A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (6)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) - FOLYTATÁSOKBAN

     Amikor betértek a rabbi, reb Mose házába, a Báál Sém Tov nem csókolta meg a mezuzát. Ez nagyon nem tetszett a sógornak és panaszához hozzátette, hogy sógora egy „istenfélő, de tudatlan” ember, és nem tartja be a könnyű micvákat sem. Ez alatt a mezuzá meg nem csókolását értette...

Amikor bementek, egy pillanatra a rabbi nagy fényt látott a Báál Sém Tov arcán, ami aztán eltűnt, majd újra megjelent. A rabbi nagyon megijedt – mondják a haszid források – „mivel egy percre úgy tűnt neki, hogy egy szent ember áll előtte, de a továbbiakban nem volt biztos ebben”.

Behívta őt tehát egy másik szobába, miután a sógor előadta panaszait, és ott neki szegezte a kérdést: „Rád parancsolok, a Tóra erejével, hogy mondd meg nekem az igazat!”

Ezzel szemben a Báál Sém Tov is „ráparancsolt”, hogy ne árulja el senkinek, amit most hallani fog, majd elmondta az igazat, de hozzátette, hogy még nem jött el az ideje hogy felfedje magát.

Miután visszamentek a fogadószobába, a rabbi elmondta a „felperesnek”, hogy „semmi aggodalomra nincs ok”, mivel ez egy jámbor ember, aki nem tesz semmit az elfogadott ellen.

Miután elmentek, a rabbinak eszébe jutott, hogy a panaszos mondott valamit a mezuzáról. Levette a mezuzát, megvizsgálta és azt pászulnak (érvénytelennek) találta...

A Báál Sém Tov biográfiájához tartozik, hogy egy fia, Cvi és egy lánya, Ádel született. Eredetileg reb Cvit szánták a hívek a Báál Sém Tov utódjának korai halála után, de ő egyhamar „letette a csomagot” – ami szavai szerint nagyon nehéznek bizonyult neki – és a vezetés Dov Ber rabbi (1710?–1772) kezébe ment át, aki azután a mezricsi mágid néven lett ismert.

ß ß ß

Ez a könyv nem tudományos szinten szándékozik bemutatni a Báál Sém Tovot és rajta keresztül a haszid mozgalmat, hanem egy hús-vér emberen keresztül szeretné láttatni azt, amit ez a mozgalom az elmúlt 200 évben elért. Ehhez igénybe vettük az elmúlt évtizedekben héberül és angolul megjelent könyvek sorát, de főképpen – és elsősorban – a Chábád hagyományokhoz igazodtunk.

Még mielőtt elmélyednénk a Báál Sém Tov tevékenységének taglalásában, és értékelésében tartozunk az olvasónak magyarázattal, miért kapta a „neves” vagy „jó nevű” elnevezést.

Ez az értesülés a koritzi Pinhász rabbitól származik. Ő ezt mondta:

„A Báál Sém Tov megjelenését megelőző években Izrael népe nagy bajban volt, sok csapás sújtotta, sokan haltak meg különböző természetellenes halállal. A sok fájdalom elvette az eszüket, és a zsidó lelkek mintha mormota álomban leledzettek volna, mintha Isten őrizz, mindennek vége lenne. A zsidó lelkek ájult fásultságban voltak.

…és amikor, Isten őrizz, egy ember elájul, az a szokás, hogy magához térítik azáltal, hogy a fülébe súgják nevét, mivel a név hatással van arra, hogy magához térjen…

…és amikor a Báál Sém Tov látta, hogy a zsidó lelkek nincsenek maguknál, mintha az ájulás állapotában lennének, a nevén nevezte a zsidó lelket, mondva neki: ébredj, térj magadhoz, kelj fel és térj meg az Örökkévalóhoz!...

Erre a zsidó lélek magához tér, és meglátja a megváltás fényét. Ezért lett a Báál Sém Tov „neves”, vagy „jó nevű”, mert ő nevén nevezte a zsidó lelket.”

 

5. fejezet

A Báál Sém Tov felfedi magát

Hét esztendő telt el azóta, hogy a Báál Sém Tov egy kis faluban lakott, de ideje nagy részét a hegyekben töltötte. Ekkor lett 36 éves, és elérkezett az ideje, hogy felfedje igazi énjét. Nyilvánvaló, hogy ez egy hosszú folyamat vége volt és az új irányzat híre villámgyorsan terjedt el a megnyomorított zsidó tömegek között. Híre kelt, hogy embereket gyógyít természetfeletti eszközökkel, amelyek csodának tűntek a nép szemében – és bizonyos szempontból valóban csodák voltak. Mindemellett a Báál Sem Tov a tanult talmudista rétegeket is megszólította. Egy olyan korszakban, amikor a Talmud tanulmányozása mellett a spiritualitás, az ima, a meditáció, a kávone (áhítat) jelentősége eljelentéktelenedett, talmid chochemek ezrei itták a Báál Sem Tov kabbalisztikus tanításainak szavait.

Főleg az tett mély benyomást az egyszerű emberekre, hogy a Báál Sém Tov nem „írta le” őket, tisztelettel beszélt velük és nemcsak, hogy nem tett különbséget köztük és a tanult, tálmid cháchám zsidók között, hanem gyakran az előbbieket részesítette előnyben az utóbbiakkal szemben. Sok történet szól erről.

A Báál Sém Tov nem volt a tanulás ellen – sőt –, de azt mondta, hogy akinek nem volt alkalma és lehetősége tanulni, az is lehet jó zsidó, ha szívből imádkozik, mondja a zsoltárokat és betartja a parancsolatokat. Mondhatnánk, a mai napig is ez a haszidizmus egyik lényeges tanítása.

Arról, hogy a Báál Sém Tov felfedi magát, több ellentétes hagyományt közöl a már említett Sivché háBáál Sém Tov című forrásmű. Egyik szerint először két ember előtt fedte fel magát, körvonalazta küldetését, és azok kezdték el terjeszteni az új tant. Egy másik hagyomány szerint ez nagy nyilvánosság előtt történt, attól kezdve a Báál Sém Tov nyilvánosan gyógyított, amuletteket osztott és járta a vidéket, hogy híveket szerezzen az új mozgalomnak.

Tevékenységének nyilvánosságra kerülésével szinte egyidejűleg bontakozott ki annak ellenzése. Nemcsak a tóratanulók és a rabbik körében, hanem még azok között is, akik a tóratanulás mellett kabbalát is tanultak. Ők nem elvből ellenezték a Báál Sém Tov által kifejtett elveket, hanem egyes kifejezései, megnyilvánulásai és viselkedési normái tűntek túl forradalmian újnak ahhoz, hogy számukra azok elfogadhatók legyenek. Ezeknek a Báál Sém elnevezés sem tetszett, mert többen viselték ezt az elnevezést, okkal vagy ok nélkül. A Báál Sém Tov csodatetteit sem ismerték el ezek a körök, akik szerint „nem ebből áll a zsidóság”. (FOLYT.KÖV)