Atyák bölcs tanitásai (43)
A SZABAD VÁLASZTÁS JOGA
Ugyancsak Ő, Akiba mondotta: "Isten mindent előre lát, de ez nem akadályozza meg a szabad elhatározást. A világ jóhiszeműen [jóindulattal] lesz megítélve, ámde ...az embert cselekedetei alapján ítélik meg". (Atyák, 3, 15).
A zsidó ember előtt két út áll: a jó és nemes cselekedetek, a micvák betartása, a zsidóhoz méltó élet, ilIetve ennek az ellenkezője. Elhatározása szabad akaratától függ. Ezzel szemben Isten mindent előre lát. Ez azonban az ember elhatározását és döntését nem befolyásolja.
***
Maimonides Misna-magyarázatában Akiba szavaihoz megjegyzi: "ez a mondás igen nagy és mély dolgokat tartalmaz". Megmagyarázza - az emberi agy számára felfoghatatlan - ellentétet, ami az isteni előrelátás és az ember szabad választása között van. Ahogy nem vagyunk képesek felfogni Isten mindenhatóságát, ugyanúgy nem értjük az ellentétben rejlő harmóniát. Miért nem? Mert az emberi értelem és felfogóképesség távol áll Istenétől; "Mert a gondolataim nem a ti gondolataitok, és az utaitok nem az én utam ". (Jesájáhu, 55, 8)
***
"A világ johiszeműen lesz megítélve."
Ezalatt az értendő, hogy az isteni kegyelem a könyörület jegyében ítéli meg az emberek cselekedeteit. Tiferet Jiszráél szerint ez azt jelenti, hogy még a rossz emberek megérdemelt büntetése sem a bosszú jegyében fogan, hanem az ő érdekükben, hogy tisztára mossa lelküket.
A jóhiszemű ítélet előfeltétele azonban a cselekedetek pozitív volta.
Vagyis aki több jó cselekedetet visz végbe, azzal szemben nagyobb mértékű könyörület érvényesül.
Egy más magyarázat azt állítja, hogy a legfontosabb a cselekedet, nem pedig a beszéd. "A cselekedet a legfontosabb" - mondja a Zohár, míg egy népi mondás azt tartja, hogy egy cselekedet többet ér ezer jajszóná1...
*
"Cselekedetek" alatt nem azok mennyisége, hanem minősége értendő állítja Tiferet Jiszráél.
Ez úgy értendő, hogy mindig azt kell megvizsgálni, kiről van szó, milyen körülményről stb. Nem esik azonos elbírálás alá az, ha egy eredendően fukar ember ad cedókot, vagy ugyanezt egy adakozó természetű. És nem ugyanaz, ha valaki a feltűnés kedvéért jótékonykodik, mintha ezt valaki csendben és szerényen teszi. A Talmud szerint, ha egy gazdag ember sok pénzt áldoz jótékony célra, de mégsem anyagi helyzetének megfelelően, akkor az kisebb értékű jó cselekedet, mintha egy szegény ember könyörül meg egy még szegényebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése