A HETI SZAKASZ (4) – PEKUDÉ

Irja:Smuel  Glitsenstein,  rabbi

A ZÁRÓVIZSGA

   Átláthatóság és elszámoltathatóság – e két kulcsszótól hangos a „felelős társadalom” 21. századi eszméje. Minden tisztességes, egyenes ember örül az őszinte erőfeszítéseknek, melyek a korrupció és a tisztességtelenség felszámolását célozzák a társadalom minden szférájában, legyen az üzleti, kormányzati vagy magánéleti. De valóban új jelenségek-e ezek? A mi generációnk az első a történelemben, amit hasonló problémák foglalkoztatnak?

 

Az eheti pársában (Pekudé; 2Mózes 38–40) arról értesülünk, hogy Mózes napjaiban „üvegzsebprogram” keretében, részletes elszámolással kezelték az izraelitáknak a pusztai Szentély és annak eszközei számára szentelt adományait. Az aranyat, az ezüstöt és a rezet lemérték, az értékét összesítették, hogy semmiféle szó se érhesse Mózes és segítői tisztességét. A kommentárok ebből az epizódból eredeztetik azt az elvet, hogy a közösségi jótékonysági alapok vezetői elszámoltathatók kell legyenek. Szükséges, hogy mind „tiszták" legyünk az Örökkévaló és az emberek szemei előtt”.

 

Az Atyák Bölcs Tanitásai (Pirké avot) arra figyelmeztet bennünket, hogy egy napon mindannyiunknak szembe kell néznünk a végső elszámolással. Mindannyian meg fogunk állni a mennyei ítélőszék előtt „teljes vizsgálat és elszámoltatás” (din vechesbon)  céljából, arról, ahogyan az életünket megéltük.

 

      A Talmud (Sábbát 31a)  értesülve van arról is, milyen kérdéseket kapunk majd a legfelső ítélőszék előtt. Mit gondolnánk, mi lesz az első kérdés? Meglepetésünkre nem az, hogy „hiszel-e az Örökkévalóban”, vagy hogy „böjtöltél-e a legutóbbi jom kipur alkalmával”? Ha hisszük, ha nem, az első kérdés ezen a „záróvizsgán” így hangzik majd:

 

 „Becsületesen intézted dolgaidat?” Nem azt kérdik tőlünk, milyen vallásos istenképünk van, hanem hogy hogyan viselkedtünk a hétköznapi ügyekben. Tisztességesen, becsületesen bántunk-e másokkal?

 

A második kérdés viszont a zsidóság lényegét érinti. „Szenteltél-e időt a Tóra tanulmányozásának?” Úgy tűnik, hogy a Tóra-ismeret, a tanulás a kulcs, ami megnyitja az ajtókat a zsidó életben.

 

Nemde korunk anomáliája, hogy sok briliáns jogi elménk – ügyvédek, ügyészek, bírák – egyetlen oldalt sem tanultak a Talmudból, a judaizmus klasszikus törvénytárából? Vagy hogy kiváló orvosaink közt van olyan, aki nem ismeri Maimonidész, e 12. századi zseni orvosi írásait? Vagy hogy legragyogóbb üzleti tehetségeink közt van olyan, aki a zsidóság tudományát  tekintve tudatlan, sőt, „írástudatlan”?

 

Ha valaki átmegy a piros lámpán,  nem mentegetőzhet azzal , hogy nem ismerte a törvényt. Nincs az a rendőr, akivel el lehetne hitetni, hogy a sofőr sajnos nem tudta, miszerint tilos a pirosban áthaladni. Manapság, mikor a Tórát tanulmányozni annyi új lehetőségünk van, a tudatlanságra nincsen mentség. Ha a Talmud valaha csukott könyv volt is, manapság magyarul is elérhető – és rendelkezésünkre állnak tanárok is, akik tanítsák. Zsidó tanulmányokat folytatni minden közösségben számos lehetőségünk van. És ha valaki messze él mindentől, ott az internet, csodákra képes. Még virtuális rabbi segítségét is igénybe vehetjük!

Gondoskodjunk róla, hogy amikor a mennyei „rendőr” majd „feltesz néhány kérdést” nekünk azon a bizonyos napon, mindannyian igennel felelhessünk.