QUO VADIS MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK?(2)

 

KINEK VOLT JÓ/ROSSZ A HORTHY ÉRA

 

  FÉLREÉRTÉSEK  elkerülése végett, hadd szögezzük le mindjárt az elején: bennünket a magyar helyzet első, másod és harmadsorban az ottani zsidók miatt és érdekében érdekel. Az ottani kallódó és veszendő zsidók a tét, akik a saját árnyékuktól is félnek – jogosan - és  nem tudják mit hoz a jövö, a közeli jövö.

 

      És azok is a tét, akik már nem is félnek. A sokezernyi elveszett vidéki zsidó, a "Csanád-nagymamák", akik titokban, eltakarva viselik az ausvitzi tetovált számot és már saját maguk előtt sem merik bevallani, hogy ők zsidók, Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai. Akik nem kértek és nem kaptak kárpótlást elveszett önmagukért; akiknek unokái nem lettek neo-nácik, hanem csak egyszerü mikszáthy magyarok, akik nem utálják a zsidókat jobban a "kelleténél".

 

Ők már nincsenek megbélyegezve, már nem rettegnek, mert levetették magukról a zsidó gúnyát és csak néha, ha egyedül vannak és a tükörbe néznek – sejlik fel a zsidó nagymama. A jiddise máme.

 

Ők érdekelnek bennünket – hátha még van menthető amit menteni lehet? És a zsidó árvák az állami árvaházakban és a távoli kis településeken (az egyedül álló és élő zsidó házaspár, akit Sándor Iván, a "Vizsgálat iratai" szerzője még a nyolcvanas években Tiszaeszláron (!!) talált). Ezeket kell az utolsó pillanatban kimenteni a történelem mélységes kútjából, ahol az asszimiláció hinárja már ellepte őket.

                                                             ***

    ŐKET  és nem a pesti nagyokosokat, akik a napi politika ármányaiban vergődnek és ha nem is sirják vissza a vörös diktatúrát, amely a Hortobágyra telepitette ki az Ausvitzból visszatérteket – de annak drukkolnak, mert félnek – ők is félnek – a szélsőjobb visszatértétől. Ők ne tudnák, hogy Sztalin és tsai nélkül nincs vörös diktatura és Hitler és tsai nélkül – nincs nyilas diktatura? Szájtépés van és az is kellemetlen, de nem több annál.

 

Ja, hogy jobboldal létezik? Természetesen létezik és legitim legalább annyira mint a bal. Igy  jutunk el, kedves elvtársak, Horthyig.

 

  Most erről folyik a nagy figyelemeltéritő vita: milyen volt, hogy volt a tengernélküli tengerész nevével fémjelzett 25 év? Kinek volt jó és kinek az ellenkezője. Az országnak jót tett – vagy az ellenkezőjét? Mikor gyarapodott és haladt előre az ország – a Horthyizmus országlása alatt, vagy a párhuzamos 25 éves Rákosi+Kádár korszak alatt? És a zsidóknak mikor volt jó, Jobbik vagy rosszabbik? Ha egyáltalán lehet jó a zsidóknak a szétszóratásban?

 

      Itt is kétféle szemlélet lehetséges. Az egyik objektiv, amely kizárólag Magyarország szempontjából figyeli az eseményeket. A másik szubjektiv, mert nekünk, zsidóknak, természetesen magunk felé hajlik a keze – bár nem vagyunk szentek- és nekünk a magunk szempontjából kell néznünk a dolgokat

 

     Mire használták a szük mozgási teret?  

 

        Magyar szempontból ott volt Trianon, ami szerencsétlenségnek számitott, mivel csökkentette az ország területét és lakósságát. Akkor sem volt a magyaroknak mersze és becsülete belátni, hogy Trianont ők maguk okozták, a kisebbségek gyalázatos lenésével, lekezelésével: a "tótok", az "oláhok" és a "rácok" és a többiek önálló államokat kaptak, ezek volt az "utódállamok", vagy a "kisantant", ahogy tetszik és a magyarok elküldték Párizsba    a rendelkezésükre álló legnagyobb idiótát, Apponyi Albert gróf személyében, aki a béketárgyalásokon a győzteseket azzal győzködte; az angolokat és franciákat, hogy a déli, északi és keleti  "népségek", kisebbrendüek, primitivek és igy a felsőrendú magyar "herrenfolk" uralmára múlhatatlan nagy szükségük van.

