A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL -KI TISZÁ - 2014

 

A SZOMBAT – KÖZ- ÉS MAGÁNTERÜLETEN

 

Szakaszunkban ismét megjelenik a szombattartás kötelességéről szóló felhívás: „És őrizzétek meg a szombatot, mert szent az számotokra, … és az a lélek, aki munkát végez szombaton, legyen kiiktatva népe köréből”. (2Mózes 31,14)

 

Mi az a munka, ami tilos szombaton?

Bölcseink részletezik, azt a 39 „fő munkát”,  melyeket tilos sábeszkor végezni. Elvárható és logikus lett volna, hogy a Talmud Sábbát traktátusa azzal kezdődjön, hogy bemutatja a tilos szombati munkák listáját. Ezzel szemben a traktátus azzal kezdődik, hogy megtárgyalja a közterületről magánterületre ki- és bevitt dolgok problematikáját, ami  úgy tűnik, részletkérdés csupán.

 

Azonban az igazság az, hogy a köz- és magánterület közötti kapcsolat  ezen a napon (a rösut hárábim és a rösut hájáchid közötti ki- és bevitel)- a szombat lényégét képezi. A szombat fejezi ki azt a tudott tényt, hogy a világ az Örökkévaló „tulajdona”, mivel a világegyetem az ő magánterülete. Mi, zsidók, nem dolgozunk szombaton, mivel a teremtő hat napon át munkálkodott a világ megteremtésén és a hetedik napon megpihent. Eszerint a ki- és bevitel közterületről magánterületre – ezt az alapgondolatot fejezi ki.

 

A "KÖZTERÜLET" ELVETÉSE

 

    Elméletileg az istenszolgálat két fő részre osztható: "közterület"re és "magánterületre". A Tóra tanulása és a parancsolatok betartása "magánterület"nek számít, mivel ott csak az Örökkévaló dominál. Itt a „nettó” szentség  uralkodik, aminek semmi sem idegen.

   A másik kategória a "közterület", ahol a tevékenység a rossztól való távolságtartásból áll. A "köz" jelképezi az isteni "egység" ellentétét. "Közterület" elméletben azt jelentheti, hogy nincs  tulajdonos vagy házigazda, hanem itt sokan „uralkodnak”, és mindenki azt csinál, amit akar.

   A zsidó ember köteles elvetni ezt az álláspontot és elhatárolni magát tőle -azzal, hogy távol tartja magát a negatívumoktól ("szur mérá"*), és nem távolodik el az isteni akarat ismerésétől és  a parancsolatok betartásától.

 

   A "TÁRSAS UDVAR"

 

    A két véglet között azonban vannak olyan "területek" –  például az udvarok–, amelyeket több család közösen használ. A Tóra  szerint ezek is "magánterületnek" számítanak, de bölcseink mégis tiltották bennük bármilyen dolog hordozását szombaton, mert ezek mégiscsak hasonlítanak a közterületre.

 

   A halachikus „megoldás” az éruv chácérot ("közös udvar"), ami, úgymond, egyesíti az udvart úgy, hogy halachikusan is magánterületnek számítson. Ezt úgy érjük el, hogy a szomszédok – közösen – elhelyeznek ennivalót egy bizonyos helyen, hogy ezzel demonstrálják „egységüket". Ezért  szabad  nekik szombaton bármit ki- és bevinni az udvarból a lakásokba.

 

   Ezek a „területek” jelképezik a hétköznapiság határait, amelyek se nem vétkek, se nem micvák, vagyis olyan helyzetek, amelyek szolgálhatják az Örökkévalót és felemelkedhetnek a szentség szintjére, míg felelőtlen „használat” esetén lesüllyedhetnek, és a rossz szolgálatába állhatnak.

 

   ... ÉS A VILÁG EGYSÉGE

 

      Viszonyunk ezekhez a "területek"hez kétféle: vannak dolgok, amelyekhez a hozzáállás elhatárolódó kell legyen, azon talmudi elv alapján, amely azt mondja, hogy „szenteld meg magad abban (is), amit szabad neked”.(BT, Jevámot, 20,a)

Ez azt jelenti, hogy vannak dolgok,  melyeket a halacha megenged, de egy istenfélő vallásos zsidó tartózkodik élvezetüktől és ezáltal megszenteli magát. Ezek főleg azok a luxus dolgok, amelyek a létfenntartáshoz  és/vagy az istenszolgálathoz nem szükségesek.

 

     Másfelől aszerint viszonyulunk, ahogy a  Misna (Atyák, 2, 12) kifejti, hogy „minden cselekedeted istenes legyen”, illetve bibliai megközelítésben „minden úton-módon ismerd meg őt” (1.Krónikák, 28,9). Eszerint a zsidó ember – mint már többször mondtuk – még a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgaiban is istennek tetszően cselekszik ("lösem sámájjim"), és ezáltal eléri az Örökkévaló megismeréséhez szükséges „ismerd meg őt” szintjét.

    A zsidó embernek megadatott a lehetőség a világ megváltoztatására oly módon, hogy ami tulajdonképpen a fenti értelemben vett „közterület” – az az Örökkévaló magánterülete legyen. Így lehet az egész világot megváltoztatni, hogy nyíltan és egyértelműen szellemi "magánterületté" váljon, amelyben nyilvánossá és (el)ismertté válik az Örökkévaló hatalma és uralma, az igazi és végleges megváltásban.