A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (7)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) - FOLYTATÁSOKBAN

Ezzel szemben sokakat meggyőzött a Báál Sém Tov viselkedése és mély tanításai és belőlük lettek első hívei.

Az egyik ismert forrásmű 38 fő tanítványt említ, akik összegyűltek körülötte, amikor Medzibusban élt. Ezek között találunk nem kisebb egyéniségeket, mint Dov Ber rabbit, a mezricsi mágidot, aki később a Báál Sém Tov munkásságának szellemi folytatója lett; valamint a vityebszki Menáchem Mendel rabbit, aki a társaság legifjabb tagja volt. Sógora, aki eleinte annyira semmibe vette, szintén elfogadta mesterének.

A tanítványok között volt Jáákov Joszéf Katz rabbi Polneából (1695–1782), aki Toldot Jáákov Joszéf címen írt egy könyvet (megjelent 1780), amely Tóra magyarázatokat tartalmaz a haszidizmus és a kabbala alapján. Ebben több száz alkalommal idéz a Báál Sém Tovtól, azzal hogy „hallottam mesteremtől”. További ismertebb tanítványai: reb Dávid, aki Kolomeában volt rabbi; a koritzi Pinhász rabbi (1726–1791); a „spólai nagyapó” Árje Léjb rabbi (1724–1811); a premisláni Méir rabbi (1703–1773); a zlocsovi Jechiél Michel rabbi (1726–1786).

A legtöbbjüket személyes eszmecsere és vita során győzte meg a Báál Sém Tov az új út helyességéről. Nagy részük haszid rebbe lett és dinasztiát alapított.

Egy időben a Báál Sém Tov és közeli hívei nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy meggyőzzék a Podóliában és környékén élő zsidókat, akik nagyon nehéz helyzetben éltek – hagyják el a nagy városokat, telepedjenek le a falvakban és foglalkozzanak földműveléssel, míg az asszonyok neveljenek baromfit, és termeljenek zöldséget. Ebben segítségére voltak a titkos cádikok, és munkájuk a zsidók produktivitásának növelésében jelentős sikerrel járt. Később, Snéor Zálmán rabbi, a Chábád alapítója, aki a Báál Sém Tov szellemi unokájának tartotta magát, ugyanezt tette a maga idejében és közösségében. Ő szövetkezeteket alapított, amelyben a szegény sorsú zsidók közösen művelték meg a bérelt földeket.

Egy időben az ellenzők tevékenysége odáig fajult, hogy a „Négy ország bizottságának” rabbijai maguk elé citálták din Tórára, követelvén, hogy hagyjon fel tevékenységével. Ha nem, – fenyegetőztek –, kiközösítik és bevetik ellene a chérem fegyverét.

Küldöttséget menesztettek a Báál Sém Tovhoz, amely előadta a bizottság követelését. A Báál Sém Tov barátságosan fogadta a barátságtalan küldöttséget; hosszan elbeszélgetett velük mély Tóra-témákban és azok látták, hogy egy rendkívül nagy tudású emberrel van dolguk, aki emellett kidolgozott egy szisztémát a zsidó tömegek megmentésére – amit minden áron végre akar hajtani.

Két napon és két éjszakán át vitatkoztak vele a küldöttség tagjai. A Báál Sém Tov minden kérdésükre válaszolt és az általános vélemény az volt, hogy „legyőzte” őket. A Báál Sém Tov mégis azt üzente, hogy ő minden feltétel nélkül hajlandó megjelenni a bizottság előtt és vitatkozni tagjaival, sőt elfogadja, hogy azok bíráskodjanak felette. Szemrehányást tett nekik azonban, hogy eleve elítélték, anélkül, hogy meghallgatták volna. És ezzel megszegték a Tóra azon parancsát, miszerint kötelező döntés előtt meghallgatni a peres feleket („Sámoá bén áchéchem” – vagyis hallgassátok meg [ki] – testvéreitek között – 5Mózes 1:16.), akik pereskednek.

A Báál Sém Tov kifejtette a küldöttség tagjai előtt, hogy a tóratanulásban létezik kétféle hozzáállás: az agy prioritása, vagy a szív prioritása. Az agy érti és felfogja a dolgot, míg a szív érzi őket. Ti és a rabbik, akik küldtek benneteket, az agy alapján működtök és ismeritek a Tórát, ahogy azt az agy felfogja és érti. Az én küldetésem, hogy amellett, hogy megerősítselek benneteket a micvák legapróbb részleteinek megtartásában és a háláchá követésében, ezt úgy tegyem, hogy felfedem a szív dimenzióját és feladatát a Tóra elsajátításában és megértésében. Itt elmagyarázta nekik az említett Tórai verset („Sámoá bén áchéchem”) az általa terjesztett haszid felfogás alapján, aminek lényege, hogyha egy zsidónak van „szellemi” (vagyis a szív által diktált) „hallása”, és képes kihallani a színfalak mögül, mennyire szereti a Teremtő a legegyszerűbb zsidót is, az megérti testvéreit (a bén szó jelentései között szerepel a megértés is – biná). Valamint, akinek van ilyen szellemi hallása, az testvérének tekint minden zsidót. Még ha az egy egyszerű ember is, és nem talmudtudós. Végül pedig ahhoz, hogy valakinek ilyen szellemi hallása legyen, az kell, hogy „testvérei” között éljen, szoros kapcsolatban minden zsidóval, a legkisebb, legkevésbé tanult és a legágrólszakadtabbal is.

A küldöttség tagjai látták, mennyire eltökélt a Báál Sém Tov és megkérdezték, miben rejlik az ereje, (vagyis: miért tartja ennyire nagyra magát?), hiszen csak hatvan tanítványa van, míg a jesivavezetőknek sok száznyi, illetve sok ezernyi.

A Báál Sém Tov erre is egy szellemes hasonlattal válaszolt, amely két gazdáról szól.

Az egyik a mennyiségre teszi a hangsúlyt: földjét, illetve szőlőjét az utolsó méterig beveti és reméli, hogy ezáltal sok lesz a termés, a búza vagy a szőlő. Lehet, hogy így lesz, de ezt a minőség sínyli meg. Sok lesz az ocsú, üres kalászok, fonnyadt szőlő. A másik a minőség embere. Nem használja ki földjét az utolsó méterig, hanem kapálja, gyomlálja. Tisztítja és öntözi, mindent a maga idejében. Az ő termése lehet, hogy mennyiségben kevesebb lesz, de a minőséggel nem lehet versenyezni.

Feltételezhető, hogy a küldöttség tagjai elértették a célzást...

ß ß ß

Az első periódusban a Báál Sém Tov tevékenységének egy része gyógyításban, amulettek írásában és terjesztésében is kifejeződött, főleg az alacsonyabb osztályok, tanulatlan zsidók körében, akiket az imára és a tóratanulására való lelkesítés mellett ez is közelebb hozta az Örökkévalóhoz. Ez volt egyébként az, ami a rabbik és jesivavezetők lenézését és haragját kiváltotta, és ez volt ellenzésük egyik fő oka.(FOLYT.KÖV.)