A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – MISPÁTIM- 2014

 

A HATÁRTALAN FIZETSÉG

 

Szakaszunkban jelenik meg a jótétemények kötelező micvája (gmilut hászádim), ami konkréten és egyértelműen  a kamatmentes kölcsön formájában jelentkezik.

 

     „Amikor pénzt adsz kölcsön népem közül valakinek, aki szegény, ne légy uzsorása, (ne szorongasd) és ne vess ki rá kamatot.” (2Mózes 22,24) Ez a tórai parancs az alapja a híres zsidó jótétemény gyakorlásának, ami általában kamatmentes kölcsönpénztárak formájában jut kifejezésre. A Talmud konstatálja, hogy a gmilut hászádim nagyobb, mint a cödóke, vagyis fontosabb kamatmentes kölcsönt adni, mint alamizsnát, mert a kölcsön (gmách) segíthet a szegénynek, és a gazdagnak is (aki pillanatnyilag megszorult), míg a cödóke csak a szegényen segít, aki nem szégyel kéregetni. (Szukká, 49,b)

 

 A Midrás idézi ezzel kapcsolatban azt a bibliai verset, amely úgy szól, hogy „aki könyörül a nincstelenen, az Örökkévalónak ad kölcsönt, mert ő megtéríti jótéteményét” (Példabeszédek 19,17). Vagyis valamivel kevésbé veretesen, magyarul ez azt jelenti, hogy aki a szegény embert segíti – tulajdonképpen az Örökkévalónak adja a kölcsönt, aki kezességet vállal a szegényért, és ő megbízható, mert visszatéríti a kölcsönt.

 

  Azonban, ha az Örökkévaló „visszafizeti a kölcsönt”, ezt ő a tulajdonságai és lehetőségei szerint teszi. Mivel  ő határtalan, ezért az általa adott fizetség is végtelen.

 

     HATÁRTALAN FIZETSÉG?

 

    Itt óhatatlanul is felmerül a kérdés: Az Örökkévaló valóban végtelen és határtalan, mi pedig, a teremtényei, esendők és nagyon „végesek” vagyunk. És mivel a véges, halandó ember nem képes felfogni, elfogadni és befogadni a végtelen bőséget, ennek megfelelően nem áll módunkban átvenni és magunkévá tenni az Örökkévalótól áradó bőséget, ami határtalan. Akárhogy is vesszük, akármennyit is ad nekünk az Örökkévaló, az mindig is behatárolt lesz az „átvevő” szempontjából, akik mi vagyunk. (A szerk. megjegyzése: talán egy egyszerű hasonlat megvilágítja a tézist: egy 110  voltos áramra készített elektromos készülék nem működik, ha 220 voltos áramra csatolják, mivel a differencia elégeti és használhatatlanná teszi.)

 

  Ezek szerint hogyan lehetséges az, hogy a fizetség  mégis határtalan?

 

GYAKORLAT ÉS ELMÉLET KÖZÖTT

 

      A válasz az lehet, hogy a véges teremtmények lehetetlensége a határtalan bőség befogadására csupán elméleti, mivel mindig van és lesz határa a befogadásra váró bőségnek, amit az ember be tud fogadni. Ezzel szemben a gyakorlatban az Örökkévaló adományozási képessége határtalan – ő képes adni még és még, nemzedékeken át, véges végig.

 

   Mélyebb értelemben: tudnunk kell, hogy minden véges dolog útja a vég felé, sokkal előbb kezdődik el, mint a gyakorlatban bekövetkező elmúlás.Ahogy az ismert közmondás tartja: minden teremtmény születése pillanatától kezd elszáradni, vagyis a vég már a  kezdetekkor elkezdődik. Ennél fogva, ha hosszú időn keresztül látjuk az isteni bőség megnyilvánulását anélkül, hogy az gyengülne vagy alábbhagyna, ez az isteni végtelenség (én szof) csalhatatlan jele. Itt, ebben a stádiumban látható és érzékelhető a végtelen isteni bőség behatolása a véges valóságba.

 

     SZÜKSÉG VAN SZEGÉNYRE, GAZDAGRA

 

       Ez az oka annak, illetve ez teszi lehetővé, hogy egy zsidó, aki betartja és gyakorolja a cödáká (jótékonyság) micváját – kap(hat) az Örökkévalótól jutalmul végtelen, bőséges fizetséget. A cödáká felér az összes többi micvával, és ha a cödákánál így van – akkor a gmilut cheszednél még sokkal inkább, mivel Bölcseink már kimondták, hogy a gmilut hászádim nagyobb, fontosabb mint a cödáká, mivel ez által – a kamatmentes kölcsön által – lehet segíteni szegénynek  és a gazdagnak is.

.

   Hogy teljesíteni tudjuk a cödáká micváját – elengedetlen hogy legyenek a világon szegények és gazdagok. A gazdagok adják és a szegények kapják a cödákát, míg ha mindenki gazdag lenne – nem lenne lehetőség ezen parancsolat betartására. És valóban, ezért vannak a világon szegények és gazdagok, hogy általuk legyen a világon lehetőség kegyet gyakorolni (cheszed).

 

  Azonban ahhoz, hogy be lehessen tartani a gmilut hászádim (jótétemények, mint kamatmentes kölcsön) micváját, nincs szükség szegényekre, ahogy a Tóra is ígéri „nem lesz  köztetek szegény...” – mivel ehhez a micvához nem kellenek szegények, ezt jómódúakkal is be lehet tartani.

 

 Ez adja ennek a micvának speciális jelentőségét.

 

    (Likuté Szichot 1. kötet, 160. oldal)