Atyák bölcs tanitásai(46)

"MINT KOPÁR FA A SIVATAGBAN"

 Ugyancsak Ő, Elázár ben Ázárjá mondotta: "Akinek több a tudománya, mint a jó cselekedete, mire hasonlít? Egy olyan fára, melynek sok az ága, de kevés a gyökere. Ha vihar kerekedik, gyökerestől kitépi, mint az írva vagyon:"És olyan lesz, mint a kopár fa a sivatagban, mely nem érzi meg, mikor jön a jó idő, hanem kiszáradva tengődik a sivár pusztaságban." (Jirmijáhu, 17).

  "Akinek viszont több a jó cselekedete, mint tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, melynek, ugyan, kevés lombja van, de dús gyökere, úgy hogy ha a világ minden vihara kitör is, nem mozdítja ki, amint az írva vagyon: »És olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely patak mentén ereszt gyökeret, nem zavarja a nagy hőség, lombja mindig üde és zöld, s aszály évében sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. «" (Uo.)

  A 9. Misnában Chanina ben Dósza már elmondta ezt, csak kissé tömörebben.

 Elázár viszont egy hasonlatot mond el arról, mi a különbség a szobatudós és az istenfélő, jótéteményt gyakorló zsidó között. Az - mondja-, akinek a tudománya csak elméleti, az első megpróbáltatáskor elhagyja hitét, és a "vihar" - bármilyen jellegű is legyen az - kitépi őt onnan, ahová tartozik, és felforgatja egész valóját.

                                                                      ***

  A Biblia gyakran hasonlítja az embert fához ("mert az ember a mező fája"), kinek jó cselekedetei a gyökerek, a lombok meg a levelek, a tudás és tudomány, de a gyökerek mindennél előbbre valók. "Nem az elmélet a fontos, hanem a gyakorlat" - mondja a Talmud.

 

Tiferet Jiszráél a "vihar" alatt az emberben dúló viharokat érti. "A vihar nem más, mint az okoskodás, a fölényeskedés, a féktelen vágyak, pénzéhség stb., amelyek veszélyeztethetik az ember "fáját". De ha valakinek a hite szilárd, és bízik az Örökkévalóban, lelke képes minden "vihart" leküzdeni."

 

A zsidó felfogás a tanult embert sokkal szigorúbban ítéli meg, mint a tanulatlant, a Tórát ismerőt, mint azt, akinek nem volt lehetősége tanulni.

"Aki tanult Tórát, de nem tartja be - szól Simon ben Haláfta, a neves Talmud-bölcs hasonlata -, büntetése sokkal súlyosabb, mint azé, aki egyáltalán nem tanult. Ez olyan, mint az egyszeri király esete. Ennek a királynak volt egy gyümölcsöse, és felfogadott két napszámost, hogy azt megműveljék. Az egyik fákat ültetett, amiket később kivágott, míg a másik nem ültetett semmit, így nem volt mit kivágnia. A király végül kire haragudott? Arra, aki ültetett fákat és kivágta...

 Így van ez azzal is, aki Tórát tanult. Ha nem tartja a parancsolatait, nagyobb büntetést szenved el, mint az, aki nem is ismeri a Tórát..." (Midrás Rábbá, Dvárim, 7)

                                                                 ***

 A fentiek érvényesek mind a mai napig. Nagyobb felelősség terheli azokat a zsidókat, akik zsidó ismeretekkel rendelkeznek, mert otthonról ezt magukkal hozták, és mégse éreznek közösséget a zsidósággal, mint azokat, akik e téren teljesen tudatlanok. Ezek nem tehetnek róla, mert ők olyanok, "mint a fogságba esett csecsemők" - mondja a Talmud.