A TALMUD BöLCSEI:    CHONJÓ

 AZ EGYIPTOMI SZENTÉLY TÖRTÉNETE

 

   Már említettük, hogy Simeon, a Szentéletü volt a Nagy Gyülekezet "maradéka", utolsó tagja. Tanítványa, Antignosz vitte tovább a hagyományt, de fiai torzsalkodásai - akik a főpapi tisztet örökölték - nem kevés problémát okoztak. Így került sor az egyiptomi Szentély-utánzat felépítésére.

 

    Bö1cseink a történelem nagy emberei közé sorolták Simeont, azoknak sorába, akiket az Örökkévaló nemzedékről nemzedékre a zsidó nép megmentésére és fennmaradásának biztosítására rendelt. Ide tartozik a Talmud szerint Simeon, aki "a görög elnyomás idején védte a zsidóságot" (Megilá 11). Érdekes módon a rangsorolás itt egy mondatban említi Simeont a Hásmoneusokkal. Mátitjáhu és fiai hősies szabadságharcban mentették meg a zsidóságot a hellenizmus fojtogató ölelésétől, Simeon pedig egy békés korszak szellemi vezetője volt, a következtetés mégis egyértelmű.

 

Simeon halálának évében előre megmondta: "Ezidén fogok meghalni." "Honnét tudod?" - kérdezték megdöbbent hívei. "Egyszerű - mondotta Simeon. - Azelőtt ha Jom Kippurkor bementem a Szentek Szentjébe [ahová a főpap is csak ilyenkor léphet be], mindig be- és kikisért egy fehérbe öltözött öregember. Ebben az évben egy feketébe öltözött öreg jött be mellettem, de nem jött ki velem együtt. . ."

 

 Egy héttel Jom Kippur után megbetegedett és meghalt. Halála előtt megkérdezték tőle, ki örökölje főpapi tisztét. Azt válaszolta: "Íme, itt áll előttetek Chonjo fiam." A Talmud szerint Simeon halálos ágyán tehát Chonjo fiát - Óniást - javasolta utódjául. Másik fia, Simi azonban, aki két és fél évvel idősebb volt Chonjónál, alantas cselhez folyamodott. Úgy tett, mintha támogatná öccse kinevezését: felajánlotta neki, hogy megtanít ja a főpapi teendőkre és a Szentélyszolgálat fortélyaira, amikkel - ezek szerint - Chonjo nem

volt tisztában.

 

    Nos, Simi női köntösbe öltöztette öccsét, nőnek való övet adott rá, és az oltár elé állította. Majd odasúgta a szolgálattevő kohánitáknak, akiknek a megdöbbenéstől elállt a szavuk: "Nézzétek csak, milyen fogadalmat tett ez a szeretőjének [Rási szerint: »feIeségének«]! »Azon a napon, amelyen először szolgálok mint főpap, fölveszem a köntösödet és az övedet!«    - és ime, be is tartotta ígéretét!"

 

    A szentségtörésen fölháborodott kohániták meg akarták ölni Chonjót, aki elmenekült előlük. Az egyiptomi Alexandriáig futott, ott oltárt épített, és áldozatokat mutatott be a bálványoknak. ..

 

    Ez rabbi Méir véleménye.

 

  Rabbi Jehudá azonban azt mondotta: nem így történt a dolog. Chonjó nem fogadta el a kinevezést, mert Simi bátyja idősebb volt nála két és fél évvel, ezért lemondott javára a főpapságról. Ennek ellenére féltékeny volt Simire: ő volt az, aki lépre csalta és női ruhába öltöztette bátyját, aki teljesen tapasztalatlan volt a Szentély-szolgálat terén. Amikor a megdühödött kohániták rá akartak támadni Simire, elmondta nekik, mit tett. A kohániták haragja  Chonjó ellen fordult, ezért kényszerült menekülésre. Meg sem állt Alexandriáig, ahol megépítette a jeruzsálemihez hasonló szentélyt, és áldozatokat mutatott be az igaz Istennek. (M'náchot 109.)

 

                                                                       * * *

 

A talmudi elbeszéléssel szemben a modern történetírás IV. Chonjónak - Simeon, a Szentéletű ükunokájának - tulajdonítja az egyiptomi Szentély-utánzat építtetését. Hogy miért, arra nézve csak utalásokat találunk.

Az egyik változat szerint azt remélte, hogya Hásmoneusok győzelme után megkapja a főpapi kinevezést. Amikor ez nem történt meg, Egyiptomba emigrált, ahol Ptolemaiosz Philométor megengedte neki, hogy Leontopoliszban fölépítse a jeruzsálemi Szentély hasonmását, és ott főpapként szerepeljen. Mások szerint Chonjo úgy vélte, hogy a jeruzsálemi Szentély elveszítette különlegesen szent mivoltát, miután Antiókhosz Epiphanész zsoldosai megszentségtelenítették. Megint mások szerint elégedetlen volt a Hásmoneusok főpapi tevékenységéveI.

 

     A leglogikusabban azonban az a feltevés hangzik, hogy zsidó szellemi központot akart szervezni az egyiptomi diaszpórában élők számára.

 

    A zsidó forrásokban Mikdás Chonjo néven szereplő templom a jeruzsálemi Szentély mintájára épült, de sok részletben eltért attól. A torony formájú épületet magas fal vette körül. Az oltár és a hozzá tartozó edényzet az eredetihez hasonló volt, de a menóra helyén kandeláber füstölgött.

 

Az egyiptomi zsidók áldozatokat mutattak be a pótszentélyben, de nem tartották akkora becsben, mint az eredetit. A korabeli történészek szerint a Chonjo-féle utánzat nem csökkentette az Egyiptomban élő zsidók ragaszkodását a jeruzsálemi Szentélyhez. Amikor csak tehették, felzarándokoltak Jeruzsálembe, amely továbbra is központi helyet foglalt el a zsidóság szellemi életében. Philón egyáltalán nem említi Chonjo templomát.

 

                                                                              * * *

 

Bö1cseink meglehetősen ambivalens módon foglalnak állást Chonjo templomával kapcsolatban. Egyrészt úgy vélik, hogy nem bálványimádás céljára épült, ezért nem helyezik teljes tilalom alá, másrészt viszont féltékenyen őrzik a jeruzsálemi Templom elsőbbségét. Egy talmudi vélemény szerint a Szentély pusztulása után szabad áldozatot bemutatni Chonjo templomában (M egilá 10), viszont az ott működő papok nem tevékenykedhettek a jeruzsálemi Szentélyben (M'náchot 109). Ha valaki fogadalmat tett, hogy égő áldozatot mutat be Chonjo templomában, azt bemutathatta Jeruzsálemben is, de akkor is eleget tett a fogadalomnak, ha az egyiptomi szentélyben mutatta be.

 

    Chonjo temploma három évvel élte túl eredetijét: i. sz. 73-ban zárták be Vespasianus római császár parancsára. Több mint kétszáz évig állt fenn Chonjónak és fiainak főpapsága alatt.