A győzteseket  ez nem győzte meg,  ami nem volt szép tőlük és megszülettek a trianon határok és velük az ikertestvér – a  revizionizmus.                                                                      

   Ez nyomta rá a bélyegét a következő 25 évre, ami egybeesik Horthy országlásával. Ez hajtotta a trianoni csonka Magyarországot (ami "nem ország", ellentétben a Monarchiában másodhegedüs szerepet játszó Nagymagyarországgal, ami "menyország")  az eljövendő  német-olasz, náci-fasiszta tengely karjaiba. Hitler-Musszolini ráláttak a magyarok dilijére, az "évezredes" határokra és elhúzták Budapest előtt a mézesmadzagot: aki egyszerre lép velünk, kap rétest estére : a fele Erdélyt, Szabadka.Zombor-Ujvidéket és egy darabot a feldarabolt Csehszlovákiából (ami majd 20 évig a körzet egyetlen demokratikus állama volt – legálisan müködő  kommunista párttal)..

 

  Tehát: Horthy  Miklós  tengernagynak egy csődtömeg hullott az ölébe – eleve a vesztett háboru, illetve a veszett fejsze  görbe nyelével, a kommün 133 napos diktatúrájával és terrorjával és ezt kellett valahogy gatyába rázni.

 

   A  Horthy rendszer eredményei

 

        Nehéz erről objektive irni  egy olyannak (mint a sorok irója) aki egyrészt elszenvedte a tengerész kormányzó nevével fémjelzett zsidótörvényeket (még jóval Hitler és Mussolini előtt) másrészt egy jó ideig áldozata volt a kommunista agymosásnak, amely az antibolsevista Horthyban a sátán megnyilvánulását látta; akinél Rákosi és Vas Zoltán 16 évet töltöttek a szegedi Csillag börtönben egy ideig Szálasival együtt.

 

   ] Ennek illusztrálására hadd emlitsem meg a spanyol Caudillót, Franciscó Francót, aki a szememben, még évekkel allijázásom után  is, egy véreskezü fasiszta diktátor volt, aki "letörte a demokratikus Hispániát" stb, stb. Miért gondoltam ezt? Miért nem tudtam, hogy Francó generális volt az aki megmentette Nyugat.Európát egy sztalinista hidfőtől és országát attól hogy az első csatlósa legyen a "dicső" Szovjetuniónak? Miért és hogyan hihettem, hogy nemzetközi csőcselék, ami ott összeverődött(köztük naná hogy Magyarhonból is és az akkori Izraelből is) egy demokratikus országot akar a "fasiszták"szemben? Mert a kommunista propaganda éjjek-nappak ezt sulykolta és fiatal korban az ember hajlamos hogy az agit-prop áldozata legyenm anélkül hogy észrevenné.[

   Viszatérve  Horthy első húsz évére (talán csak 18) a rendszer stabilizálódott Bethlen István miniszterelnöksége alatt; a gazdaság fejlődött, a GDB növekedett, a nemzetközi kapcsolatok javultak és – talán elsőizben fennállása óta – Magyarország független volt. Először a törökök és a Habsburgok után – egy független nemzetállam. Tilos volt fegyverkeznie – nem is volt kivel háboruzni – hacsak nem a parázs alatt szunnyadó Trianon-reviziót akarta volt nyélbe ütni.

   Befelé egy kvázi-demokrácia volt – már amennyire a magyar virtus gyomra ezt  bevette: pártok müködhettek, kivéve a kommunistát, azokat a rendszer üldözte, de a többség mindig a jobb-közép centrista kormánypárt volt. Létezett egy szociáldemokrata párt, amely a baloldali ellenzéket jelenitett meg a két házas parlamentben és eltűrése érdekében álladóan paktumoka volt kénytelen kötni a hatalommal , és voltak szabadelvü polgári pártok is. De mindez főleg disz volt, minden befolyás nélkül.

 

    A választás nem volt titkos ("a magyar ember nyilt, egyenes jellemével nem fér össze a titkosság") és vidéken a parasztok csendőrök jelenlétében szavaztak.

