AZ ATYÁK BÖLCS MONDÁSAI(48)

            KI A BÖLCS, KI A HŐS?!

  Ben Zoma mondta: "Ki számíthat bölcsnek? Aki mindenkitől hajlandó tanulni. Ahogy az Írás mondja: »Minden tanítómtól okultam«. (Zsolt, 119) Ki az igazi hős? Aki legyőzi indulatát, ösztönét. Miként az írva Van: »Többet ér a hosszan tűrő a hősnél, és aki indulatain uralkodik, a városhódítónál«. (Példab. 16, 32) Ki mondható gazdagnak? Aki elégedett azzal, amije van, miként az Írás tanúskodik: »Ha kezed munkáját élvezed, boldog vagy és jó neked«. (Zsolt. 128, 2) Boldog vagy ezen a világon, és jó neked a túlvilágon. És ki a tiszteletre méltó? Aki embertársait tiszteli, ahogy az Írás mondja: »Tisztelőimet én is tisztelem, akik pedig gyaláznak, azok megvetésben részesülnek.«" (Sámuel, 1,2,30).

 (Atyák, 4,1).

 

   Ben Zoma, a javnei második nemzedék jeles tagja, Akiba barátja és Jósua tanítványa. Nem volt felavatott rabbi, és bár nagy Talmud-tudós volt, élete végéig a "tanítvány" címet viselte. Ezért hívták őt csak apja nevén, és a sajátját (Simon) nem emIítették.

 

   Legfőképp az íráselemzés (drus) tudományában tett szert komoly tudásra, s ennek révén bizonyította a különböző halachák és vallási utasítások bibliai eredetét.

 

   Egyike volt azon négy bölcsnek (Akiba, ben Ázzáj és Elisa ben Avuja mellett), akik - a Talmud tanúsága szerint - "bementek a Kabbala [titkos tanok] szent gyümölcsösébe", ahová  Ben-Zoma "bekukkantott és kárt szenvedett", vagyis a titkos tanokkal való intenzív foglalkozásba beleőrült. Bár fiatalon halt meg (még mestere, Jósua rabbi életében), a Misnában mégis sok helyütt idézik mondásait és halacháit.

 

   Itt idézett mondásának forrása (melynek bővített változata az Ávot dö-rábbi Nátán gyűjteményben található) Jirmijáhu próféta mondása, azzal a különbséggel, hogy a forrás a gondolatot tagadó formában mondja: "Ne dicsekedjen a bölcs az ő bölcsességével, sem a hős az ő hősiességévei, s ne vágjon fel a gazdag az ő vagyonával... hanem azzal dicsekedjen, aki dicsekedni akar, hogy ismeri Istent, mert ezt akarom! - mondja az Örökkévaló". (Jeremiás, 9, 22).

 

  Ben Zóma, mint látjuk, cselekvő formát alkalmaz, és még kiegészíti a próféta mondását a kóveddel, a tisztelettel is, mivel - jó emberismerő lévén - tisztában volt azzal, hogy vannak olyanok, akiknek ez még a pénznél vagy a bölcsességnél is fontosabb.

 

"Ki számíthat bölcsnek?

 

 Aki még egyáltalán nem bölcsnek számító embertől is hajlandó ismereteket szerezni, aki nem tekinti méltóságán alulinak nála "kisebb" embertől is tanulni, csak hogy tudását gyarapítsa" (Rási).

 

  Bartinora is azt az elvet vallja, hogy az a bölcs, aki hajlandó mindenkitől tanulni, és nem csinál ebből presztízskérdést, mintegy bizonyítva, hogy tudása és bölcsessége istenes dolog (l'sem sámájim), és nem azért tanul, hogy ezzel büszkélkedhessen. Az ilyen embert méltán dicséri az ő tudása, mely maradandó, és így jogosan tartják őt kortársai bölcsnek. A bizonyítékul idézett Zsoltár-vers tökéletesen fedi a ben Zoma által szabott kritériumot: "Minden tanítómtól okultam" - vagyis olyanoktói is, akik "kevesebbek" nálam, és nem tartottam attól, hogy ez csorbát ejt tekintélyemen.

                                    ****

 

 Miért mondta mindezt Ben-Zoma? - teszi fel a kérdést, a jó emberismeretéró1 közismert Tiferet Jiszráél.

 "Azért - magyarázza -, mert minden ember szeretné ezt a négy dolgot.

Szeretné, ha bölcsnek tartanák, de tanulni senkitől nem szeret, hiszen ő már úgyis "bölcs", aki mindent tud. Az eredmény: tudatlan marad.

   Szeretne meggazdagodni és élvezni a vagyonát. Ennek érdekében éjt nappallá téve küszködik és robotol, gyakran még életét is kockáztatva, de az élvezet elmarad.

 

  Szeretne hősnek tűnni, akitől mindenki reszket. Így aztán ellenfelét kész könyörtelenül eltiporni, de ezzel csak ellenségeket szerez magának, akik csak arra várnak, hogy bosszút állhassanak rajta. Ennek az eredményeként a "hősiesség" is "elszáll".

 

 Tiszteletre méltó is szeretne lenni, amiért minden elképzelhetőt hajlandó megtenni. Elhiteti magával, hogy mindazok, akik hízelegnek neki, tisztelik, pedig a háta mögött kinevetik, és a "kóved" nevetségességbe fordul..."