A Rebbe és én(22)HOL VOLT A GYEREK TEGNAP?

 

Dr. Immanuel Shochet rabbi Torontóban élt,Kanadában. A JEM videójában két különleges esetet mesélt el, amelyből kitűnik, milyen odaadó figyelemmel fordult a Rebbe a gyermekek felé.

 

„A nagyobbik fiam még nem volt egészen három éves, amikor azt mondtam a gyerekeknek, hogy megyünk a Rebbéhez, a Rebbe pedig majd megáldja őket.

     Nos, amikor a gyerekeim meghallották a „bencsn” szót – ami „áldást” jelent, úgy értették a dolgot, ahogy mi szoktuk ezt csinálni: Otthon meg szoktuk áldani a gyermekeinket péntek esténként.

    Ott voltam az audiencián a Rebbénél, az egész családdal, és a Rebbe megáldott mindenkit. Már éppen indultunk volna, amikor a nagyobbik fiam váratlanul – épp a harmadik születésnapja előtt voltunk – leült a földre, és elsírta magát. Nem tudtam elképzelni, mi baja lehet… A feleségem igyekezett megnyugtatni őt.”

 

Shochet rabbi a feleségéhez fordulva próbálta megérteni a sírás okát. Az ok pedig egyszerű volt: a kisfiú úgy gondolta, őt  pedig nem áldotta meg a Rebbe.

„A Rebbe nem áldotta meg őt?” – folytatja a történetet Shochet rabbi – „Ő azt várta, hogy a Rebbe meg fogja áldani, ahogy mi tesszük otthon, hogy a kezünket a fejére tesszük, és elmondjuk a papi áldást. Márpedig ilyesmi nem történt.

 A Rebbe megkérdezte, mi a baj. Elmondtam tehát a Rebbének, és eléggé zavarban voltam. A Rebbe azt mondta: ’Vezessünk be egy új szokást a Chábád-ba?’ Odahívta a fiamat, a kezét a fejére tette, és elmondta a papi áldást: ’Áldjon meg téged az Örökkévaló…’ Az egészet. És most már a fiam boldog volt.”

                                                          *

„Amikor a Rebbe azt mondta, hogy vezessünk be új szokást a Chábádban, szigorúan véve ez nem volt új szokás a Chábád-ban, mert  a Rebbék olykor megtették, hogy így áldották meg a gyerekeket. A család többi része már elhagyta a szobát, s a Rebbe arra kért, ne mondjam el a többi gyerekeknek, mi történt, nehogy féltékenyek legyenek.”

                                                             *

Egy másik esetben már az egyik unokájával, az akkor szintén nem egész három éves Lévivel volt különlegesen figyelmes a Rebbe. Miután a Rebbe átadta nekik a dollárt, amiért sorban álltak, megkérdezte Shochet rabbitól:

 

  „Miért nem láttam őt tegnap, a fárbrengenen?”

 Shochet rabbi nem vette teljesen komolyan a kérdést: „Azt gondoltam, hogy a Rebbe csak társalgásképpen hozza szóba a dolgot – udvariasságból elbeszélget –, igen gyakran tett ilyet. Tehát egy mosollyal feleltem csak a Rebbének. Gondoltam, hát csak nem várja el, hogy mindenki ott legyen…?

A Rebbe megint rám nézett, és azt mondta: ’Nem láttam őt tegnap, a fárbrengenen.’

 Nem tudtam, mit feleljek. Ahogy hazamentem, elmeséltem a dolgot a gyermekeimnek.”

A család megdöbbent, hiszen az édesapja tényleg minden héten elvitte Lévit a szombati fárbrengerre, ám azon a héten a kisfiú nem érezte jól magát, ezért otthon maradt.

 „Teljesen hihetetlen volt: néhány ezren voltak ott egyszerre, mindenféle korú hallgatóság. És a Rebbe tudja, és emlékszik, kit látott és kit nem látott? És azon az egy szombaton tény-leg nem volt ott a fárbrengenen. A Rebbe odafigyelt. Képzeljük el, a 770-ben, zsúfolásig telve, annyi sok gyerek… Azt hittem, csak udvariassági beszélgetést folytat velem. De szó sem volt róla…” (Forrás:Gut Sábesz)