 

        Nyugalom és csend volt. Voltak botrányok (frankhamisitás); a gazdasági válság (1929) itt is éreztette hatását, de volt fejlődés; beszéltek földreformról, de nem csináltak az ügyben semmit. A 30-as évek elején a szélsőjobb megerősödött, az irredentizmus virágzott – és ezzel párhuzamosan növekedett az antiszemitizmus.

 

  Kis történelmi kitérő szükségeltetik itt. A messze Ázsiából jövő magyarok az antiszemitizmust a keresztséggel együtt kapták, illetve "vették fel", kb, 1100 évvel ezelőtt, plusz-minusz, talán a pápától kapott "szent" koronával együtt. István, akit a katólikusok szentnek tartanak, mig a kommunisták 1.Istvánként tartották számon, reálpolitikus volt, ismerte népét és ezért az idegenek megbecsülésére szólitotta fel a nyereg alatt húst puhitó, rablóportyázást előszeretettel gyakorló, félvad népet.

  A magyar királyok nem üldözték jobban, vadabbul, a zsidókat, mint a környék többi uralkodója; itt-ott tekintetbe vették a vatikáni direktivákat és amott eltekintettek tőlük, ahogy az érdekek és a napi politika kivánta. Több megszoritás után 4. Béla kiűzte őket, de a tatárjárás után – amikor szükség volt rájuk – sürgősen visszahivta őket. Volt Szerencsés Imre, aki halála előtt visszatért a zsidóságba; Mátyás igazságos voltát a legendák őrzik. Aztán jöttek a törökök, akik fütyültek Rómára és a magyarok itták a "fekete levest" (a török kávét) és nem volt idejük a zsidókkal foglalkozni-

  Tagadhatatlan tény, hogy Magyaroszágon, az évszázadok folyamán, kevesebb vérvád és pogrom volt mint másutt a keresztény Európában, a zsidókat elnyomták, üldözendő kisebbségnek tekintették – de nem ölték halomra.

 

Ez volt, nagy körvonalakban – a Horthy korszakig.

 

   Horthy és a zsidók – 1944-ig

 

     Most 1920-at irunk. A háborut elvesztettük anélkül hogy tudnánk miért és hogyan keveredtünk bele (az osztrák trónörököst megölték a "rácok" mire a magyarok tizezrei dalolva mennek a halálba) – a kommün bedöglött szinte magától, Horthy különitményei gyilkolnak itt-ott, sokkal kevesebbet mint ahogy azt az agit-prop 45' után sulykolta – és most "konszolidálunk".

 

      Mostanra azonban a katólikus egyház amely államvallás – nagyon megerősödött , a Habsburgok nem voltak sem reformátusok, sem evangélikusok és papok zavartalanul hirdették vasárnaponta, hogy az örök bolygásra itélt "Ahasvér", a zsidók, megölték az Urat. Illetve a fiát, vagy esetleg mind a kettőt.

Nagyon "logikus" volt, a nép "vette" mint később a 3.60-as kenyeret és jött a keresztény kurzus, zsidóverések az egyetemen, stb.

 

    Majd a zsidótörvények. Horthy akkor és késöbb azzal dicsekedett, hogy volt az első keresztény államfő Európában, a 20. században, aki zsidótörvényeket vezetett be, a zsidók diszkriminálása. Numerus Klauzusz, majd Numerus nullus. Túl sok a zsidó ügyvéd, orvos, mérnök.  Trianon után sok menekült jött az utód államokból és sok volt a munkanélküli. Amikor az angol és francia hitközségek tiltakozni akartak a megkülönböztető törvények ellen a Népszövetségnél – Stern Samuék hitközsége tiltakozott az "idegen" beleavatkozás ellen. Ez magyar belügy – mondták. Aztán enyhült a helyzet, jöttek a Bethlen kormányok és elhalt a Numerus.

        Horthy személyében nem volt antiszemitább "a kelleténél" (Mikszáth) voltak zsidó barátai és kártyapartnerei, föleg a gazdag zsidókat szerette, Weis Manfrédet, Chorint és társait (akik a végén, portugáliai száműzetésében, el is tartották őt). Mivel azonban nem volt katólikus és felesége zsidó származásáról rebesgettek a nyilasok . Horthynak jobban kellett "teljesiteni". Ezért elejtett itt-ott antiszemita megjegyzéseket, amiket az asszimilált pesti zsidók elengedtek a fülük mellett.

