A HETI SZAKASZ – Vájigás - 2013

 

AZ ELSŐ „CHÉDER” EGYIPTOMBAN

 

      Mikor Jákob Egyiptomba ment családjával, miután hírül vette, hogy eltűnt és halottnak vélt fia él és ott alkirály – a Tóra tudatja velünk, hogy Jákob „Jehudát  küldte maga előtt Józsefhez, hogy mutassa az utat Gósen földjére (ahol letelepedni szándékoztak).” (1Mózes 46,28).

 

    A Midrás és nyomában Rási ezt úgy értelmezi – a többértelmű „lehorot” szó alapján –, hogy előre küldte  Jehudát, hogy  letelepedési helyükön azonnal chédert és jesivát alapítson. (Midrás Berésit rábbá 95)

 Eszerint Jákob azért küldte előre Jehudát, hogy az új lakhelyen előkészítse a zsidó élet alapzatát, ami a nevelés, a chéder, a jesiva.

 

    Persze kérdezhetjük: miért volt ez annyira fontos és sürgős? Miért kellett Jehudát előre küldeni, mielőtt Jákob és a család megérkezik? Nem lehetett volna chédert nyitni, amikor az unokák már ott vannak? Miért kellett Jehudát odaszalasztani?

 

    AZ ELVÁRÁSOK JELENTŐSÉGE

 

    Az igazság az, hogy  egy ember elvárásai gyerekeitől visszatükrözik és minősítik ennek az embernek a karakterét és törekvéseit. Nem mindig lehet ezt észrevenni magánál az embernél, mivel lehet, hogy nevelése vagy más okok determinálják cselekedeteit. Mikor tudhatjuk mégis, hogy valami nagyon fontos neki? Ha látjuk, hogy azt akarja, hogy gyerekeinek is részük legyen benne.

 

 Az ember természete olyan, hogy igyekszik, fáradozik és mindent megtesz  hogy gyermekeinek meglegyen amit ők – a szülők – fontosnak tartanak. Ez akkor is így van, ha maguk a szülők, nem érték el ugyanazt, mégis nagyon-nagyon azon vannak, hogy legalább a gyerekeknek ne hiányozzon.

 

Ennek alapján, amikor látjuk, mire teszik a szülők a hangsúlyt gyermekeik nevelésében – ebből tudhatjuk, mit tartanak valóban fontosnak.

 

A SZELLEMI SZINT

 

     Ha a szülők minden igyekezete és fáradozása arra irányul, hogy gyermekeik a szellemi tisztaság, jótétemények, Tóra és parancsolatok szellemében nőjenek fel – ez kétségtelenül arra mutat, hogy ez az irányelv, ezek a dolgok fontosak a szülőknek. Ez az ő minden vágyuk, és ebbe fektetik minden erejüket. Az eredmény igazolja a célt.

 

Ezzel szemben, ha a szülők erőfeszítése arra irányul, hogy gyermekeik minél több pénzt keressenek; ha minden gondjuk az, hogy a gyerek egy jól fizető szakmát válasszon, és minél előbb megtanulja a környező társadalom begyökerezett illemszabályait, olyannyira, hogy mielőbb tudja a nyakkendő és a zokni azonos színének „kötelező” illemét – ez a bizonyíték arra, hogy ezek a szülők előnyben részesítik az anyagiasság, a materiális világ csábításait, és ez az, ami fontos nekik.

 

      AZ ELSŐ CSELEKEDET

 

       Jákob ősapánk első cselekedete, az egyiptomi  "lemenetel" előkészítésére – hű képet nyújtott arról, ami valóban a legfontosabb volt neki: biztosítani, hogy gyermekei, unokái és dédunokái az ábrahámi hagyományoknak megfelelő nevelést kapják, és közel legyenek az Örökkévalóhoz. Ezért küldte jó előre Jehudát Gósenbe, hogy ott chédert és jesivát alapítson, amelyek készen lesznek azonnal befogadni a gyerekeket, amint megérkeznek Egyiptomba.

 

     A gyerekek, fiúk és lányok, nevelése az első, ami minden apa és anya szeme előtt kell hogy lebegjen. Ez az alapja Izrael házának, az alapkő, amelyen a zsidóság áll. A gyerekek, akik ebben a szellemben nevelkednek – ők az oszlopai a zsidóságnak, és remélni lehet, hogy ezekből a gyerekekből fognak kikerülni a zsidóság vezetői és nagyjai a következő nemzedékekben.

 

    CHASZID KÖZMONDÁS   

   Ha hisszük, hogy az Örökkévaló vezeti a világot és felügyel minden egyedet (Hásgáchá Prátit) – akkor nincsenek kérdések. Ha nem hiszünk ebben – akkor semmilyen válasz nem használ.

    (Rabbi Jákov, a radzimini rebbe)