A BÁÁL SÉM TOV – A CHASZIDIZMUS MEGALAPITÓJA (4)

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVE (ŐSI 23) - FOLYTATÁSOKBA

                                   A BÁST KÉT HÁZASSÁGA

"Két órával később azt mondta nekem: Most elég, fiacskám! Holnap, Isten segítségével gyere el megint, és itt fogsz találni. Csak arra nagyon vigyázz, hogy erről egy szót sem – senkinek!

Megkérdeztem szent tanítómat, mi a neve, de azt mondta, hogy még nem érkezett el az ideje, hogy ezt felfedje előttem. Kimentünk a barlangból, ő elkísért a város határáig, a fejemre tette kezeit, és megáldott.”

ß ß ß

„Így ment ez egy teljes éven keresztül – és én nem tudtam, ki az én szent tanítóm. Egyszer, egy nyári napon, mielőtt elbúcsúztunk a város kapuja előtt, felfedte előttem szent nevét, én meg elájultam a félelemtől (és megtiszteltetéstől), hogy érdemesnek találtattam Tórát tanulni egy ilyen szent embertől. Amikor magamhoz tértem, azt mondta nekem, hogy változtassam meg lakhelyemet, és lakjak egy faluban. Isten segítségével és sógorom közbenjárására átmentem egy faluba, amely Kitov közelében volt és ott egy kocsmát nyitottam. Én szombattól szombatig a hegyek között voltam, teljes magányosságban, de minden pénteken hazatértem. Naponta találkoztam szent tanítómesteremmel, aki nagy titkokat árult el nekem (a kabbala tanából) és nem volt olyan dolog (titok), amit ne tudott volna.

A baj csak az volt, hogy most egy hónapja jött mesterem kora reggel, és azt mondta, hogy rövidesen elérkezik az ideje, hogy fel kell, fedjem magam a nép előtt. Ugyanis az égben úgy határoztak, és le van írva és meg van pecsételve, hogy amikor 36 éves leszek, fel kell fednem magam.

Ez nemsokára lesz és ez nagy baj nekem, mert miért vagyok én rosszabb idősebb barátaimnál, akik a „rejtett cádikok” között maradhatnak. No meg tudom, hogy ebből nagy botrányok lesznek és viták, mert lesznek ellenzőim, akik élve akarnak majd lenyelni. És ámbár biztos vagyok magamban és bízom az Örökkévaló segítségében, aki soha nem hagyott el és remélem nem is fog elhagyni soha, de minek nekem ez az egész viszontagság, amikor most, hála Istennek, olyan jó nekem. Titokban tanulok Tórát, és naponta találkozok mesteremmel, mikor is távol vagyok a világ hívságaitól. Most meg majd jön nekem egy szörnyű és félelmetes korszak, amikor köteles leszek felfedni magam, és aki tudja (mi történik majd velem) – tudja...

Csak az az egyetlen vigaszom, hogy hiszen azért lettem teremtve, hogy Teremtőm akaratát teljesítsem, áldott legyen az Ő neve. És ha így rendeltetett el – biztos, hogy így helyes, mivel Tőle nem indul ki semmi rossz – Isten őrizz –, csak jó, és minden, amit az Örökkévaló tesz, az jóra válik. Mesterem is ígéri, hogy ő látja: a jövőben csak jó lesz, és nagy segítség nekem és egész Izraelnek, ámen, úgy legyen!”

Eddig a levél, amit a herszoni gnizában találtak. Volt ott még egy levél, amelyben a Báál Sém Tov közli Jáákov Joszéf Hákohen rabbival, mikor, melyik napon és melyik órában találkozott tanítómesterével, Áchijával, a silóbeli prófétával (aki ezek szerint a fenti történetben említett szent emberrel azonos).

Ebben a rövid levélben a Báál Sém Tov közli azt is, hogy „amikor betöltöttem 36. életévemet, elul 18-án, a világteremtés 4804. évében (1734), Okop városában, éjfélkor, megjelent előttem mesterem – az említett Áchijá – és tanultunk, Brésittől kezdve az egész Tórát addig, hogy »egész Izrael szemei előtt«, 36 éves voltam, és felfedtem kilétemet a világ előtt”.

3. fejezet

A Báál Sém Tov első házassága

A Báál Sém Tov élettörténetének másik verziója így szól:

Nem sokkal azután, hogy megismerkedett reb Ádám Báál-Sém fiával, aki a kabbalisztikus iratokat hozta neki – Okop város vezetői, akik szívükön viselték az árva fiú sorsát – meg is házasították. Erről nagyon keveset tudunk. Talán csak annyit, hogy első felesége nagyon rövid idő után elhalálozott, és a Báál Sém Tov özvegyen maradt. Talán ekkor kezdődött el a huzamos bujdosás és magányos élet a hegyekben, talán máskor. Történetírói, akik összeszedték a különböző adatokat, történeteket, legendákat első 36 évéről – addig, amíg kényszerült felfedni magát a zsidó tömegek előtt és élükre állni – több foglalkozást említenek, melyekkel minimális megélhetését biztosította. Ez a chéder-gyerekek felvigyázásával és kíséretével kezdődött, egyfajta segéd-melámed (res duchná) feladatot töltött be (Okopban), majd melámed volt egy bródi melletti hitközségben, majd agyagot gyártott a Kárpátokban. Szolga és kocsis volt sógora bródi házában, később sakter Kasilevitzben, melámed Tlusztban, ahol később kocsmát nyitott, amit valószínűleg felesége vezetett, míg ő „rejtőzött” és tanult.

Második házasságának körülményeiről a Sivché háBáál Sém Tov című legendás könyv közöl részleteket. Ebből megtudjuk, hogy amikor a Brodi melletti községben volt melámed, megismerkedett Efrájim rabbival, az ottani bét din (rabbinikus bíróság) fejével, aki Ávráhám Gerson Kitover rabbi édesapja volt. Valami vitás ügyben jött hozzá Efrájim rabbi, hitközsége egyik vezetőjével, és nagyon meg volt elégedve a melámed – a Báál Sém Tov – döntésével. A haszid legenda szerint „reb Jiszráél (a Báál Sém Tov) látta lelki szemeivel, hogy Efrájim rabbi (elvált) lánya, Cháná, neki van rendelve, miután ő maga özvegyember volt.”

Hogy meggyőzze jövendőbeli apósát, hogy ő nem egy egyszerű melámed, mondott egy magasröptű tóramagyarázatot, amelyben egy nehezen érthető Maimonidész tételt oldott meg, ami mély benyomást tett a hallgatóságra. Amikor reb Efrájim megtudta, hogy a Báál Sém Tov özvegy, ő maga ajánlotta neki elvált leányát. A Báál Sém Tov beleegyezett, de kérte, hogy maradjon a dolog titokban. Így is lett: írtak egy eljegyzési okmányt, amelyben – a Báál Sém Tov kérésére – nem írtak róla semmi dicsérő jelzőt, hanem csak azt, hogy a vőlegény, „Jiszráél ben Eliezer”, vagyis Jiszráél, Eliezer fia.

(Folyt.köv)