BODNÁR(TEV): A ZSIDÓK KÖZÉRZETE ROMLOTT;FENYEGETETTSÉG- ÉRZETE NÖVEKEDETT

'A BALOLDAL NE POLITIKAI ÉRDEKBŐL  „önös célból,

 sanda szándékkal" HASZNÁLJA AZ ANTISZEMITA KÁRTYÁT...'!

 

ראש הטופס

ÍRTA: GADÓ JÁNOS (Szombat)

Bodnár Dániel, az antiszemitizmus-felmérést megrendelő Tett és Védelem Alapítvány

 (TEV) vezetője nyilatkozott a Szombatnak.

Úgy vélte, az indulatoktól átfűtött erősen polarizált közegben folyamatosan szükség van a nemzetközi standardokon alapuló, objektíven elemezhető adatsorokra, amelyek a problémamegoldásra koncentráló eszmecsere kiindulópontjai és a jövőbeni adatokkal való összevetés alapjai lehetnek. Az antiszemitizmusról ugyanis rengeteg szó esik, nagy a félelem, de a fogalom pontos jelentése, tartalma és kiterjedése beszélőtől és beszédhelyzettől függően elasztikusan változik. A közelmúltban készült, online alapú felmérést, mely az európai országokban élő zsidók antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatait és érzéseit próbálta megragadni – ellentétben a most publikálásra kerülő felméréssel, mely a társadalomban tapasztalható antiszemita érzületeket kívánta mérni – Bodnár Dániel nem tekinti önmagában elégséges kiindulópontnak. Helyesnek tartaná, ha ezt a mostani, 1200 fős mintán alapuló adatfelvételt, ami jól mérhető adatokat produkál, évente kétszer megismételnék.

Zajlik emellett a zsidóság gondolkodásáról, hangulatáról, attitűdjeiről szóló átfogó kutatás is: az adatfelvétel februárban kezdődik és az eredményeket májusban tervezik közölni. Ezt is Kovács András koordinálja, aki végzett már egy hasonló felmérést. Az adatfelvétel  mindkét esetben  Hann Endre és a Median szakmai csoport vezetésével történik.

A TEV munkájának harmadik része az a monitoring rendszer, amellyel az antiszemita incidenseket, a médiában előforduló zsidóellenes megnyilvánulásokat igyekeznek számba venni. Kétségkívül ide tartoznak – erősítette meg a Szombat kérdésére – a Kossuth rádióban és az M1 televízióban karácsony táján elhangzott, durva zsidóellenes megnyilvánulások.

A mostani kutatás tapasztalatait a TEV vezetője úgy foglalta össze, hogy miközben az antiszemitizmus – amúgy is aggasztóan magas – mértéke lényegében nem változott a korábbi felmérések (2006, 2011) adataihoz képest, a zsidó közösség közérzete romlott, a fenyegetettség szubjektív érzete nőtt.

Ennek oka

a közbeszéd minőségének romlása.

Ma a széles nyilvánosságban olyan hangnem, nyelvhasználat is megengedhető, ami akár öt éve is elképzelhetetlen volt. Bodnár feltevése szerint ez magyarázhatja a szélsőséges antiszemitizmus egyes mérőszámainak szerény csökkenését és a mérsékelten antiszemiták számának jelentős növekedését is: míg két éve a feszülő antiszemita indulatok nem találtak maguknak levezetést, ez a „feladat" a durvuló antiszemita beszéd megjelenésével „megoldottá" vált. A gyűlölet izzása alábbhagyott valamelyest, hiszen az általános közbeszéd elvégzi a gyűlöletmunkát az egyén helyett.

A durvuló közbeszéd súlyosan negatív fejlemény: az a hangnem, ami korábban csak a szélsőséges portálokat jellemezte, mostanra a Jobbik politikusainak és híveinek körében is megjelent, és Bodnár szerint onnan is kitörve a közbeszéd főáramát is megfertőzte. Erről – mondotta– a kutatási beszámoló 10. táblázata tanúskodik: a mainstream politikai pártok hívei között is jelen vannak az antiszemiták (noha jobbról balra haladva csökkenő arányban), nemcsak a Jobbik hívei között.

Mihez lehet kezdeni ezekkel az eléggé lesújtó adatokkal? Bodnár Dániel szerint a közbeszéd az archimédeszi pont, amelyet megragadva esélyünk van a változtatásra. a mindenkori kormány és a véleményformálók feladata az, hogy a helyes és helytelen beszéd határait meghúzzák.

Arra a felvetésre, hogy Magyarországon e téren a jobboldalnak van tennivalója, Bodnár Dániel igenlően válaszolt, de hozzátette: az sem szerencsés, ha a baloldal az antiszemitizmust ultima ratio gyanánt használja, mint valami politikai ütőkártyát, amivel a mérsékelt jobboldalt is állandó védekező gesztusokra kényszeríti. Ezzel kapcsolatban pozitív tendenciaként kell értékelni, hogy a baloldal politikusai és véleményformálói sokkal kevésbé keverik az általános demokrácia-deficít kritika kontextusába az antiszemitizmus kérdését, mint ahogy azt korábbi években tették. A kormány e témában tett lépései, mint a parlamentben tartott (Tom Lantos intézet által szervezett) konferencia a zsidóságról vagy a Holokauszt-emlékév ügyében hozott számos határozat, a jó szándékú, ám politikai

nyomás alatt hozott ad hoc döntés

jegyeit viselik magukon. Esetenként az átgondolatlanság és a teljes kontextus átlátásának hiánya is tettenérhető: ennek a legközelebbi múltból származó példái a Német Megszállási Emlékmű vagy a Sorsok Háza. Mindkét eset kezelése kapcsán olyan ízlésproblémával kell szembesülnünk, mely egyfajta évszázados provincializmust tükröz.

Bodnár szerint míg a politikai jobboldal felelőssége az, hogy saját köreiben az antiszemitizmust kiiktassa a közbeszédből, a baloldal felelőssége, hogy az antiszemitizmus témáját és a Holokauszt emlékezetét ne politikai érdektől motiváltan, „önös célból, sanda szándékkal" használja, hanem a valódi megtisztulás érdekében. Mert a helyzet az – mint a kutatás adatai bizonyítják – , hogy a Holokausztra való „mennyiségi" emlékezés nem hogy nem szül együttérzést, de éppen hogy ellenérzést vált ki a társadalom jelentős részéből. Ebből semmiképp sem az a levonandó következtetés, hogy kevesebbet kellene beszélni a civilizáció történetének legnagyobb tragédiájáról. Hanem éppen arra hívja fel a figyelmet ,hogy nagy szükség van a minőségi párbeszédre, a minőségi emlékezésre.

Tágabb értelemben a közbeszéd minőségének javulására akkor van esély – vélekedett a TEV vezetője – ha a magyar társadalmat jellemző Trianon kontra Auschwitz szembenállást valahogy sikerül leküzdeni. A két esemény történelmi súlyát nem lehet összevetni, de bal- és jobboldal ezekkel kapcsolatos történelmi vakságát igen. Míg a jobboldal Auschwitz-cal – és az azt megelőző két és fél évtized szellemi és morális örökségével – nem képes szembenézni, addig a baloldalról elmondható, hogy 1989-ig a trianoni traumát negligálta és a Holokauszttal kapcsolatos felelősséget is „a német megszállókra és fasiszta cinkosaira" hárította, felmentvén a felelősség alól a magyar társadalmat – nagyon hasonlóan ahhoz, amit most éppen a jobb oldal kulturális holdudvarának egy része kísérel tenni.

(Forrás:Szombat