 

        1938-ban a revizió-őrület a tetőfokára hágott és Hitler egymás ellen hergelte a magyarokat és a románokat.

 

     

 

       Tehát: hogy érezték magukat a zsidók Horthy Magyarországában?

   Ha egy mondatban kell válaszolni – a dolog problematikus. A válasz az "elég rosszul", "elég jól" ,a "megjárja" és a "nagyon jól" skáláján mozoghat. Attól is függ hogy kit kérdezünk – és mikor.

 

Ki érezte rosszul magát? A maroknyi kommunista, kiket a rendszer üldözött és börtönbe zárt, a nyilasok (Szálasi évekig együtt ült Rákosival a szegedi Csillag börtönben); a maroknyi liberális demokrata, akik olyan demokráciát akartak mint az angol – és az elnyomott parasztság amely földet akart-

 

A Monarchiában érzett liberalizmus meghalt a Monarchiával együtt . Akkor csak abban az esetben volt "muszáj" katolizálni egy zsidónak, ha hadügyminiszter akart lenni mint Báró Hazai Samu. De ki ambicionálta ezt az állást?

 

   Mindjárt a vesztett háboru és kommün bukása  után jött az un, "fehér terror" Bár ez a Szamuelly féle Lenin-fiuk reakciója volt – mindkettőt eltúlozta az ellenfél. Kun Béláék "zsidósága" olaj volt a katólikus klérus által állandón szitott antiszemitizmus tüzére. Beszélték, hogy a 24 tagu kormányzótanácsnak csupán egy nem-zsidó tagja van, az elnők – Garbai Sándor – hogy "legyen aki szombaton aláirja a halálos itéleteket.

 

   Horthy maga konszolidálni akart, megfékezte különitményes tisztjeit és  ...aláirta az Európában első zsidótörvényt – a numerus klausust. Ez 6 %-ban állapitotta meg a zsidó egyetemi hallgatók kvotáját. Az eredmény: a tehetős zsidók fiai Olaszországban tanultak, a kevésbé tehetősek szakmát tanultak, az ortodox fiatalok pedig mentek a szabadon müködő jesivákba.

 

   Az angol zsidók csúcsszervezete felajánlotta segitségét az "udvari tanácsos" sipuccai elnőknek, Stern Samunak, aki ezt visszautasitotta, azzal hogy köszönik, de ez magyar belügy.

Utána jöttek a többi megszoritások, további  zsidótörvények; a patrióta zsidók siránkoztak és állampolgári hűségüket emlegették – ami igaz volt, de senkit nem hatott meg.

 Azután jött a jobboldal megerösödése a nyilas bombamerénylet a  Dohány ellen majd a növekvő náci befolyás, a bécsi döntés, amely visszaitélte Észak-Erdélyt és Kárpátalját – jelentős számu zsidóval, ami csak növellte a feszültséget. Munkaszolgálat, diszkrimináció, megalázás, keretlegények – majd az orosz háboru kezdetén a deportálás Kamenec Podolszba – a megrémülés és a "megnyugvás", amit a pesti  zsidó MTI (Mikve távirati Iroda) igy prezentált:

 

     "Stern Samu, aki Horthy kártyapartnere volt (nem igaz! Ez Buday Goldberger Leo volt) felment Horthyhoz a várba, aki megnyugtatta: ezek csak pólisi zsidók voltak. A magyar zsidókat nem engedem bántani, Stern megnyugodva ment haza."

 

    Mi is megnyugodtunk. A házból csak a Zilbermanékat vitték el, a családből a Weinsteinéket, akiknek nem volt rendben az állampogárság. Velük volt a velem egykoru Jancsika is, aki az iskolában a legszebben szavalta a Talpra magyart. 

 

   1938-tól az egyre jobbra tólódó Magyarország Trianon reviziójának büvöletében, egyre inkább Hitler felé orientálódott. Hitler követelte a zsidókérdés "megoldását" német módra; a magyarok pontosan tudták hogy ez mit jelent. De: a Lengyelország náci lerohanás következtében Magyarországra menekült lengyelek ezrei között zsidók is voltak, nem is kevesen és ezeket a magyarok (id.Antall József) nem diszkriminálták.

