KUN PÁTERNEK IS JÁR EGY SZOBOR...

 

Ha már március 19-re a kormány ripsz-ropsz módon fel akarja húzni a német megszállás emlékművét nemzetgazdasági és társadalompolitikai okokból, merjenek még nagyobbat álmodni: állítsanak méltó emlékművet a német megszállást kiszolgáló magyar karhatalomnak és kormányszerveknek is. Nélkülük ugyanis nem sikerülhetett volna közel félmillió magyar állampolgárt deportálni.

A nagy szilveszteri előkészületekbe sikerült belopnia a kormánynak azt a határozatát, hogy a német megszállás 70. évfordulójára - ami 2014. március 19. - állnia kell egy emlékműnek Budapesten a Szabadság téren. Az ügyet társadalompolitikai és nemzetgazdasági szempontok szerint tartja fontosnak a nyúlfarknyi kormányhatározat. Utóbbi szempont miatt rengeteg engedélyezési eljárást ki lehet hagyni, és mivel három hónap van effektíve az emlékművet kézzelfogható és kiállítható formába önteni, élni lehet a gyanúperrel, hogy a Magyar Művészeti Akadémia egyik tehetséges szobrásza már nekifenekedett a munkának előre.

A MAZSIHISZ érthetően nem örült túlontúl a szinte fű alatt hozott határozatnak, és emlékmű helyett a Horthy-korszak végóráinak normális kitárgyalását szeretné inkább elérni. A Kormányzati Információs Központ, ez a nemlétező szervezet a MAZSIHISZ reakcióját nem értette, és kijelentette, hogy Magyarország állami önrendelkezése 1944. március 19-én szűnt meg, és csak 1990. május 2-án állt helyre. Az emlékművel pedig a német megszállás áldozatai előtt tisztelegnek állításuk szerint. (Viszont a kormányhatározatnak már a címmegfogalmazása is rossz: a német megszállásnak emléket állító emlékmű. Szó szerint véve a hős Wehrmachtnak állít emléket, nem pedig az áldozatoknak.)

Nem akarjuk a kormány eme tudós embereit elkedvetleníteni, de nettó hülyeség, amit sikerült válaszként leírniuk. 1944. március 19-én valóban bevonult a német hadsereg, de Horthy a helyén maradt, sőt, a németeknek kedves Imrédy Béla helyett Sztójay Döme volt berlini nagykövetet nevezte ki miniszterelnöknek. 

Úgyhogy az önrendelkezés megmaradt, és átváltott nyílt színi kollaborációra, aminek kapcsán elindult a vidéki zsidóság és cigányság deportálása Auschwitzba, körülbelül 450-500 ezer magyar állampolgár halálát okozva. (Ne feledjük, Karsai László kutatásai szerint 1920 és 1944 között az országgyűlés összesen 22 zsidó tárgyú törvény született, ebből 21 1938 és '44 között.) 

A tavaszi-nyári deportálások a fővárosi zsidóságot nem érintették, és Horthy leállíttatta elszállításukat '44 nyarán. És bár Eichmann Judenkommandoja felügyelte a deportálásokat, az alakulat sosem állt 200 főnél több emberből, úgyhogy a vidéki zsidóság összeterelésében, gettóba zárásában és elszállításában a Magyar Csendőrség mint erőszakszervezet, a magyar hivatalok pedig mint kormányszervek tevékenyen közreműködtek - a németek elismerését is kivívva. És hogy az állami önrendelkezéshez még hozzátegyük, Sztójay kormányát Lakatos Géza vezérezredes váltotta 1944. augusztus 29-én, aki másfél hónapos miniszterelnöksége alatt rövid úton szabadult meg a deportálások menetét összeállító Baky László és Endre László belügyi államtitkároktól. 

Az elfuserált októberi kiugrási kísérlet után került hatalomra Szálasi és a nyilasok - Horthy kényszerű beleegyezésével, aki utána le is mondott a kormányzói címről -, és de jure a Hungarista Állam is önállónak számított. Más kérdés, hogy gyakorlatilag segédkezet nyújtottak a magyar állam kirablásában a németeknek, miközben az addig megkímélt fővárosi zsidóság elpusztítását is magukra vállalták, és nem emeltek szót Budapest utolsó töltényig tartó ostroma ellen sem, ami miatt a főváros lakossága a pincékben élte át a második Sztálingrádként is emlegetett felszabadítást.

Mivel a kormányzó pártban nagy a kultusza a Horthy-korszaknak, így nem tudunk mást javasolni, mint hogy a majdan elkészített emlékművön a fáradt tekintetű Wehrmacht-harcos mellett egy kakastollas csendőr alakját is fel kellene tüntetni, ahogy nézik a távolodó marhavagont, munkájukkal elégedetten. Mondjuk hülyén mutatna a Szabadság téren a szovjet emlékmű mellett, de hát istenem, ez mikor zavart bárkit is a regnáló pártoknál?

És hogy a kormányhatározatot jegyző Semjén Zsolt kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettesnek is kedvezzünk, a tér Zoltán utcai sarkához meg lehetne egy Kun páter szobrot is állítani: papi ruhában, oldalán pisztollyal, karján nyilas karszalaggal. Onnan már úgyis csak cirka négyszáz méter a Duna-part.

Szerző: V. G.   Forrás: Pécsi Stop