Szakálynak nincs büntudata semmilyen szinten, de

“A MAGYAR TÁRSADALOM VALAMILYEN SZINTEN FELELŐSSÉGGEL TARTOZIK MEGKÖVETNI EZEKET AZ EMBEREKET”

1941-ben azokat az embereket Magyarországról “kitoloncolták”, és “sajnálatos módon halál lett a sorsuk”. “Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket” – fogalmazott Szakály az ATV Szabad szemmel c. műsorának adott interjújában, melyben igyekezett megkövetni azokat, akiket korábbi interjújával megsértett. Mint elmondta, “lehet, hogy tévedett”. A feszültséget oldani kívánva távol marad a közelgő Holokauszt konferenciáról. A Szombat álláspontja szerint apológiája nem javít érdemben azon a képen, mely kialakult róla korábbi megnyilvánulása után.

Szakály Sándor történész az MTI-nek adott pénteki interjújában azt mondta, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki.

E kijelentése miatt a Demokratikus Koalíció közleményben követelte a kormánytól, hogy vonja vissza Szakály Sándor kinevezését, és a történész kövesse meg a magyar zsidóságot. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vasárnap adott ki közleményt, követelve Szakály Sándor lemondását.

Szakály Sándor vasárnap az ATV műsorában közölte, ő arról beszélt, hogy az 1930-as években Európa számos országában, így Magyarországon is, hontalan vagy állampolgárságuktól megfosztott zsidók éltek. Magyarországon 1941-ben körülbelül 15-35 ezer Szlovákiából, Lengyelországból, Németországból és Ausztriából menekült zsidó volt, akiknek az állampolgársága bizonytalan volt.

Randolph L. Braham történészt idézve azt mondta, hogy a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság megfogalmazott egy olyan igényt, hogy minden kétes állampolgárságú egyént ki kell utasítani Kárpátaljára, és át kell tenni a kelet-galíciai német hatóságokhoz. Hangsúlyozta: ez a lépés nem volt emberséges, a tragédia következménye, hogy 11-18 ezer Magyarországon lévő, alapvetően hontalan vagy állampolgárságát bizonyítani nem tudó embert “tesznek át” Galíciába, ahol ukrán és német milicisták illetve csapatok legyilkolják őket.

A nyilatkozata kapcsán azt mondta: “akit ezzel megsértettem, én megkövetem”. Nem sértegetni akartam, én egy olyan kifejezést használtam, ami az akkori időszakban egy szakkifejezés volt – tette hozzá Szakály Sándor.

Mint mondta, 1941-ben azokat az embereket Magyarországról “kitoloncolták”, és “sajnálatos módon halál lett a sorsuk”. “Ezért nyilván a magyar társadalom valamilyen szinten felelősséggel tartozik megkövetni ezeket az embereket” – fogalmazott. Megjegyezte azt is, hogy amint a magyar hatóságok tudomására jutott, mi történik ott, akkor az emberek egy részét visszafogadták és a kitoloncolást felfüggesztették.

A történész szerint szakmai kérdésről van szó, amely – mint mondta – “sajnos politikai konstellációba került”. Nyilvánvalóan én tévedhettem ebben a dologban, semmilyen szándékosság nem volt benne – tette hozzá.

Szakály Sándor közölte, nem gondolja, hogy le kellene mondania a főigazgatói posztról. Elmondta azt is, hogy nem vesz részt a holokauszt megemlékezéshez kapcsolódó konferencián, amelyen előadása is lett volna, mert úgy gondolja: az a helyes, ha személye vagy a nyilatkozata körül ilyen vita alakult ki, akkor ne szólaljon meg a holokauszt-konferencián.

Kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: “bűntudatom nincs, mert nem követtem el bűnt az én felfogásom szerint. Lehet, hogy tévedtem”.

 *

Szakály “valamilyen szinten” beismerte, hogy hibázott, bár apológiája megfogalmazása nem minősíthető jobbnak, mint korábbi megnyilvánulása. Az “akkori idők” nyelvén fogalmazni ma: érzéketlenség. A konferenciáról való távolmaradása helyett azonban hasznos volna újra és újra előadásokra készülnie, s végiggondolni az általa kutatott történelmi kort, az akkori magyar politikai döntéshozók és a katonai végrehajtók felelősségét éppúgy, mint a hetven évvel későbbi történész felelősségét, amikor a II. világháborús magyar szerepvállalásra és a zsidó származásúakkal szemben elkövetett bűnökre emlékezik. Nem biztos, hogy sikerül kikerülnie a jövőben a relativizálást és az érzéketlenséget, de újra és újra meg kell próbálnia. A történelmi hűség és egy tisztább magyar történelmi tudat érdekében(Szombat).