 

Az Ujvidéki vérengzést ami "partizánrendészeti" akció volt s melynek során több mint  ezer zsidó polgári "partizánt", nőket és gyermekeket is meggyilkolt a magyar kir. tábori rendőrség – a parlamentben tárgyalták Bajcsy-Zsilinszki inditványára, de a főbűnösöket hagyták futni, illetve Németországba szökni.

 

A zsidókat eltávolitották a hadseregból, kisegitő munkszolgálatra kötelezték öket, hatalmas piros ZS. betüvel a katonakönyvük fedelén. Ez és a bánásmód elviselhető volt amig Magyarországon szolgáltak. Azonban a szovjet háboru kitörése után – elszabadult a pokol. A keretnek nem egy helyen "kilátásba helyezték" hogy hazatérésük előfeltétele a zsidó állomány "elfogyása".

 

      A kisemberek, aki nem politizáltak és akiket a diszkrimáló törvények egyelőre nem érintettek – csak az egyre nehezülő gazdasági nyomást érezték. A kis üzletek nyitva voltak, a vidéki zsidó vegyesboltok hiteleztek a parasztoknak, akik a zsidó boltost előnyben részesitették az ellenük létesitett Hangyánál. A zsidó kocsmáros "rovásra" mérte a bort, a varrónök varrtak és biztak a kormányzó Úrban.

 

Még akkor is biztak, amikor tudták, hogy Ukrainába meghalni viszik a musz-osokat, hogy a világbajnok Petschauer Attilát Horthy sem tudta megmenteni; hogy Nagybaconi NagyVilmost a kormányzó egy év után leváltotta, mert "túl emberséges volt" és nem hagyta a zsidó muszosokat megkinozni.

 

 Az után jött 1944 március 19 és a német megszállás.

 

                                                                  ***

     Nem lehet egy rövid összefoglalóban objektiv történelmet irni. Még szubjektivet sem.Pláne egy akkor 12 éves gyerek szemével.

   Akkori szemmel – és mai szemmel – Horthy szerepe gyalázatos volt, de ismervén az időt, a helyet, a népet és a szituációt, ezen nem kell és nem lehet csodálkozni. Őfőméltósága (elvárta hogy igy nevezzék) egy korlátolt, maradi kisnemes volt (nagybányai) aki Bécsben a császár egyik szárnysegéde volt, majd a K.U.K.flotta egyik parancsnoka, meglehetősen kétes hadi sikerrel, Ma már tudjuk hogy 1919.ben felajánlotta szolgálatait Kun (Kohn) Bélának, akit korabeli elvtársai csak Burechnek hivtak (Vas Zoltán közlése) és jellemző hogy a legyőzött és feldarabolt Magyarország nem talált magának 1920-ban nagyobb kalibert, mint a pitiáner Horthyt.

  Bécsben nem hangoztatott Horthy antiszemita nézeteket, mert az ott – akkor – nem volt divat. Később a 133 napos kommün zsidógyülölővé tette – talán mert szégyellte hogy felajánlotta magá Kun-Kohnnak, -  ami később mikszáthi antiszemitizmusra változott. Szerette, ha a gazdag és tüchtig zsidók dörgölőznek hozzá, de nem tudta elviselni a szegény galiciai zsidókat, aki a Monarchia részeként jöttek Magyarországra.

 

    Néhány tehetséges minisztere segitségével – főleg Gróf Bethlen Istvánt kell emliteni – a Horthy érának sikerült konszolidálni az országot és amig az nem fogta be magát Hitler szekerébe, a revizió koncának reményében – az ország fejlődött, gyarapodott és összehasonlithatalanul függetlenebb volt mint a Horthyt követő negyven évben.

 

      1944 március 19-ig a zsidóknak sem volt rossz Magyarországon. Ide menekültek elöször osztrák, majd Jugoszláv, késöbb lengyel és szlovák zsidók – kiknek szemében Budapest a béke szigete volt.

 

     1944 március 19-ig.

 

   Mi történt ezután?

 

      N.K.

                                   (folyt. Köv)