A heti szakasz(5) KI TISZÁ – 2014

IRJA:Smuel Glitsenstein, rabbi

Apák és fiaik

 

Képzeljétek el, hogy egy apa aki nagyon szereti a fiát, mindent megad neki, amit csak tud, jó nevelést, szép szobát, rendes ruhákat, könyveket, mindent… A fiú azonban rossz útra tér, és szörnyű dolgokat tesz. Az apa kétségek közt hányódik, mit tegyen? Folytassa az életet, és legyen továbbra is szerető apja a gyereknek, vagy szakítsa meg vele a kapcsolatot, lökje el magától? Vajon ti mit tennétek a helyében? Hogyan döntenétek?

 

Ez a dilemma van leírva a heti szakaszunkban is. Az Örökkévaló annyira szerette Izrael népét, mint gyermekét, kihozta őket Egyiptomból, a szolgaság földjéről, és nekik adta a Tórát, hogy  boldoguljanak az életben. Amikor Mózes felment a Szináj hegyre, megkapta a kőtáblákat, amiket maga Isten készített a népnek. Mikor visszatért velük, azt kellett látnia, hogy a nép aranyborjút épített és azt imádta, elfordult az Örökkévalótól.

 

Mózes választás elé került, mit tegyen. Nagyon elszomorította, amit látott, és az is, hogy a törvényben le volt írva, rögtön az első parancsolat, hogy aki letér az egyistenhitről, annak meg kell halnia. Mi legyen hát? El kell pusztulnia a népnek, hogy megőrizhesse a Tórát? Vagy – amit végül tett is - eltöri a kőtáblákat, és megmenti Izrael népét? Mózes annyira szerette a népet, hogy úgy döntött inkább az életüket óvja meg.

 

Éliás próféta a „Tana döbé Elijahu” könyvben teszi fel a kérdést, miért választotta Mózes ezt az utat? Válaszol is a kérdésre, s a válaszból magunk is tanulhatunk: Izrael népe az Örökkévaló gyermeke, és a Tóra olyan, mint a nevelés a gyereknek. Viszont ha nincs gyermek, nincs kit nevelni, céltalanná válik a dolog. Mi értelme van tanítani, törődni, ha nincs kit, ha nincs kivel?

 

 Ezért a fenti probléma megoldása, ahogy Mózes csinálta: a népet, a gyermeket megmenteni, hiszen kőtáblát lehet újat csinálni, de az elveszett gyermeket már nem lehet visszaszerezni. És ameddig csak élünk, mindig van lehetőségünk megtérni, tsuvát tenni, és gyermekeinknek is, bármikor vissza lehet térni Istenhez, aki újra keblére ölel.

Az Örökkévaló később hálás volt Mózesnek, hogy így cselekedett, mert egyetértett vele.

Mit tegyünk hát, ha a gyermekünk valami borzasztó dolgot követ el? Semmiképp se taszítsuk el magunktól, hanem annál jobban tartsuk közel, és neveljük szeretettel, forduljunk felé nyitott szívvel.  Soha ne hagyjuk abba a szeretetteli törődést és nevelést! Őrizzük meg fiainkat szeretetben, békében, mert egész életükben mindig van esély, hogy Istennek tetsző életet éljenek.