BIRÁK ÉS PRÓFÉTÁK (35):NEM ENGEDÜNK A 48-BÓL

 A  RITKÁN EMLÍTETT PRÓFÉTÁK

 Mint már  említettük, a zsidó hagyomány negyvennyolc prófétát és hét prófétanőt tart számon.

 

    A Talmud maga, ahol ez a kitétel szerepel, nem részletezi a negyvennyolc nevet, ez a későbbi kommentátorokra maradt (Megilla 14a és Rási uo.). Ezzel szemben a Talmud megkérdőjelezi ezt az aránylag „kis” számot – csak negyvennyolc próféta több ezer év alatt!? –, és azt mondja, hogy „sokkal többen voltak, de csak azoknak a nevét jegyezték fel, akiknek mondanivalója nemzedékekre szólt”, vagyis azokat az alkalmi prófétákat, akiket az Örökkévaló a néphez küldött, hogy figyelmeztesse vagy felhívja őket valamire, de nem maradt utánuk  jelentős üzenet, pláne nem írott szó – nem számolja a negyvennyolc közé.

 

Ilyen küldött, vagy próféta, vagy „Isten embere” valóban volt sok, a Bibliában lépten-nyomon találkozunk velük – de nevük nincs megemlítve. Azonban a szankcionált negyvennyolc közül is csak maximum húsz  prófétát tudnánk „fejből” felsorolni, akik után maradt vagy könyv, amely nevüket viseli, vagy írásbeli idézet megnyilatkozásaikból.

 

     Ők azok, akiket minden Bibliát ismerő zsidó fel tud sorolni, ha kissé megerőlteti magát:

 

     Mózes mesterünk – az első és legnagyobb –, utódja Jehósuá, majd Sámuel, Élijáhu, Elisá; a tizenkét „kispróféta”, akik egy könyvben szerepelnek, és utolsójuk Máláchi, aki a prófétai korszakot zárja. Hozzájuk csatlakozik (nem időrendi sorrendben) a három ún. „nagy próféta” – Jesája, Jeremiás és Ezékiél

 

Tehát: ha ez eddig húsz, marad még a negyvennyolcból huszonnyolc. Kik azok?

 

ALIG EMLÍTETTEK ÉS... ISMERETLENEK

 

A hét női próféta közül – akikről részletesen szóltunk az Ősi Forrás egyik előző könyvében (Nők a Bibliában és a Talmudban –Ősi Forrás (14), Budapest, 2005, PolgART Kiadó) – itt csak Debórát említjük , mivel őt bíróként és prófétanőként is számon tartja az Írás.

 

      A fennmaradt huszonnyolc próféta sem teljesen ismeretlen. Ismét „fejből” említhetjük Nátánt és Gádot, akik Dávid királyunk „házi prófétái” voltak, valamint Áchiját, a silóbelit, aki Salamon királyságának kettészakadását jövendölte meg.

 

Ha Rási listáját olvassuk (a továbbiakban), két érdekes dolog ragadja meg a figyelmünket. Egyrészt a közös nevező gyakran sántít, másrészt Rási őszintén „bevallja”, hogy neki is hiányzik kettő a listából, és csupán negyvenhatot sorol fel. Ebben benne foglaltatik Dániel is, akit pedig a Talmud nem tart prófétának. Listája végén Rási maga említi ezt, idézve a Talmudot ( Megilla, 3,a), ahol Dánielt nem számolják a próféták közé, és behelyettesíti őt egy másik, sokkal ismeretlenebb prófétával.

 

    Amit a közös nevező hiányáról mondunk, azt mindenki észlelheti, aki Rási listáját olvassa. Ugyanis az ismert „könyves” próféták mellett ott találjuk a három ősatyát is, meg Elit, a főpapot, Sámuel mesterét, aki könyvünkben az utolsó bíróként szerepel, valamint Sámuel apját, Elkánát, Áront, Mózes testvérét, Pinchászt, a főpapot, valamint a purimi történetből ismert Mordechájt.

 

Ők még aránylag az ismertebbek, bár az Írás nem nevezi őket prófétáknak, de vannak teljesen ismeretlenek is, akiket igyekszünk néhány szóval bemutatni, amennyire ez szerény képességünktől telik.

 

RÁSI LISTÁJA

 

            Ezt  bárki olvashatja az említett Megilla traktátus 14a oldalán. Rási nagyrészt a Széder Olám című talmudi történelemkönyv alapján állította össze listáját. Ezt a Háláchot Gdolot szerzője is használja , akinek külön listája van, nem egészen azonos Rásiéval. A közös cél: megtalálni mind a negyvennyolcat, hogy a talmudi létszám teljes legyen.

