meleg sóletet enni – ha azt pénteken elkészitik és melegen tartják. Automatikusan müködhet a frizsider, a "sábesz-lift", és a légkondi, ha automatikus "szombatórával" müködtetik. (Ez utóbbi oltja el a kirakati világitást is éjfélkor – vagy a mikorra beállitják.)
Nem nehéz szombatot tartani, csak akarni kell[
Etimológiai fejtegetések szerint talán a "calentem" (ami forró) szóból származik, egyesek a "chaud" (forró) és "lent" (lassú) szavakat vélik a háttérben, mások a "selán" (ami éjszakázott, mármint egész éjjel) héber kifejezéssel magyarázzak, sőt előfordul olyan elképzelés is, mely szerint a "schul ende" (a templom után) szavakból ered.
Igazságot tenni nehéz, és talán felesleges is lenne, annyi bizonyos, hogy az egyik legkedvesebb szombat déli szokásunk a sábát bejövetele előtt elkészített, majd melegen tartott sólet fogyasztása....
---------------------------------------------
[1] Jálkut Simoni, Vájákhél.
2 Midrás Mechiltá ál Smot 35, 1:2.
3 2Mózes 25:8: „És készítsenek nekem Szentélyt, hogy köztük lakozzam".
4 Menáchem Becker: Párpr'ot láTorá, Vájákhél, 178. oldal.
5 uo. 179. oldal.
6 1255-1340
7 Menáchem Becker szerint a Jálkut Simoni-ban van, én ott nem találtam, viszont a Mechiltá-ban
(Párását Jitro) igen.
8 vagy Árbáá Turim, Jákov ben Áser 1270-1340 műve. Az idézett rész pontos helye: Orách Cháim 292.
9 1420-1494
10 1754-1826
11 Misne Tórá, Hilchot Sábát 24:7. Ugyanezt a gondolatot olvassuk Jevámot 6b alatt, és a Szefer HáChinuch-ban a 114. micva kapcsán.
12 Rási 2Mózes 35:3, bTSábát 70a, Szanhedrin 35b.
[1]3 Szaádja ben Joszef 882-942.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése