ZSIDÓ FOGALMAK ABC SZERINT*

A

ÁDÁR – a zsidó naptár 12. hónapja. A név babilóniai eredetű. Szökőévben (l.o.) két Á. van, ezáltal az év egy hónappal hosszabb lesz. A hagyomány szerint ennek a hónapnak hetedik napján született – és hunyt el – Mózes mesterünk, és ebben a hónapban van Eszter böjtje (l.o.) valamint Púrim ünnepe (l.o.) is.

 

ÁDMO”R – (héber) az Ádonénu, Morénu Vörábénu (Urunk, Tanítónk, Mesterünk) rövidítése. Rendszerint a haszid rebbéket nevezik így.

 

ÁDRÁ”N – (héber rövidítés: Ávot dörábi Nátán) rabbi Nátán Misnája. Az Atyák Misnájának mintájára írta, illetve szerkesztette rabbi Nátán, a babilóniai, aki Jehuda, a Fejedelem kortársa volt. Ádrá”n tulajdonképpen egy talmudi traktátus, amely az Atyák Misnáját magyarázza, értelmezi. Két olvasatában jutott el hozzánk, a és b verzió, bár a Talmudban (az ún. „kis traktátusok” között) általában csak az első változat szerepel.

 

ÁFIKOMÁN – (görög) utóétel. Szédereste a kettétört középső mácesz nagyobbik része. Ezt elrejtik, és a lakoma végén fogyaszják el, mint kvázi utóételt. Ez után már nem szabad semmit sem enni, és inni is csak vizet. Bevett szokás, hogy a gyerekek elcsenik az Á.-t, és csak jutalom ellenében adják vissza. Jiddis szólásmondás egy idős emberre: „Úgy látszik, sok Á.-t evett...”

 

ÁFRÁ LÖPUMÉ (arameus) "homokot a szájába"! Talmudi szitok annak aki illetlenül beszél. Értelme: fogja be a száját. A Talmud (l.o.) a bibliai Jóbbal kapcsolatban idézi, amikor az kifakadt az isteni Gondviselés ellen (Bava Batra 16, a)

 

ÁGGÁDÁ – Legenda (lásd Midrások). Ágád’tá (arameus) a Talmudok (lásd ott) elbeszélő részei.

 

ÁGUNÁ – (héber) lebéklyózott asszony, vagyis egy férjezett zsidó nő, akinek eltűnt a

 férje. Egy ilyen nő addig nem mehet ujra férjhez, amíg férje nem ad neki válólevelet (getet – lásd ott), vagy amíg minden kétségen felül be nem bizonyosodik, hogy férje meghalt. Sok tragédia forrása ez. A halacha és a rabbik nagy erőfeszítéseket tesznek egy ilyen Á. „felszabadítására”, olyannyira, hogy megelégednek egy tanúval is, aki a férj halálát igazolja, míg a zsidó törvénykezés minden más esetben előírja a két tanút.

 

ÁHÁVÁT HÁSÉM – (héber) az Örökkévaló szeretete. A Tóra kimondja: „És szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet, egész szíveddel, egész lelkeddel...” (5Mózes 6,4-5). Bölcseink ezt úgy értelmezik, hogy a zsidó ember viselkedésével szerettesse meg az emberekkel az Örökkévalót, azáltal, hogy rendesen viselkedik, becsületesen kereskedik...(Joma, 86a, alapján.)

 

ÁHÁVÁT HÁBRIJOT – (héber) az emberiség szeretete. Egyesek szerint azon cselekvő micva alapján, hogy „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19,18), amire Hillel azt mondta, hogy „ami neked rossz, azt ne tedd másnak sem”. Mások szerint ez csak zsidókra vonatkozik, míg  nemzsidókra vonatkozólag az Á. HÁB. Csak közvetett micva,(l.o.) amit egy misnai (l,o,) mondásból fejtünk ki: Légy Áron tanítványai közül való, békeszerető, békére törekvő, emberszerető, aki közel hozza  az embereket Tórához. (Ávot 1, 12)

 

ÁHÁVÁT JISZRÁÉL – (héber) a zsidóság szeretete, vagyis a legendás zsidó szolidaritás alapja, a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19,18) alapján. Rabbi Akiba azt mondta erre, hogy ez egy „nagy szabály” a Tórában, míg az őt megelőző Hillel még ennél is továbbment, mondván, hogy „ez maga a Tóra”!

(Bölcseink részletezik e micvát mondván, hogy lelkeik isteni forrását tekintve a zsidók mindannyian mintha édestestvérek lennének. Ezért kell, hogy olyan kedves legyen a zsidó embernek hittestvére élete, családja, vagyona és jóléte – mintha ez a sajátja lenne. Minden reggel, az ima előtt,vannak akik ezt mondják:"Ezennel magamra vállalom az Á. J. tevőleges parancsolatát." Haszidok hozzáteszik, hogy az Á. J. mintegy előkészület az Áhávát Hásémhez.

 

AKDÁMUT – arameus nyelvű dicshimnusz, melyet Sávuot (l.o.) ünnepén olvasunk fel a zsinagógában – a napi tóraolvasás előtt. A 90 strófából álló A. – melynek szerzője Méir ben Jichák Nehoráj wormsi előimádkozó volt, aki a művet a XI. Században írta – az Örökkévaló és Izrael dicséretét zengi nehéz, veretes arameus nyelven.

 

ÁKÉDÁ – (héber, szó szerint megkötözés=feláldozás) Ábrahám utolsó megpróbáltatása, amelyben az Örökkévaló arra kérte, áldozza fel egyetlen fiát (Sárától), Izsákot. Izsák, aki akkor már felnőtt volt (a hagyomány szerint 37 éves) nem tanúsított ellenállást. Az utolsó pillanatban egy égi hang megakadályozta a megpróbáltatás gyakorlati kivitelezését. (Lásd 1Mózes 22. fejezet). A mai napig az Á. érdemében esdeklünk bocsánatért Ros Hásáná (l.o.) és Jom Kippur (l.o.) napján. A Midrás szerint Ábrahám ősapánkat tíz megpróbáltatás érte, és az Á. volt a legnehezebb mind között.

 

ÁKU”M – rövidítés: Ovéd kochávim umázálot; vagyis aki a csillagokat és/vagy a csillagképeket imádja. Általánosítva a bálványimádók gyűjtőneve.

 

ÁLDÁSOK, SZÖVEGE. Naponta 100 áldást mond el a zsidó ember (l.o.), beleértve  a három Ámidá imában (l.o.) foglalt 57 áldást. Az alábbiakban néhány specifikus áldás szövege – magyar forditásban:

 

     A kenyérre: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, aki kenyeret ád a földből!

    A  húsra, halra, tojásra, gombára, tejre, vizre és más italra: " Áldott vagy te örök Istenünk, a Világ Ura, kinek szavára minden  lett!

     Fa gyümölcsére:Áldott vagy te  Örök Istenünk, a Világ Ura, ki a fák gyümölcsét teremti!

      Földben termett zöldségre, gyümölcsre: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, ki a föld gyümölcsét teremti!

 

        Süteményre, tésztára: Áldott vagy te, Örök Istenünk, a Világ Ura, aki mindenféle ennivalót teremti.

 

Borra: Áldott vagy te Örök Istenünk, a  Világ Ura, aki a szőlő gyümölcsét teremti.

 

 Jó hir hallatán:  Áldott  vagy te, Örök Istenünk, Világ Ura, jó és jótevő!

 

   Rossz hir (haláleset) hallatán:  Áldott vagy te Örök Istenünk, Világ Ura, az igaz biró!

 

    Illatszerre: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, aki mindenféle illatszert teremti!

 

       Szivárvány láttán: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, aki megemlékezik szövetségéről, hű szövetségéhez és betartja szavát!

 

       A tenger láttán: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, aki az óceánt alkotta!

