Az atyák bölcs tanitásai(44)

AZ ÍTÉLET JOGERŐS

 Ugyancsak Ő, Akiba rabbi mondotta: "Zálogra mindent lehet kapni; a háló ki van feszítve minden élő felett; a bolt nyitva, és a kereskedő hitelez; a főkönyv nyitva, és a kéz mindent felír. Aki kölcsönt akar, csak jöjjön, és vegyen fel. kölcsönt, de a végrehajtók egyre járnak, és beszedik a fizetséget az embertől, annak tudtával vagy anélkül, és van erre hatáskörük. Az ítélet pedig jogerős, és minden kész lesz a lakomára." (Ávot, 3, 16).

 Akiba allegorikus mondásában foglaltak elkísérik az embert a bölcsőtől a koporsóig, a születéstől a halálig. Az egész világ a teremtés koronájáé, neki lett teremtve. De mindenért fizetni kell, semmi nincs ingyen, azaz az ember felel a tetteiért. Ezalól nincs menekvés, a hálóból nem lehet kibújni. Az élet tele van csapdákkal és buktatókkal. Az üzlet azonban "nyitva" van, vagyis az ember élvezheti az élet minden örömét, bár mindezt csak hitelbe kapja. Tetteiért nem vonják mindjárt felelősségre, de "a kéz mindent felír", vagyis az, hogy a Teremtő türelmes, nem jelenti azt is, hogy végleg eltekint a vétkesek megbüntetésétőI.

     A tartozást, amit elkövetett bűneinkért fizetni kell, mindenkinek meg kell adnia, ami betegségek és fájdalom formájában történik.

Az, hogy az adósságot az ember tudtával vagy anélkül hajtják be, az arra való utalás, hogy az ember néha emlékszik tetteire, és akkor belátja, hogy jogos a büntetése, néha meg nem, és akkor a büntetést igaztalannak érzi. A tartozás azonban semmiképp nem szűnik meg, mert minden be van írva a nagykönyvbe.

Az ítélet tehát nemcsak igazságos, hanem jogerős is, hiszen a Teremtő csak annyit kér, mint ami jár, s mint Bölcseink mondják: "A szent, áldassék az Ő neve, nem vádolja alaptalanul teremtményeit". (Ávodá Zárá, 3).

  "Minden kész a lakomára."

  Bartinora értelmezésében ez azt jelenti, hogy minden zsidónak része van a túlvilági életben, még azoknak is, akik vétkeztek, feltéve, ha lerótták büntetésüket.

    Meiri a lakomát akként értelmezi, mint amikor az ember azt eszi, amiért fáradozott, amit megvett és elkészített, a lélek pedig azon a "lakomán" vehet részt, melyért megszolgált...

                                                                        ***

 Toszfot Jom Tov Akiba szavait az egész emberiségre vonatkoztatja.

Bartinora - a záloggal kapcsolatosan - a Talmudot idézi, mely szerint:

"Az emberért [paradox módon] lábai kezeskednek, mert ahová kell, oda viszik őt". (Szukká, 53) Vagyis ha elrendeltetett, hogy meghaljon, akkor lábai a tett színhelyére viszik.

 

Tiferet Jiszráél szerint az ember előnyös helyzetben van, mert szabad választásán múlik, milyen emberré válik, becsületessé, vallásossá vagy mindezek ellenkezőjévé. Materiális értelemben nagyobb esélye van arra, hogy inkább szegény legyen, mint gazdag; beteg legyen, mint egészséges;

szerencsétlen, mint sikeres. Ezt a pesszimista alapállást csak a szabad választás által biztosított erkölcsi alap ellensúlyozza, és ebben az isteni gondviselés az ember segítségére van.

 

 Mindezek ellenére - folytatja Tiferet Jiszráél - a gyarló ember szinte örömmel esik a kifeszített hálóba, és tesz meg mindent annak érdekében, hogy elszegényedjen, hogy megbetegedjék, sőt akár meg is haljon, beleesvén a csapdába, mint a madár, mely dőre módon besétál a hálóba, hogy fe1csipegesse a csaléteknek kitett magokat.

                                                                           ***

 Akiba példázata az előző Misna "Isten mindent előre lát" - magyarázata. Rabbi Nátán Atyák traktátusának második verziójában (24. fej.) az egész egybe van foglalva, és a mondást Eliézernek, Joszi Háglili fiának tulajdonítják. (B. Z. Dinur). "Lév ávot" szerint a mondás beleillik Akiba korába, és a "jogerős" ítélet alatt az isteni igazságszolgáltatás abszolút igazát (cidduk hádin) kell érteni.

    "A világ jó indulattal van megítélve... és a világ kész a lakomára." Akiba néha - társaival ellentétben - optimista volt, amit több talmudi történet is igazol.

 Akiba egyszer Rábbán Gamliéllal, Jósuával és Eliézerrel együtt Rómában járt küldöttségben. Látván a pogány metropolis zajos életét, Akiba társai sírva fakadtak. Akiba csak nevetett. Mit nevetsz, Akiba? - kérdék társai. Ő visszakérdezett: és ti min sírtok?

 - Ezek a bálványimádók, akik tömjént füstölnek bálványaik oltárán - magyarázták -, békességben és jólétben élnek itt. Mi meg, kiknek Istenének zsámolya (a Szentély) tűz martaléka lett, ne is sírjunk?

 

   Látjátok - magyarázta nekik Akiba -, ezért nevetek én. Ha azoknak, akik akarata ellen tesznek, így fizet az Örökkévaló, akkor azoknak, akik akarata szerint cselekednek, hogyan fog fizetni?!" (Málkot, 24,a).

 

 Egy másik alkalommal a lerombolt Jeruzsálemben járván a Templomhegyen egy rókát láttak a Szentek Szentje helyén. Erre mindnyájan sírva fakadtak, kivéve Akibát, aki ismét csak nevetett. Erre azt a magyarázatot adta, hogy miután a rombolás próféciája már beteljesedett, most már abban bízik, hogy az újjáéledés próféciája is beteljesül, ahogy azt Záchárjá (Zakariás) próféta jövendölte: (8.4) "Ezt mondja a Seregek Ura: fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. A város terei megtelnek fiúkkal és lányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken... "

 Erre a Bölcsek csak annyit jegyeztek meg: Akiba, megvigasztaltál bennünket!...

 Évezredek távlatából ma már tudjuk, hogy Akibának volt igaza....