Magyar önkéntes csoport izraeli kalandjai(8)

Béit Oded:Nem kényelmes, de van melegviz

 Irja:Amichaj

Az első hétvégén már csütörtökön sem dolgoztunk. Sáj bosszankodott, mert várt minket. Őt nem értesítették. A következő csütörtökön viszont annál inkább meglepődött, amikor megérkeztünk reggel, alig másfél órányi munkára.

Az első csütörtökön nem kellett egyenruhát húznunk a reggelihez, és a zászlófelvonáson sem vettünk részt. Csak a körlet kitakarítása volt a feladatunk. Hirek szerint 10-re érkezik az autóbusz, ami elvisz a Béit Odedbe. A kirándulás elmarad. A busz 11-re meg is érkezett, korán beértünk a városba. Mi örültünk, hogy elfoglalhatunk egy viszonylag normális szobát a másodikon.

Lepakoltunk és elmentünk kávézni-internetezni a Tahanaba. Három körül már hatalmas tömeg volt a Beit Oded lépcsőin. Mint kiderült, most több a női önkéntes, ezért megcserélték a szinteket, a nők az első emeleten lesznek, a férfiak a másodikon. Az iroda szintjén, ami valójában az első emelet, hiszen a földszinten csupán a lépcsőházi bejárat van, az ágyneművel együtt kaptuk a szobabeosztást.

A Beit Oded-beli katonalányok nem ismerték a csoportokat, a szobákban össze-vissza voltak finnek, magyarok, amerikaiak. Beletelt egy időbe, mire rendeztük a sorainkat.  A Beit Odedben is kapnak napi háromszori étkezést az önkéntesek, de engem nem nagyon érdekelt, hiszen ott a város, megannyi ételével, italával… a takarodó viszont éjfélkor, aki addig nem ér vissza, az reggel hatig nem tud bejutni a házba. Elvégre ez nem egy szálloda, hanem katonai szállás.

A klikk tagjai hát elindultak, amint csak tudtak a városba. A Beit Oded a Jeruzsálem fasor 5 és a Szgula köz saroképülete, innen célszerűen a régi Jaffó felé vettük az irányt. A naplemente még a kikötőben ért minket, és ott tűztem ki a célt – a Riding pirosló kéményét, vagyis a jaffói kikötőből a tel-avivi kikötőig kell eljutnunk a tengerparton. Megcsináltuk, és ott rogytunk le az egyik étterem teraszára vacsorázni. Visszafelé a Dizengoffon keresztül, a Habima terén át, a Rothschild fasorra jutottunk, de akkor már majdnem 11 óra volt. A fasorban javában zajlott az élet, mi is boldogan maradtunk volna még egy-két órát, de azért nem az egész éjszakát akartuk a szabadban tölteni, így az Allenbynél fogtunk két taxit és “hazaértünk” kapuzárás előtt.

A Beit Oded nem egy kényelmes hely, de van melegvíz, és tiszta az ágynemű, azon túl, meg ott a város, és a tenger, ami minden kényelmetlenségért kárpótol. Ha valaki csak a három tel-avivi hétvégéért megy el erre a túlélő túrára, azt is megértem.

A következő rész: Alkohol, drog és szex