 

   Az alábbiakban Rási listáját találja az olvasó a negyvenhat prófétáról, akiket szerinte „meg kell említeni”, mivel szavaikra, próféciájukra szükségük volt a további nemzedékeknek is:

 

1)      Ábrahám ősapánk;

2)      Izsák ősapánk;

3)      Jákob ősapánk;

4)      Mózes Mesterünk, akiről a Tóra tanúsítja, hogy nem volt nála nagyobb próféta;

5)      Áron, a főpap (a hagyomány szerint Egyiptomban prófétált, Mózes jötte előtt);

6)      Jósuá;

7)      Pinchász, a főpap a honfoglalás idején;

8)      Elkáná (Sámuel édesapja);

9)      Eli;

10)   Sámuel;

11)  Gád, a látnok;

12)   Nátán, Dávid prófétája, aki a szegényember gidájáról példálózott;

13)   Dávid királyunk;

14)  Salamon király;

15)  Idó, a próféta;

16)  Michájhu ben Jimla (Ácháv idejében);

17)   Ovádjá (a 12. "kispróféta" egyike).

18)   Áchijá, a silóbeli, aki a királyság kettészakadását  és Jerovámot támogatta;

19)   Jéhu ben Chánáni (Ászá király idejében);

20)   Ázárjá ben Odéd;

21)   Cháziél, a levita, Mátánjá fiai közül;

22)  Eliezer ben Dodo Morésából (mindezek Josáfát  idejében –jegyzi meg Rási);

23)   Hoséá (a tizenkettő közül);

24)  Ámosz, a tizenkettő közül (a két utóbbi Jeroveám ben Joás idejében);

25)   Micha (a tizenkettő közül) Jotám király idejében…

26)   Ámoc (Jesája édesapja) Ámácjá király idejében;

27)  Élijáhu (Ácháv király ellenlábasa);

28)  Elisa (Élijáhu utódja);

29)  Jóna ben Ámitáj ( Ninivéből ismerjük; aki  megmenekült a hal gyomrából);

30)   Jesája ben Ámoc, a három "nagy" próféta egyike (lásd a következő kötetben);

31)  Jóél (a tizenkettő közül);

32)   Nachum (a tizenkettő közül);

33)  Chabakuk (a tizenkettő közül) – a három utóbbi Jósijáhu király idejében;

34)  Cfánjá (a tizenkettő közül);

35)  Órijá, Kirját Jeárimból;

36)  Jeremiás – a három "nagy" próféta egyike;

37)   Ezékiél (a babilóniai galutban), a három "nagy" egyike;

38)   Dániel (akit a lista végén Rási behelyettesít egy Smájá nevű prófétával);

39)   Baruch (Jeremiás íródeákja);

40)  Nérija (Baruch édesapja);

41)   Szerájá;

42)  Mechászjá;

43)  Chágáj (a tizenkettő közül);

44)  Zechárjá (a tizenkettő közül);

45)  Máláchi (a tizenkettő közül);

46)  Mordecháj  (Eszter könyvéből).

 

Kettőt nem ismerek (nem tudom, kik voltak) – mondja Rási.

 

AZ ALTERNATÍV LISTÁK

 

   Vannak alternativ listák is. Adin Even-Jiszráél (Steinsalz  rabbi talmudjában említi az alternatív listákat, mint például Rabbénu Chánánél listáját, ahol megtaláljuk Kórách három fiát, valamint a három zsoltárköltőt (Ászáf, Héjmán, Jedutun), akik segítettek Dávidnak a zsoltárokat komponálni. Így már megvan mind a negyvennyolc próféta. A másik alternatív lista, a Háláchot Gdolot listája (egyfajta döntvénytár, amit Jehudáj Gáonnak tulajdonítanak) kihagyja Dávidot, Salamont és Dánielt (akit a keresztény hagyomány prófétaként szerepeltet a Bibliában). Vannak, akik kivesznek a listából egyeseket és beteszik helyettük Eldádot és Médádot, akik a pusztában jövendölték, hogy „Mózes meghal és Jósuá viszi be a népet az országba”. (Lásd 4Móz 11,26).

 

    Most lássuk, mit tudunk azokról, akiket itt Rási távirati stílusban említ. Egyesekről semmit , azonkívül, hogy hol vannak a Bibliában megemlítve, másokról valamivel többet. Már mondtuk, hogy a közös nevező nem egyértelmű: maximum húsz-huszonkettő azok száma, akik hivatásos próféták voltak, és írott anyagot is hagytak maguk után. A többiek alkalmi küldöttek, vagy olyan magas rangú személyiségek, mint az ősatyák, akikhez „illik” a próféta titulus (Avimelechnek, aki háremébe vitette Sárát, azt mondta az Örökkévaló, hogy adja vissza Ábrahámnak feleségét, „mert próféta ő” (1Móz 20,7), és a két másik ősatyát is prófétának tartja a zsidó hagyomány.