 

      A tavaszi virágzás láttán: Áldott vagy te Örök istenünk, a Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtményeket és fákat teremtett, az ember javára.

 

       Tóra-bölcsek láttán: Áldott vagy te Örök Istenünk,  a Világ Ura, aki bölcsességéből részt adott az istenfélőknek!

 

       Más bölcsek láttán: Áldott vagy te Örök Istenünk, a Világ Ura, aki a halandó embernek részt adott bölcsességéből.

 

       Uralkodó láttán: Áldott vagy te Örök istenünk, a Világ Ura, ki a halandó embernek részt adott dicsőségéből

 

ÁLLATKÍNZÁS – lásd Cáár báálé Chájim

 

ÁL HÁNISZIM – (héber) „A csodákról”. Imabetoldás, melyet évente két alkalommal, Chanukakor és Purimkor toldunk be az Ámidá imába (l. O.), valamint az étkezés utáni imába (l. O.). Ezekben röviden, dióhéjban elmondjuk Chanuka és Purim történetét, és hálát adunk az Örökkévalónak, aki engedte megélnünk ezt az örömünnepet.

 

ALEF-BÉT – a héber ábécé 22 betűből áll, valamint öt, ún. Szóvégi betűből. Ezek a mássalhangzók. A magánhangzókat a betűk alatti pontozással jelöljük. A modern héberben (újságokban, könyvekben) a szöveg pontozatlan, ezért olvasása nehézséget okoz az új bevándorlóknak, mivel a szavakat többféleképpen lehet olvasni, illetve érteni. A múlt század húszas éveiben, az akkori Palesztinában, tettek egy javaslatot, hogy a héber betűket latin betűkkel írják át, de ez majdnem általános ellenkezésbe ütközött. A betük egyuttal számok is: 1-től tizig, majd tiztől (tizesével) százig és innen százasával – 400-ig.

 

ÁLIJÁ – jelentése: felmenni, vagyis bevándorolni Izrael országába – mivel az ősi zsidó felfogás szerint „Erec Jiszráél magasabban van (szellemi szinten) minden országnál”. A Tóra elé járulást is így nevezik, valamint az ember szellemi felemelkedését.

Álijá löregel – zarándoklat Jeruzsálembe a három zarándokünnepen (l. O.)

 

ALMEMOR – (görög) A zsinagóga közepén álló emelvény és rajta egy asztal, amit főleg tóraolvasásra használnak. Héberűl bimá, jiddisül, b’lemer.

Askenáz ritusú zsinagógákban itt áll a kántor péntek este, amikor a Löchá Dodit (l. O.) énekli. Itt hirdetik ki az újholdat, olvassák fel a Háftárát (l. O.) stb. Az elmult száz évben vita tárgyát képezte az ortodoxok és a neológok között az A. elhelyezése: az utóbbiak a frigyszkerény elé tették.

 

ÁLMOK – Bölcseink hozzáállása az álmokkal kapcsolatban meglehetősen ambivalens. Egyrészt  bagatellizálták az álmok jelentőségét, és azt mondták, hogy amire az ember gondol napközben, azt látja éjjel álmában. Mások hittek az álmok jelentőségében, és ezt bibliai történetekkel támasztották alá (Jákob álma, József álmai). Egyes amoriták (l.o.) ismert álomfejtőkhöz jártak, akik annak alapján fejtették meg ugyanazt álmot, amennyit fizetett nekik a delikvens. Voltak, akik böjtöltek, ha rosszat álmodtak és volt, akinek a böjtöt szombaton is megengedték, bár szombaton általában tilos böjtölni.

 

ÁMÁ (héber) ókori hosszmérték. Rőf . Kb. 48 centiméter. Mások szerint – 68. Mint egy átlagos ember keze, a könyöktől, az ujjak hegyéig. Noé bárkájának hossza 300 Á. volt (12. Mózes, 6, 15      )

(Folyt.köv.)

*Naftali kraus hasonló cimü könyvéből (Ősi Forrás(19)2002